Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-03 / 5. szám
February 3, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ JUL (20) ...... ........ . Bejött az^ anyja s megijedve látta, hogy itt valami összekapas vaUisNem értétt$-;mi lehet,-, hogy a fia úgy fel van forgatva s a gyerekek valamennyien oly némán és irtózva néznek rá. De ahogy megjelent, a kis Jani megoldódott, hozzászaladt és visítani kezdett, mintha most szabadult volna meg valami halálos veszedelemből. A kislány, Juliska is éktelen sírásra fakadt és sirt Évike is meg Bábi is. — Mi az itt? a feneketeket hasítják?... — rontott szóval rájuk az öreganyó. — Mit bőgtök, kutyák. Mars aludni, a kuciba. Magához ölelte a két nagyobbacskát s azok a kötényébe fúrták' a fejüket és sírtak, ahogy csak a torkukon kifért. — Mit csináltál ezekkel? — De még magával is. Mi van a fejükön? Ót- var?... Tele van a fejük kosszal, a fülük ótva- ros, csak úgy folyik belőle a gennyedés. . . így tudja maga tisztán tartani őket? — Hát gyerekek, a gyerekek ilyenek. Te is ilyen voltál. — Mig az anyjuk élt, nem voltak ilyenek. Addig tiszta volt a bőrük, mint az arany. — Annak nem vót más dcga, csak a gyerekeit mosogatta, de nekem kapálni kellett járni egész nyáron az öreg kezeimmel, a rothadt lábommal, azt se tudom már, hogy lépjek. Az ember elhallgatott. Több pénzt nem küldhetett haza. Mig a kis keresetét küldte, eléhezte magát, hogy minden fillért csak haza juttasson, azután meg nem lehetett. . . Inkább szenvedjenek, nem tehette ki a falu nyelvének magát, anyját, egész családját, hiszen itt még a heti tiz pengőkért is majd megették ezeket, úgy irigyelték. Még a csendőrőrmester is azt hányta, hogy aki a nagy pénzt megkóstolja... — Majd kinövik. Majd eltakarja, ha a bajusza megnő, — mizserált az öregasszony s lehajolt a kis Janihoz és a köténye szélével megtörölte erősen annak a szájpenészkirágta szájacskáját. Az ember meg csak nézte, hogy a szennyes, durva köténnyel mit csinál. — Az kell annak éppen. Avval a piszkos rongy- gyal. — Énnye de kényes lettél. Csak az annak a gyógyítása, ha erősen dörgölik... No, lefele, lefele, feküdni.- Evvel • berakta az elcsendesedő s lassabban pisszegő gyerekeket a kemencepadkára. A kuckóban mindenféle rongy volt, a kicsik bebújtak, egyik se mert többet az apjára rá se nézni, a nagyanyjuk gyenge keze alatt elcsitultak, mint a kotlóalja kiscsirke, aztán keresztül-kasul egymásra borultak és lassú pisszegéssel rögtön hozzáfogtak aludni. — Hol van Julis ilyen soká? — Visszament Daráékhoz, — motyogta az anyja. — El kell neki dicsekedni a csendőrrel... hogy újra itt járt. .. meg hogy te is hazagyüttél. . . Evvel kiment a szobából. Az ember csak ült, csak ült, mint egy darab érzéketlen fa. Soká ült, mint valami ájult. Érezte, hogy itthon van. Megérezte a reménytelenséget... Ez az ő háza. . Napszámokért bírja bérbe. . . Ezt ő harcolta ki s ő • szolgálta le. .. Úgy adta át a szüleinek, akik addig egy félig földbeásott putriban laktak. Az anyjának ez palota. Ez a nyomorult ház. Mit mondott a cseridőrőmester, hogy a pénz, az kiüti a fejét?... Hát lehet ezt bírni, hogy ilyen éktelen szegénységben tűrje az életet, mikor. . . csak hozzá kell nyúlni.. . Hogy fogja elbírni, hogy akármi történik is. . . Hogy fogja ezt a szegénységet, ezt az éhezést, ezt a szenvedést elbírni... pedig muszáj... mert itt ezer szem lesi a falatot, amit lenyelnek... De hol van ilyen sokáig az anyja. Irtóztató düh lobbant fel benne... Ez most kikutatja, hova tette a tarisznyát. . . Éppen fel akart ugrani, hogy kimegy utána s megfojtja, ha csakugyan... mikor az anyja belépett a tarisznyával. A szeme megállóit a rémülettől és indulattól. — Maga... — ordította el magát, hogy bele- rekedt. De az anyja nem is látszott hogy ezt észrevenné; hozta a tarisznyát és ágaskodott, hogy visszaakassza a helyére. Az ember nem birt szólani. Nem tudta, most mit fog csinálni. Az anyja pusmogva, szidva, szemrehányóan szólt: —- Te buta jószág, te. .. mán te is azt csinálod, amit az apád?... mindent a kemencébe?... Az ember csak nézett rá dermedtem — Eriggy ki majd. .. az udvaron van egy lefordított váju, az alá tettem... m*. 7-. 11 foncz Z—Juj monci: A fe"É T YÄR adott, mer azt mondja, jó lesz az az aratóknak, addig kiszárad belőle, ha van benne valami nyavalya. Csak degalább el tudják tartani, rájuk ne Hbüdösödjön ebbe a lágy időbe. Döjg van most, nem* is tudom, nem hajja-é meg az állatorvos, akkor pedig még meg is büntetik. így van, nem elég a kár, még az urak is. Szappannak kellett vóna megfőzni, de hát egy háromesztendős kant kinek vóna szive csak úgy belevágni az üstbe? így duruzsolt, kedveskedve, hogy elfeledtesse fiával, ha valamit meghallott volna a tyuk felüt s szorgalmasan pucolta a sarat a csizmáról. Úgy vette az ölébe egyik csizmát a másik után, mint mikor a kisgyerek fejéből szedi, ami nem belevaló. Az ember meg csak ült, ült s hallotta is, nem is, amit az anyja prézsmitált. Néha odanézett a Bábira, aki fui’csán hányta-vetette magát t-s csak kacagott, kacagott csendesen, olyan eszel í- sen. Látszott rajta, hogy milyen jól érzi magát, hogy itthon van és Juliska is mellette fog feküdni a szalmán. Biztos, hogy Juliskát hálatják most az ágyba, becses most Julis, mert csendőr jár utána... ő pedig csak nézett, nézte ezt a szegény teremtést és ködbe folyt előtte annak az arca, mintha kisértetet látott volna, mint mikor ősszel a gyerekek tököt kibeleznek, gyertyát tesznek bele, úgy ijesztgetnek... Azok a világos kék szemek úgy kivilágoltak a fejből... Zöld szemek. . . Még jó, hogy a csendőrök a személyle- irásba^gzt kapták, hogy zöld a betyár szeme. . . Vigyázni kell, zöld ne legyen... Végre le tudta huzni a csizmát úgy ,hogy egyik nek a sarkát a másiknak az orrával megfeszítem e- s mégis csak engedett a csizma. Lehányta hagáról a ruhát, elnyujtózott az ágyban. Jó sok szalma volt benne, vastag vászonlepedő volt a szalmán és nehéz dunna volt. amit magára húzott. Most aztán nem bánja akármi történik, olyan jól érezte magát, az édesanyja ágyában aludt végre. Még azt észrevette, hogy az apja bejött nagy hallgatagon, egy-két ázot beszélgettek az anyjával csendesen, de az már neki mind csak úgy muzsikált a fülébe, mint amikor kisgyermekkorában a kuckóban aludt, ahogy most az ő gyermekei. Mélyen és szédülve aludt, mint az agyonütött. Még álmában is az volt az érzése, hogy csak aludni, aludni, rohanva aludni, faldosni az álmot. Egész idő alatt szédült, zuhant lefelé, óriási szakadékok voltak, azokba hullott le, mint a kutoa- ejtett kő. Egyre jobban összehúzta magát a takaró alatt s teljes erővel aludt. Hirtelen felébredt. Vájjon mennyit aludt már? De ebben a pillanatban semmi álmosságot nem érzett. És mégis az volna jó, ha aludna. Akkor észrevette, hogy arra ébredt, hogy az apja meg az anyja beszélgetnek. — De hun van ennyi ideig? Biztosan Juliskáról beszélgetnek. Az apja mérges, ahogy szokott, ha a gyerekei valami nem jcc tesznek. — Biztosan Daráéknál lefektették, hogy tudták, hogy itt most nincs hely. — A fene -egye meg a bitangját, valahun fentereg? — Hadd már. Nem ojan a. — Nem ojan?... Minden jány ojan... S az apa nagyokat lökött az ágyon, hogy az majdnem összeesett. Aztán elhallgattak. De ő nem tudott újra elaludni. Csodálatosan kialudta magát ez alatt a kis idő alatt. Még nem lehetett sokkal több éjfélnél. Egyszerre a szép uriasszonyra.gondolt. Hát az vájjon alszik-e most? Dea. Milyen neve van! Még a neve is milyen uras. Nem tudott gondolkozni, csak a melle szorongott. Valami különös szorulást érzett a szive táján. Igyekezett meg nem mozdulni. Mozdulatlanul feküdt, hogy a szülei észre ne vegyék, hogy ébren van. De azok, úgy látszik, már el is aludtak. Egy pillanat alatt hogy fel tudnak ébredni és el tudnak aludni. Alhatnak nyugodtan. Ninc3 ami ébren tartsa őket. Egy tyuk miatt nem ál- matlankodik az ember. Hogy az öreg elment s hozott egy tyúkot. Vájjon hol találta a sötétben? Most mit csináljon az apjával. Tolvaj. A lányának csendőr udvarol, ő meg tyúkot lop. Nem ütheti agyon érte. Kedveskedni akart n fiának. . . Igaz. tavasz óta sok pénzt küldött haza... Tiszta pénzt... Eleinte kivált... De azóta is vigyázott, hogy többet ne küldjön, mióta már... i , (Folytatjuk) — Mit? — Azt az üveget, vagy mi a nehézséget, amit úgy féltesz. Szédelegve felállott s kiment hajadonfővel az udvarra. Az ég fekete volt és lassú eső szitált. Távolról nagy lárma hallatszott a temető felől. Biztosan most húzzák ki az árokba fordult szekeret. Megtalálta a vályút. Alányult. Ott volt az üveg. Kiemelte. Óvatosan elindult vele. Azért hozta haza, mert van a kertben egy nagy odvas fűzfa.. . Akkor mozgást hallott, ijedten nézett vissza. Látta, hogy az apja sunyin lopakodik be az ajtón. Utánanjent. Hallotta, az öreg a kemencébe dug valamit. — Megtanáltad? — szólt ki az ajtón az anyja, aki azt hitte, a fia jött be/ — Mi a nyavoját, — reccsent rá az öreg. — Hun van Jani? — Kiment. — Hallod? — mondta az apja sötéten. — Osztón koppaszd meg... Betettem a kemencébe. .. — Jaj istenem. • — Hoztam egy tyukat.'.. — Jaj, édes istenem... — Ne ordíts... ez a szegény fiú nagyon kívánta a csirkehúst. Kétszer is emlegette... De vigyázz, a tollát égesd el... Az ember megriadtan s hullává fagyva hallgatott, aztán elfordult és továbblépett, hogy 'é'szre ne vegyék, hogy mindent hallott. Úristen... Itthon van... Ez az otthon. 7. v Ahogy belépett a szobába, az ágyak meg voltak vetve. Két ágy volt, az ő régi ágyai. 0!v fáradt volt, hogy nem bánt már semmit, csak lefekhes- sen. Megállóit a szoba közepén és előbb egyik ágyra nézett, azután/a másikra, nem tudta, melyiket szánta neki az anyja. — Ide, fiam, ide. A másikba apáddal tílszoron- gunk. Juliska meg odavackol Bábi mellé. Erre Bábi a szalmában elkezdett kuncogva kacagni. örömében a szája elé kapta a kezét és úgy nevetgélt, mint egy .kisgyerek, akit csiklandoznak. A bátyja ráfordította szemét s í-ajta hagyta egy ideig ~s nézte, hogy még a szemöldöke is kihullott ennek a szerencsétlennek. Még a szempillái is, úgy hunyorgott kis kék szemeivel, kis nefelejcsek a vörös tóban. De ő maga is oly kidöglött volt, hogy nem bánt már semmit, leült az ágy szélére s hozzáfogott lehúzni a csizmát. Ez nem volt könnyű, mert napok óta nem volt lent a lábáról és folyvást sarat kellett taposni. A bőr úgy átnedvesedett s oly kemény lett, mint a fa. Hiába feszegette, meg se mozdult, a csizma fejéhez meg nem lehetett nyúlni sem, olyan nagy volt rajta a «ár. Az anyja látta, milyen bajban van vele, fogott egy kést és leguggolt előtte s kezdte letisztítani a csizmáról a vastag sarat. — Hagyja, édesanyám, majd reggel lepucolom. — Ó, fiam, jobb lesz az most. így mi, leveszem ezt a papucsot róla. . Erre Bábi újra kacagni kezdett. Nézte a mozgást, tetszett neki, hogy papucs van a csizmán. Mindenen nevetett szegény. Csak úgy vinnyogott, mint egy kiskutya. — Azután osztán ódatesszük a jó kis csizmát a kemence padkájára, hadd száradjon. .. — sus- torgott az anyjuk. — A lesz jó ennek a jó csizmának, a gyenge melegen megszikkad, osztán reggel majd szépen bekened faggyúval. Kaptam egy szép darab disznóvégét, apádét is avval dörzsöltem be. Ó, micsoda disznót vágott Kajtor gazda, kétmázsás. Muszáj vót neki levágni, mer valami rossz betegség jött rá, éppen a legrosz- szabbkor, még félérett volt, még megevett vóna vagy három mázsát, meg még itt sincs a hideg. Az állatorvosnak meg nem mertek szólani, mer elásatta volna, de még mészlevet is önl etett vóna rá, mint a Mihókékéra. De ő csak megvágta fülét, farkát, nem használt, a nagy disznó meg, hároméves kan, eccerre odavót, nem vót mit tenni, le kellett szúrni. Ilyen szerencsétlenség. Most ott van nekik a sok hús. Nem is mertek hurkát tölteni, mert a bele is mind nagyon rossz szinti volt, hát csak a húsát vették ki. A belső részeket elvitték a cigányok. Egy darabot én is elhoztam vóna, mer a hús az nagyon szép vót, de nerr
