Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-10-27 / 43. szám

October 27, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ A SZÁMOK BESZÉLHEkT írja: Eörsi Béla U: ....­A csurran-csöppen féle gazdaságpolitika A jelenlegi amerikai kormányzat kisebbségi kormányzat, mert a nemzet többsége demokrata párti szavazónak van nyilvántartva. A republi­kánus párt csak úgy kerülhetett uralomra, hogy a demokrata párt annyi hibát követett el, hogy a független szavazók tömege megundorodott a demokrata kormányzattól és változást kívánt. A demokratikus kormányzat hibái főként abban álltak, hogy a republikánus jobboldal nyomásá­tól jobban féltek, mint az őket támogató szavazó tömegtől és ezért még tultettek rajtuk demagóg, “vörösfaló” szólamokban és háborús uszításban, és belevitték az országot a koreai háborúba. Más­részt a kormányzat az őket támogató politikuso­kat zsíros állásokkal jutalmazta és igy történhe­tett meg, hogy büntetett előéletű egyén került az adóhivatal élére. De még a büntetlen előéle- tiiek is versenyeztek ajándékok és megvesztege­tés elfogadásában. Másrészt, egyéni jogokat védő demagóg szólamokkal elriasztották a déli államok önkény urait, akik a nagykapitalistáktól — jog­gal — reakciós politikát vártak. A “kapita­lista” szó nem népszerű az országban és ehelyett a “businessman” kifejezést használják. A jelenlegi “nagy üzletemberek” adminisztrá­ciója, természetesen hü saját érdekeihez és eze­ket nyilván igen jól szolgálja. Bizonyítja ezt a tőzsdei árfolyamok hihetetlen, teljesen a belső értéken felüli emelkedése, (e rovat még Eisen­hower betegsége és azt követő tőzsdei árzuhanás előtt íródott — Szerk.) amely az elért igen ma­gas hasznot és távolabbi reményeket mutatja. Ez nem jelenti azt, hogy a nagy tömegek és mun­kás szervezetek nem tudnak nyomást gyakorolni a kormányzatra, amely — a látszat kedvéért — kisebb engedményeket tesz az elnyomott töme­gek érdekében, de ezek sohasem vágnak a nagy­tőke húsába. Az adózás legjobban képviseli és fejezi ki egy kormányzat politikáját; példa erre az osztalék (dividenda) adókedvezménye. Ez azt jelenti, hogy ha valaki bankba vagy kölcsönbe helyezi ki kis megtakarított pénzét, teljesen meg kell fizetnie a kamatok után a jövedelmi adót, mig ha rész­vényekbe fektette vagyonát, az első 100 dollár teljesen adómentes és a többi jövedelem egy ré­sze még szintén nem esik jövedelmi adó alá. Ez a tőzsdei spekulációt előnyösebbé teszi. Azonfelül, a tőzsdejáték eredménye, — ha a papírok 6 hó­napig egy kézben voltak — 50 százalékos adó- kedvezményt élvez. Minthogy a nemzet megtaka­rított tőkéje a nemzet egy ötödének kezén van, ezek az adókönnyebbségek csak a gazdagokat szolgálják. Ezért vetették el az általános 20 dol­lár adókönnyítést, amely pedig a két-három- gvermekes szegény embernek igen sokat, de a gazdagoknak semmit sem jelentett volna. Azon­ban, várható, hogy a republikánus párt — az el­nökválasztás előtt — kisebb Kr !\\'/menyeket fog adni, de csak közvetlen a választás előtt, hogy mindenki emlékezzék rá. Vájjon tudja-e a nagy- közönség, hogy ez a kormányzat a szőrmék, gyé­mánt, repülőgép utazás, fogyasztási adóját felére szállitotta, ezek pedig nyilván nem a szegény­ember zsebének hoznak könnyebbséget. A “csurran-csöppen” elmélettel igen érdekes megismerkedni, mert ez a mai hivatalos gazda­ság-filozófia. Mit jelent a “csurran-csöppen” el­mélet? Egyszerűen azt, hogy nem a szegényeket kell adókönnyítéssel és egyebekkel támogatni, hanem a nagy üzletembereket. Mert ha a gazdag embereknek adunk lehetőséget nagyobb haszon­ra, akkor azok többet fognak költhetni coboly- bundákra, ékszerekre, luxus autókra stb., újabb gyárakat fognak épiteni, uj gépeket gyártani és a szegény munkásnak is haszna lesz belőle, mert több munkaalkalmat fog találni. Tehát a sok jó­féléből, amit a kastély konyhájában főznek, a szegény konyhalánynak is jut egy kis maradék. Ez a “csurran-csöppen”, a republikánus párt gazdasági politika alapja Kérem re essenek, ez nagyon szomorú — ezt a gazdasági politikát szenvedik az amerikai munkás-farmer tömegek. MRS. BLANCHE, Freemont Connersville, Iná­ban bárány himlőt (chicken poxot) kapott 87 éves korában. Most 89 éves és egy uj böcsesség- foga nő.............. AZ ELNÖKJELÖLTEK -1 ÉVVEL VÁLASZTÁSOK ELŐTT A részvénypiac állandó hanyatlása Írja I. F. Stone “Weekly”-jének október 17-iki száma — dőreségnek tüntet fel minden kísérletet, hogy megjósoljuk a jövő évi választások kimenetelét. A tőzsde viharosan emelkedő üléseinek vége. Valamikor csak véget kellett érnie. Az elnök szívrohama olyan tolon­gást indított el, mely­ben a . hazárdjátéknál használt zsetonokat — pénzhelyettesítőket, já- tékbárcákat — pénzre akarják váltani anélkül, hogy várjanak a válasz­tási év adóengedményei­re, a felszámolás jöve­delmezőbbé tétele vé­gett. Külföldön a gaz­dasági helyzet bizonyta­lan, az infláció réme is­mét fenyeget Nyugat-Európában és a nyers­anyagtermelő országok idegesek. Itthon az üzleti élet fenntartása fokozottan és veszedelmesen a fogyasztóknak adott hitelinflációtól függ. Az üz­leti világot már inkább a szimat s az előérzet mozgatja, nem a statisztika. Az elkövetkező hó­napokban egyre inkább nyugtalanság fog fölül­kerekedni. A változatosság kedvéért most hát benne vagyunk a slamasztikában. A gazdasági bizonytalanság és a politikai bi­zonytalanság egymásból táplálkozik. A pangás mind a jobb-, mind a baloldalt erősíteni fogja a közép ellen. A republikánus pártban azzal, hogy aj elnök lassanként elhalványodik a képen, a joboldali elemek fognak erőre kapni és támo­gatást szereznek olyan választási kampányra, amelynek jelszava körülbelül az lesz, hogy “husz- évi hazaárulás”. A kormány konzervatív üzleti elemeinek magja egy az Eisenhower képmására teremtett jelölt és kampány érdekében fog har­colni. Az üzletemberek belső csoportjának a sze­mében az “ép egészséges” jelölt eszményképe Humphrey pénzügyminiszter lenne, aki Eisenho­wer támogatásával “béke és bőség” jelszó alatt folytatna kampányt. A világbéke szempontjából talán jó is lehetne ilyen kormány négy újabb éve, mert a demokratáknál könnyebben tudna nyélbeütni valamilyen világegyezményt. Nixon és Stevenson esélyei De minden Eisenhower egészségi állapotától függ. Ha rosszabbra fordulna állapota, ha le­mondana vagy elhalálozna, akkor Nixon olyan előnyös helyzetbe kerülne, hogy csaknem bizto­san elérné az uj elnökjelöltséget a maga számá­ra. Ennek is nagy akadályai vannak: a kalifor­niai pártszervezet ellene van, meid az alelnök- séget Warren elárulásával kapta meg; a mccar- thvsták árulónak nézik; s a kínai kongresszusi kijárók szervezete (a China Lobby) megbízha­tatlannak tartja; a politikai sakkmesterek biz­tosra veszik, hogy nem győzhet a választáson; a nagytőkés zászlósurak lenézik, mint afféle po­litikai kifutófiut. A végzet azonban Nixont még­is elnökké és republikánus jelöltté teheti. Azon gazdasági és politikai tényezők, amelyek a konzervatizmust aláássák a republikánus párt­ban, aláássák azt a demokrata pártban is. Ez azt jelenti, hogy Stevenson esélyei gyengülnek. Stevensonnak sok előnye van: a startja kitűnő volt, a legutóbbi elönkválasztásnál jobban meg­ismerték mivoltát, mint bármely más demokrata jelöltet és talán ijyen zavaros időkben a töme­gek ösztöne is ragaszkodhat olyan emberhez, akiben az igazi nagyság Ígéretét érzi. Kinézés­ben és vérmérsékletben azonban Stevenson köze­lebb áll az Eisenhower-emberekhez, mint a vá­rosi politikai gépezet kedvenceiből, munkásvezé­rekből és a demokrata pártot vezető, munkás- zubbonyos milliomosokból álló kombinációhoz. Truman általában véve Harriman felé sodródik el tőle. Trumannak a nagytőkések ellen irányított demagógiája (amelyet úgy forgat, mint egy hor­dócsapot, noha amig hivatalban volt, keveset tett ennek igazolására) egészen elüt azoktól az úriemberi nézetektől, amelyekről Stevenson a “Fortune” magazin októberi számában tett ta­núbizonyságot. Adlai nem nagyszájú, melldön­gető kampányvezető. A sippal-dobbal való ékte­len zajongás nem az az ő mestersége. Már sokkal komolyabb az eltérés külpolitiká­ban Truman és Stevenson közt. Truman és Har­riman még mindig hidegháborús harcosok, ellen­ségesen állnak szemben a “genfi szellem”mel, ellenzik a feszültség enyhülését, még mindig a fegyverkezési verseny lelkes hívei és elkötelez­ték magukat az “erőhelyzet” vallásának. Olyan kampány, amelyben a republikánusokat megbé- kéltetéssel lehet vádolni, még mindig sok vonzó­erővel bir a demokrata vezetőség zsemében. Tet­szene a római katolikus tömböknek a város poli­tikai gépezetében és munkásvezetőknek, amint ezt George Meany hét héttel ezelőtt az amerikai légió előtt elmondott beszéde ismételten illuszt­rálja. Ezzel elejét vennék annak is, hogy a re­publikánusok azzal vádolhassák a demokratákat, hogy a kommunizmussal kesztyűs kézzel bánnak. Ezzel könnyűszerrel fokozhatnák a nagyobb fegy­verkezési szerződéseket, hogy a pangás idején munkaalkalmakat teremtsenek. (Mélyreható gya­nú, hogy miért duzzasztják a repülőgépraktáro­zást, miközben a piac többi része sülyedőben van.) A “baloldal”, amelyet a nehéz idők meg­erősítenének, nem a Wallace hívek elpárolgott baloldala, hanem a szervezett munkásság “bal­oldala”, amely ismét kényelmesen egybefüzhet- né a hidegháborút és a jóléti államot. Ahol Stevenson és Meany ügyesen a béke út­jára szorították hátra Eisenhowert. létrehozva a “Genfbe” befektetett érdekeltséget. Truman sem tehet egyebet, mint hogy tiltakozzék az Eisen- howerre záporozott taps ellen, amiért Koreában békét teremtett és megkezdte a hidegháború fel­számolását. Jtt kerül közeli kapcsolatba Truman. — Harrimannal. A súlyos millióknak ez az örö­köse a “rabló-bárók” kései leszármazottja, min­den mesterséges liberalizmusa ellenére kétség­kívül mélységes ellenszenvvel viseltetik nemcsak a rablóbárói rendszere örökre megszüntető szo­cialista államok, hanem minden más szabadságra a rablóbárói rendszert örökre megszüntető szo- törekvő gyarmati néppel szemben. A szabadság- harcok és szabadságharcosok módszerei, sem itt US-ban, sem máshol a világon nem voltak szalon­képesek és ma sem azok. Ezért visszhangozza Harriman oly következetesen a hidegháború jel­szavait. Ez a mii-liberális New Yorkban, ahol Spellman nagyhatalom, visszafordítaná az óramutatót, ha megválasztanák. USA legjelentősebb államának kormányzója és saját ambícióinak bankárja lé­vén, csaknem ellenállhatatlan varázserővel kell, hogy hasson a szegényebb párt hivatásos politi­kusaira. Ha Harriman lenne a jelöltjük, a pénz­ügyekből nem lenne probléma. A New Gastle-i vérengzés hátterében “Ön és Herbert Kohler igazi hazafiak”, irta egy kentuckyi gyáros William Prossernek, az in- dianai Perfect Circle Corp. vezérigazgatójának, aki sztrájktörő munkásokat vitet be autókon sztrájk alatt álló gyáraiba nemzetőrségi katonák és Sherman tankok védelmé alatt. A fentidézett sor a “Wall Street Journal”-ből való s azt bizonyítja, hogy a 19 hónapos Kohler- sztrájk és a 13-hetes Perfect Circle sztrájk a munkásság “megfékezését” célzó hajsza gyújtó­pontjaivá lettek. Ezt a hajszát igyekeznek a nagytőkés érdekeltségek felépíteni. Ezek az ér­dekeltségek a háttérben settenkedő igazi mozga­tóerők. f . George Craig, Indiana kormányzója, az ameri­kai légió volt országos parancsnoka, aki a nem­zetőröket és a tankokat kirendelte New Castle- ba, Hagerstownba, és Richmondba, hogy bizto­sítsák a Perfect Circle gyárainak sztrájktörőkkel végzett .munkáját, e pillanatban a szakszervezet- robbantók nagy hőse. Craig a Teetor-családdal egyetemben (ebből valók a Perfect Circle elnöke és igazgatótanácsá­nak öt tagja, beleértve Lothair Teetort is, a ke­reskedelmi álamtitkárt) mint a leghirhedtebb nagytőkés propaganda-garnitúrák egyike, a Committee for Constitutional Government, Inc. intézkedett és küldött szét egy vészlevelet ren­díthetetlen támogatóihoz. A CCG azonnali 100000 dollárt kért és Thinimális havi 50,000 dollárt “akcióprogram"-jára az uj “munkásmonopólium” ellen, ahogyan a CIO-AFL-fuziót nevezi. A CCG-kampány személyi célpontja Walter Reuther, az autómunkások szakszervezetének el­nöke, azé a szakszervezeté, amely a Kohler- és a Perfect Circle-sztrájkokba van belekényszerit- ve. A nagy rémkép, amelyet a munkáltatók elé festenek, akiknek pénzbeli adományait kérik a (Folytatás a 6-ik oldalon) ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom