Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-05 / 1. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZŐ J ary 5. 1956 Az események nyomában amelyekből konttnensközi fegyverek lesznek.” Mindkét szovjet államférfi jelezte, hogy számítanak India, Burma, Afganisztán és más ázsiai nemzetek támogatására a békéért folyó küzdelemben. ZAVARGÁSOK JORDÁNIÁBAN Jordániában, ebben az angol esatlósállamban, véres zavargások törtek ki a múlt héten, amelyek öt napig tomboltak. Az egymilliós kis ország népe fellázadt a kormány azon törekvése ellen, hogy lecsatlakozzanak a bagdadi hadi paktumhoz. A zavargások alatt a tömegek megtámadták az angol, az amerikai és a török követségeket és a zászlókat letépték róluk. Illetékes Jordániái tényezők véleménye szerint az angolok súlyos diplomáciai baklövést követtek el, amikor siettették a jordániai kormány lecsatlakozását a bagdadi paktumhoz. A valóságban több volt ez baklövésnél. Angol diplomáciai körökből köztudomásra jutott, hogy Anglia felajánlta Jordániának, hogy duplájára emeli a Jordániának eddigelé adott évi “adományát”, ha az ország belép a bagdadi szövetségbe, sőt ráadásul megígér ték az angolok azt is, hogy ha belépnek a bagdadi szövetségbe, az nem fog összeütközésbe jönni Palesztinára emelt igényeikkel. Az ország, amelyet Anglia alapított és hozott be annak idején az Egyesült Nemzetekbe, oly erélyesen tiltakozott a bagdadi paktum ellen, hogy a parlamentet fel kellett oszlatni, a kormánynak távoznia kellett. Ideiglenes kormányt alakítottak Ibrahim Hasim miniszterelnöksége alatt, miután Said el-Mufti volt miniszterelnök utódját, Hazzah Mahalit is elkergették, mert az is keresztül akarta vinni a bagdadi paktumhoz való csatlakozást. Hasim kormánya eleget tett a jordániai nép követeléseinek: megígérte, hogy nem lép be a bagdadi szövetségbe, szabadon bocsátotta a politikai foglyokat és Ígéretet tett, hogy szabad választásokat fog rendezni. Szabad választások esetén óriási politikai változások állhatnak be ebben a roppant elszegényedett országban, ahol most ilyen nagyszabású győzelmet aratott a függetlenségi szellem, az arab világnak a külföldi elnyomás alól való felszabadulási vágya. Külpolitikai Szemle AZ egyiptomi fegvervásárlás a nemzetközi sajtó tükrében Eastland uj támadása a sajtószabadság ellen James 0. Eastland, az ősreakciós dixiekrata szenátor (D-Miss.) maga köré csoportosítja a mccarthysta koalíciót a kongresszusban, hogy 1956-ban újra a politikai színpad előterébe jusson. Eastland, mint a szenátus belső biztonsági albizottságának feje, már januárban megkezdi vizsgálatát az amerikai sajtóban található állítólagos kommunizmus ügyében. Kihallgatásra a “New York Times”, a “New [York Post”, a “New York Mirror” és- a “Time”- magazin 25 tagját idézték be. E kihallgatások nyilvánvaló célja a sajtószabadság alkotmányos jogának eltiprása. Az Eastland-csoport tagjai Knowland, Bridges, Eastland és Jenner szenátorok, akik McCarthy szenátor tavalyi megdorgálása óta halkabb húrokat pengettek, de a külügyminiszterek genfi konferenciája óta ismét felbátorodtak s újabb hidegháború reményében most megint előre akarnak törni. Az, hogy most ismét előmerészkedtek, hogy folytassák McCarthy abbanmaradt müvét, sok tekintetben annak tulajdonítható, hogy egyes nagylapok, igy a “New York Times” i.s megható gerinctelenséggel védték a sajtószabadság ügyét, pedig tudhatnák, hogy a letérde- lés és félmunka nem használ: még a meghur- colástól sem menthetik meg bőrüket. közvetít a pápa? Vatikáni hírforrások szerint XII. Piusz pápa szivesen szolgálna “erkölcsi követitőül” kelet és nyugat között azzal az indítvánnyal kapcsolatban, amelyet karácsonyi szózatában tett, hogy tiltsák be az atomfegyverek használatát és a velük való kísérleteket. Az “Unita”, az olasz KP központi lapja, azt irta, hogy a pápa olyan javaslatot tett, amilyent ők maguk sürgetnek már hosszú idő óta s amilyent a Szovjetunió is többizben indítványozott. Az “Avanti”, az olasz szocialisták lapja, azt irta, hogy washingtoni jelentések szerint Eisenhower elnököt a főpap karácsonyi felszólítása nagyon zavarba ejtette. A vatikáni források szerint a pápa nem fogja nyílt formában felajánlani szolgálatait, de készen áll, hogy tőle telhetőleg megoldja az atomellenőr- fcésben felmerült nézeteltéréseket, ha a kelet és a nyugat vezetői erre felkérik. Hangsúlyozzák, hogy az egyházfő segítsége csak erkölcsi lenne, minthogy ő a szellemi élet legfőbb tekintélye. Nem lehet elvárni, hogy “politikai vagy műszaki színvonalon mozgó” tárgyalásokon résztvegyen. Az “II Messagero” és a “Corriere Della Sera”, vezető római lapok, magyarázata szerint a kommunisták úgy állíthatják be a világ előtt a pápai üzenetet, mint az ő állásfoglalásuk támogatását. BULBAISIfS ÉS KRUSGHOV BESZÉDEI A legfelsőbb szovjet befejező ülésén Nikoláj A. Bulganin szovjet miniszterelnök, és Nikita S. Kruscsov, a szovjet párt főtitkára mondták el beszámolójukat Indiában tett utjukról. A nyugati tőkés sajtó minden igyekezetével azon volt, hogy a beszámolókban elhangzott bíráló megjegyzéseiket a háborús izgatások színvonalához méltó módon túlzásokkal élezze ki s elhallgatta a többit. A kiemelt részekben felhozzák Kruscsov azon kijelentését, hogy nem fogadják el az Eisenhower által indítványozott kölcsönös légi ellenőrzést. Kruscsov szerint ez nem volna megfelelő lépés a leszerelés felé, mert igy magában véve nem jelent egyebet, mint katonai hírszerzést. És ez csak fokozná a kölcsönös bizalmatlanságot. Kruscsov hangsúlyozta, hogy nem akarja Eisenhower elnököt megbántani, “aki iránt különleges tiszteletet érez”, de el kell ítélnie Eisenhower karácsonyi üzenetét a keleteurópai népekhez. Ebben az üzenetben az elnök reményét fejezte ki, hogy ezekben az országokban rendszerváltozás lesz. Bulganin szovjet miniszterelnök is bírálta a “nyugatt gyarmatöSitási rendszert”, a katonai szövetségeket és az “eröhelyzet”-ből folytatott politikát. A Reuter-ügynökség szerint Bulganin a következőket mondta: “Különösen a közelmúlt években olyan rakétalövedékeket dolgoztak ki, Lapunkban már több cikkben foglalkoztunk az Izráel és az arab államok közt fennálló válsággal. Egyes amerikai lapok úgy állítják be a dolgot, mintha ez a válság jóformán csak akkor kezdődött volna, amikor Egyiptom fegyvert kezdeti? vásárolni Csehszlovákiától. Mi sincs messzebb az igazságtól. E válság egyidős az iz- ráeli állam keletkezésével. Hozzájárult kialakulásához az izráeli kormány elszé- gődése az angol és amerikai olajtrösztök politikájához, de hozzájárult a népek közötti civakodás mesterségét minden hájjal megkent angol diplomácia is. Véleményünket e kérdésben már leszegeztük. Ezúttal inkább azzal foglalkozunk, hogy milyen megjegyzéseket fűzött az egyiptomi fegyvervásárlásaihoz a nyugati — és az arab sajtó. E megjegyzések érdekes bepillantást engednek az érdekelt felek gondolatvilágába — és nagyon sok mindent megmagyaráznak annak, aki ért a szavakból, különösen ha egy kicsit a SOROK KÖZT is tud olvasni! A nyugati sajtózenekar hármas nótája: aggodalom, fenyegetőzés, szovjetellenes célzások — úgyszólván minden húron. A New York Post szerint a Nasszer-kormány “esetleg veszélybe hozta saját létét”, amikor fegyvervásárlási egyezményt kötött Csehszlovákiával. Washingtoni körökben — írja a lap — “baljóslatuan felhangzik Moszadik neve”. Az olyan rutinos