Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-29 / 52. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 29, 1955 Az események nyomában A pápa karácsonyi békeszózata XII. Piusz pápa a karácsony előtti este üzenetet küldött a világnak, amelyben felszólította a nemzeteket, hogy hagyjanak fel a nukleáris fegyverekkel való kísérletekkel, tiltsák el az atomfegyverek használatát és általában véve gyakoroljanak ellenőrzést a f e g yverkezések felett — nemzetközi. szigorú egyezmények mellett. A pápa megnyilatkozása a béke mellett még sohasem volt eddig ennyire határozott, soha még ilyen eréllyel nem emelt szót az atomfegyverek ellen, soha ilyen ékesszóló nem volt az esetleges atomháború borzalmainak ecsetelésében. Hangoztatott ismert nézeteket a kommunizmus ellen is, de beszédének átütő ereje az atomfegyverek elitélésében nyilatkozott meg a legjobban. A pápai szózat valószínűleg újabb buzdítást hoz a világ békeerőinek, azoknak a millióknak, akik béke után sóvárognak, azoknak, akik a genfi szellem gyakorlati megvalósítását követelik. A világpolitika jelenlegi helyzetében a béke a leg- elsőrangubb kérdés. S a pápa karácsonyi szózata minden bizonnyal újabb tevékenységre buzdítja a békeszerető emberiséget. Ezzel szemben azok az elemek, amelyek siettek temetni a genfi szellemet és sietve igyekeztek visszakanyarodni a hidegháború fegyvereihez, megzavarodva vettek tudomást a pápa beszédéről, amely természeténél fogva kihúzta lábuk alól az erkölcsi szőnyeget. Magasrangu politikusok és hidegháborús bibor- nokok igyekeznek kiforgatni a pápai békeszózatot. Bajosan sikerül ez nekik és nem is sikerülhet, mert a népek békeakarata fog győzni. Izráelf okolják a UN-ben a fegyverszünet megszegéséért Burns tábornok, az Egyesült Nemzetek Palesztinái fegyverszüneti bizottságának elnöke a Biztonsági Tanácshoz küldött jelentésében Izráelt okolja a hat éve fennálló arab-izráeli fegyverszüneti egyezmény megszegéséért. Izráeli csapatok, miként arról már beszámoltunk, a múlt héten váratlanul meglehetősen nagyarányú katonai támadást intéztek a Galileai-tenger partján levő szi- riai erődítmények ellen, megölve 56 sziriai katonát és polgárt. Burns tábornok figyelmeztette a Biztonsági Tanácsot, hogy még egy ilyen katonai akció és a közelkeleti puskaporos horda felrobbanhat, azaz kiújulhat az izráeli-arab hábe >' A keleti és nyugati nagyhatalmak politikai, gazdasági és stratégiai érdekeltségei következtében egy ilyen izráeli-arab háború viszont az uj világháború borzalmas lehetőségeit rejti magában. Az izráeli kormány nyilvánvalóan nem tett jó szolgálatot sem önmagának, sem a zsidó népnek, sem a béke ügyének, amidőn az Izráelt ért sérelmeket egyoldalulag, katonai akcióval torolta meg. Ugyan mi is történt volna, ha a Kínai népköz- társaság szintén egy ilyen rajtaütésszerű támadással torolta volna meg Csang Káj-sekék szüntelen provokációit? Me any Nehru ellen aesarkoáik George Meany bősz politikai beszédet mondott a Commodore-szállodában a National Religion and Labor Foundation (országos vallási és munkásalapitvány) 1,200 tagja társaságában elfogyasztott dizsebéden. Kijelentette, hogy Jawa- harlal Nehru, India miniszterelnöke, és Tito, jugoszláv marsai, az “orosz kommunizmus” szövetségesei. Ezt a kijelentést az amerikai liberálisok ellen intézett durva támadásnak keretében tette. A liberálisokat, azzal vádolta, hogy nem harcolnak erélyesen “a szabadság ellen intézett kommunista támadások” ellen, óva intette őket, ne építsenek fel “egy sajátvéretü mccarthyzmust”. Csak ő tudta, h<*gs’ ez mit jetentv “Kerüljék, mint a dögvészt azt a szerepet, hogy ők anti-anti- kommunisták”, mondta az uj fogalmat alkotó, liberálisokat ostorozó munkásvezér. “Csak ha nem hajlandók bemenni a csapdába, rázhatják le magukról a liberálisok a kommunizmus iránt érzett öntudatlan és tudatos tisztelet maradványait, hogy semmi közösségük ne legyen ezzel a mozgalommal.” A világ “szabad” szakszervezeteinek vezérei meglepetéssel hallották ezt a kijelentést, amelyhez Meany a,következőket tette hozzá: “Nehru és Tito nem semlegesek. Segédei és szövetségesei ők a kommunizmusnak, ha nem is diplomáciai szószaporitásukkal, de ténylegesen.” Az indiai szakszervezeti kongresszus főtitkára azon nyomban tiltakozását jelentette be a “szabad” szakszervezete nemzetközi szövetségénél. A szervezett munkásmozgalom McCarthyja újabb babérokra áhítozik a nagyvállalatok országos szövetségétől, a NAM-tól, amely a múlt héten még “hasbarugta.” BROWNELL AZ UE ELLEN Herbert Brownell igazságügyminiszter a múlt héten felszólította a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatalt, hogy a UE-t, a villanymunkások szakszervezetét “kommunista front”-nak nyilvánítsa és ilymódon fossza meg attól a jogától, hogy tagjait törvényesen képviselje a szak- szervezet munkaszerződésével kapcsolatos üzemek százaiban. — Ezt a lépést akkor tette, amikor a UE- munkások a Westinghouse gyár tiz ü z e mében sztrájkolnak. Ugyanígy történt a nyár közepén is, amikor a Mine, Mill & Smelter Workers ellen intézett támadást az akkor folyó rézsztrájk idején. Ez utóbbi szakszervezet a bíróság elé vitte az ügyet. Albert J. Fitzgerald a UE elnöke, azonnal tilt akozó nyilatkozatot bocsátott ki Brownell fellépése ellen és kijelentette, hogy az igazságügyminiszter lépésének sztrájktörő célja van, egyrészt, másfelől pedig meg akarja akadályozni “a UE és az IUE (AFL- CIO) között növekvő egységet” az országos sztrájk alatt, valamint a UE-nak más szakszervezetbe való beolvadását. Brownell kilenc pontból álló “tiszteletlenség!” vádat emelte Gojack, a UE főalelnöke, valamint Harry Sacher ellen, aki a 11 munkásvezér védőügyvédje volt. Sacher ellen három pontból áll a vád, amiért az Amerikaellenes bizottság előtt megtagadta a válaszadást hozzáintézett kérdésekre. Sacher áprilisban egy szenátusi albittság előtt a következő, történelmi jelentőségű szavakat mondta az elnöklő McClellan szenátornak: “Megtagadom, kategorikusan megtagadom, elnök ur, hogy megvitassam vallási, politikai, gazdasági meggyőződéseimet . . . Hajthatatlanul és megingathatatlanul kijelentem, hogy hazám érdekeit odaadóan szolgálom. Meggyőződésem, hogy ezeket az érdekeket szolgálam akkor is, amikor nem vagyok hajlandó térdet hajtani olyan vallatás előtt, amely legbensőbb gondolataimat és meggyőződéseimre vonatkozik, akár politikára, akár vallásra vagy bármire irányulnak. . . Ösz- szeegyeztethetetlen az egyén méltóságával, hogy kényszer alatt bevallja gondolatait, felfogását és meggyőződéseit.” Mrs. Roosevelt amnesztiát kér a politikai foglyoknak Üditő légáramlat csapott át a belpolitika fojtogató légkörén, amikor a múlt héten hire jött, hogy Rooseveltné és 41 előkelő társadalmi sze- ' mély “karácsonyi amnesztiáért”, folyamodott fel Eisenhower elnökhöz a Smith-törvény alapján börtönbe vetett politikai elitéltek számára s egyben a jelenleg folyamatban levü kommunista - perek elhalasztását kérték. A petícióban azt kérik, hogy a KP 16 elitéit vezetőjének büntetését a rabságban elszenvedett idővel kitöl- tettnek tekintsék s a 100 folyamatban vagy feli ebbezés alatt álló ügyet halasszák el. A petíciót Gettysburgbe küldték. Az aláírók között találjuk Mrs. Eleanor Roosevelt, John C. Bennett, a Union Theological Seminary dékánja, Lewis Mumford, Norman Thomas, Elmer Rice drámairó, John M. Krumm, a Columbia egyetem káplánja, Stephen Cary, az American Friends Service Committee (a quakerek szervezete) titkára, Henry Steele Commager, a Columbia egyetem történelemprofesszora, A. J. Musté és más kiválóságok neveit. Az aláírók hangsúlyozzák, hogy nem egyeznek a párt felfogásával, viszont idézik Black, a legfelsőbb törvényszék birájának a 11 KP-vezér ellen hozott ítélettel szembenálló különvéleményét, hogy a vádlottakat nem vádolták “semmiféle olyan cselekedettel, amelynek célja a kormán" megdöntése”, sem azzal, hogy “mondtak vagy írtak volna olyasmit, aminek e cél elérése lett volna a tárgya”, hanem csak azzal, hogy “a jövőben olymódon fognak beszélni vagy Írni, hogy azzal a kormány erőszakos megdöntésének tanát hirdetik és tanítják.” A petícióban emlékeztetik az elnököt, hogy a bünbocsánat az egész világra jó hatással volna és uj barátokat szerezne USA-nak. SZOVJET IPAR! FEJLŐDÉS Elsőizben tekinthették meg amerikaiak a szovjet gyárnagyságu automatagéppel folytatott ipari termelés legfejlettebb típusát. Ez igen mély benyomást gyakorolt rájuk. Három amerikai “atuomation”_mérnök és három amerikai újságíró kereste fel Charles E. Bohlen amerikai nagykövet kíséretében a nagy moszkvai golyós- )c s a p ágy-gyárat. Az amerikai szak. emberek fenntartás nélkül dicsérték a szovjet mérnököket, akiknek tervei szerint készült a gépször. nyeteg és folyik a termelés. “Soha életemben nem láttam az automation jobb példányát”, jegyezte meg Nevin L. Bean, a Ford Motor Company szakembere. Hasonlóképpen nyilatkozott két társa, Weiden M. Brandit, a Westinghouse, és Albert C. Hall, a Bendix Corporation szakmérnökei. A gyárat mint a Kaganovics Golyóscsapágy Gyárat ismerik. A maga nemében ez az első gyár, még 1932_ben helyezték üzembe. Azóta is ez termeli a szovjet szükséglet legnagyobb részét. 12,000 munkás dolgozik benne ma, fele nő. Évente 60 millió golyóscsapágyat készítenek 135 millió dollár értékben. A gyárigazgató, Vszjevolod S. Retivoj szerint, egy másik teljes üzem kéz. dett dolgozni három hónappal ezelőtt — négyévi előkészület után, jelenleg pedig két más hasonló gyárat építenek. A legközelebbi ötéves terv folyamán harminc ú jat építenek majd. Az igazgató szerint nemhogy munkanélküliség keletkezett volna, hanem ellenkezőleg: oly nagy volt a munkáshiány, hogy a gyárak létesítésére feltétlen szükség mutatkozott. • A HALADÁS PÁRTOLÓJA, • A MAGYARSZÓ OLVASÓJA
