Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-10-27 / 43. szám
October 27, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ A SZÁMOK BESZÉLHEkT írja: Eörsi Béla U: ....A csurran-csöppen féle gazdaságpolitika A jelenlegi amerikai kormányzat kisebbségi kormányzat, mert a nemzet többsége demokrata párti szavazónak van nyilvántartva. A republikánus párt csak úgy kerülhetett uralomra, hogy a demokrata párt annyi hibát követett el, hogy a független szavazók tömege megundorodott a demokrata kormányzattól és változást kívánt. A demokratikus kormányzat hibái főként abban álltak, hogy a republikánus jobboldal nyomásától jobban féltek, mint az őket támogató szavazó tömegtől és ezért még tultettek rajtuk demagóg, “vörösfaló” szólamokban és háborús uszításban, és belevitték az országot a koreai háborúba. Másrészt a kormányzat az őket támogató politikusokat zsíros állásokkal jutalmazta és igy történhetett meg, hogy büntetett előéletű egyén került az adóhivatal élére. De még a büntetlen előéle- tiiek is versenyeztek ajándékok és megvesztegetés elfogadásában. Másrészt, egyéni jogokat védő demagóg szólamokkal elriasztották a déli államok önkény urait, akik a nagykapitalistáktól — joggal — reakciós politikát vártak. A “kapitalista” szó nem népszerű az országban és ehelyett a “businessman” kifejezést használják. A jelenlegi “nagy üzletemberek” adminisztrációja, természetesen hü saját érdekeihez és ezeket nyilván igen jól szolgálja. Bizonyítja ezt a tőzsdei árfolyamok hihetetlen, teljesen a belső értéken felüli emelkedése, (e rovat még Eisenhower betegsége és azt követő tőzsdei árzuhanás előtt íródott — Szerk.) amely az elért igen magas hasznot és távolabbi reményeket mutatja. Ez nem jelenti azt, hogy a nagy tömegek és munkás szervezetek nem tudnak nyomást gyakorolni a kormányzatra, amely — a látszat kedvéért — kisebb engedményeket tesz az elnyomott tömegek érdekében, de ezek sohasem vágnak a nagytőke húsába. Az adózás legjobban képviseli és fejezi ki egy kormányzat politikáját; példa erre az osztalék (dividenda) adókedvezménye. Ez azt jelenti, hogy ha valaki bankba vagy kölcsönbe helyezi ki kis megtakarított pénzét, teljesen meg kell fizetnie a kamatok után a jövedelmi adót, mig ha részvényekbe fektette vagyonát, az első 100 dollár teljesen adómentes és a többi jövedelem egy része még szintén nem esik jövedelmi adó alá. Ez a tőzsdei spekulációt előnyösebbé teszi. Azonfelül, a tőzsdejáték eredménye, — ha a papírok 6 hónapig egy kézben voltak — 50 százalékos adó- kedvezményt élvez. Minthogy a nemzet megtakarított tőkéje a nemzet egy ötödének kezén van, ezek az adókönnyebbségek csak a gazdagokat szolgálják. Ezért vetették el az általános 20 dollár adókönnyítést, amely pedig a két-három- gvermekes szegény embernek igen sokat, de a gazdagoknak semmit sem jelentett volna. Azonban, várható, hogy a republikánus párt — az elnökválasztás előtt — kisebb Kr !\\'/menyeket fog adni, de csak közvetlen a választás előtt, hogy mindenki emlékezzék rá. Vájjon tudja-e a nagy- közönség, hogy ez a kormányzat a szőrmék, gyémánt, repülőgép utazás, fogyasztási adóját felére szállitotta, ezek pedig nyilván nem a szegényember zsebének hoznak könnyebbséget. A “csurran-csöppen” elmélettel igen érdekes megismerkedni, mert ez a mai hivatalos gazdaság-filozófia. Mit jelent a “csurran-csöppen” elmélet? Egyszerűen azt, hogy nem a szegényeket kell adókönnyítéssel és egyebekkel támogatni, hanem a nagy üzletembereket. Mert ha a gazdag embereknek adunk lehetőséget nagyobb haszonra, akkor azok többet fognak költhetni coboly- bundákra, ékszerekre, luxus autókra stb., újabb gyárakat fognak épiteni, uj gépeket gyártani és a szegény munkásnak is haszna lesz belőle, mert több munkaalkalmat fog találni. Tehát a sok jóféléből, amit a kastély konyhájában főznek, a szegény konyhalánynak is jut egy kis maradék. Ez a “csurran-csöppen”, a republikánus párt gazdasági politika alapja Kérem re essenek, ez nagyon szomorú — ezt a gazdasági politikát szenvedik az amerikai munkás-farmer tömegek. MRS. BLANCHE, Freemont Connersville, Inában bárány himlőt (chicken poxot) kapott 87 éves korában. Most 89 éves és egy uj böcsesség- foga nő.............. AZ ELNÖKJELÖLTEK -1 ÉVVEL VÁLASZTÁSOK ELŐTT A részvénypiac állandó hanyatlása Írja I. F. Stone “Weekly”-jének október 17-iki száma — dőreségnek tüntet fel minden kísérletet, hogy megjósoljuk a jövő évi választások kimenetelét. A tőzsde viharosan emelkedő üléseinek vége. Valamikor csak véget kellett érnie. Az elnök szívrohama olyan tolongást indított el, melyben a . hazárdjátéknál használt zsetonokat — pénzhelyettesítőket, já- tékbárcákat — pénzre akarják váltani anélkül, hogy várjanak a választási év adóengedményeire, a felszámolás jövedelmezőbbé tétele végett. Külföldön a gazdasági helyzet bizonytalan, az infláció réme ismét fenyeget Nyugat-Európában és a nyersanyagtermelő országok idegesek. Itthon az üzleti élet fenntartása fokozottan és veszedelmesen a fogyasztóknak adott hitelinflációtól függ. Az üzleti világot már inkább a szimat s az előérzet mozgatja, nem a statisztika. Az elkövetkező hónapokban egyre inkább nyugtalanság fog fölülkerekedni. A változatosság kedvéért most hát benne vagyunk a slamasztikában. A gazdasági bizonytalanság és a politikai bizonytalanság egymásból táplálkozik. A pangás mind a jobb-, mind a baloldalt erősíteni fogja a közép ellen. A republikánus pártban azzal, hogy aj elnök lassanként elhalványodik a képen, a joboldali elemek fognak erőre kapni és támogatást szereznek olyan választási kampányra, amelynek jelszava körülbelül az lesz, hogy “husz- évi hazaárulás”. A kormány konzervatív üzleti elemeinek magja egy az Eisenhower képmására teremtett jelölt és kampány érdekében fog harcolni. Az üzletemberek belső csoportjának a szemében az “ép egészséges” jelölt eszményképe Humphrey pénzügyminiszter lenne, aki Eisenhower támogatásával “béke és bőség” jelszó alatt folytatna kampányt. A világbéke szempontjából talán jó is lehetne ilyen kormány négy újabb éve, mert a demokratáknál könnyebben tudna nyélbeütni valamilyen világegyezményt. Nixon és Stevenson esélyei De minden Eisenhower egészségi állapotától függ. Ha rosszabbra fordulna állapota, ha lemondana vagy elhalálozna, akkor Nixon olyan előnyös helyzetbe kerülne, hogy csaknem biztosan elérné az uj elnökjelöltséget a maga számára. Ennek is nagy akadályai vannak: a kaliforniai pártszervezet ellene van, meid az alelnök- séget Warren elárulásával kapta meg; a mccar- thvsták árulónak nézik; s a kínai kongresszusi kijárók szervezete (a China Lobby) megbízhatatlannak tartja; a politikai sakkmesterek biztosra veszik, hogy nem győzhet a választáson; a nagytőkés zászlósurak lenézik, mint afféle politikai kifutófiut. A végzet azonban Nixont mégis elnökké és republikánus jelöltté teheti. Azon gazdasági és politikai tényezők, amelyek a konzervatizmust aláássák a republikánus pártban, aláássák azt a demokrata pártban is. Ez azt jelenti, hogy Stevenson esélyei gyengülnek. Stevensonnak sok előnye van: a startja kitűnő volt, a legutóbbi elönkválasztásnál jobban megismerték mivoltát, mint bármely más demokrata jelöltet és talán ijyen zavaros időkben a tömegek ösztöne is ragaszkodhat olyan emberhez, akiben az igazi nagyság Ígéretét érzi. Kinézésben és vérmérsékletben azonban Stevenson közelebb áll az Eisenhower-emberekhez, mint a városi politikai gépezet kedvenceiből, munkásvezérekből és a demokrata pártot vezető, munkás- zubbonyos milliomosokból álló kombinációhoz. Truman általában véve Harriman felé sodródik el tőle. Trumannak a nagytőkések ellen irányított demagógiája (amelyet úgy forgat, mint egy hordócsapot, noha amig hivatalban volt, keveset tett ennek igazolására) egészen elüt azoktól az úriemberi nézetektől, amelyekről Stevenson a “Fortune” magazin októberi számában tett tanúbizonyságot. Adlai nem nagyszájú, melldöngető kampányvezető. A sippal-dobbal való éktelen zajongás nem az az ő mestersége. Már sokkal komolyabb az eltérés külpolitikában Truman és Stevenson közt. Truman és Harriman még mindig hidegháborús harcosok, ellenségesen állnak szemben a “genfi szellem”mel, ellenzik a feszültség enyhülését, még mindig a fegyverkezési verseny lelkes hívei és elkötelezték magukat az “erőhelyzet” vallásának. Olyan kampány, amelyben a republikánusokat megbé- kéltetéssel lehet vádolni, még mindig sok vonzóerővel bir a demokrata vezetőség zsemében. Tetszene a római katolikus tömböknek a város politikai gépezetében és munkásvezetőknek, amint ezt George Meany hét héttel ezelőtt az amerikai légió előtt elmondott beszéde ismételten illusztrálja. Ezzel elejét vennék annak is, hogy a republikánusok azzal vádolhassák a demokratákat, hogy a kommunizmussal kesztyűs kézzel bánnak. Ezzel könnyűszerrel fokozhatnák a nagyobb fegyverkezési szerződéseket, hogy a pangás idején munkaalkalmakat teremtsenek. (Mélyreható gyanú, hogy miért duzzasztják a repülőgépraktározást, miközben a piac többi része sülyedőben van.) A “baloldal”, amelyet a nehéz idők megerősítenének, nem a Wallace hívek elpárolgott baloldala, hanem a szervezett munkásság “baloldala”, amely ismét kényelmesen egybefüzhet- né a hidegháborút és a jóléti államot. Ahol Stevenson és Meany ügyesen a béke útjára szorították hátra Eisenhowert. létrehozva a “Genfbe” befektetett érdekeltséget. Truman sem tehet egyebet, mint hogy tiltakozzék az Eisen- howerre záporozott taps ellen, amiért Koreában békét teremtett és megkezdte a hidegháború felszámolását. Jtt kerül közeli kapcsolatba Truman. — Harrimannal. A súlyos millióknak ez az örököse a “rabló-bárók” kései leszármazottja, minden mesterséges liberalizmusa ellenére kétségkívül mélységes ellenszenvvel viseltetik nemcsak a rablóbárói rendszere örökre megszüntető szocialista államok, hanem minden más szabadságra a rablóbárói rendszert örökre megszüntető szo- törekvő gyarmati néppel szemben. A szabadság- harcok és szabadságharcosok módszerei, sem itt US-ban, sem máshol a világon nem voltak szalonképesek és ma sem azok. Ezért visszhangozza Harriman oly következetesen a hidegháború jelszavait. Ez a mii-liberális New Yorkban, ahol Spellman nagyhatalom, visszafordítaná az óramutatót, ha megválasztanák. USA legjelentősebb államának kormányzója és saját ambícióinak bankárja lévén, csaknem ellenállhatatlan varázserővel kell, hogy hasson a szegényebb párt hivatásos politikusaira. Ha Harriman lenne a jelöltjük, a pénzügyekből nem lenne probléma. A New Gastle-i vérengzés hátterében “Ön és Herbert Kohler igazi hazafiak”, irta egy kentuckyi gyáros William Prossernek, az in- dianai Perfect Circle Corp. vezérigazgatójának, aki sztrájktörő munkásokat vitet be autókon sztrájk alatt álló gyáraiba nemzetőrségi katonák és Sherman tankok védelmé alatt. A fentidézett sor a “Wall Street Journal”-ből való s azt bizonyítja, hogy a 19 hónapos Kohler- sztrájk és a 13-hetes Perfect Circle sztrájk a munkásság “megfékezését” célzó hajsza gyújtópontjaivá lettek. Ezt a hajszát igyekeznek a nagytőkés érdekeltségek felépíteni. Ezek az érdekeltségek a háttérben settenkedő igazi mozgatóerők. f . George Craig, Indiana kormányzója, az amerikai légió volt országos parancsnoka, aki a nemzetőröket és a tankokat kirendelte New Castle- ba, Hagerstownba, és Richmondba, hogy biztosítsák a Perfect Circle gyárainak sztrájktörőkkel végzett .munkáját, e pillanatban a szakszervezet- robbantók nagy hőse. Craig a Teetor-családdal egyetemben (ebből valók a Perfect Circle elnöke és igazgatótanácsának öt tagja, beleértve Lothair Teetort is, a kereskedelmi álamtitkárt) mint a leghirhedtebb nagytőkés propaganda-garnitúrák egyike, a Committee for Constitutional Government, Inc. intézkedett és küldött szét egy vészlevelet rendíthetetlen támogatóihoz. A CCG azonnali 100000 dollárt kért és Thinimális havi 50,000 dollárt “akcióprogram"-jára az uj “munkásmonopólium” ellen, ahogyan a CIO-AFL-fuziót nevezi. A CCG-kampány személyi célpontja Walter Reuther, az autómunkások szakszervezetének elnöke, azé a szakszervezeté, amely a Kohler- és a Perfect Circle-sztrájkokba van belekényszerit- ve. A nagy rémkép, amelyet a munkáltatók elé festenek, akiknek pénzbeli adományait kérik a (Folytatás a 6-ik oldalon) ,