publicista, mint Sulzberger (New York Times), képes egyszerre megütni az aggodalom és a burkolt fenyegetés hangját: “Hatalmas csapás volna, ha elvesztenék az utat a közép-keleti olajhoz és repülőterekhez. Ezért nem valószínű, hogy hallgatunk bizonyos elhamarkodott tanácsokra, amelyek szerint gazdasági szankciókat kellene alkalmazni Egyiptom ellen, hogy megbuktassuk a Nasszer- kormányt. Természetesen, ha alacsony áron piacra dobnánk a hatalmas amerikai gyapotfelesleget, ez jócskán tönkretehetné Egyiptomot.” A nyugati hatalmak tiltakozásával kapcsolatban a Hindustan Times cirnü delhi lap joggal kérdezte: “Nem felháboritó-e, hogy úgy beszélnek a közép-keleti országokról, mist saját vadászterületükről? Azt hiszik, hogy ezeknek az országoknak a kormányai kötelesek feltétel nélkül követni az általuk diktált politikát? Egyiptom döif- tése arról tanúskodik — állapította meg az indiai lap — , hogy a Nyugatnak a legfőbb vezetésre vonatkozó igényeit kereken elutasították.” “Sebezhető” hadállások “Mindeddig — panaszkodik a London Times—» a nyugati hatalmak voltak a Közép-Kelet kizárólagos őrzői és bírái. A nyugati hatalmak stratégiai szükségletei, az e térségben birtokukban levő kőolajkincs, a második világháború után az arab oszágok felett létesített uralmuk összekapcsolódott és arra bírta a nyugati hatalmakat, hogy a Közép-Keletet saját befolyási övezetüknek tekintsék. Most azonban majdnem máról holnapra át kell értékelni a helyzetet.” A Reynolds News vállalkozik erre az önkinzó “átértékelésre”. A lap megjegyzi, hogy az uj helyzet kialakulása “egyetlen szovjet katona nélkül, a fenyegetőzés leghalványabb gyanúja, a legcsekélyebb diplomáciai illetlenség vagy tiszteletlen eljárás nélkül” történt. A lap szerint “a Kelet, azzal az egyszerű eszközzel, hogy fegyvereket és gazdasági segélyt ajánlott fel az arab országoknak politikai feltétel nélkül, aláaknázta a török-iraki-pakisztáni szövetséget, amely a közép-keleti angol-amerikai stratégia tengelye, és ezt a jelentékeny diplomáciai sikert a legnagyobb könnyedséggel aratta.” “Miért ilyen sebezhetők a Nyugat hadállásai?” — kérdi a Reynolds News. Néhány idézet a lap önmagának adott válaszaiból: “Minden öntudatos arab szemében Anglia az olajimperializmus cinikus politikájával azonosította magát — és ez meg-is felel a valóságnak. A nyugati politika kiaknázta az angol uralkodó körök félelmét a szovjet behatolástól. E félelem azonban a hidegháború folytatásától függött. Egyiptomban az idő és a nemzeti érzés erősödése a Nyugat ellen dolgozott. Mihelyt elpárolgott a félelem a Szovjetuniótól, az arab kormányok kevésbé érezték szükségét a Nyugat iránti szolgai engedelmességnek és kevesebb alkalmuk volt saját népeik szociális törekvéseinek elnyomására. A Szovjetuniónak sikerült meggyőznie az arab világ vezetőit arról, hogy politikája nem agresz- sziv.” Ezt a keserű vallomást szinte folytatja az U. S. News: “Egyiptom kommunistákkal kötött fegyverszállitási szerződése népszerű az arabok körében. Más országok is szeretnék ezt a fegyverforrást felhasználni. Az amerikaiak aggodalmára azt mondják, hogy az beavatkozás. Egyiptom lépését az Arab Liga többi országa győzelemként üdvözli. Nasszer miniszterelnök presztízse az egész arab világban uj magasságokba emelkedett. Más arab országok is csatlakoznak a “fegyvereket a Kelettől” politikához. Az Egyesült Államok hirtelen élesebb támadások célpontja, mint bármikor eddig az egyiptomi-amerikai kapcsolatok történetében. Oroszország ellenben olyan bókokat kap, mint még soha. Egyes arab vezetők szembeállítják a “megértő” Oroszországot az “imperialista” Egyesült Államokkal. (Kiemelés az. U. S. News szemlei rójátok)
