Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-11-17 / 46. szám

ÍIA V. TAJÍRT3KA. 10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ . Nov. 17, 1955. AZ ÚJSÁGÍRÓ Irta: Nagy Lajos Részlet a nemrég elhunyt nagy magyar író. Nagy Lajos, “A menekülő ember” c. önéletrajzi regényéből. Egyszer, amikor még az Esti Kurír munkatár­sa voltam, kigyulladt a Soroksári-uton egy nagy gőzmalom. A tűzről este tiz órakor értesültem. Mindenesetre kimentem a helyszínre. Hátha más nem lesz ott a laptól. Néztem a tüzet, az oltási -— a rendőség és á tűzoltóság munkáját, közber. gondosan megtudakoltam minden adatot, mely a malomra, illetve a tűzesetre vonatkozott, a tűz megfékezése után hajnal felé érkeztem be a New York kávéházba és ott megírtam a riportot. Majdnem reggelig dolgoztam rajta, alig aludtam két órát. Amikor félkilenckor bementem a szer­kesztőségbe, kiderült, hogy helyesen cselekedtem, riportomra szüksége volt a lapnak. A riportot a lap megjelenése után újra elolvastam és elolvas­tam más lapok riportját is. Úgy láttam —• ha ugyan valaki itélkezhetik a saját írásáról — hogy a., én riportom a legjobb. A szerkesztőség még is dicsért érte és szerkesztőségen kívül is sike­tem volt. Ezt csak azért mondom el, ami most következik. Diószeghy Miklós riporter megbírálta cikke­met és megrótt érte. Ez az újságíráshoz nem ér­tő, afele Írónak a müve — mondta^ fia az újság­írás terén sikereket akarok elérni, akkor sokat kell még tanulnom. Hát először is azt Írtam, hogy a malom hatemeletes volt. Lám, F. ur Az Estben azt irta. hogy lángban állott az egész kilencemeletes malom. És ez volt a jó. Mert egy tüzeset érdekességét fokozza az, ha minél na­gyobb az égő objektum. Például tüzeset üt ki egy faluban és leég hét ház. Nagy Lajos ur persze azt írja, hogy leégett hét ház. Hát ez rossz. Aki ilyesmit ir, az nem használható újságírónak. Ha például őt küldenek ki ilyen esethez, ö azt írná, hogy egész utcasorok estek áldozatul a tűz­vésznek. Még a szó is fontos. így az esemény sokkal érdekesebb, mint a maga sekélyes való­ságában. Az olvasó, na már megvásárolja az újságot, (Ivezni is akar a pénzéért, az újságírónak ki kell őt elégítenie. Ez az újságírás alfája. Igen, ha ő irt volna a malom égéséről, azt irta volna, hogy a malom tizenkét emeletes. Ha a kárt kétszáz­millió koronára becsülték, akkor hatszáz millió koronát kell Írni. Mert természetes, hogy minél nagyobb a kár, már mint a más kára, annál élve­zetesebb a róla szóló olvasmány. így oktatott engem Diószeghy és az ellenveté­seimen jókat nevetett. “Barátom, rajtad a leg­nagyobb jóindulattal sem lehet segíteni^ Sohasem t sz belőled semmi, újságíró pláne nem. De sike­res iró sem. Az iró árra való, hogy még az új­ságírónál is jobban hazudjon. Ábrándozhatsz te akármiről, olyan világ sohasem lesz, hogy a ha­zugságnak ne lenne óriási fórja a szürke, a gyá­va igazmondással szemben. Igazat mondani bará­ti m, ahhoz nem kell tehetség. Azt egy disznó- ] ásztor is meg tudja tenni. Arany János is azt mondja a Vojtina ars poeticájá-ban: “Költő ha­zudj, de rajt’ ne fogjanak.’’ Itt közbevetettem: “Én nem fogadom el Arany János véleményét, az én irói elvem egészen más. Én inkább azt mondanám: “író mondj igazat, de rajt’ ne fogjanak!” Diószeghy folytatta a kioktatásomat: “Értelek. Nézetedet azonban hibásnak tartom. Légüres tél­ben fogant gondolat, nem erre a világra való. Már a rómaiak megmondták: Mundus vult deci- ; ’. ergo decipiatur. A világ azt akarja, hogy be- rap:ák, tehát be is csapják. Mert minket az ér- tVrel, hogy a világ mit akar. Tudom jól, hogy a világ mit akar. Tudom jól, hogy azt a firkászatot, f miben te utazol, realizmusnak hívják. Otobaság! Miféle realizmus az, amelynek a művelője maga rém reális ember, hanem egy megrészegült fan­taszta. aki nem ismeri azt a közeget, amelyben él és lélegzik. Barátom, a vízben kopoltyuval kell i.áegzeni, s szárazon meg tüdővel, más közegben r ; g, mit tudom én, talán a test egész bőrfeliile- íé.el. Az emberek but^k, azt fel kell ismerni és y zerint kell cselekedni. Te akarsz jó iró lenni? Melyik Írónak volt Ma- gvnrn’szágon a legnagyobb sikere? Ugyebár Jo­in? Mórnak És mit gondolsz, miért? Mert ro- 1 "“’’-us volt. És mit gondolsz, mit jelent az, hogy az iró romantikus? Az azt jelenti, hogy úgy í : ont, mint a vízfolyás. Jókai lépten-nyomon I ■ “1.vasmit, mint például... ha jól emlékszem ié. az Egy magyar nábob-ban valaki, nem em­lékszem rá ki, mi, szarvánál fogva megragadja a megvadult bikát és a nyakán csavar egyet, úgy földre teríti, mint egy békát. Mernél te ilyet Írni? És tudsz egyáltalán? Na látod, mit akarsz akkor ? Te azt Írod, hogy Kovács János már két nap óta nem evett. Hát ki a fenét érdekel ez? írd legalább azt, hogy már húsz nap óta nem evett. Ez mindjárt érdekesebb. írj egy bebörtönzött emberről, aki már ötven napja nem evett. Ez még érdekesebb. D»> igazán érdekessé, szórakoztató olvasmány­ává akkor válik a történet, ha úgy fejezed be, hogy: és ezalatt az ötven napi koplalás alatt két kilót hízott! Ez aztán már érdekes. És ez kell a népnek... A Kapás Jánosoknak irod, hogy Ka­pás János már két napja nem evett? Bocsáss meg, Kapás János éppenséggel nem, óhajt ilyes­miről olvasni. Ha ő véletlenül könyvet vesz a kezébe — amint hogy nem vesz — arról akar olvasni, hogy egy ember jól megebédel. De nem ám három fogásos ebédet eszik, mondjuk hús­levest májgombóccal, marhahúst paradicsomos krumplival, végül turóspalacsintát. Hanem jól’ megebédel és legutoljára megeszik hetvenhét lek­város fánkot. Ez aztán az érdekes. Kapás János olvassa, csodálkozik, töri a fejét és elolvassa, cso­dálkozik, töri a fejét és elkezdi kérdezgetni az ismerőseit: mondja, lehetséges az, hogy valaki hetvenhét fánkot megegyen ebéd után? Ez az­tán irodalmi hatás Megjegyzem, nem is kérdez semmit, hanem el­hiszi, amit olvas, mert hozzá van szokva, hogy a nyomtatott betii szent. . . No, ne haragudj, hogy igy beszélek veled, de engem, barátom, a legjobb indulat vezérel és szeretnélek kihúzni abból a mély vízből, amelybe mindjobban belesüllyedsz.” RÖVIDEN A REPUBLIKÁNUS pártban kitört az egység. Egyes vezető körök Nixont akgrják felléptetni. De amint egy jó forrás jelenti, más jelentéke­nyebb aspiránsok is vannak. És máris egy “Stop Nixon” mozgalom van fejlődőben a párt némely rétegeiben. Nixont, Knowlandot és Warrent em­legetik. Mind a három kaliforniai és sok tekin­tetben különböznek egymástól. Még mindig nem tudják azt sem, hogy a McCarthisták mit akar­nak. Egy dolog bizonyos. McCarthy mindenkit ellenez. Ezek persze mind feltételes dolgok. At­tól függnek, hogy Eisenhower akar-e vagy fog-e tudni ismét pályázni? ★ PROF. L. SEDOV szovjet tudós jelenti, hogy a vezetése alatt levő tudományos társaság 18 hó­nap múlva teljesen elkészül a legelső embercsi­nálta, földkörül forgó mesterséges bolygó elké­szítésével. CSEHSZLOVÁKIA és Észak-Vietnam keres­kedelmi szerződést kötöttek, amely szerint Cseh­szlovákia Diesel motorokat, vegyészeti terméke­ket és textil árut szállít É. Vietnamnak, cserében olaj, kávé, gyógyfüvek és tropikus faanyagkért. SZÜLŐFALU (Folytatás a 9-ik oldalról) tők. S elém tói egy papírlapot, melyen két szám­jegy áll: 200 és 180. Ez mit jelent. Felelet he­lyett Kossuthoz idézi a Pesti Hírlap 1842. évi 148. számából: ■“ ... .Vörösmarty munkáiból alig kelt el a 8—4 év alatt a két magyar hazában 200 példány! s ő e napokban közel volt ahhoz, hogy a nyomtatási költségek miatt bírói foglalás alá kerüljön...” Nem nehéz kitalálni a másik számjegyet: a centennárium alkalmából ideküldött nagyszámú Vörösmarty-kötetből Ernhardt Mária magyar- szakos tanár úttörői száznyolcvan példányt adtak el néhány nap alatt. A száznyolcvanegyedik példányba belelapozva, felidézzük a költő egyik töredékét: “Fogytán van erszényed. Fogytán van borod, Mire virradsz te még. Szegény magyar költő. Van-e még re­ménység? Lesz-e még hajnalod?” Nem furcsa: a hajnal jószagát érzem minde­nütt, pedig már sötét este van. , , Ruffy Péter f AHOGYAN ÉN LÁTOM j \________írja: EHN_________r Lányai hálaadása November vége felé, “hálaadás” idején, akarva- nem akarva mindig Lónvai Nándorra gondolok, — pedig idestova 18 éve, hogy ez a közismert és közkedvelt bohém nyomdász-szerkesztő-humoris- ta elköltözött az élők sorából. Lónyait sokan ismertek Magyar-Amerikában és ismerősei úgyszólván kivétel nélkül kedvelték, mert általában nem bántott senkit, legfeljebb a szerkesztésében megjelent “Piszkafa” hasábjain piszkálta meg a neki tetsző, vagy nem-tetsző honfitársakat. Amikor Lónyait 1915-ben megismertem, az “ELŐRE” napilap tördelője volt. Nyugtalan és könnyelmű természete nem hdgyta sokáig ugyan­abban a munkában és a biztos job-ot később a vicc-lap szerkesztői job-jával cserélte fel. Úgy mellékesen nyaralóhelyek és vendéglők vezeté­sét is vállalta — főként azért, mert az ilyen ál­lással ingyen koszt is járt és Lányainál az evés vágyálmai legelején foglalt helyet. A 30-as évek elején Lónyai Los Angelesbe he­lyezte át működése színhelyét, ahol együtt él­veztük” a nag3? depresszió áldásait. Kevesen vol­tak, akik akkortájban kevesebbet költöttek kosz- tolásra, mint Lónyai, mert népszerű volt, szíve­sen hallgatták tréfáit és nemcsak minden ünnep­re és weekendekre, hanem úgyszólván minden napra volt meghívása barátai házához és aszta­lához. • Éppen ezért Hálaadás előtti napon nagyon el­keseredett állapótban találtam a “vicces embert.” Szomorúan és megbotránkozással mesélte, hogy éppen erre a fontos napra senki meg nem hivta. Kövér arcáról szinte lerítt az életunság, amikor arról beszélt, hogy másnap minden valamire való asztal sült pulyka alatt fog roskadozni, csak ő, éppen csak ő áll majd kivetve a világba meghí­vás és pulyka nélkül! Engem, a megrögzött vegetáriánust, amiatt na­gyon lenézett és az én meghívásomat saláta és gyümölcs ebédre, gondolkodás nélkül utasította vissza. Szerencsére készen álltam a jó tanáccsal: azt javasoltam, hogy Hálaadás napján menjen el Aimee McPherson kerekre épült “négyszögletes” (Four Square) templomába. Ott, — az újsághí­rek szerint —, ily alkalmakkor ingyen pulyka­ebéddel traktálják az éhes és elhagyott embere­ket, — ez éppen nekivaló hely és alkalma lesz bosszút állni a társadalom ridegségén, amely őt hagyta meghívást nélkül ily fontos napon. Lónyai elfogadta a jó tanácsot és hogy mi történt, azt Hálaadás utáni napon mondta el kö­rülbelül ilyep formában: Elmentem a templomba, ahol vagy 4,000 em­ber tolongott. Pontosan teljesítettem a főpapnő minden utasítását: kezet fogtam jobb- és balol­dali szomszédaimmal, rámosolyogtam az előttem és mögöttem ülőkre és énekeltem a zsoltárokat, ahogyan csak éhes gyomromból kitelt. Amikor felszólították azokat, akik első ízben vettek részt ilyen szertartáson és hajlandók belépni, én első­nek jelentkeztem. Gondoltam, én már annyi min­denbe léptem bele, ide is belépek. . . Egy “sa­mesz” karon fogott és vitt le az oltár előtti pódi­umra, ahol vagy huszadmagammal térdelve hall­gattuk a főpapnö üdvözlő szavait. . Amikor a térdelés a kelleténél tovább tartott és emiatt térdeim a kelleténél erősebben fájtak, megkértem az. én külön bejáratú toborzómat, hogy engedjen felállni, mert nagyon szenvedek. A válasz gyors és rideg volt: “Szenvedj testvér, mert az Ur Jézus is szenve­dett!” Mit volt, mit tennem, tovább szenvedtem a pulykaebéd reményében, sőt még egy 20 dollá­ros adományt is Ígértem — álnéven és ál-cimmel, — és elképzelheted csalódásomat, amikor a szer­tartás végén elbocsátottak minden meghívás nélkül és én ott álltam megint az utcán éhesen, reszkető térdekkel, elhagyottan, mint egy árva gyerek... • ^ Mondanom sem kell. hogy a barátom engem lehordott a sárga földig és megkért, bogy a jö­vőben jóakaratu tanácsaimat tartsam meg ma­gamnak, vagy adjam valaki másnak. Tőle, mon­dotta, ne várjak hálát, mert hálaadás csak puly­kaebédért jár, az én tanácsom nem pulykát jelen­tett számára, hanem megdagadt, fájó térdeket! A KANADAI dollár, amely már 3 éve több centtel nagyobb értéket képviselt, mint a U. g. dollár, most kiegyenlitődött és mind a két ország dollárja ugyanannyit ér.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom