Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-23 / 8. szám
February 23, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ-----------------------------------------------------------V I Olvasóink Írják . . . S._________________________________^ Hozzászólás az izráeli kérdéshez Kedves Szerkesztő! Engedje meg, hogy ha egy kicsit későn is, felhozzam az “Egyiptomi-izráeli feszültség hátterében” című cikket és azt elbíráljam. Mielőtt annak általános tónusáról és egyes szakaszairól részletesen Írnék, szögezzünk le bizonyos tényeket a tárgyilagosság érdekében, miután a cikk is a tárgyilagosság és nem az érzelmi alapon való vizsgálatra hivatkozik. Minden gazdasági megállapodás, összeköttetés föltétlenül a szocialista országok erősödését és ugyanakkor a béke erősödését szolgálja. A nyugati országokban felzúdulást előidéző úgynevezett fegyver-deal is teljesen ebbe a kategóriába esik. Sőt még üzletnek is elsőrendű, mert 4—5 éves fegyverek, ebben a villámgyors világban mindkét oldalon feltétlenül elavultak, ezzel szemben a gyapot ruhává készíthető és használati tárgy. Tárgyilagosság szempontjából meg kell említeni egy igen fontos tényezőt. Ma úgyszólván az egész föld egy gazdasági egység, a föld természeti kincseinek egységes kihasználása feltétlenül szükséges, az emberiség jövője, boldogsága, megél letése ezen múlik. Hogy az izráeli ügy csak egy szemernyi kérdés e ben a gazdasági egységben a földön, az elvi- t hatatlan. De a cikk Írója ezt a gazdasági fon- t ságot mérhetetlen fontosságra fújja. Ha a k éti fél összehasonlihatatlanul erősebb, mint a r ugati, nemcsak erkölcsileg, de a zökkenésmen- t , válságnélküli gazdasági fejlődés a jelenben t a jövőben is biztosítja a fölényt. Ez a biztosíték főként az utóbbi években fej- 1 itt ki véglegesen, amikor mind a két oldalon 1 jlesztették a félelmetes hidrogénbombát. Ez í í borút képtelenséggé tette, az agresszív hát ut pedig lehetetlenné.-V hadi bázisokba való szédületes invesztálás ( egyoldalú atomelpusztitásra), ami talán több- t z billió ócskaság lett. A kérlelhetetlen és elke- 1 hetetlen gazdasági válság, amely a rendszer- 1 :n termeléssel jár, nem oldható meg többé háló uval, ugyanúgy a tőke terjeszkedése sem egy a inháboruval. így nem marad más hátra, mint a békés (akár h rágós) versengés. Egy nem nukleáris háború a keleti emberanyaggal, fejlettséggel szemben Szintén öngyilkosságnak számitana. Ebben a keretben vizsgálva az izráeli ügyet, annak egész más megvilágításba kell kerülnie. De a cikkíró mit tesz? Minden hiba Izráelben van, leegyszerűsít komplikált helyzeteket, a félfeudális Egyiptom Nasserje békeszerető ember annak ellenére, hogy könnyen összehasonlítható a vérgőzös Francóval. Ez véleményem szerint rendkívüli módon árt a lapnak. A keleti összeköttetés rendkívül fontos Egyiptommal, mondhatni szükséges, a fegyver megegyezés védelmet nyújt Egyiptomnak, de ugyanakkor Izráel megsemmisülését is jelenti. Az összes eddigi tények és kijelentések az izráeli állam fönnállása óta a teljes kiirtást célozzák, ez nem tagadható, a blokádok, gyilkolások, Saudi Arábia korlátlan uralkodójának kijelentése odamutatnak. Neki teljes joga van élet-halál felett, mint a középkorban, 46 felesége, 176 gyermeke, igy komolyan gondolja, amikor fel akarja áldozni 10 millió arab életét, hogy Izráelben egy zsidó sem maradjon életben . Izráel államnak nagyon sokban nincs igaza, de egy tény nem tagadható, hogy a megmaradt, agyongyötört, testben és lélekben, sokszor az alig életben lévőknek otthont adott és ami a legfontosabb: feledést. A táborokból sokszor csoda folytán haza kerülteknek csak a megalázás érzése és a véres környezet maradt, ,se rokon, se barát, se szülő, se testvér, sőt a félrenevelt tömeg még szemrehányóan nézte, hogy megmaradt és Visszatolakodott. A progresszív, vagy nem progresszív majdnem gyógyíthatatlan beteg lett és úgy érezte, hogy külső és belső légköri változás kell számára; igy kerültek el sokan Izráelbe. S most ott vannak egy állam létezésének a lehetősége majdnem nulla. Létezéséhez gyárak, ipar, modern termelés, nyersanyag kell és ehhez is idő, külső