Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-08-11 / 32. szám
August 11, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ amerikai dolgozók tízmillióinak szakszervezetekbe való szervezését és — keresztültörve a Meanyk és Reutherek ellenzésén — az amerikai munkásságnak a tőkésosztálytól FÜGGETLEN politikai átcsoportosulását. Ezek nagyjából, azok a politikai és gazdasági fejlemények, amelyek keretében idei konferenciánkat összehivtuk és amelyek meghatározzák lapunk politikai állásfoglalását, — éppúgy, rifhit a haladószellemü amerikai magyar polgárok politikai és munkásmozgalmi tevékenységét az elkövetkező időszakban. Szerkesztőségi ügyek Térjünk most már át lapunk ügyeinek tárgyalására. Lapunkat a múlt évi konferencia óta heti 16 oldal terjedelemben adtuk ki bizonyos rendkívüli alkalmak, valamint a nyári vakációs időszak kivételével, amikor is lapunk 12, s nagy ritkán 8 oldal terjedelemben jelent meg. Két Ízben rendkívüli lapszámot adtunk ki nagyobb terjedelemben, és pedig Magyarország felszabadulásának 10-ik évfordulója alkalmával, április 4-én és fogadott hazánk nagy szabadságünnepének julius 4-ének tiszteletére. Szei'kesztőségünk emellett előállította a szokásos évi naptárunkat az 1955-ikit, amelyet olvasótáborunk szokatlan szeretettel és értékeléssel fogadott. Ugyancsak kiadtunk egy kötetre való csokrot a magyar renlekirók legszebb elbeszéléseiből. Jelenleg pedig az 1956-iki naptárunk előállításán dolgozunk — szabad időnkben. Szerkesztőségünk, az Országos Lapbizottság és több amerikai iró és művész támogatásával az év folyamán kiadott egy albumot Gellért Hugó, a mi nagyszerű művész munkatársunk, lapbizottságunk elnökének rajzaiból, Gellért munkástárs művészi működésének negyvenedik évfordulója tiszteletére. Általában mondhatjuk, hogy szerkesztőségünk ritkán, ha ugyan Valaha fejtett ki intenzivebb tevékenységet a magyar és amerikai kultúra előmozdítása terén, mint az idén. Szerkesztőségünk jelenleg két tagból, dr. Pogány Bélából és Deák Zoltánból áll. Mindennapi munkánkban ritkán van alkalmunk, hogy megadjuk lapunk munkatársainak azt az elismerést, amely oly jogosan megilleti őket. Dr. Pogány Bélát nem szükséges lapunk olvasói előtt dicsérni, mert Írásainál ékesebb dicsérőszavakat senki nem találhat. Mindamellett megragadjuk ezt az alkalmat az ő következetesen magas színvonalú szerkesztőségi kontribu- cióinak egész olvasótáborunk előtt való értékelésére. Dr. Pogány Béla személyében nemcsak egy kiváló iró, a francia, amerikai és a magyar irodalom kiváló szakértője, búvára, a magyar nyelv nagy mestere dolgozik lapunknak, hanem a modern munkásmozgalom tudományának alapos ismerője is. Lapunk olvasótábora jogos büszkeséggel tekint rája és reméli, hogy kiváló hozzájárulását még igen sokáig élvezheti. Szerkesztőségünk harmadik tagja, a mi feledhetetlen dr. Holló Jenőnk, tavaly novemberben eltávozott az élők sorából. Az ő pozíciója szimbolikusan éppúgy, mint ténylegesen betöltetlen maradt szerkesztőségünkben. De mintha csak a sors is pótolni akarta volna veszteségünket, tavaly november óta aktiv kül- munkatársa lett lapunknak, az azóta sajnos megszűnt “Bérmunkás” c. IWW magyar munkás hetilap volt főszerkesztője, Geréb József munkástárs, akit olvasótáborunk gyorsan megkedvelt és szivébe zárt. Reméljük valamennyien, hogy Geréb munkástárs Írásai még hosszú éveken át hozzá fognak járulni az amerikai magyar munkásság szellemi látóköre növeléséhez. • Mélységesen értékeli szerkesztőségünk, és tudjuk, lapunk egész olvasótábora azt a kivételesen éstékes hozzájárulást lapunk politikai és zsurnalisztikái színvonalának emeléséhez, amelyet Rév. Gross A. László cikkei jelentenek lapunk számára. Rev. Gross A. László a progresszív intellek- tuel és avalóban protestáns, a történelem folyamán a nép mellett kiálló és kitartó becsületes lelkipásztorok nagyszerű tradícióját képviseli lapunk írógárdájában. Hűségesen kitartott a haladás eszméi mellett a megpróbáltatások legsúlyosabb esztendeiben, amikor más, nálánál sokkalta kevésbé exponált emberek, köztük úgynevezett munkásvezérek is a hallgatás fedezékébe vagy éppenséggel a nép ellenségeinek táborába menekültek. Minden elismerésünk Rev. Gross A. Lászlónak. Vájjon melyik más amerikai magyar folyóirat büszkélkedhet a fentiek mellett olyan Írógárdával, aminő a mi Bódog Andrásunk, Eőrsi Bélánk, Eugene Neuwaldunk, Gencsy Margitunk vagy az újonnan feltűnt Márky Istvánunk képvisel? Melyik más folyóirat táborából emelkedtek ki egyszeri munkássmberek köréből, olyan irói tehetségek, mint a mi Zoltay Sándorunk, Gulyás Mi- hályunk, Szerdi Andrásunk, Harwich bácsink és a többszázra tehető levelező gárdánk? Szerkesztőségünk alapvető kötelességének tartja külmunkatársaink kultiválását és a levelező gárda lelkiismeretes építését. Ha e téren sok még a kívánnivaló, ne felejtsük el, hogy a tényleges szerkesztőség 2, mond kettő tagból áll és ezekre a tulajdonképpeni újságíráson kívül még igen de igen sok más munka is hárul. Nem mulaszthatjuk el, ha már itt tartunk, elismerésünk kifejezését ama felbecsülhetetlen szolgálatokért, amelyeket lapunk olyan erősségei, mint Rosner Sándor, Fodor Erna, Gellért Hugó, Petrás Pál, Horváth István, valamint az Országos Lapbizottság testületé nyújt lapunknak. Rosner Sándor nemcsak ügyvezetője lapunknak, hanem nyomdásza, gépésze, ólomöntője, lapbizottsági tagja, kifutófiuja, fő piknikrendezője és még ki tudja mi más. Lankadatlan odaadással dolgozik minden megbízatáson, amelyet kiszabnak rá. GeWrt Hugó, mint a Lapbizottság elnöke és aktiv tagja, a maga nagy tekintélyével, munkakészségével, széles kapcsolataival, barátságosságával, fiatalos lelkesedésével, felmérhetetlen támogatást jelent lapunk számára. Büszkék lehetünk, örülhetünk, hogy van egy Gellért Hugónk és reméljük, hogy velünk legyen még hosszú évekig. Peti'ás Pál, a mi örökifjú Petrás Pálunk, nagy tanitómestei'ünk tudjuk, szintén tiltakozni fog e szerény értékelés ellen. A munkásosztály legnagyszerűbb erényeinek megtestesítője ő. Mérhetetlen mozgalmi tapasztalatait mindig készséggel és szerénységgel bocsátja rendelkezésünkre. Fiatalos lelkesedés, munkakészség jellemzi őt és tölti el szivünket mély szeretettel, csodálattal iránta. Kívánjuk és reméljük, hogy hosszú éveken át végezhesse inspiráló munkáját közöttünk. Csaknem ugyanezt az értékelését adhatnánk az Országos Lapbizottság minden egyes tagjáról. Ezek azok az emberek, akik télen, nyáron, jó időben, rosszban, önzetlenül és kitartóan ott állnak lapunk kormánya mellett. Legtöbbjük nehéz fizikai munkás, akik napi munkájuk után jönnek el lapunk gyűléseire, hogy megtárgyalják velünk lapunk problémáit, egy egész életen át szerzett tapasztalataik segítségével segítsenek lapunk ügyvezetőségének és szerkesztőségének a helyes lépések megtételében. Úgy érzem, hogy az egész olvasótáborunk mélységes, hálás köszönetét joggal tolmácsolhatom önzetlen és csak ritkán említett s még ritkábban dicsért munkájáért. Fodor Erna egyaránt erőssége kiadóhivatalunknak és szerkesztősgünknek, de nincs az a másjellegü megbízatás, amelyet a legnagyobb készséggel és lelkesedéssel ne vállalna el. Példa erre nagysikerű középnyugati szervező útja a nyár elején. Horváth István, lapunk gépszedője és nyomdai szakembere, több mint alkalmazottja lapunknak. Meggyöződéses, haladószellemü szakszervezeti ember, aki önzetlenül és áldozatkészen járul hozzá mindenhez, amellyel lapunk ügyét lehet elősegíteni. Reich Klára, az TWO volt magyar osztályának volt főlevelezője legalább is két ember munkáját cégzi kiadóhivatalunkban. Fenomenális munkakészsége és teljesitőképessége lapunk egyik erősségévé és — büszkeségévé teszi őt. Ha lapunk alkalmazásában nem ezek a nagyszerű munkástársak és munkástársnők lennének, akkor alig hisszük, hogy mégegyszerennyi alkalmazott is képes volna a munka elvégzésére. Folytathatnánk ezt a felsorolást lapkezelőink nagyszerű, önzetlen gárdájának méltatásával, a Fenntartó Gárda mindmáig kitartó hőseinek ismertetésével, de, olvasóink megértik, ez már tul- menne e jelentés határian. Mondhatjuk, hogy csak a legnagyobb csodálattal és elismeréssel adózhatunk lapunk MINDEN építőjének éppúgy, mint belső munkatársainak. Lapunk feladatai Lapunkra az elkövetkező időszakban minden eddiginél fontosabb feladatok hárulnak. Vegyük ezeket sorba és állapítsuk meg e feladatok végrehajtásának némely módozatait. 1. Miként az elmúlt években, úgy az elkövetkező évben is, lapunk legfontosabb feladata a békéért való küzdelem, a béke propagálása lesz. Ebbéli feladatunkban mostantól kezdve a történelmi jelentőségű genfi konferencia határozataira támaszkodhatunk. A mi feladatunk lesz e konferencia határozatait ismertetni, amerikai magyar téren népszerűsíteni, ezeknek érvényt szerezni. Szükséges lesz evégett az, hogy lapunk legalább kétszerannyi amerikai magyar házba jusson el, mint eddig. Ha tekintetbe vesszük, hogy a genfi határozatok kilátásba helyezik, többek között az Amerika es Magyarország közti kapcsolatok kifejlesztését is, akkor a fenti célkitűzésűnk nem tekinthető túlzottnak. Első lépésként ajánljuk, hogy a konferencia adjon ki egy felhívást az egész amerikai magyarsághoz, elsősorban a vezetőkhöz, felszólítva őket arra, hogy a genfi konferencia szellemében hassanak oda, hogy annak magasztos céljai megvalósuljanak és hogy miként a kelet és nyugat közti nézeteltérések a békés tárgyalások utján kezdnek megoldódni, aként az amerikai magyarságot eddig elválasztó nézeteltéréseket is tárgyalások és vita utján intézzük el az eddigi denunciálások és becsmérlések helyett. 2. Lapunknak, amely eddig is az élén állott a jogtalanul üldözött bevándorolt munkásvédelemért folytatott küzdelemnek, uj minden eddiginél szélesebb akciót kell szervezni karöltve a Bevándoroltakat Védő Bizottsággal, avégett, hogy a hideg háborút szüntessék be saját polgáraink és becsületes bevándorolt munkásokkal szemben is a Walter-M«Carram-törvény visszavonásával! 3. Lapunknak és mozgalmunknak fel kell emelni a magyar kultúra, a reakciós vezetők által félredobott zászlaját és büszkén tartani azt az amerikai demokratikus hagyományok és a munkás testvériség lobogója mellett. Ha a reakció nem tartja többé üzletileg kifizetődőnek Rákóczi nagy neve használatát, akkor nemes és méltó gesztus volna, ha minél több amerikai magyar munkásintézmény vagy munkásotthon karolná azt fel. Lapunknak és mozgalmunknak meg kell találni a módját annak, hogy a magyar nép nagyszerű kontribucióit a világkultúrához, az amerikai nép között és különösen az ittszületett ma- gyarszármazásuak között, népszerűsítse Bartók, Semmelweiss, Kodály, Móricz Zsigmond, Veres Péter és más géniuszunk müveit. 4. Lapunknak és mozgalmunknak meg kell találni a módját annak, hogy a dolgozó nép igazába vetett hitünket munkásmozgalmi meggyőződésünket éppúgy, mint magyar szülőhazánk nagyszerű kultúráját örökségként és hasznos utra- valóként a második és harmadik generációnak átadhassuk. Első lépésként javasoljuk egy angolnyelvü népszerű ismertető könyv kiadását Magyarországról. 5. Mindezen tervek és célkitűzések, valamint a jövőben szükségszerüleg mutatkozó feladatok megoldására szükségünk van egy erős, szilárd alapon nyugvó lapra. Lapunk anyagi problémái nemcsak a kiadóhivatalunk és országos lapbizottságunk feladata. Számos nágyszerű olvasónkat foglalkoztatja szüntelen, hogyan lehetne a lap fenntartásához és magas színvonalon való megjelentetéséhez szükséges összeget biztosítani. E konferencia előtt számos javaslat érkezett be a fenntartó gárda újjászervezésére vonatkozólag. E konferen- sia nem térhet ki egy ily vonatkozású felhívás kibocsájtása elől! Lapunk évi deficitje, olvasótáborunk állandó csökkenése következtében évről-évre nő. Jelenleg 30,000 dollárra van szükségünk a normális üzleti jövedelmek (előfizetés, hirdetés) mellett a lapnak a jelenlegi színvonalon való fenntartására. Ha tekintetbe vesszük, hogy az amerikai magyarság hozzávetőlegesen százszorannyit ad ki más sajtó s egyéb intézményeknek melyek legtöbbje érdekeik ellenségei — minden évben, akkor úgy érezzük, jogosan fordulunk olvasóinkhoz az igazság, béke, becsület, jólét, emberszeretet egyetlen magyarnyelvű szócsövének fenntartása érdekében. ★ Jelentésünk elején hangsúlyoztuk, hogy e konferenciát örömteljes körülmények közepette tartjuk meg. örömteljes azért, mert az emberiség közelebb jutott legdrágább kincse, a béke biztosításához, mert közelebb jutott ahhoz, hogy az atomenergiát az emberi faj kiirtása helyett az emberi jólét minden képzeletet felülmúló növelésére, a valóságos földi paradicsom építésére használja fel. örömteljes azért is, mert ha csak a távolból ________________7^
