Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-08-11 / 32. szám
August 11, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Szerkesztőségi jelentés a L A.-i konferencia elé A Magyar Szó szerkesztősége és az Országos Lapbizottság szeretettel köszönti a losangelesi országos lapkoníerencián résztvenni készülő drága barátainkat, mindazokat a munkástársakat és munkástársnőket, akik tudtában lévén lapunk fontosságának, munkájukkal, áldozatkészségükkel, személyes részvételükkel lehetővé tették e konferencia megtartását — az első országos lapkonferenciát Kaliforniában az amerikai magyar munkássajtó történetében. ★ Örömteljes körülmények között tartjuk meg ezt a lapkonferenciát, a történelem egyik nagy fordulópontjának időszakában. A négy héttel ezelőtt lezajlott genii négyhatalmi konferencián a két táborra, tőkés és szocialista táborra szakadt emberiség vezetői megtették az első lépéseket a tiz év óta folyamatban levő “hideg háború” felszámolására. A genfi konferencia megtartása és a konferencián elért megállapodások a békeszerető emberiség világraszóló győzelmének tekinthetők. Az amerikai nép békeszerető többsége — és számuk sok tízmillióra tehető — éppúgy mint a szocialista és népi demokrata államok békeszerető népei, — akik közül több mint 100 millió irta alá a genfi konferencia legfőbb napirendi pontjait alkotó békeköveteléseket —, a gyarmati és félgyarmati népek milliói, akik a bandungi konferencián juttatták kifejezésre békeakaratukat, a nyugateorópai államok munkásmilliói, akik egyre erőteljesebben követelték a hidegháború felszámolását, az atomháború felé való vad rohanás megállítását, mind a maguk győzelmének nás megállítását, mind a nagyok győzelmének tekinthetik a genfi konferencia eredményeit. Helyesen állapította meg mezzel kapcsolatban Walter Lippman a genfi konferenciát megelőző hetekben: “Ha van valami, amiben Kelet és Nyugat egyetért, abban egyetértenek, hogy az egész világon a népek kitartóan követelik a háború elkerülését. . . A nagy négy találkozója a népek abbeli karatának kifejezése, hogy nem tűrik az atomháború veszélyét.” Genf a mi győzelmünk is És ép ilyen joggal tekintheti a mi viszonylag # kicsiny, de lélekben és békeszeretetben nagy táborunk, lapunk olvasói, a haladószellemü magyarság is a maga győzelmének a genfi eredményeket. Mert Magyar-Amerikában egyedül a mi sajtónk hasábjain tükröződött vissza a nagy amerikai nép többségének, az egész emberiség többségének békekivánsága! Egyedül a mi gyűléseinken, a mi ünnepélyeinken, a mi kultur klubjainkban, munkásotthonainkban tárgyalták követelték a békét. Nem mintha az amerikai magyarság nagy többsége nem óhajtotta volna azt ép annyira, mint mi. De a sajtó, amelyet legtöbbjük olvas és — sajnálattal állapíthatjuk meg — a legtöbb amerikai magyar egyház vezetője szinte fenntartás nélkül a háborús uszítás és izgatás eszközéül adta magát oda. Ezek számára a genfi konferencia súlyos erkölcsi vereség, megbélyegzésszámba mehet. Vajha a megbékélés ama szelleme, amely a genfi konferenciát jellemezte, magábaszállásra késztetné ezeket az eltévedt és megtévedt pásztorokat is és mostantól kezdve a gyűlölet, a háborús uszítás igéinek hirdetése helyett ők is segítenének fogadott hazájuk népének azt az utat kikövezni és bejárni, amely a tartós béke megszilárdítása felé vezet. Ahhoz, hogy e lapkonferencia helyes politikai meglátással tárgyalhassa lapunk ügyeit, a haladószellemü, sőt az egész amerikai magyarság ügyeit, és a lehetőségekhez képest intézkedhessen azokban, szükséges, hogy némi részletességgel tárgyaljuk az uj politikai fejleményeket. Hiszen talán szükségtelen is hangsúlyoznunk, hogy a genfi konferencia által megindított fejlemények befolyásolni fogják valamilyen módon minden amerikai polgár életét, köztük természetesen a bevándoroltakét, az amerikai magyarságét is. Uj fejezet kezdődik hazánk történelmében, uj fejezet az amerikai magyarságéban is. Az uj fejezetnek természetesen meg lesznek a maga problémái, nehézségei, megpróbáltatásai, hiszen a “Kánaán” még igen messze van. De az elmúlt. időszakhoz viszonyítva, az atomháború fellegének fellebbentése a mi egünkről is felli bbentette a legsötétebb fellegeket, bár, a sors a megmondhatója, marad még igv is ép elég...De mindenesetre fel kell használnunk nekünk is az uj lehetőségeket. Mik a genfi konferencia legfontosabb eredményei ? % Mindenekfelett az á tény. nogy a nyugati államok vezetői, élükön Eisenhowerrel személyesen tárgyalhattak a Szovjetunió vezetőivel és nyilvánosan éppúgy, mint magánbeszélgetések formájában meghallgatták a másik fél érveit, aggodalmait, panaszait, javaslatait, érzelmeit, magába véve segített egy uj légkört létrehozni a Kelet és Nyugat között. Hogy ez a találkozó .magábavéve is a békeszerető emberiség győzelme volt azt mindenki megértheti abból az egyszerű tényből is, hogy azok az erők, amelyek a hideg háborút kitervezték és amelyek a nyugati államokban a legtöbb hasznot húzták a háborús feszültségből és az atomháborura való készülődésből, az 1945- iki potsdami találkozó óta — amidőn utoljára találkoztak Kelet és Nyugat vezető államainak fejei — a körömszakadtáig ellenezték az ilyen kormányfői találkozót! A hidegháború felszámolása. A konferencia másik nagy eredménye az, hogy megindította a szervezett folyamatot a hidegháború felszámolására, illetve azon ellentétek TÁRGYALÁS'UTJÁN való felszámolására, amelyek a hidegháború okozói voltak. A konferencia ezt azáltal érte el, hogy konkrét utasításokat adott a négy állam külügyminisztereinek az uj tárgyalásokra, amelyek októberben fognak kezdődni. Mik azok a problémák, amelyek megoldására az utasításokat megfogalmazták? 1. Az európai béke fenntartása (európai biztonság) különös tekintettel Németország egyesítésének kérdésére. 2. Leszerelés. 3. A Kelet és Nyugat, tehát a szocialista, népi demokrata, valamint a tőkés államok közötti kapcsolatok kiépítése. A genfi konferencia kétségkívül uj lehetőségeket teremtett arranézve, hogy Kelet és Nyugat végre megállapodásra jusson ezekben a döntő kérdésekben. Persze a genfi konferencia csak a kiindulópont e célkitűzések elérésére. E célkitűzések eléréséért továbbra is erőteljes diplomáciai küzdelmek fognak folyni. Azonban a népek békeakarata, mely kivívta magát a genfi békekonferenciát, kivívhatja a további tárgyalások sikerét, azaz a genfi remények beteljesedését is. A békeszerető emberiségnek tehát nem szabad a babéréin nyugodni, hanem még inkább kell fokoznia a nyomást a kormányokra, hogy minden akadályokat leküzdve igenis jussanak megállapodásra minden nézeteltérésben, minden kérdésben, elsősorban a fenti háromban, amelyhez természetesen hozzátartozik a távolkeleti kérdés, Kina és Formóza kérdése is. Ez utóbbinak kihagyása a genfi konferencia napirendjéről a konferencia egyik hiányossága volt. Igaz azonban, hogy a konferencia még e téren is ért el eredményt, mert közvetlenül a konferencia lezárta után az uj baráti légkör lehetővé tette, hogy Amerika végre leüljön a tárgyalóasztalhoz a Kínai Nép- köztársaság képviselőivel a két nagy nemzetet háborgató nézeteltérések kiküszöbölésére. Magától értetődőleg, e tárgyalásoknak előbb-utóbb fel kell venni a Kinai Népköztársaságnak, mint az emberiség egy negyedét képviselő és a legnépesebb országnak jogát a UN tagsághoz ép- ugy, mint a Biztonsági Tanácsban való részvételre. Az amerikai és a magyar nép érdekei egyeznek Lapunk olvasótábora kétségkívül az amerikai magyarság többségének érzelmeit fejezi ki, amidőn örömmel üdvözli a genfi konferencia eredményeit és helyesli a külügyminiszterek konferenciájára adott utasításokat az európai béke' fenntartására, a fegyverkezés csökkentésére a kelet és nyugat közötti kapcsolatok kiépítésére. Az európai béke fenntartása éppannyira életkérdése az amerikai népnek, mint szülőhazánk népének. Hiszen végeredményben ugyanaz a német militarizmus elleni harcban esett el a második világháborúban 200,000 amerikai ifjú, amely a maga átkozott élete meghosszabbítása végett mészárszékre küldött 150000 magyart Voronyezs nél és amely embertelenül elpusztított 400,000 agyarul -/.ági zsidót.;/, auschwitzi és más kivégzőtáborban! A fegyverkezés csökkentése áldás volna az amerikai nép túlnyomó többségére. Az elmúlt öt év alatt az amerikai kormány hozzávetőlegesen 200 billió, azaz 200 ezerbillió dollárt költött fegyverkezésre, atom- és hidrogénbombákra, hadihajókra, légibázisokra, stb. Ezt az óriási számlát teljes egészében az amerikai munkásosztály fizette. Miközben azonban ily roppant összegeket fektettek be a pusztítás eszközeibe, . közoktatási rendszerünk a hanyatlás állapotába jutott, gyermekek százezreinek kell elhanyagolt, tűzveszélyes iskolákba járni, amerikai polgárok százezreinek nincs megfelelő lakása, az ifjúkori bűnözés nemzeti problémává, sőt nemzeti botránnyá nőtt. 65 évén felüli polgáraink egyrészének heti 10—15 dollárból kell megélnie a viiág leggazdagabb államában, miközben* a nép legszegényebb rétegei jövedelmének egy-harmadát az adó emészti fel. Mily roppant változást idézne elő, ha az évi 40 billió dollárnyi hadiköltségnek legalább csak a felét iskolák, lakóházak, utak építésére, az aggkori nyugdíj felemelésére egy országos egészség- ügyi program kiépitéséra használnál fel! Amit a hadiipar csökkentése jelentene a munkások alkalmaztatásában azt bőven ellensúlyozná a genfi program harmadik pontjának, a kelet és nyugat közötti kereskedelmi és kulturális kapcsolatoknak kiépítése. Ebből egy kis Ízelítő volt annak az 500 Chevroletnek eladása Bulgáriának. A szocialista és népi demokratikus államok, köztük a népi Kina az amerikai ipari termelés jelentékeny hányadát volna képes átvenni és ennek ellenében a maguk termékeit, olyanokat, amelyekre az amerikai népnek szüksége van, idejuttatni. Az első lépések a kapcsolatok kiépítésében már megtörténtek. A szovjet farmdelegáció látogatása Amerikában és az amerikai farmdelegációé a Szovjetunióóban, az a leirhatatlanul barátságos fogadtatás, amellyel mindkét ország népe a látogatókat fogadta, szimbóluma annak az elvitathatatlan ténynek, hogy az egyszerű dolgozó nép a világ minden országában t>arátságos, vendégszerető és mindenekfelett békét óhajt. Amerikai-magyar kapcsolatokat! Ezeknek a baráti kapcsolatoknak növekedni kell. Ezért csak megelégedéssel kommentálhatjuk azokat a híreket, amelyek arról számolnak be, hogy az amerikai képviselők és szenátorok egy elég nagy csoportja szintén készül a Szovjetunióba, hogy olyan kiváló szovjet művészeket, mint Oistrak és Gillel amerikai vendégszereplésre hívtak meg. Egy amerikai munkáslap US szak- szervezeti vezetők látogatását javasolta a Szovjetunióba. Reméljük, hogy ezeket a fejleményeket nyomon fogják követni a népi demokráciákkal felvett kapcsolatok is. Meg vagyunk győződve, hogy Amerika népe éppúgy, mint az amerikai magyarság többsége, a legnagyobb örömmel fogadná például Magyar- ország kulturális és sportképviselőit. .Mily élekemelő volna például a világhírű Magyarországi Népi Együttest — amelynek vendégszereplése Nyugat-Európában átütő siker volt, — amerikai körúton látni olyan városokban mint New York, Bridgeport, Philadelphiai, Bethlehem, Cleveland, Akron, Detroit, South Bend, Chicago. Miami, Los Angeles és San Francisco! A magyar sportolók minden nemzetközi szereplése ma már világeseményszámba megy. Az amerikai sportkedvelő közönség osztatlan lelkesedéssel fogadná például a Világhírű magyar futballistákat, a szenzációs magyar sikfutókat, Iharost, Táborit, Rózsavölgyit, a ragyogó magyar gyorsuszókat. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar nép hasonló lelkesedéssel és szeretettel fogadná az amerikai kulturális, művészi és sportélet legjobbjait, köztük a magyarszármazásuakat, mondjuk Ormándyt, Szigetit, Csabayt. És ha már a kölcsönös látogatásoknál tartunk, úgy érezzük, hogy igen tanulságos volna, ha az amerikai magyar református lelkészi kar ama csoportja, amely készpénznek véve a magyar nép ellenségeinek minden rágalmát, elszegődött a hideg háború szószólójává, személves tás révén győződne meg a “felszabaditási” iel- szavak hamisságáról az ilyen politikai elme-*