segítség. De úgyszólván egy állam sem ad érdek nélkül semmit. Katonai, vagy anyagi segítséget nem várhat ellenszolgáltatás nélkül, s ha igen, kiszolgáltatja magát, hosszúlejáratú tervei nem lehetnek. A nyugat csak nagy profit reményében segít, de különben sem érdeke az olaj diplomáciának (lévén a föld harmad olajkészlete a közelkeleten). A parányi Izráel csak mint jelentéktelen, feláldozható sakkfigura érdekli legfeljebb. A kelet nem segíthet, mert érdekei ellen történne, hogy egyrészt érzelmi alapon intézze ügyeit, másrészt fontosabb a saját fölépítése, az úgynevezett békés versengés, ami a rendszer helyességét és magasabb-rendüségét bebizonyítsa. Ugyanúgy, mint ahogy a tőkés rendszer helyes, jobb és igazságosabb volt, mint a hűbéres rendszer, amely megelőzte. Ha az egész cikk úgy, ilyen összefüggésben, részletesen, tárgyilagosan és igen, érzelmi alapon íródik (hiszen a legridegebb logikának is van érzelmi vonatkozása, ha élőlénnyel kapcsolatos), s nem általános dobálódzással, talán segitett volna. A legbiztosabb megoldás lett volna egy rövid megállapítás, mint pl. mikor egy orvos kijelenti, hogy a paciensnek rákja van, sürgős operációra van szükség, de az életbenmaradáshoz néhány beteg év maradhat legfeljebb. A cikk felhozza, hogy a nyugat pusztulásra Ítélte Izráelt mindjárt az alakulásakor, mert még ócska, elavult kézi fegyvereket sem engedett szállítani, sőt a U. S. A.-ben embereket becsuktak érte. De a nyugat alapjában ugyanazt a sakk játékot játssza ma is. A kelet azonban ugyanakkor (Csehszlovákia) elegendő és megfelelő segítséget nyújtott. Ez az érvelés helytelen. Csehszlovákia igen eladott fegyvereket, de értékes dollárokért. Ez a háború utáni pusztulásban rendkívüli segítség volt a saját felépítésére és főként az amerikai nyomás miatt. így Slansky és társai, akik annakidején elismert rendkívüli szolgálatokat tettek és megszervezték a fontos csehszlovák ipart, egyrészt érdekből (dollárokért), másrészt valószínű gyengeségből, a volt zsidó társaiknak megmentésére fegyvereket adtak. De ezért öt év múlva megfizettek, mikor kisült, hogy igenis rossz üzlet volt, mert Amerika teljesen kezébe kaparintotta Izráelt, hogy a közelke- leti játszmáját bárkinek az árán is megnyerje. így a csehszlovák fegyver segítség helytelen érvelés volt. Még zűrzavarosabbá tette az úgynevezett tárgyilagos és érzelem nélküli helyzet megítélést, hogy a szemernyi Izráel tisztára imperialista. De ha imperializmusnak is nevezzük és nem önfenntartásnak a harcot, az erőviszonyok egyszerűen nevetségessé teszik a létezését a keleti, vagy nyugati hatalmak segítsége nélkül. Minthogy egyik oldalnak sem érdeke tulajdonképpen Izráel létezése, tehát mint már fentebb említettem, a jövendő fennmaradásának lehetősége egyszerűen a zéróval egyenlő. Természetesen a lap első kötelessége a híradás és hírmagyarázat, tehát struccpolitikát nem űzhet. De bizonyos kényes kérdéseket szükebb keretre kell szorítani és nem általánosításra, mint pl. Izráel viselkedése a UN-ben, mint ami tisztázza a helyzetet. Diplomácia egy lapra is vonatkozik, ami használ, hiánya pedig rendkivüli módon árt a lapnak. Ha elméletileg Izráel nem létezne, a közelkeleti probléma majdnem ugyanaz lenne, mint ahogy az olaj-diplomácia is ugyanaz maradna. M. E. Az óhaza az EHSZ-ben Kedves Munkástársak! Lapunk a lapkonferencia után nagyon jó, szeretek benne minden cikket és a szülőhazánk felszabadult népének épitőmunkájáról szóló híradásokat. üdvözlöm őket az alkalomból, hogy végre elismerték őket az Egyesült Nemzetekbe való felvételük alkalmával. Bennünket, itt élő amerikai magyarokat jó érzés és büszkeség tölt el, hogy ötéves terveiket viszik tovább hazájuk építésében. Az itteni levitézlett magyar urak rágalmai ellenére is a világ elismeréssel van Magyar- ország iránt. Szabadon és boldogan építik továbbra is országukat és dolgoznak a világbékéért és igazi demokráciáért. Nekünk nem kell vérontás, háború, mi békében akarunk élni minden nemzettel. Nagyon szeretem az ’56-os naptárt, érdekes és tanulságos olvasnivalók vannak benne. Geréb Írásait mindenkor szeretem, ami gazdagítja a Magyar