Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-10-20 / 42. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 20, 1955. Az események nyomában SZAKSZERVEZETI VILÁGKONFERENCIA BUDAPESTEN Érdekes beszámolók a francia, olasz, orosz, mexikói, indiai, kínai, és afrikai munkások életprobléimáról — Magyarországi riport — A Szakszervezeti Világszövetség fennállásának 10-ik évfordulója alkalmából Budapesten tartotta meg a szervezet a rendes évi aktivagyülését. Az értekezletet Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót G. Df Vittoriónak, a Szakszervezeti Világszövetség elnökének. G. Di Vittorio beszéde A Szakszervezeti Világszövetség megalakulása -— mondotta —, történelmi esemény volt. Az SZVSZ léte és munkája az elmúlt tiz év alatt a nemzetközi helyzet alakulása terén nagy jelentőséggel birt, s a jövőben még nagyobb jelentősége lesz. Az SZVSZ az az uj, hatalmas eszköz, amelyet a nemzetközi munkásosztály kialakított magának, hogy sikerrel teljesíthesse az emberiség történelme uj szakaszának feladatait. Az agresszív imperializmus egyik legfőbb célkitűzése az volt, hogy válaszfalat emeljen a kapitalista és gyarmati országok dolgozói és g Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban élő testvéreink között. Ez a célkitűzésük azonban csúfos kudarcot vallott és mindenkor kudarcot is fog vallani, mert nincs olyan erő, amely valaha is megbonthat ja a világ dolgozóinak élő szolidaritását! Louis Saillant beszéde A Szakszervezeti Világszövetség elnöke után Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára emelkedett szólásra. Fel szeretném hívni a figyelmüket arra, ami jelenleg a kapitalista országok nagyipari központjaiban zajlik le. A kapitalista országokban a dolgozó tömegek mindenütt bérköveteléseket támasztanak és bátor, kitartó harcokat folytatnak követeléseik érvényesítéséért. Ezek a dolgozók mindenütt szembetalálják magukat a munkáltatókkal és kormányukkal. A dolgozók és szervezeteik egyre jobban megértik, hogy kapitalista viszonyok között csak az egységes és szervezett harc révén vívhatják ki helyzetük megjavítását. A Szakszervezeti Világszövetség ma és holnap még jobban előre fogja lendíteni ezeket az elkerülhetetlen és szükséges harcokat. Ha a kapitalista és gyarmati országokban a dolgozók kizsákmányolása fokozódásának vagyunk tanúi, annak is tanúi vagyunk, hogy hatalmas tömegmegmozdulások és nagymérvű társadalmi viharok születnek ezekben az országokban azért, mert a kizsákmányolt dolgozók milliói meggyőződtek arról, hogy a kapitalista rendszer ma már nem örökkévaló, nem egyetemes rendszer többé. Nem egyetemes rendszer azért, mert a föld területe egy- harmadrészén élő dolgozók felszabadultak a világkapitalizmus elnyomása alól és mert itt az emberek egymáshoz való viszonyát, a munkafeltételeket, a termelési módszereket ma már az épülő szocializmus törvényei szabják meg véglegesen. Megalakulásakor a Szakszervezeti Világszövetségnek 64 millió tagja volt, ma, tizedik évfordulójának napján a Szakszervezeti Világsszövetség 85 millió dolgozót tömörit soraiba. Az eredmény méltányolható, de nem vagyunk megelégedve. A világban még körülbelül 140 millió szervezetlen, fizikai és értelmiségi dolgozó van. Ezeket a ma még szervezetlen dolgozókat szervezni kell. Ez az SZVSZ feladata. L Solovjov beszéde Ezután L. Solovjov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának alelnöke, az SZVSZ alelnöke mondott beszédet. Magyarország, a Szovjetunió, a Kinai Népköz- társaság és valamennyi népi demokratikus ország dolgozóinak barátsága értékes hozzájárulás a nemzetközi szakszervezeti egység, a valamennyi ország dolgozója közötti barátság megteremtéséhez. Ez az egység elengedhetetlen feltétele a nemzetközi feszültség további enyhülésének, valamennyi nép békés és nyugodt életének. A nemzetközi helyzetnek az utóbbi időben elért bizonyos enyhülése azért vált lehetővé, mert a békeszerető népek szüntelenül küzdöttek a béke fenntartásáért és megszilárdításáért. E harc élén valamennyi országban a munkásosztály és a dolgozók széles tömegei állnak. L. Toledano beszéde L. Solovjov után Lombardo Toledano, a Latin- amerikai Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke, az SZVSZ alelnöke szólalt fel. A Szakszervezeti. Világszövetség megalakulásáig — mondotta — mi, akik az Atlanti-óceán túlsó partján élünk, csak úgy ismertük Magyar- országot, mint egy táVoli kis országot. 1945-től kezdve a legnagyobb érdeklődéssel követtük Magyarország gyors átalakulását, a magyar nép, á magyar dolgozók által elért eredményeket, amelyekkel országukat előre viszik a szocializmus felé. Amikor világszövetségünk most, fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli, büszkén hirdethetjük, hogy a Világszövetség döntő erőt képvisel abban a hatalmas átalakulásban, amely jelenleg világszerte végbemegy. Tudatában vagyunk'annak, hogy mi, latinamerikai dolgozók a nemzetközi munkásosztály egy részét alkotjuk. A dolgozók nagy családja nemcsak a föld legnagyobb családja, hanem az egyetlen olyan család, amely mindennap gyarapodik erőben és amely nap nap után megsemmisíti azt, ami pusztulásra van Ítélve és megteremti a haladás, az igazi szabadság és az emberiség boldog jövőjének uj erőit. A. Le Léap beszéde Ezután A. Le Léap, a CGT főtitkára, * az SZVSZ alelnöke lépett a szónoki emelvényre. A francia dolgozók nagy érdeklődéssel figyelik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket hazájuk felvirágoztatása érdekében kifejtenek — mondotta a többi között. — Mig a magyar dolgozók életkörülményei évről évre javadnak, addig a francia munkásosztály létfeltételei csakúgy, mint a kapitalista törvényeknek alávetett valamennyi országban, rosszabbodnak. Mig a tőkések profitjai hatalmas mértékben növekedtek, addig a munkások egyre embertelenebb munkafeltételek mellett dolgoznak, 200,000 francia dolgozó pedig munka nélkül tengődik. A francia munkások szilárdan folytatják a a harcot a béke megvédéséért. S. A Dange beszéde S. A. Dange, az Összindiai Szakszervezeti Kongresszus főtitkára, az SZVSZ alelnöke hangsúlyozta, hogy amióta az indiai nép lerázta magáról a brit megszállás igáját, igyekezett közeledni a béketáborhoz és felszámolni az imperialista finánctőkésektől és monopolistáktól való gazdasági függőségét. Az utóbbi három év során az indiai kormány, Nehru miniszterelnök vezetésével pozitív lépéseket tett a háborús gyujtogatóktól való elszakadás és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Azok az intézkedések, amelyeket a Szovjetunió és más népi demokráciák tettek índia megsegítése, iparának és kereskedelmének az egyenlőség és kölcsönös előnyök alapján történő fejlesztése érdekében, továbbra is elősegítik azt, hogy India kivívja függetlenségét az imperialistákkal szemben. Liu Csang-seng beszéde Ezután Liu Csang-seng, a Kinai Országos Szakszervezeti Szövetség képviselője, a Szakszervezeti Világszövetség titkára szólt az értekezlethez. Kina és Magyarország több mint tízezer kilométer távolságra van egymástól, de a két nép és két ország munkásosztálya közötti mély barátság hosszú múltra tekinthet vissza. Közös, kemény küzdelmünk nem maradt eredménytelen. A második világháború legfontosabb következménye a fasizmus teljes leverése, valamint a béke. a demokrácia és a szocializmus Szovjetunió-ve- zette táborának megerősítése volt. amely magában foglalja a világ lakosságának egyharmadát és a világ területének egynegyed részét. Azóta népeink és országaink munkásosztálya uj korszakba lépett — mondotta. A. Diallo beszéde Végül A. Diallo, a francia szudáni szakszerve-' zeti szövetség főtitkára mondott beszédet. Az afrikai dolgozók és szakszervezeteink nevében mondok önöknek köszönetét azért a kedves, baráti fogadtatásért, amelyben bennünket a nagylelkű magyar nép részesített — mondotta. — Fekete-Afrika országaiban embertelen nyomorban élnek a dolgozók és a parasztok. A bérek a magas megélhetési költségekhez képest aránytalanul alacsonyak. A parasztok kénytelenek termékeiket olyan alacsony árakon eladni, amelyek még a kivetett adók összegét sem fedezik. A gyarmatosítók a mi országainkban igen kevés iskolát tartanak fenn. Szudánban a meglevő iskolák például csak a gyerekek 10 százalékát tudják befogadni. A háborús előkészületek következtében fokozódnak a bennszülöttekkel szemben alkalmazott megtorló intézkedések és a lakosság helyzete nehezebbé válik. De országaink dolgozói és lakossága harcol, hogy változtasson ezen a helyzeten. Ebben a nehéz harcban nagy segítséget jelent számunkra a munkásság nemzetközi szolidaritása. ★ A Szakszervezeti Világszövetség Budapesten megtartott kongresszusáról szóló érdekes fenti beszámolóhoz a magunk részéről hozzá kell fűznünk egy-két megjegyzést. A SzVSz-ben ugyan tükröződik a világ szervezett • munkásságának helyzete, mert vannak benne szocialista, tőkés, keleti, délamerikai és afrikai szakszervezeti szövetségek, de nem tagjai például az amerikai szö- angliai munkásszakszervezetek. A második világháború utáni évekig egységes volt ez a világszervezet és nem esett ki a világ feneke. A hidegháború indulásakor azonban bizonyos imperialista országok szakszervezeti munkásszövetségei kiléptek belőle és egy külön “jobbszárnvi” világszövetséget alkottak. Mennyivel nagyobb szavuk lehetne a világ szervezett munkásainak, ha valamennyien, egységesen, beletartoznánk egy egyetlen, mindent átfogó szakszervezeti világszövetségbe? Mennyivel erélyesebben küzdhetnének a világ munkásai anyagi és szellemi fejlődésének előmozdításán, a világbéke ügyének diadalravitelén? Mennyi óriási feladat áll még a világ munkásai előtt, mennyi tengersok tennivaló volna és mennyivel könnyebben vihetnék végbe, ha — amint ez minden munkás szive mélyén lobogó vágy — egységesen, vállvetve, közös akarattal harcolhatnának érte? DALTON, Ga. — A Lawtex Corporation 28 munkást elbocsátott, mert azok. a “Church of God” (Isten temploma) nevű gyülekezethez tartoztak. A szekta vezetői ugyanis erős meggyőződéssel hirdetik, hogy a munkások szervezkedése (unionizmus) biztos ut, amely a keresztény társadalmi igazsághoz vezet. Nem vitatkozunk velük azon, hogy a társadalmi igazság keresztény, vagy keresztyén vagy bármilyen más vallásu lenne. De jellegzetes az, hogy a nagy gyárosok mostani rendszere nem átalja támadni a templomokat sem, ha azok igazságokért küzdenek. Természetes az is ,hogy a fasiszta gyárosok a templom papját Rev. L. Westet, aki egyben a “The Southerner” cimü lap szerkesztője kommunizmussal vádolják.
