Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-11-24 / 47. szám
November 24, 1955. AMfiKlIVÄi ifmuimv oiiu Az események hátterében ■■■■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■a HARC AZ ÚTLEVÉL-SZABADSÁGÉRT Joseph McCarthy és Roy Cohn undorító pünkösdi királysága óta végre először vagyunk tanúi annak, hogy hivatalos helyen próbálják VÉDENI a szabadságjogokat. Ez valóban valami uj az ország fővárosában. Múlt hét hétfőjén kezdte meg ugyanis Thomas C. Hennings, Jr., szenátor a szenátus alkotmányjogi albizottságának elnöke, az amerikai szabadságjogok védelmére vonatkozó meghallgatásokat, amelyek az egész hét folyamán végighúzódtak, e héten folytatódnak és a jövő hét végéig fognak tartani. Hennings szenátor bejelentette, hogy kérdőíveket küldött szét az országban előzőleg és adatokat gyűjtött arra nézve, hogyan és kik szegték meg az alkotmány első függelékét. A válaszok, mondotta, amelyeket bizottsága kapott a szólás- szabadság és más jogok tekintetében feltett kérdésekre, “az útlevelek megtagadása, valamint a híiség-biztonsági program működése és hatásai iránt megnyilvánuló komoly érdeklődésre mutatnak.” Azok, akik végighallgatták előkelő polgárok komoly vallomásait, akik felvonultak a Hen- nings-bizottság előtt, olyan históriát hallgattak, amely arra kell, hogy késztessen minden amerikait, hogy felemelje szavát azoknak a demokratikus jogoknak védelmére, amelyek a McCarthy- éra alatt csaknem ebek harmincadjára jutottak. Hennings mindenkinek értésére adta, hogy a népet akarja meghallgatni. Kijelentette, hogy három hétig fog ott ülni a bizottságával, hogy megvizsgálja “hogyan használja fel a szövetségi kormány az igazságügyminiszter felforgató listáját, melyek annak kihatásai, hogyan élnek vele államok, városok és magánszervezetek.” Kijelentette, hogy bizottsága “megfontolás tárgyává akarja tenni a társulás által elkövetett bűncselekmény és a rokonság által elkövetett bűncselekmény elvei használatát a biztonsági kockázatok meghatározására, továbbá a megkülönböztetés gyakorlatát olyan emberek ellen, akik az önvádolás ellen alkotmányos előjogaikra hivatkoznak.” A Hennings-bizottság némi előzetes kutatást végzett. És elnöke szerint “leleplezte az igazságügyminiszter listájának messzire kiterjedő használatát és elburjánzását olyan területeken, amelyeknek a legcsekélyebb kapcsolatuk sincs a nemzeti biztonsággal.” A meghallgatások első hetében sok piszkos dolog került napvilágra. Dr. Alexander Meiklejohn, az Amherst egyetem \folt elnöke és a wisconsini egyetem kísérleti kollégiumának elnöke, Prof. Zechariah Chafee, Harvard egyetemi tanár, Prof. Thomas A. Cook, a John Hopkins egyetemről,, Morris Ernst, newyorki ügyvéd, dr. Linus Pauling, az 1954-es Nobebdij nyertese, a világhírű vegyész, Prof. Geoffroy P. Chew, az illionisi egyetem fizikatanára és William Clark biró, volt jogtudós Nyugat-Németországban, szerepeltek a főbb tanuk között. A besúgók müve Beidézték Scott McLeod-ot, a State Department biztonsági főemberét is. Kérdőre vonták, miért tagadta meg előkelő polgároktól az útlevelet külföldi utazásaikhoz. Azt válaszolta, hogy ezektől a polgároktól azért tagadták meg az al- kotmánvbiztositotta korrekt eljárást és egyéb jogaikat, mert kedvezőtlen értesülések futottak be személyükre vonatkozóan a State Department nyilvántartási iktatójába névtelen levelek formájában és olyan besúgók utján, akiknek azonosságát és megbzihatóságát sohasem állapították meg. Dr. Meiklejohn, az amerikai történelem és alkotmány kiemelkedő szakértője, az alkotmány első függelékének valódi értelmére vonatkozóan tett tanúvallomást és úgy jellemezte azt, mint egy “semmiféle félremagyarázást meg nem tűrő törvényt”, majd hozzátette: Az első függelék “Nem enged meg semmiféle kivételt. Azt mondja nekünk, hogy a kongresszusnak és vele együtt semmiféle kormányhivatalnak semmi néven nevezendő joga nincs korlátozni az Egyesült Államok polgárainak jogait. Az áll benne, hogy politikai meggyőződés, politikai vita, politikai elvhirdetés, politikai tervezgetés tekintetében polgáraink szuverének (önhatalmúak), a kongresszus pedig nekik alárendelt közeg.” Kijelentette, hogy “a világos és jelenvaló veszély” megvizsgálása és próbája úgy, amint azt Learned Hand biró alkalmazta, amikor fenntartotta a Smith-törvény alapján hozott döntést a Dennis-ügyben, “nemcsak, hogy nem talál igazolást az alapokmányban, de még csak megbízható értelme sincs sem a bűncselekménnyel megvádolt emberre nézve, sem a vádeljárást folytató ügyészekre nézve, sem a védőügyvédekre, de még a törvényszékekre nézve sem, amelyek kimondják az ítéletet.” Dr. Meiklejohn tételével kapcsolatban nézeteltérés volt a tanuk közt a “semmiféle félremagyarázást meg nem tűrő törvény” kifejezés miatt. De még azok is, akiknek felfogása eltért az övétől, igy Prof. Chafee, Prof. Cook és Morris Ernst, általában véve megegyeztek abban, hogy a Smith-törvény és a McCarran-törvény (a belső biztonsági törvény) olyan törvények, amelyeket hisztéria közepette hoztak tető alá és szemmel láthatóan alkotmányellenesek. Ernst dr. Meiklejohn mellé állt azzal a kijelentésével, hogy a> “világos és jelenlevő veszély” alapján történő vizsgálat, amint a Smith-törvényben alkalmazzák, nem állhat meg alkotmányos törvényben. Dr. Linus Pauling útlevele Dr. Linus Pauling azt vallotta a bizottság előtt, hogy a State Department meg nem nevezett besúgók titkos feljelentései alapján két évig megtagadta tőle a rendes útlevelet, hogy külföldre utazzon tudományos konferenciákon való részvétel céljából. Csak amikor munkásságáért a vegyészet terén megnyerte a Nobel-dijat 1954-ben, a világ előtt megszégyenült State Department megadta neki az útlevelet korlátlan utazási joggal. Prof. Chew, az amerikai tudósok szövetsége utlevélbizottságának elnöke, azt mondta a szenátoroknak, hogy “a kongresszusnak bizonyos szabályokat kellene felállítani, hogy az utazási jogot biztosítsák azokkal.” Öt külön esetet említett, amikor a State Department beleavatkozott tudósok külföldi utazási jogába és ezzel megakadályozta a tudományos kutatás és tanulmány módját. “Az alkotmány első függelékének területe tágas és mély”, jelentette ki Hennings szenátor. “A jelenlegi meghallgatások nem meríthetik azt ki. Csakis további meghallgatásokkal lehet ezt a feladatot elvégezni. Az alkotmányjogi albizottság tagjai félelem és részrehajlás nélkül kezdték el munkájukat. Félelem és részrehajlás nélkül folytatják ma.” Egy őszinte rendőrkapitány A többi alkotmánysértő intézkedés között érdekes vallomást tett egy rendőrfőnök, Carl Lawrence kapitány, a delaware-i rendőrség FBI-ának főnöke. Elmondta, hogy 1953-ban rábízták a drasztikus delaware-i kommunistanyilvántartásra vonatkozó törvény végrehajtását, de beismerte, hogy nem tudta megállapítani, ki kommunista, ki nem. A törvény 10 évi börtön és 10 ezer dollár pénzbírság terhe mellett azt követeli, hogy a KP és kommunista frontszervezetek tagjai kö-^ telesek nyilvántartásra jelentkezni, ez a törvény azonban ködarcot vallott és ő, Lawrence, azóta is csodálkozik, hogy még senki nem akadt, aki a törvény alkotmányosságát próbára tette volna. Hennings szenátor azt kérdezte, vájjon a törvényt alkalmazni kell-e olyanokra is, akik az államon átutaznak. Lawrence azt felelte, hogy igen, dé epriek végrehajtása egy-egy weekenden a Delaware-hidon átkelő 12,000—25,00£ személy 'alapos kivizsgálását követelné meg. • “Hány kommunistát fogott el ebben a háló- - ban?” “Ezen a hálón sok luknak kell lenni, mert egyet se találtunk. Hozzátette, hogy a kommunista front egyetlen tagját sem volt képes nyilvántartani, mert nem viselnek jelvényt. A szigorú törvény nem vonatkozik a Ku Klux Klanra. Odaégett kacsa A France Soir cimü párizsi bulvárlap szenzá-. ciós tálalásban, első oldalán, fényképpel együtt közölte, hogy Szakács István, a Budapesti Honvéd labdarugó-csapatának 25 éves kapusa a Honvéd— Racing-mérkőzés után nem tért haza csapatával, hanem “ a szabadságot választotta’’ és Párizsban maradt. Persze, a France Soir nem akármilyen lap, amely megelégedne egy ilyen hir közlésével, hanem tüstént kiküldte saját tudósítóját, hogy mielőbb saját interjút közölhessen saját szenzációjának főhősével. Mily szerencse — a “disszidált magyar futballista” nem zárkozott ej, a beszélgetéstől és külön a France Soir számára elmondta, hogy a “Honvéd nemrég1 vette át a Vasastól, jelenleg a magyar bajnokcsapat tartalékkapusa”. Továbbá: útlevelét és iratait — panaszolta — a csapatot kisérő politikai megbízott tartotta magánál. Hogy még nagyobb szánalmat (vágj' éppenséggel elismerést) keltsen maga iránt. Szakács István még hozzátette, hogy a legutóbbi időben az egyik nagy budapesti vendéglő fizetőpincére volt, hat nyelven beszél ési 450,000 forint vagyont hagyott hátra Magyarországon. A szenzáció megjelent. A párizsi láp szerkesztősége egyáltalában nem zavartatta magát attól az elenyészően kis ténytől, hogy a Honvéd- nak nincsen Szakács nevű játékosa. Egyébként, a France Soir nem maradt egyedül szenzációjával, a hirt még aznap este pánikszerű gyorsasággal átvette a londoni rádió, no meg a “Szabad Európa.” De azért mégsem ment minden simán, valami kis gikszer csúszott bele a szegény, szerencsétlen, magyar futballista esetébe. Ezt is a Francé Soir árulta el, de meg kell hagyni — elég szerény keretek között. Ekkor már szó sem volt •&?. első oldalról. Tudniillik kiderült, hogy Szakácsi István nem a szabadságot választotta^ hanem sokkal inkább a szélhámosságot. A lap kinos-ke- serves- mentegetőzéssel megírja, hogy “visszaéltek az újságíró jóhiszeműségével”, s mindössze egy szélhámosról van szó, aki volt idegenlégio- nista, neve Andreda Jacob, román nemzetiségű ember, beszél magyarul és Párizsban pincér. A felsült France Soiron nevet most fél Párizs. A többi lap ugyanis nem kis kárörömmel emlékezik meg az ügyről. Akárhogyan is történt, rosszul összekotyvasztott bulvárszenzáció kerekedett belőle. A France Soir most megeheti saját főztét, még ha idegen “Szakács” segített is neki, ez a kacsa odaégett. Lapunk 307 hátralékos olvasójához! Hátralékos olvasóink legtöbbje azért maradt el az előfizetésével, mert, mint minden dolgozónak, nekik is sok a gondjuk, egyesek hosszabb időszakon át munkanélküliekké váltak, másokat betegség sújtott. Ilyen okok miatt sokan jutnak hátralékba, az összeg aztán megnő és később már nem könnyű a $10—20 hátralék letörlesz- tése. Mi most főleg ezekhez a munkástársakhoz intézzük sorainkat. Munkástársak! Hátralékaitok, vagy annak legalább egy részének beküldése, döntő fontosságú lapunk további ' működése szempontjából. Ha nem tudjátok az egész összeget beküldeni, küldjétek be annj'it, amennyit tudtok. Minden dollárért hálásak leszünk. Minden dollár hozzájárulás lesz ahhoz, hogy lapunk beválthassa az amerikai magyarság beléje helyezett reménységeit. Hisszük, nem engeditek, hogy csalatkozzunk bennetek. Hisszük, nem akarjátok, hogy sajtónk, a béke s haladás szava többé ne érjen el hozzátok. Töltsétek ki az alanti szelvényt és küldjétek be hátralékaitokat még MA! Gellért Hugó, Petrás Pál, Rosner Sándor Megértettem felszólításukat hátralékom rendezésére. Csatoltan küldök .................. dollárt háralékom rendezésére — amennyit jelenleg meg tudok vonni magamtól. A többit beküldőm mihelyst lehet. Munkástársi tisztelettel: Név: ....................................................•'................ Cim: ..................................................................... i