Szót is, s a többi irók is kitűnőek, mindnyájuknak külön elismerés jár. Kivánok minden jót, hogy tovább fejlesszék, építsék lapunkat a legmagasabb színvonalra. I. Frank —____________________________________________ Magyarországi levél Az elábbi levelet egy eastoni oyvasónk, E. M. küldte be hozzánk. Kedves Sógor, kedves Ángyi! Megértettük üdvözletükből, hogy nagyon érdekli magukat az itteni helyzet. Hát azt leírni nagyon nehéz volna, de azért egy pár részletet megpróbálok vázolni. Először a politikával akarok foglalkozni, aztán majd családi állapotommal. A kapitalista rendszert, az úri huncutságot teljesen felszámoltuk. Az igaz, hogy maradványai még megvannak, de csak úgy esznek kenyeret, ha dolgoznak valamelyik üzemnél, akkor semmi bajuk nincs. Mi szocializmust éptünk, az pedig a nagyüzemi gazdálkodás. Röviden, a termelőszövetkezet itt is megalakult nálunk, az egész ország ban folyik a tömörülés a közösgazdálkodásba, úgy az iparban, mint a mezőgazdálkodásban. Joga van mindenkinek odamenni, ahová szeret. Az igaz, hogy még mindig vannak olyanok, akik ezt nem akarj|k elismerni, de gondoskodunk róla, hogy megjöjjön a kedvük, mert a szocializmusnak az az alapköve. Mi már nem panaszkodunk. Munkánk után meg van a kenyerünk. Az igaz, hogy pénzünk nem pénzelik meg a ládafiába, de nincs is arra szükség, mert egy összetört országot építünk újjá, még pedig olyat, hogy hihetetlen. A gyárak, gépek gombaként bújnak ki a földből, hidak vasutak, utak, újfajta mozdonyok, villanyáram. A mezőkön már nem lóval, vagy ökörrel végzik a munkát, fejőstehenet már nem fognak járomba, mint valaha, hanem gépek végzik el a munkát. Mi is már villanyfényben uszunk itt Hatvkán és busz járat van tőlünk Sárospatakra. A Mecz- ner-féle kastélyok iskolatermekké vannak átalakítva. Szinte hihetetlen, 8 tanítónk tanít nálunk, holott azelőtt egy volt. Ez mutaja, hogy milyen nagy fejlődésen megyünk keresztül. Ebben a kis községben nálunk 78 rádió van. Kedves Sógor, erről végtelen sokat lehetne írni, hogy szinte unalmassá válna az olvasás. Semmi sem bizonyítja jobban a fejlődést, mint családi viszonyom, — bizonyára emlékeznek a fényképről családomra. Tehát az első leányunk meghalt, maradt egy kis fia, akiről tudnak is. Ez ma már 12 éves. Remekül tanul, a hatodik osztályt végzi, még két éve van itthon, mert mindenkinek 8 osztály kötelező. Ingyen tanítják mindenre, katonatisztnek készül, a Rákóczi tisztiakadémiára megy. A második leányom, szegénv, gyengén áll, férje tüdővészben elhalt, nem tudtak már segíteni rajta, pedig vagy hat szanatóriumba vitték, ingyen gyógyították, öt gyermeket hagyott itt. Ez bizony nehéz egy kicsit nekünk is. A harmadik leányunk férjnél van itt helyben. Két éves politikai iskolát végzett Pesten, kinevezték itt Tanácselnöknek. A negyedik leányunk 17 éves, még itthon van. Az ötödik, a fiunk 22 éves, a sárospataki kimnáziumban érettségizett ezelőtt két évvel, most Budapesten tanul a Petőfi tiszti akadémián. Az ősszel végez, megkapja beosztását: — Mi pedig a szövetkezetnek tagjai vagyunk, meg tudunk szépen élni, de még segítséget kell adnom gyermekeimnek. Fiunknak Pesten megvan ingyen kosztja, kvártélya, szép ruhái, de azért egy katonatisztjelöltnek otthonról is elkel egy kis segítség, és bennünket terhel. Köszönöm, hogy küldik a Nők Világát, sok jó érdekes cikket olvasunk belőle. Most pedig Boldog Uj Évet Kívánunk T. J. “KONTRA ÉS REKGNTRA” Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, mely igen jó. A lap menete is kifogástalan, mert csak tanító, nevelő írásokat találok benne hosszú évtizedek óta, mióta figyelem minden betűjét. Elolvasok belőle mindent, mert szeretem a kontrát és a rekontrát, az eszmecserét, de nem szeretem azt a Kotko- dács-Dienes féle magyargyalázást, melyet úgy az óhazai, mint az itteni magyar munkásság ellen fejt ki és még denunciálásra is képes. De lesz még ennek vége is, mert úgy az óhazai, mint az itteni munkásság éberen figyeli az ő működésüket. Kitartást kivánok a szerkesztő munkástársaknak, mi önök mellett vagyunk. öreg amerikás. BEKÜLDTE MÁR LAPUNKHOZ A NAPTÁR ÁRÁT? HA NEM, KÜLDJE BE MOST!
