Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-31 / 22. szám
Tr» AMERIKÁI MAGYAR SZd May 31, 1956 A DUNA PARTJAIN Mit látott egy szovjet turista Magyarországon Turistának lenni kellemes és érdekes, különösen akkor, ha barátok fogadnak, akik minden kívánságodat teljesitik. Éppen igy fogadtak bennünket, szovjet turistákat, nemrégiben Magyarországon, a zöldelő Alföld, a Bükk sürü erdei, a kék Duna, a makrancos Tisza, régi várak és a technika utolsó szavai szerint berendezett nagy gyárak országában. És ha fel akarjuk sorolni Magyarország jellemző sajátosságait, beszélnünk kell népéről, a munka, a magas kultúra és sport embereiről. Ezek az emberek szeretik azt, amit csinálnak és hisznek ügyükben. Mindössze tiz napra érkeztünk Magyarországra, de az alatt az idő alatt sokat láttunk. Tizenegy városban jártunk, meglátogattuk Cegléd városa alatt a cifrakerti állami gazdaságot, a jövendő nagy kombinát első gyárát, a szegedi fonodát, leszálltunk a tatabányai bányába, beszélgettünk gyermekekkel az esztergomi megyei ut- törőházban és ott voltunk végül a Szovjetunió és Magyarország válogatott labdarugócsapatainak mérkőzésén. Minden nap tiz és tiz különböző korú és foglalkozású emberrel találkoztam. A velük folytatott beszélgeésből sok érdekeset tudtam meg az ország fejlődéséről. Emlékezetemben max’adt egv budapesti este. Fordítómmal, Tábor Istvánnal, kószáltunk a főváros szép utcáin, ő élénken bebeszélt, én pedig figyelmesen hallgattam. —Az azelőtt elmaradt mezőgazdasági ország,— mondotta Tábor István, — most viharosan fejleszti iparát, amikor, is néhány mutató szerint megelőzött számos nyugati országot. Magyarország jelenleg az egy lélekre eső nyers vas- és acél- termelésben megelőzte Olaszországot és Japánt, az aluminiumtermélésben megelőzte Franciaországot, a Német Szövetségi Köztársaságot, Olaszországot, Angliát és Japánt, barnaszénkiaknázásban Ausztriát és a Német Szövetségi Köztársaságot. — Igen, a mezőgazdaság is megváltozott, — folytatta.-—Jelenleg 15 ezer traktorunk, 2,400 kombájnunk és sok más gépünk van. Parasztjaink 4,400 mezőgazdasági termelőszövetkezetet alakítottak meg, melyeknek száma állandóan emelkedik. Csodálkozik? Nem? Látja, más külföldiek csodálkoznak. Autóbuszon két órányira dél felé Budapesttől uj várost építenek. Mellette magyar méretek szerint óriási kohászati kombinát. Alig hihető, hogy e pompás utcák, szép házak, nagyolvasztók, Martin-kemencék helyén mindössze néhány évvel ezelőtt kopár, Dunamenti pusztaság terült el. A város és a kombinát megtekintése után Tábor Istvánnal ebédelni mentünk az étterembe. Ott ismerkedtünk meg Molnár Imre öntővel. Tábor István segítségével beszélgettem vele. — Maga idevalósi? — kérdeztem. —Persze, természetesen. —De miért “természetesen” ? Hiszen itt sok az uj lakó. — Uj lakó, bizony sok van, de valamennyien idevalósiaknak számítják magukat. Erre a helyre 1950-ben egész Magyarországból jöttek épitő- brigádok. A többiekkel én is idejöttem. A puszta belyen rövid idő alatt kinőtt a város. Jól megnézte már a városunkat? Azt feleltem, hogy egyet-mást már láttam. — Volt a bölcsődében? A moziban? A klubban? Nem volt? Vagyis, maga még nem látta Sztálinvárost. Feltétlenül menjen el oda. Ebéd után az utcára mentünk. Igaz, Sztálin- városban még nem minden készült el: a város utcáin még nincs sürü zöldültetvény, az utcák nem mindenütt vannak még aszfaltozva. Zöldültetvény és aszfalt Magyarország városainak és utainak jellemző része. — Mindez feltétlenül meglesz. — mondja Imre bucsuzás közben. Emlékezetemben maradt egy nem nagy, de nagyon festői városka Magyarország északi részén: Esztergom. A Duna partján, magas hegyoldalakban fekszik. Ha az ember a legmagasabb dombra megy fel, kis játékoknak látszanak a folyón úszó hajók, a túlsó parton pedig Csehszlovákia látszik a távolból. Nagyon szép látkép! Estefelé érkeztem Esztergomba s csak futólagosán láttam a város szépségét. Gyorsan al- konyodott. __Mi érdekeset lehet látni maguknál a városban ebben az időtájban? — kérdeztem Szokob Gyulát, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége helyi kerületi bizottságának titkárát. — A legérdekesebb nálunk, — felelte, — az úttörőig háza. Most már sötét van, nem tudom, vannak-e ott gyermekek, de ha nincsenek is, érdemes megnézni a helyiségeket. Ez a ház a mi büszkeségünk. — Akkor gyerünk. Az esztergomi úttörők háza tulajdonképpen nem ház, hanem egész városka. A Duna partján, mindjárt a víznél néhány épületet, nagy stá- diont, tenniszpályát, kézilabda- és kosárlabdateret, műjégpályát építettek, amely egész éven át dolgozik. Mindezt a gyermekeknek adták át. Már elutazásom előtt két nappal közölték velem, hogy találkozhatom Mészáros János bányásszal, a Szocialista Munka Hősével, aki az országban elsőnek állott a bánya élenjárói brigádjának élére. Elmentem a bányába, találkoztam Jánossal, de ő. . . semmit sem beszélt magáról. Kértem őt erre, de ezt felelte: — Mindjárt kezdődik a váltás. Le kell száll- nom a bányába, hogy teljesítsem a tervet. Ha azonban nekiállok itt beszélgetni, attól ugyan nem szaporodik a szén az országban. Igaz ? Mosolyogtam és elmentem. Szerény ember, de nevét ismeri egész Magyarország. És itt van még egy példa. Berta Mária négy évvel ezelőtt még egyszerű parasztlányka volt. Most szövőnő, ő kísért bennünket végig a fonószövő-gyár műhelyeiben, megismertetett minket a gyár legjobb embereivel, amikor pedig az igazgató v'-obájába mentünk, Nagy Sándor főmérnök ezt mondta: — Csaknem az összes munkásnök, akikkel megismertették most önöket,' Berta Mária tanítványai. Maga Berta Mária 24-éves. Fiatal ország, fiatal emberek, fiatal élet! Ezeket a jó benyomásokat hoztam magammal Magyarországból. V. Parhityko Kendrick OHnfenkamp emlék ünnepély A művész iróbarátai és müvésztársai halálának 10-ik évfordulóján emlékünnepélyt tartanak Hendrick Glintenkamp mostani kiállításának utolsó napján, a kiállítás helyiségében. Legyünk ott szép számban. Belépődíj nincs. Art of Today Gallery (Great Northern Hotel) 118 W. 57st St. Május 31, csütörtök este 8 órakor. sitse azt a feladatát, melyet az alkotmány számára megszabott s eleven, sokoldalú viták közepette tárgyalja meg és emelje törvényerőre a hazánk legfontosabb kérdéseire vonatkozó javaslatokat. A szocializmus győzni fog A szocializmusba való átmenet békés útjainak kilátása mindenütt megerősitette a béke és a szocializmus táborának híveit, s nincs messze az idő, amikor a munkásosztály megosztottságát egy sor országban a (munkásegység váltja fel. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a béke hívei, az imperialisták háborús terveinek határozott ellenzői a több mint 900 millió lakost számláld szocialista világrendszer lakosaival, a gyarmati sorsból felszabadult százmilliókkal a tőkés országok szocialista és kommunista dolgozóival együtt a világ lakosságának túlnyomó többségét képezik. A fejekben a béke. a szocializmus, az emberi haladás ügye már győzött, és semmi kétség, hogy történelmileg rövid időn belül győzni fog minden egyéb téren is. A szó szoros értelmében a szemünk látára omlanak össze azok a gyarmatbirodalmak, melyeket a gyarmattartók az évszázadok folyamán létrehoztak, s amelyekből anyagi erejük jelentékeny része származott. Az utolsó tiz esztendőben több mint 1200 millió lakosú gyarmat, az emberiség fele szabadult fel az imperialista rabság alól. Ez év áprilisában nyerték el függetlenségüket olyan fontos afrikai országok, mint Tunisz és Marokkó. A gyarmati sors alól felszabadult országok zöme gazdasági és politikai téren egyaránt a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban látja függetlensége, szabadsága támaszát. Gazdasági téren is a szocialista világrendszer országainak fejlődését tekintik mintának, mert látják, hogy ez országokban minden tőkés segítség nélkül, gyorsan fejlődik a népgazdaság, emelkedik a széles tömegek anyagi és, kulturális ■ színvonala. A szocialista tábor egyre jelentősebb segítségét ezek az országok szívesen fogadják, mert tudják, hogy nincs semmiféle politikai feltételekhez kapcsolva. SZEMELVÉNYEK RÁKOSI ÖNKRITIKA! BESZÉDÉBŐL (Folytatás a 9-ik ' 'dalról) sem. ha azt valóban épi ö szándék, valóban népi demokratikus rémiünk, szocialista építésünk sze- retete sugallja. A pártszerü bírálat és önbirálat mellett elkerülhetetlenül előfordul nálunk is, más országokban is hogy kispolgári befolyás alatt álló elemek csak hibákat látnak,, nagy eredményeinkkel szemben teljesen vakok, s a bírálat szabadságát megkísérlik a párttal szemben, a párt kárára és a párt egysége ellen felhasználni. Az ilyen kispolgári vagy ingatag elemek a XX. kongresszus helyes határozatait is — nemegyszer a szocialista építés védelmének ürügyével — pártellenes szellemben próbálják kommentálni. Az ellenséges, burzsoá propaganda hatására igyekeznek a tömegek figyelmét olyan kérdésekre összpontosítani, mint Sztálin hibái, mint a szocialista törvényesség megsértése, és ezzel megkísérlik gyengíteni ' pártunk befolyását, vezető szerepét, kétségbevonni politikai vonalának helyességét, és elterelni a dolgozók figyelmét a szocialista építés soron levő legfontosabb feladatairól. Mi erőteljesen felvesszük a harcot az ilyen kispolgári ingadozással és elvtelenséggel szemben, mely megkísérli a párt' sorainak egységét megbontani, sérti a pártfegyelmet és gyengíteni akarja pártunk befolyását. Csökkenjen az osztályharc élessége A párt és a kormány nem kívánja az osztályharc éleződését. Ellenkezőleg: mindent megtesz arra, hogy azoknak az osztályidegen elemeknek, akik belátták eddigi hibáikat s bele akarnak illeszkedni szocialista rendünkbe, jól dolgoznak, segítik' a népi demokráciát, mindenben a kezükre járjon. Ezt szolgálják az amnesztiák, a külföldre szököttek hazaengedése és hazahívása s egy sor egyéb rendszabály. A népi demokratikus állam egyházpolitikája is azt célozza, hogy lehetőleg jó viszony alakuljon ki az állam és az egyházak között. Ennek a helyes politikának megvalósításaképpen kapott kedveimet a püspöki kar kérésére Grösz kalocsai érsek. " . Miközben a párt és a kormány azon munkálkodik, hogy csökkenjen az osztályharc élessége, s hogy nemzetközileg is maximálisan elősegítse a nemzetek közötti békés együttélést, azt is tudnunk kell, hogy az imperialisták jó része, nem változtatta meg célkitűzéseiket, s továbbra is igyekeznek hazánkba kémeket, szahotőröket becsempészni. Ezek a tények arra köteleznek bennünket, hogy éberségünket ne csökkentsük. “Egészségtelen jelenségek irodalmunkban” Az íróknak jó része a felszabadulás után rendszerint rózsaszínűén “lakkozva” ábrázolta a fiatal népi demokrácia életét. 1953 júniusa után, amikor önkritikusan feltártuk hibáinkat, egy részük az ellenkező végletbe csapott át, csak a hibákat látta, s fitymálta a szocialista építés eredményeit. A politikai élet más területein jelentkező jobboldali nézetek az irók közt is kezdtek tért hódítani. Egyesek tagadni kezdték az irodalmi pártosság, a pártirányitás szükségességét, s a szabad kritika jelszavával nemegyszer a párt eszmei vagy szervezeti egysége ellen léptek fel. A párt és az állam irodalommal foglalkozó szervei is követtek el hibákat e téren 1953 után abban, hogy egyes irók életünk főleg negativ jelenségeit ábrázolták, nem vették észre annak a csiráit, hogy1 ezek az irók életünk egészét, hibáival együtt, akarják visszatükrözni. Előfordult, hogy meggyőzés, elvi útmutatás helyett* olyan adminisztratív rendszabályokat foganatosítottak, melyek a jobboldali elhajlók malmára hajtották a vizet. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy irodalmunkban vannak egészségtelen jelenségek, amelyek leküzdésén közösen kell munkálkodnunk. A parlament munkájáról Pártunk Központi Vezetősége szükségesnek tartja az országgyűlés (munkájának megjavítását is és rajta lesz, hogy az országgyűlés telje-
