Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-29 / 13. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 29, 1956 Átolvastam a ”Tavasz a Dunán”-t Amikor dr. Pogány Béla szóbahozta, hogy le­fordítjuk két francia iró Magyarországról h't naplóját, ismervén dr. Pogány lelkesedését a francia nyelvért, melyet tökéletesen beszél, vagy a francia irodalomért és kulturéletért, szkeptiku­sán fogadtam a bejelentést. Annál is inkább, mert az irók, a francia házaspár még csak nem is szocialisták, a férj vezérkari főnöke volt a sza­bad francia hajóhadnak. “Becsületes, őszinte és remek polgári irók,” mondta dr. Pogány. Most, hogy a kis könyv megjelent és átolvas­tam, állítom, hogy régen nem olvastam oly szé­pen megirt megfigyelést és tanulmányt a hala­dásról, mint ami e kis könyvben van. A tizenhat naplójegyzet mindegyike más-más tárggyal foglalkozik. Már az első fejezet, “Meg­érkezés Budapestre”, leköti az ember figyelmét. Ebben a magyar történelemről emlékezik meg. Amit az irók e téren felemlítenek, felébresztik bennem a homályba tűnő, régen olvasott dolgo­kat. Lenyűgöző a “Nemzet harsonásai” című feje­zet, a múlt s jelen íróiról. Ugyanígy az “Ezer­éves harc a függetlenségért,” “A jövő” stb. E kis kötetben szó esik mindarról, ami végbe ment a magyar nép életében a múltban és ami történik a jelenben. Végig vezetnek az irók Magyarország szép tá­jainak leírásával oda, ahol megfordultak. Fürdő­helyek, a Balaton tava, Buda vára, stb., a leírás­hoz fűzi a történelmet, értékelést és az elért ha­ladásokat. A “Magyar tájak”-ban olvassuk, hogy azt kell r-r-K­mértékül venni, mindent ahhoz kell viszonyítani, hogy mi volt azelőtt, milyenek voltak a változá­sok: “Nem az a bámulatos, hogy szállodák, kávé­házak, cigányok, táncok és divatos szövetek van­nak Magyarországon, azelőtt is voltak. A különb­ség az, hogy mindezt a jólétet az ezt legjobban megérdemlők rendelkezésére bocsátották; az, hogy végre a kitagadottak juthatnak a boldog­sághoz. Megfeszített és zord munkaévek után a boldogság, az öröm nyer polgárjogot a dolgozók részére, ebben a szocialista államban.” Figyelemreméltó az Írónak a “Nemzet álma” leírásában az a kijelentése is, hogy: “Ennek a fajnak élénksége és jókedve véleményem szerint Magyarországból sorsrendelte találkozópontot te­remt kelet és nyugat között, arra az időre, ami­kor észre fogják venni, hogy Európa nem cson­kult meg a népi demokráciák megalakulásával.” Nem idézek tovább, hanem azt ajánlom, hogy minden magvarszármazásu, akit érdekel szülő­hazája és népének sorsa, rendelje meg és olvas­sa el, legyenek bárhol, itt, Kanadában vagy Dél- Amerikában. Aki elfogulatlan és nincs gyűlölettel telve a magyar dolgozó nép iránt és képes tárgyilagos gondolkodásra, el kell ismernie, hogy ezek az irók nem kommunisták, nem szocialisták, hanem őszinte, becsületes irók, akik a valóságnak meg­felelően adják vissza a magyar nép történelmi helyzetét. Eddig is olvastam egyes angol Íróktól tárgyila­gos, a valóságot megközelítő leírásokat Magyar- országról, de ily tömör és megfelelő megvilágosi- tást a helyzetről még nem olvastam. Hálámat fe­jezem ki dr. Pogány Béla szép magyarnyelvű for­dításáért, valamint Gellért Hugó művészünk szép illusztrációiért. Olvasóink is segítsenek azzal, hogy minél szélesebb körben terjesszék ezt a könyvet. Bátran a kezébe adhatják bárkinek, le­gyen az munkás, üzletember, pap vagy iró; ha nem elfogult, mindenki tanulhat belőle. Petrás Pál llllllll!lllllllllllllllllllllllllllllll!l!lllllllllllllllll!lllillllllllllllll!