Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-09-22 / 38. szám

AMIVEL A VAK IS LÁT Mint ismeretes, a vakok különleges, plasztikus Írással, Írnak és olvasáskor a vas-; tag papírra préselt pontokat ujjaikkal érzékelik. Tulajdon-, képpen miért nem olvashat­nak a vakok rendes nyomta­tású könyvet vagy újságot? Ez a kérdés képtelenségnek tűnhetik, pedig a szovjet, szakemberek megvalósították azt, ami addig csak ábránd volt. Néhány esztendővel ezelőtt megismerkedtem két uráli mérnökkel. Mihail Mihajlo vies Germanovval és Rosz- tyiszlav Surgejevics Muratov-' val. Olyan készüléket szer­kesztettek, amely segíti' a va­kokat a tájékozódásban. A megismerkedés Vnket követő napon Germanov és Muratov meglátogattak. Velük volt Gracsev, a vakokat tanitó s foglalkoztató intézet igazga­tója. Gracsevet vezették; a fronton vesztette el szeme- világát. Germanov egy hengerala- ku tárgyat nyújtott Gra- csevnek. A tárgyat vezeték kötötte össze egy kis tokkal. Ez volt az első mintakészülék amely hanggal jelzi a fényt és árnyékot. Mutassa meg — mondotta Germanov—. hogy ebben a szobában hol van ablak és mennyi, merre van a közfal? Gracsev körülforgatta a készüléket és teljes pontos­sággal válaszolt a mérnök minden kérdésére. A készülék segítségével a vak férfi egy kosárból kiválasztotta a fe­hér fonalakat, megkülönböz­tette őket a feketéktől, a sző­ke embereket a barnáktól. 1950-ben alakult meg a szverdlovszki tudományos ku­tató laboratórium, amelynek vezetője az említett Germa­nov mérnök. A laboratórium tágas, világos, jól felszerelt berendezése a legkorszerűbb. Ha az ember megfeszítetten figyel, a csendben hol elnyúj­tott,hol szaggatott darázs­zümmögéshez hasonló hango­kat hall. Lassanként rpeggyő- ződik, hogy rendszerkövet- kezettség van benne. A han­gok aból a szobából szűrőd­nek ki, ahol az uj készüléket próbálják ki. A szobában ketten ülnek egy asztalnál. Egyikük M. Verbuk, a laboratórium tu­dományos munkatársa, a má­sik Alexandr Sartakov. egy huszesztendős vak fiatalem­ber. Tizenegy éves korában veszítette el szemevilágát, most végzi a középiskola tize­dik osztályát a 22. számú is­kolában és minden tárgyból kitűnőre vizsgázott. Jól sak­kozik, minden szépirodalmi könyvet elolvasott, * amelyet Braille Írással (vakirással) nyomtattak. M. Verbuk bekapcsolja a készüléket. Sartakov ujját egy asztalra helyezi, az asz­talhoz vezetékek húzódnak... Az uj készülékkel kipróbál­ják, hogyan olvassa a világ­talan a i-endes nyomtatott be­tűket. Sartakov egy közön­séges gépen irt szöveget kezd olvasni. Lassan, betűnként, de mégiscsak olvas! AZ ÖSZTÖNÖK EREJE Kiszámitható-e, min fordul meg egy hangya magatar­tása : mikor “bátor” vagy “gyáva” ? Hogyan is lehetne — vélnénk —, hiszen a hangyák nem tudnak beszélni, nem láthatunk a “lelkiik”-be. Döntse el a kérdést a tudomány. Egy délafrikai természettudós, Marais, hangyákkal kí­sérletezett. A Dél-Afrikában elterjedt fekete útépítő han­gyákat választotta kísérletei számára. Ez a hangyafaj száz- méteres utakat épit. Az utakon szakadatlanul kettős forga­lom bonyolódik le. A hangyák egyik áradata állandóan táp­lálékkeresésre indul a bolyból, vele szembe fut a másik ára­dat, a növényi magvakkal megrakott, bolyha igyekvő han­gyák csapata. A hangyafaj iszonyodást mutat a víztől, feltehetőleg annak következtében, hogy eredetileg sivatagi élethez alkal- nazkodott. Marais kísérlete azzal kezdődött, hogy egy kis árköt ront a hangyák utján keresztbe, s az árkot vízzel töltötte meg. Az árok fölé egy fücsomót tett hídnak. Kétoldalról érkeztek a hangyák a hídhoz. Az egyik ol- lalról a terhüket vonszolók haladtak a boly felé, a másik oldalról “üres kézzel”, a bolyból jövők érkeztek. Mi történt i hídnál? A bolyból érkező hangyák óvatosan tapogatták a “hi. dat”, megérezték a vizet, s visszahököltek. A sor megállt, i hangyák nem merészkedtek át. az árkon. Azt gondolnók,; logy ha a megterhelés nélkül haladó hangyák nem mertek i hidra lépni, még kevésbé volt erre bátorságuk a terhel ápelőknek. A valóság azonban rácáfolt erre a logikára. A ! saját súlyúkhoz képest hatalmas teherrel bii'kózó hangyák minden habozás nélkül folytatták útjukat s átkapaszkodtak i vízzel telt árak fölött. A terhet cipelő hangyák bátraknak »izonyultak, a tehetetlenül haladók gyáváknak. Marais a következő módon folytatta a kísérletet. Egy ölddel lepett fémlapot vett, s felszedett rá egy sereg han­gyát azoKDOl, meiyen. a boiv es az árok között feltorlódtak, s nem mertek átkelni a viz felett. Egy finom ecsettel íestékes jelet tett e hangyákra, hogy megismerje majd őket, s az- j után leszórta őket az árok túloldalán. A hangyák sürgősen útnak indultak táplálék után. S nemsokára megrakodva let­űntek a hídnál. E hangyák, mélyek az imént még gyáván visszatorpantak a hídnál, most minden habozás nélkül át­keltek rajta terhükkel együtt. Rövidesen azonban ismét megjelentek terhűktől megszabadulva a boly felől vezető lton. Azt hinnők, hogy ezután simán átmentek a hídon, hi­szen egyszer már átkeltek rajta, mégpedig terhet vonszolva. A valóság azonban rácáfolt logikánkra. Az előbb oly bátrak smét gyávákká váltak s riadtan visszahököltek az ároktól. \ kísérletet akárhányszor meg lehetett ismételni, az ered­mény ugyanaz maradt. A hangyák számtalanszor bátran át­keltek a hídon a boly felé, s ugyanezek a hangyák a boly felől jövet nem mertek a hidra lépni. Hogyan lehet ezt megmagyarázni ? Ösztön-“ számtan” Az állatok magatartását örökletes módon a környezet hatásai szabják meg. A külső ingerre bekövetkező tevékeny­ség a reflex. Az ösztön összetett reflextevékenység. Hangyáink magatartását az ingerek három csoportja határozta meg. Az ingerek első csoportja a hangyákat táp- álékszerzésre késztette. A második csoport a bolyhoz való visszatérésre ösztökélte őket. A harmadik, a viz, elriasztólag hatott rájuk. Az első késztetés a bolytól el, a második a boly felé hajtotta a hangyákat. A harmadik késztetés az árkon innenlévőket a boly felé, az árkon túllévőket a bolytól el va­ló mozgásra késztette. A táplálékszerzési reflex vagy ösztön erősebben hat a hangyákra, mint a bolyhoz való vonzódás. A hangyák ezért elhagyják a bolyt, s táplálékszerzésre indulnak. A táplálék megszerzése ezt a késztetést megszünteti: a boly vonzása akadálytalanul érvényesül, a hangyák haza indulnak. A kész­tetés, mely a boly felé hajtja a hangyákat, erősebb a víz­iszonynál: a hangyák hazatérőben átkelnek a hídon. A táp­lálékszerzés reflexe ugyan erősebb, mint a boly iránti von­zalom, de nem olyan erős, hogy legyőzze az ugyancsak ellen­tétes irányú víziszonyt is, melynek a hatása összegeződik a boly irányába ható késztetéssel. Lehet, hogy kiéheztetett hangyák táplálékszerzési ösztöne az összegeződő ellentétes késztetéseket is felülmúlná, vagyis éhes hangyák átkelnének a boly felől jövet is a hídon. Sajnos, Marais kísérletei erre a kérdésre nem terjedtek ki. Van-e mégis igazolása e feltevésnek? Étvágy gerjesztő fájdalom Igen. Van. Pavlov egyik munkatársnője, Jerofejeva,, meglepő kísérleteket végzett kutyákon. Ismeretes, hogy az öröklött reflexeket kiváltó ingerek társíthatok más, külön­ben közömbös ingerekkel, s bizonyos számú ismétlés után e közömbös ingerek egymagukban is kiváltják már az álla­tok megfelelő tevékenységét. Mi történik azonban akkor, ha nem közömbös ingert, hanem egy másik örökletesen ha­tékony ingert alkalmaznak a társításra? Ilyenkor az állat-’ ban két különböző reflexkésztetés ütközik össze egymással. Jarofejeva elektromos tűvel kissé megégette egy kutya bőrét. Az égés ingerére a kutya elhúzódással és morgással válaszolt. Ekkor Jerofejeva a fájdalmas ingert etetéssel kezdte társítani. S mi következett? Néhány ismétlés után a kutya védekezési reflexe eltűnt, s az elektromos tü égető ingerére a kutya nem elugrással, hanem abba az irányba fordult, ahonnan az ételt szokta kapni, nyalogatta a száját s barátságosan .csóválta a farkát, A fájdalmas inger táplál­kozási reflexet váltott ki! Mi következik ebből ? A táplálkozási reflex erősebb, mint a bőr sérülésénél fellépő védekezési reflex. Pavlov meg is magyarázza ezt az első hallásra meglepő jelenséget. A ku­tyáknak számtalanszor kell a táplálékukért más kutyákkal marakodniok. Ilyenkor nem ritka, hogy bőrük megsérül. Az a kutya, amely ilyenkor abbahagyná a táplálékért folytatott küzdelmet, vagyis amelyiknek a védekezési reflexe erősebb volna táplálkozási reflexénél, hamarosan éhen pusztulna. Életben azok a kutyák maradtak s azok hagyták tulajdonsá­gaikat örökül utódaikra, melyeknek a bőr sérülését követő védekezési reflexe gyengébb volt, mint a táplálkozási ref­lexük. Az egyes reflexeknek tehát megvan a maguk biológiai erősségi sorrendje, mely a természetes fejlődés során ala. cult ki. Pavlov laboratóriumában azt' is bebizonyították, hogy tz egyes reflexeknek ez a biológiai sorrendje nem szigorúan állandó. Éhes állatok gyenge táplálkozási ingerekre is erő­teljesebben felelnek, mint jóllakottak erős táplálkozási inge­rekre. így van ez a kutyáknál, s nyilván igy van a hangyák­nál is. , ' Ákos Károiv Az olvasókészülék szerke­zete a következő: a betűk fel­nagyított képét ráveti tik a sorr amerőlegesen elhelyezett fotocellára. Minden #egves1 bet ja készülék lencséje előtt elhaladva, a rá jellemző mó j dón árnyékot vet egy vagy több fotocellára. Ez u+Mja-v I az elektronkészülék segítségé­vel iránvi iák a jelzők*.«- r ' v i fémrudacskáinak munkáját. A fémrudacskák száma ugyanannyi, mint a fotocel­láké. Az árnyékban kerülő fotocellának megfelelő fém­rúd rezegni kezd. A vak olvasás közben mu­tatóujját ráhelyezi a rudacs­ka végére és átveszi a rezgő jeleket, amelyek minden egyes betűre jellemzőek. Ez idő alatt a megfelelő hangje­let fülével érzékeli. Ezekkel a kísérletekkel egy­idejűleg az uráli újítók a vak gyermekek számára más ké­szülékeket is szerkesztenek s kipróbálják az iskolában. így például a “hangoptikai tapo­gatóikat. R. Andrejevna ta­nárnő fizikaóráján mutatták be. | A tanulók a közlekedő edé nyékről tanultak, s ez alka-! lommal próbálták ki a készü­léket. Négy közlekedő edényt hoztak be az osztályba. A ben­nük levő folyadékot pirosra színezték. Tanúi voltunk, 7 | amikor a vak gyermekek az “optikai tanodátok” és a hangielek segitségével teljes pontossággal és gvQrsan megmutatták a folyadék ma­gasságát. — A célt elértük — mon­dotta a tanárnő boldog izga-1 lomal. — A tanulók szemlé­letes képet kaptak a közle­kedő edényekről, Az “optikai tapogatók” nélkül, csak ma­gyarázatok alapján képzel­hették volna el kisérleteinket. Felbecsülhetetlen szolgála­tot tesznek az “optikai tapo­gatók’ az olyan jelenségek tanulmányozásánál, mint pél­dául a fénytörés és fénytük­rözés, s egyéb a vakok szá­mára azelőtt elérhetetlen kí­sérleteknél. Ezeknek a készülékeknek Magyar atléták szenzációs győzelmei Iharos Sándor, aki ezideig két világrekordot ért el fu­tásban, az elmúlt szombati bécsi atlétikai versenyeken az 5,000 méteres futásban uj rekordot ért el. Az eddigi rekor­dot a szovjet távfutója, Vladimir Kuc tartotta 13:51.2, — 13:26.4 mp. eredményekkel, a 22 éves magyar atléta-had­nagy pedig 13:25 mp. alatt futotta. A fenti eredményen kívül Iharos tartja a 3,000 méteres és a két mérföIdes Tutás világrekordját. Az 1,500 méteres futás rekordját Tábori László magyar futó állította be, aki az osloi versenyeken incsekkel győzte le Gunnar Nielsen dán futót. Tehát az atlétika terén a magyarok az elsők közé kiizdötték fel magúkat a világon. A kapitány megütötte a főnyereményt! Az amerikai Mariner kapitány alapfizetése 436 dollár 80 cent egy hónapra. Tizenkét és háromnegyed évig kell te­hát szolgálnia, amig 64,000 dollárt keres. A múlt héten McCutchen marinerkapitánv néhány perc alatt keresett 64,000 dollárt (leszámítva a 32,000 dollárnyi adót) a hires $64,600-os TV programmon, azáltal, hogy azo­nosítani tudta a “Consommé Quenelle”, a “Filet de Truite Saumonée” és más hasonló, idegennyelvü ételeket, ő az első aki kockára tette előző összes nyereményeit a 64,000 dolláros kérdés megpróbálásával a kipróbálása már befejező- tartó munkával, nagy tudás- dött. Áttértek a gyakorlati sál és ami a legfontosabb, alkalmazásukra. Az M. Ger-■ mélységes emberszeretétük- manov vezetése alat álló ura- j kel győzték le a nehézsége- li laboratórium dolgozói ki-1 két. L. Jugyina

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom