Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-10-20 / 42. szám
October 20, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ e: A PORAIBÓL ÚJJÁSZÜLETŐ KIEV A SZÁMOK BESZÉLNEK] írja: Eörsi Béla VL .........-iziJJ A modern közgazdaságtan elemei Talán furcsának hangzik, ha azt állítjuk, hogy a társadalmi tudomány rendszerint valami politikai harc eredménye. . Különösen áll ez a gazdasági tudományra. A francia felvilágosodási mozgalom nagy hősei, Voltaire. Rousseau, Diderot, harcoltak koruk legnagyobb, leghatalmasabb elnyomója, a feudális hatalom, s társa, az egyház ellen. Minthogy a feudális hatalom elleni harc azonnali börtönt jelentett, egész erejüket az egyház ellen fordították. E harcban a legerősebb fegyver a felvilágosítás volt. A gazdasági tudomány (amit akkor filozófiának hívtak,) mindenkor valami csoport érdekeinek védelmében született. Az egyik ilyen tudományt fiziokráciának hívták a 18-ik században. Ez időben a kormányok állandóan háborúskodtak (akárcsak ma) és sok pénzre volt szükségük. Kialakult az a vélemény, hogy ha több nemes fém jön be egy országba, mint amennyi kimegy, akkor az ország gazdagodik. Ez a vélemény igen nehéz terheket rótt a lakosságra és főként a földművesekre (az ipari cikkek igen magas ára miatt). Ez ellen állottak ki a fiziokraták, (Ques- nav, francia közgazdász tanítványai) akik a föld megművelésének fontosságát hangoztatták a nemes fém imádásával szembeni merkantilizmus). Az amerikai közéletben Jefferson vette át ezt a gazdasági elvet a bostoni, newyorki és philadelphiai növekvő kereskedelmi tőke érdekek ellen. A feudális hatalom ellen a középosztály vette fel a harcot és szüksége volt szellemi eszközökre. Smith Adam, Ricardo David, Mill John Stuart voltak a kapitalizmus harcos (progresszív) idejének szellemi vezetői, akik a kapitalizmusnak igen egészséges elemzésével segítették $ közép- osztályt a történeti osztállyal szembeni harcban. Ricardo egyik alapvető elmélete: a földjáradék (földbérleti összeg) segített az iparos osztálynak és a földbérlőknek a nagybirtokosok elleni küzdelemben. Marx Károly már később jött; az időben, amikor az ipari forradalomnak (eliparoso- dásnak) káros következményei már világosan jelentkeztek. Ez időben 'a polgári gazdasági tudósok ismerték már a 8—10 éves gyermekek és a nők kizsákmányolását és a férfi (a drágább) munkaerő s z á z e z reinek munkából való kiszorítását, akik vagy börtönökben sínylődtek, vagy a gyarmatokba, mint félrabszolgák kerültek. De a polgári gazdasági Íróknak nem volt meg a merészségük a kapitalista termelés rettenetes kizsákmányoló módszerét megvilágítani. Marx Károly hatalmas munkájában, a “Tő- ké”-ben ép ezt tette meg. Marx első Ízben mutatta meg, hogy a profit (haszon) miként jön létre és hogyan folyik az a tőkések zsebébe. Ehhez két fontos tényezőnek kellett jelen lennieelőször a nincstelenek tömege. amely hajlandó, vagy kénytelen munkaerejét nyílt munkapiacon eladni; másodszor ez a vásárolt munkaerő többet produkáljon, mint amire a munkásnak, a legalacsonyabb életnívón tartva, szüksége van. Ennek a munkástömegnek nincs lehetősége az élet fenntartásán felül keresni, igy állandó bérmunkás hadsereget képez a tőkés osztály számára, amely a termékek többértéke miatt állandóan tők§t halmoz fel (tőke-akkumuláció). Ennek a tőkehalmozásnak előnyeit és veszélyét Marx Károly először világította meg az emberiség számára. Tudjuk, hogy Marx nemcsak gazdasági tudós volt, hanem a történelem igen jó ismerője és magyarázója is. Már a rómaiak idején is volt osztály és osztályharc, ez ismeretes volt előttük. Nem volt.uj. Marx annyiban volt jobb, mint elődei, mert elemzésében rámutatott, hogy az iparosság, a parasztság, a kiskereskedő naponta harcol a nagytőkés osztállyal, hogy megmentse sokszor a munkásságénál is alacsonyabb életnívóját. Ebben a harcban semmi remény nincs, csak időt kíván nyerni. Az igazi. győztes tehát csak a bérmunkás lehet. A bél-munkásság történelmi. szerepét Marx több, mint száz évvel ezelőtt jövendölte meg. A nagytőkés lapok egyike, a “N. Y. Herald Tribune”, a változott idők szelleméhez híven a szokásos szovjet-csepülés helyett “Kiev felemelkedik romjaiból” címmel olyan nagyszabású cikket közöl Edward Cranshaw-nak a londoni “The Observer”-ben megjelent Írása átvételével, amely a Szovjetunió eddigelé ritkán olvasott megdicsérését jelenti a tőkés sajtóban. íme a cikk: Kiev. — Még csak néhány évvel ezelőtt Kiev, az orosz nép szülőhelye, tiltott váro° volt. A háború alatt rettenetesen szenvedett. A Mennybemenetel csodálatos székesegyháza, a régi Oroszország szentélye, teljesen romokban hevert. Az oda betelepülő németek a tömegmészárlások oly sorozatát követték el, amely még az e téren elért kiváló teljesítményeikhez képest is borzalmas volt. Amikor pedig vissza kellett vonulniok. a fő közlekedési nagyszerű útvonal, a Krescsátok. a város büszkesége, teljes hosszában utcaszakaszról utcaszakaszra mindent felrobbantottak. Az ember azt hinné, hogy egy város egy nemzedéken keresztül viseli magán ilyen szenvedések nyomait. De tévedés lenne ezt hinni. E legrégibb és gyönyörű városnak talpraállása valóságos kommentár az emberi nem látszólagos végtelen szívósságáról s alkalmazkodóképességéről, pedig ez a város oly sok fosztogatást és gyújtogatást szenvedett el történelme ez egyik legkegyetlenebb szakaszában! Anyagi újjáépítése valójában különleges kommentár a szovjet rendszer életképességéről és eltökéltségéről. ★ Egyáltalán semmi kétség nem áll fenn arra nézve, — és ezt semmiképpen sem bizonyítja Kiev egymagában és kivételképpen —, hogy a Szovjetunió az ellenállhatatlan épitőerő egyik olyan időszakába lépett, amelyet minden nemzet átél hébe-hóba. És mint Anglia a tizenkilencedik században az Egyesült Államok a huszadik század elején, úgy a Szovjetunió ez időszaka is egybeesik az ipari forradalom kivirágzásával, ámbár mind ez időszakokat az Ízlésnek csaknem teljes hiánya jellemzi . A Krescsatokot szinte teljesen újjáépítették egy rendkívül nagyhangú tervezet alapján. Az utolsó épületek végső simításait lélegzetelállító tempóban hajtják végre úgy, hogy reflektorfény mellett dolgoznak késő éjszakáig. Az újjáépítésnek olyan nagyszerű munkája ez, hogy London elszégyelheti magát. Ámde lehetetlenség nem azt hinni, hogy ezek a mérhetetlen, uj háztömegek fehéres téglából vagy kőből épített ragyogó homlokzataikkal, túlfeszített alakjaikkal és furcsa díszítményeikkel, nem úgy fognak hatni ukrajnaiak ifjabb nemzedékeire, mint ahogy londoni emberek néznek ma gótikus . stílusban épített vasúti állomásaik és terrakottás szállodáik építészeti diadalaira, vagy mint ahogyan newyorkiak néznek korábbi felhőkarcolóikra. Nem csoda, ha Krusesev a vasbetonnal való egyszerű épitc stilus bajnoka lett. ★ A munkát azonban elvégezték és Kiev újra nagyváros: Ukrajna fővárosa. Az életiram pedig tetőfokára hág. Még sokáig nem éri el azt a fokot, ahol egykor állt, de az élet rohanó, roppant irama már ott lüktet. És ma már lehet úgy sétálni Kiev utcáin, hogy az ember úgy érezze, hogy Európa legszebb városában jár, nem pedig a megmaradásért vívott küzdelem harcterén, amint nemrég még igy volt. A szépség nemcsak a Dnyeper magas nyugati partján épült teraszainak pompás helyzetéből származik, (ott fekszik mintha a természet szülte volna, a civilizációt Oroszországnak elhozó bájos folyó fölött függő, hatalmas, erdőboritotta sziklaormokon, valamint a dús, lankásan hullámzó síkság mérhetetlen kiterjedésén). A szépség polgárai eltökélt szándékából is származik, hogy díszekkel gazdagítsák, természetes, csiszolatlan kincsüket. Kievben több fa s befásitott sugárút meg virágos kert van, mint bármely általam ismert városban, és a háború pusztításai és a németex rendszeres dulásai után ezeket is visszaültették eredeti pazar bőségükben. Végtelen mennyiségű fát ültettek újra a zsúfolt utcák és utak mentén. Minden park és minden köztér, minden talpalatnyi szabad hely tündöklő színekben díszeleg, é.s ha a virágdiszités választéka jellemző vonzalmat árul is el az angliai Viktória-korabeli kertműveléshez, ez csak azért van,' hogy kifejezésre juttassa a Szovjetunió általános szellemét ma, amint az megnyilvánul építészetében és az élet problémáihoz való általános megközelítésben. Ez azonban a képnek csak egyik oldala. A másikat mindennek lehet- nevezni, csak nem Viktó- ria-korebelinek. A széles járdákon árad fel és alá a tömeg, mind e nagyszerűségeknek csak a Szovjetunióban látható birtokosai: a legtöbbje régi vagy uj, de még mindig túlzsúfolt lakásokban él. E nagy város polgárai között, a vidéket belesodorva a városi utcákra, láthatók parasztasszonyok csapatai, akik azért jöttek ide, hogy termékeiket a szabad kolchoz-piacokon adják el és aztán rubeljeiket olyan áruk vásárlására fordítsák, amelyeket csakis városokban lehet kapni. ★ Újfajta társadalom él itt, ezek a tömegek, amelyek Kiev virágágyai közt és a széles, fákkal szegélyezett utcákon hömpölyögnek végig, olyan társadalom, amely szinte még meg sem kezdte kikristályosodását. De tagjai a Szovjetunió valóságát alkotják ma. ők a Szt. Sophia székesegyház bizánci dicsőségének örökösei a templom aranyozott kupoláival együtt, ők a mai újjáépítés építőmérnökei és megteremtői, bármily valósze- riietlenül hangzik is ez. Munkájuk gyümölcseit talán nem is nekik, hanem csak gyermekeiknek lesz idejük élvezni. > A legfelső törvényszék előtt a Smith törvény WASHINGTON. — A legfelső törvényszék beleegyezett, hogy fölülvizsgálja a deportálásra Ítélt 14 kaliforniai munkás perét. Ezeket a Smith-törvény megszegéséért ítéltek el az al- sóbbfoku bíróságok. Ez a törvény bűncselekménynek minősiti a kormány erőszakos megdöntése tanának hirdetését. A kaliforniaiak által felvetett kérdések egyike az, vájjon a törvény nem szegi-e meg az alkotmány első függelékét, amely a szólásszabadságot biztosítja. Egy másik határozattal megadta a legfelső törvényszék az engedélyt ahhoz, hogy a 360 polgár által felterjesztett, “a törvényszék barátja” jelleggel biró beadványt elfogadja a KP ügyében. A KP a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal meghagyását fellebbezi meg. amely szerint mint “kommunista akciószervezetnek” nyilvántartásra kell jelentkeznie az igazságügyminisz- ternél. Ártárgyalás napját majd a későbbiekben tűzik ki. A 14 kaliforniai nem polgár ügyét e héten kezdik tárgyalni a legfelső törvényszéken. Ez az első eset, amelyben próbatárgyalásnak vetik alá a rendőri felügyelet alatt álló próbaszabadság intézkedését, amelyet az 1952-es Walter-McCarran féle bevándorlási törvény ir elő. A deportálásra ítéltek azt mondják, hogy a hatóságok nem bizonyították be, hogy kapcsolatban álltak forradalmi tervek szövésével. Az Ítélet hozatalánál a biró több szabálytalanságot és lényegbevágó mulasztást követett el. A 360 polgári személyiségből álló csoport élén Pat McNamara michigani demokrata szenátor áll. Beadványukban kijelentik, hogy a McCarran- törvény, amely a KP tagjait arra kötelezi, hogy nyilvántartásra jelentkezzenek, “a legrettenetesebb fenyegetés, amelyet eddigelé kiterveztek a szabadság ellen Amerikában.” McNamara mellett kiváló közismert irók, papok, tudósok és professzorok neve olvasható az aláírók között. A legfelső törvényszék nem adta meg az engedélyt, hogy egy másik országos nagy szervezet, az American Civil Liberties Union beterjessze a maga beadványát, amelyben arra kéri a törvényszéket, hogy érvénytelenítse a felforgató tevékenységek ellenőrzéséről szóló törvényt. Az a tényt, hogy a legfelső törvényszék beleegyezett, hogy felülvizsgálja a tizennégy kaliforniai munkás és a KP fellebbezését, eltérést jelent a törvényszék eddigi magatartásától, hogy ilyen lényegbevágó esetekben elutasította a politikai perek felülvizsgálását-és érvényben hagyta az alsóbbfoku bíróságok döntéseit. Legalább hégy biró szavazata szükséges ilyen per revíziójához.