|||||||||||||||||||!lllllll!llllllllll!!illlil!!ii:!|li|)|:i!:ii:i;i!l|i!lj|!!i':l!l! MEHÖLTE hmTER-fraRRAN-TÖRVÉNY Egyszerű halálesetről szól a hir: Joseph Man- kin acélmunkás 51 éves korában elhunyt. Egy­szerű a hir, de szörnyű, mi van mögötte. Üldözés, zaklatás, meghurcolás, ártatlanul. Igaz, a korral együttjár a szervezet leg.vengülése, betegségek lassú kifejlődése, ámde a hatósági zaklatás, ül­dözés, meghurcolás és a velejáró izgalmak gyak­ran még egészséges embereket is tönkretehetnek. Ugyanakkor, amikor Joseph Mankin acélmun­kás 1956 március 19-án, utolsót sóhajtott, védő­ügyvédje ott állt Pittsburghban a szövetségi tör­vényszék előtt, hogy megmentse őt az állampol­gársági megfosztással járó megaláztatástól. Mankin 36 évvel ezelőtt jött az Egyesült Álla­mokban, hogy elmeneküljön a Litvániában a zsi­dók ellen irányult pogromok elől. Jól ismerték őt, mint aktiv szakszervezeti munkást, aki egy be- tegsegélvző bizottság élén állt, amelynek néhai Philip Murray elismerését fejezte ki az acélmun­kások megszervezésében játszott szerepéért. Egy időben Mankin delegátus is volt az AFL központi munkásuniójában. Több mint három évvel ezelőtt eljárást indí­tottak ellene, hogy megfosszák amerikai állam­polgárságától állítólagos politikai társulásai és felfogása alapján. Nyugat-Pennsylvaniában ez volt az első ilyentermészetü eset, amikor valaki­től el akarták venni polgárlevelét. Bessie Steinberg, a bevándoroltak nyugat-penn- sylvaniai védelmi szervezetének titkárnője, a kö­vetkezőket jelentette ki: “Mindenki aktiv és erőteljes embernek ismer­te Joe-f. Váratlan és időelőtti halála 51 éves korá­ban megrendítő. Semmi kétség, halálát az a szé­gyenletes pogrom idézte elő, amelyet külföldi származású amerikaiak ellen irányítanak a Wal- ter-McCarran-törvény rendelkezései alapján. Joe immár a hetedik áldozata a deportálási és pol- gárlevélmegfosztási hajszának, mert a kiszemelt áldozatok közül hét halt meg ebben a körzetben. A Walter-McCarran-törvény a külföldi származá­súak életét lidércálommá változtatta. Joe leghőbb vágya volt, hogy ez a rossz álom végetérjen és hogy az embertelen Walter-McCarran-törvényt demokratikus és tisztességes törvény váltsa fel. A világ szemében elitélendő, szégyenteljes dolog, hogy az igazságügyminisztérium, mint “veszé­lyes idegeneket” vegyen üldözőbe férfiakat és nőket szakszervezeti és betegsegélyzői tevékeny­ségükért.. Remény tölti el szivünket, hogy Joseph Mankin halála még nagyobb erőfeszítésre fogja serkenteni az embereket, hogy az üldözéseket megszüntessék.” Joe Mankin jó ember volt. Aktiv részt vállalt a munkanélküli segélyért és az ínségesek támo­gatásáért vívott harcban. Amikor a nácik elnye­léssel fenyegették a világot, Mankin egy hajó­gyárba ment dolgozni, hogy résztvegyen azoknak a hajóknak építésében, amelyeknek oly életbevá­gó szerepük volt a második világháború megnye­résében. Tevékeny részt vett az amerikai hadi- kötvények eladásában és minden egyes bérének tekintélyes részéért maga is hadikötvényeket vásárolt. De mit tett a Walter-McCarran-törvény ? Ezt a törvényt háborús hisztéria közepette hozták, ami­kor a mccarthyzmus dühöngött és a hideghábo­rús feszültségben minden pillanatban kitörhetett a háború. Ezt a törvényt Truman elnök vétója ellenére fogadták csak el s Trumannal együtt az amerikai nép túlnyomó többsége ellenezte. A tör­vényjavaslattal kapcsolatban 600 személyt hall­gattak meg, akik közül 575 ellenezte azt a sza­kaszt, amely az állampolgárságtól való megfosz­tásra vonatkozó intézkedéseket tartalmazta. Ez a megkülönböztető és fajvédő törvény másodran- gu polgárokká teszi a külföldi származásuakat. Fizetett besúgók hazug vallomásait használva fegyverül változtatta át Brownell igazságügymi­niszter a minisztériumát az üldözés szervévé 3 millió nem-polgár és 11 millió honosított ameri­kai ellen, ujjat huzva az alkotmányunk által mindenki számára biztosított jogokkal. Az üldö­zésekkel deportálás, polgárlevél elvétel és némely esetben halál jár együtt. Nem egyszer győztünk már az ilyen eljárások ellen, s talán most is győz­tünk volna, ha a halál el nem ragadja soraink közül a derék Joe Mankint. Ittszületett vagy honosított amerikai polgáro­kat egyaránt fenyeget Joe Mankin és társai sor­sa. Támogassák a külföldi származásúak védelmi szervezeteit anyagilag és erkölcsileg. Magyar munkástestvéreink minél nagyobb számmal ve­gyenek részt a magyar védelmi bizottság munká­jában s ha másként nem, anyagilag járuljanak hozzá segítségükhöz. Az ország tejtermelő farmerjeinek bevétele 400 millió dollárral esett 1952 óta. De a nagy tejföldolgozók telepei 40 millió dollár profitot csináltak az elmúlt évben, 50%-al többet, mint 1952-ben. ★ A világ majdnem összes gyémántját Dél-Af- rikában bányásszák. A REPÜLŐIPAR “IDEÁLIS” PRIVÁT ÜZLETEI WASHINGTON. — A képviselőház “Armed Services” bizottságának azon vizsgálatai, amelye­ket Edward F. Herbert (D. La.) képviselő veze­tett, meglepő adatokat hoztak napvilágra arra- vonatkozólag, hogy a repülőiparban milyen mód­szereket alkalmaz a “Private Enterprise.” A vizsgálatoknál ugyanis kiderült, hogy példá­ul a North American Aircraft Corporation, — amelynek Los Angeles, Cal., Fresno, Cal. és Co­lumbus, O. városokban vannak nagy telepei, csaknem kizárólag az Egyesült Államok kormá­nyának dolgozik (99.66 százalékig), telepei va­lójában U. S. tulajdont képeznek, amelyeken 95 millió dollár értékű állami felszerelést (gépek, truckok, stb.) használ s ilyen kormány segítséggel a mull évben 32,300.000 dollár tiszta (az adók le­vonása után) hasznot csinált, de azonkívül még tisztviselői részére is kiosztott 2,400,000 dollái bonuszt. “De ha önök a kormány tulajdonát képező gyá­rakban a kormány felszerelésével dolgoznak, ak­kor valójában kormányalkalmazottak?” — kér­dezte Herbert képviselő a társulat elnökét, J. L. Atwoodot. “Dehogyis vagyunk,” — tiltakozott büszkén Mr. Atwood, — “a mi üzletünk PRIVATE EN­TERPRISE.” “Dehát miben mutatkozik az, hogy önök pri­vát vállalatot képeznek?” — firtatta tovább a képviselő, — “ha semmit sem fektettek a válla­latba és mindent a kormány pénzén csinálnak, igy tehát önöknek semmi rizikójuk s semmi fele­lősségük sincs?” “Dehogyis nincs,” válaszolta Mr. Atwood, — “mi szabjuk meg a munkabéreket és a munka- viszonyokat.” És ezen béreket olyan ügyesen megszabták, hogy a főtisztviselők jóval százezer dolláron le­iül keresnek, noha az Air Force szerződése kiköti, hogy sem fizetést, sem bonuszt nem szabad 25.00C dolláron felül adni, ha azt a kormány rendelésé­ből kell fizetni. A North American Aircraft tipikus mintája azon újfajta privát enterprise-nak, aminek min­den kiadását közpénzekből fizetik, de minden pro­fitját csak pár ember vágja zsebre. A Department of Agriculture becslése szerint az amerikai farmerok évi vesztesége eléri a 13 billió dollárt a növény-betegségek, kártékony ro­varok és gaz-növények következtében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom