Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-10-27 / 43. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL, 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada $7. Foreign $8 one year, $4 half year. Single copy 15c. <*£&»> * LESZ-E GAZDASÁGI VÁLSÁG? Tavaly ősszel, amikor az autógyárak még csak készülődtek óriási propagandakampányukra az autóeladások versenyében, úgy nézett ki a dolog, h<jgy az egész csak mesterséges eszközökkel felfújt fellendülés lesz, amelyet gyors hanyatlás fog követni. Kiderült azonban, ‘hogy a kampány sok tekintetben bevált, mert a nagy- vállalatok számára nagyjában általános f e 1 lendülést eredményezett. Néz zünk meg néhány statisztikai adatot az 1955-ös év második évnegyedére vonatkozóan: ,4 fellendülés számokban Az országos össztermelés az 1954-es 360.5 billió dollárról felment 384.8 billióra. Ez csaknem 7 százalékos nagy emelkedés. Az 1954-es személyes fogyasztás 236.5 billió dollárról felment 250.5 billióra, a változás tehát közel 6 százalékos. A magánbefektetések nagyjából 47.2 billió dollárról 60.1 billióra szöktek fel, ez már 27.1 százalékos fokozódást jelent. Igaz, ezzel szemben a kormány vásárlások 77 billió dollárról 74.9 billióra, azaz 2.7 százalékkal estek. Ugyanakkor az ipari termelés, a profitok és a részvényárak (az év második negyedéről beszélünk) megnőttek. Az ipari termelés Federal Re- serve-féle mutatószáma az 1954 125-ös havi átlagáról 139-re ment fel 1955 júliusában s ez több, mint 10 százalékos emelkedésnek felel meg. A nagyvállalati profitok az adók levonása után az 1954-es 17.1 billió dollárról évi átlagban számítva 1955 második negyedében 21.5 billióra ugrottak fel, ez meg közel 25 százalékos nyereség. A részvényárak mutatószáma az 1954-es/heti átlagról, 230-ról, 1955 julius végén 319-re ugrott fel, ez pedig közel 40 százalékos emelkedést tesz ki. Mindez persze nem maradt igy és nem ment tovább. Kiderült, hogy ez csak nyerészkedés végett csinált fellendülés volt és az alapot képező gazdasági helyzet még kétségesebbé vált. Vessünk egy pillantást a szemfényvesztő statisztikai adatok mögé: Mi van a számadatok mögött? Magukban a statisztikai adatokban is könv- nyüszerrel észrevehetjük az ellentmondásokat. Általában szólva, a személyes fogyasztás és a kormány vásárlások képezik a termelt javak és szolgálatok végső keresletét, mig a befektetések a termelőeszközök iránti keresletet képviselik, mert ezekkel állítják elő a javakat, amelyeknek fogyasztása állítólag növekszik. Világos, hogy előbb-utóbb ki kell egyenlítődnie a javak és szol- gáiatok iránti keresletnek és a kereslet ellátásához szükséges képességnek. A számadatok azonban azt mutatják, hogy 1954 és 1955 második évnegyede között a befektetés 27 százalékkal gyarapodott, mig a fogyasztás csak 6 százalékkal nagyobbodott, közben pedig a kormányvásárlások közel 3 százalékkal estek. Szóval, mindent egybevetve, a termelőeszközökbe való befektetés hétszer nagyobb volt, mint a javak és szolgálatok utáni kereslet. A fogyasztói hitelek elszaporodása Figyeljük most-meg a következőket: A szó- banforgó időszak alatt a fogyasztás 14 billió dollárral emelkedett. A tőkés hírmagyarázók szerint ez nagyszerű. Szerintük annyit jelent, hogy az adólevonások utáni személyes jövedelem (magasabb bérlisták és profitok folytán) 12.3 billió dollárral gyarapodott, a megtakarított pénzek pedig 1.7 billió dollárral megcsappantak. Csakhogy ám ezzel a módszerrel szem elől tévesztenek egy fontos tényt: a fogyasztóknak nyújtott fokozott hiteleket (és adósságokat) pedig hát ennek köszönhető a fogyasztás növekedése. Már pedig a fogyasztóknak nyújtott hitelek igen súlyosan latba esnek a jelenlegi fellendülés értékelésénél. 1955 második negyedében évi átlag alapján horribilis összeggel: 10 billió dollárral, nőttek a hitelezések. Igaz, nőtt a munkaalkalmak száma: 61.2 millióról (1954 végén) 63.1 millióra (1955 második évnegyedében), de ez a 3 százalékos növekedés távolról sem jelent annyi jövedelmet, mint a nyújtott hitelek. Ami pedig a befektetési összegek emelkedését, a 12.9 billió dollárt illeti, az sem fenékig tejfel. Sokféle befektetés létezik. Az említett befektetések legnagyobb tétele például az üzleti leltárakban eszközölt változtatásokba ment és csak második helyen a lakóházak építésébe, amelynek nagyobbodása egybekapcsolódik a házra vett hitel (jelzálogkölcsön, ‘mar- gidzs’) rendkívül gyors növekedésével. A többi, a 'gyárak és berendezések fokozására történő befektetések mérsékeltek. Összeomlik, mint a kártyavár A múlt év végével kezdődött fellendülés tehát voltaképpen a fogyasztók pünkösdi királysága, amikor is nyakig merültek az adósságba, hogy uj házat, autót, háztartási felszereléseket vásároljanak, mig az üzletemberek nagy-mohón jobb napok reményében, polcaikon felhalmozták az áruk garmadáját. Mindkét csoport feltehetően a maga módján hozzájárult a részvények árainak feltulozásához, ez pedig egyben oka is, következménye is az eluralkodó nyerészkedési láznak. Eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol Prof. V. L. Bas- sie, az illionisi egyetem gazdasági és üzleti "kutatóintézete igazgatójának szavaival élve “a részvénypiac támogatja a gazdasági fellendülést és a fellendülés támogatja a piacot, készen arra, hogy úgy omoljon össze, mint kártyavár, amikor bármelyik része majd nem tud ellenállni a ránehezedő nyomásnak.” (Business Week, 1955 VIII. 20.) Következtetések Mindezekből a tényekből sok következtetés vonható le. Egyesek úgy vélik, hogy nem valószínű, hogy a harmincas évek hosszantartó gazdasági pangásához hasonló zuhanás következik be, mert három tényező ellene szól: 1. a fegyverkezési költekezések valószínűleg továbbra is magasak maradnak; 2. valószínűleg emelkedni fognak a kormány nem-katonai kiadásai, és 3. uj technológiai vívmányok, kiváltképpen az atomenergia terén, valószínűleg újabb terjeszkedést tesznek lehetővé a magánbefektetések számára, talán évtizedeken keresztül. Ami a fegyverkezéssel járó kiadásokat illeti, véleményünk szerint a maga improduktív természeténél fogva nem volna sem elégséges, sem alkalmas a válság elhárítására. A másodikat illetően úgy véljük, hogy amig 40 billió dollárt költenek hadikiadásokra, nemigen juthat pénz nem-katonai kormányköltségekre. A harmadik pont pedig egészen bizonytalan valami ahhoz, hogy egyhamar számítani lehetne a jelen adottságok keretén belül arra, hogy az atomenergia terén eszközölt befektetések meggátolhatnák a fenyegető válságot. Bizonyos, hogy az elmúlt másfél évtized folyamán a Wall Street fantasztikus mértékben gyarapította tartaléktőkéit és minden lehetőt módja lenne megpróbálni a helyzet fenntartását, hogy elkerülje a harmincas évek óriási gazdasági hanyatlásának megismétlődését, hiszen válság esetén az elszegényedett lakosság nem lenne képes jövedelme nagyarányú megcsappanása következtében befizetni az adókat, amelyekből a töméntelen hadi költségvetést pénzelik. Ragyogó példája ez a gazdasági cirkulus viciózusnak, az önmagába visszatérő okoskodásnak. A genfi szellem A katasztrofális tőzsdei árzuhanások baljóslatú előjelek a válság fenyegető közeledtére. Szerintünk kár bizonytalan jósolgatásokba bocsátkozni akkor, amikor a felelet világosan, önmagától jelentkezik: egyetlen biztos mód a válság ideiglenes elkerülésére az, ha a “genfi szellem” követésében áttérnek a békebeli gazdálkodásra, a gazdasági élet egészséges, a nép való szükségletei re alapozott termelés kifejlesztésére, a genfi szellem célkitűzéseinek gazdasági megvalósítására. October 27, 1955 ; SZÉLJEGYZETEK j raaimuiiiimiaaiiHiaiiiimiiiimí Forr a gyarmatok katlanja . A legtöbb újságolvasó nem tulajdonit rendkívüli jelentőséget azoknak az egyre gyakrabban megjelenő híreknek, melyek »a különböző gyarmati területeken a népek mozgolódásáról tesznek jelentést. Ezek az itt-ott felbukkanó megmozdulások első pillantásra mélyebb jelentőség nélküli helyi és elszigetelt zavai’oknak látszanak, ami fölött hamar napirendre lehet térni. A valóság az, hogy ennek éppen az ellenkezője a valóság. Lássuk csak mi is ezek jelentősége. Gondoljunk vissza a tiz év előtt befejezett második világháborúra. Az óhajtott győzelem olyan méretű feladatok elé állította a fasizmus ellen küzdő demokratikus hatalmakat, hogy azok végrehajtásához mozgósítani kellett az összes emberi és anyagi tartalékokat. így tehát számba kellett venni a gyarmati területek sok milliónyi népét is. Hogy őket erre a célra megnyerjék, a gyarmati hatalmak kénytelenek voltak ezeknek a népeknek egyre növekvő vágyaik kielégítésére, a szabadság és függetlenség követelésére a háború utánra ígéretet tenni. Természetesen, a gyarmati hatalma í a háború. után igyekeztek minden erejükkel ebből az Ígéretből Írott mulasztót csinálni, ahol csak megvesztegetéssel vagy erőszakkal lehetett. Ahol ez nem sikerült, ahol a népek akarata és szervezettsége elég erős volt, ott meg is nyerték ezt a függetlenséget, mint India-Pakisztén, Burma, Indonézia és a Philippine szigetek. A többi területeken a gyarmati viszonylatot a nyugati ha'.almak igyekeznek fenntartani, hol erőszakkal — Kenya, Malaya, Nyugat Uj Guinea, Marokkó —, másutt sikerül ezt elérni a benszü- lött vezetők megvesztegetésével. Mindezek dacára a gyarmati népek függetlenségi küzdelme nem lankadt e a háború óta, sőt ellenkezőleg. Ez a függ ?tlenségi mozgalom fordulóponthoz jutott ez év áprilisában, a történelmi jelentőségű bandungi konferenciával. Ezt a konferenciát, a u. n. Ázsia-Aírika-konferenciát, öt ázsiai független állam, melyek mindegyike a háború vége óta nyerte el függetlenségét, kezdeményezte. A konferenciára 29 nép küldte el megbizottait, akik összesen 1,400,000,000 lelket képviseltek, tehát a világ lakosságának több mint a felét. A hat napig tartó konferencián bár felmerültek nézeteltérések és ellentétek is, mégis néhány alapvetően "fontos vonatkozásban teljes egyetértés uralkodott a résztvevők között. Ezek között egyik az, hogy még néhány évvel ezelőtt mind nyugati országok gyarmatai voltak, a másik az, hogy éppen ennek következtében mindnyájan, kevés különbséggel, gazdaságilag egészségügyileg és kulturálisan messze vissza vannak maradva a más nyugati államok mögött, dacára annak, hogy országaik terjedelmes természeti kincseket tartalmaznak (amelyeket eddig a gyarmati hatalmak zsákmányoltak ki). Ezen a konferencián menyilvánult, hogy az ázsiai-afrikai népek tudatában vannak számukból éi gazdasági kincseikből eredő hatalmuknak és hogy nem fogják tovább tűrni külső hatalmak által való elnyomásukat. Tudomására adták a világnak, hogy követelik az összes gyarmatok felszabadítását, és hogy a gazdag nyugati hatalmak nekik segítséget nyújtsanak gazdasági életük mega apozásában és lábraállitásában. Egy másik vonatkozásban is egyetértettek a résztvevők: mind “nem-fehér” népeket képviseltek és nem lmjiandók tovább elfogadni a “fehér ember” felsobbségének az elvét. A bandungi konferencia sikere erős lökést adott a gyarmati függetlenségi mozgalomnak és ennek a következménye, hogy az Egyesült Nemzetekben napirendre tette Indonézia követelését, hogy Hollar dia adja át West Irán (Nyugat Uj Guinea) gyarmatot, és ugyancsak napirendre tette Algeria függetlenségi követelésének kérdését. Érdemes megjegyezni, hogy a U. N. nagygyűlésében még clyan államok is csatlakoztak a “gyarmatellenes” csoporthoz a szavazásnál, amelyek eddig, mint a nyugati államok barátai szerepeltek. Ez a háttere a függetlenségi mozgalom előretörésének Észak-Afrikában, Algéria és Marokkó. Cyprusban és egyéb helyeken, ahol ez tüntetésekben és zavargásokban nyilvánul meg. V.
