Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-02-03 / 5. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 3, 1955 A LADEJINSKY ESET Irta: GERÉB JÓZSEF Eisenhower adminisztrációja a napokban töl­tötte be második évét, vagyis választási termi­nusának a felét. A kormányt támogató sajtó és a politikai kommentárok nagy többsége nem csak az adminisztráció által hirdetett eredményeket, hanem egyben azt is mérlegelte, hogy maga az elnök milyen fejlődésen ment át ezen két év alatt. Mert mint emlékezetes, “Ike!.’ ellen még a sa­ját hívei is panaszkodtak, hogy nem elég határo­zott, hogy az igen fontos kérdésekben habozó, nem tudja magát döntő lépésre elhatározni. — így például még az őt és az adminisztrációját keményen támadó szenátor Joe McCarthyt sem merte rendreutasitani. Maga David Lawrence, a “Fortune” és a “U. S. News” és egyéb folyóira­tok szerkesztője, a republikánus párt legfonto­sabb “irodalmi támasza” szintén panaszkodott Ike határozoatlansága miatt és a választások előtt igen nagy feltűnést keltő cikkben, — ame­lyet szindikált rovatában adott le, — figyelmez­tette az elnököt, hogy nagymérvű határozatlan­ságának az eredménye esetleg a kongresszus el­vesztése is lehet. Nem tudjuk, hogy a kongresszust a republiká­nusok valóban az Ike se-ide-se-oda állásfoglalása miatt veszitették-e el, de annyi tény, hogy az utóbbi időben Lawrence is meg mások is kezdik hangoztatni, hogy Ike megváltozott, sokat fejlő­dött a két év alatt. Kezdik hasonlítani Lincoln­hoz, aki 'tudvalevőleg szintén csak a választása után fejlődött, mert amig előtte hajlandónak mu­tatkozott kompromisszumra is a néger nép fel­szabadítása kérdésében, addig mint elnök bát­ran kimondta, hogy a nemzet nem lehet félig szabad és félig rabszolga. És ezen elvet kész volt megvédeni még polgárháború árán is. Ez a hatá­rozott állásfoglalás tette Lincolnt a világ egyik legnagyobb emberévé. Kinek van igaza? Mint az elnök dicsérői hirdetik, ma már Ike is ilyen erélyes határozottsággal dönt az eléje terjesztett kérdésekben. Ezen határozottság nagyszerű példáját mutatja a Ladejinsky eset is. Mint az olvasók már jól tudják, Ezra Benson földmülevésügyi miniszter elmozdította állásából az orosz származású Wolf Ladejinskyt, aki már 19 évet töltött el állami szolgálatban és eddig a feljebbvalói mindig csak dicsérték. Noha Lade­jinsky többször kihangsúlyozta, hogy ő orosz származása dacára is antikominunista, mindez nem használt, mert Secretary Benson úgy tartja, hogy akinek rokonai vannak Oroszországban, az már “biztonsági kockázat”, akit ki kell vágni az állami szolgálátból. Ezra Benson nagyon vallásos ember, azonkívül bankár és nagy földbirtokos, nemcsoda tehát, ha nagyon fél a kommunizmustól. De ugyanakkor “A veszélyek kora.. Roger W. Lewis, védelmi miniszterhelyettes, a repülésügyi tudományok intézete által rendezett bankett kétezer vendége előtt a fegyver-tervezés­ről tartott beszédet, ez a beszéd azonban egyál­talán nem mondható étvágygerjesztőnek. Azt a gondolatot igyekezett fejtegetni, hogy eddigelé, amikor újabb meg ujabbfajta fegyverek, fegyver­nemek és egyéb, pusztításra alkalmas eszközök gyártására vetették a hangsúlyt (és költötték a milliókat), mindig valamilyen “válság” nevében tették, mindig valamilyen “válságra” hivatkoz­tak. Amikor például még azt hittük, hogy csak nekünk van atombombánk, de kiderült, hogy a Szovjetnek is van, beállt a “válság” és elkezdtük a hidrogénbombák gyártását. Aztán jött a koreai háború, ez újabb “válság” volt, amely újabb fegyvertervezést tett szükségessé, most meg itt van Formóza s az újabb válság, .stb.,. stb. Ugy- látszik azonban, hogy ez a “válság”, mint ok és ürügy, már kezd megszokottá, kopottá válni és az emberek kezdik nem venni komolyan. Azt pe­dig semmi szin alatt sem szabad megengedni! Fegyver-tervezésnek, hogy Lewis ur előkelő, semmit és mindentmondó kifejezésével éljünk, mindig kell lenni s ha a régi ürügy nem hat a fantáziákra, akkor újat kell kitalálni, de á fegy­vertervezésnek szakadatlanul tovább kell folynia. Erről az uj megokolásról szólva mondotta a ban­ketten, hogy a valószínű válságok ideje leiárt, feltehető, hogy nem sokat ért a társadalmi tudo­mányokhoz. Talán valahogyan úgy van, mint az az ájris (tehát szintén vallásos és elfogult) rend­őr, a*kit egy utcai munkásgyüléshez rendeltek ki rendfeltartónak. A gyűlést túlzó-hazafias elemek meg akarták zavarni és “igy kommunista”, meg “te kommunista”, stb. kiáltásokkal zavarták a szónokot. Ebből aztán hamarosan kis csetepaté lett, mire a rendőr közéjük vágott a bunkójával. — De “Officer”, — kiáltott a vállonütöttek egyike, — ne engem üssön, cn antikommunista vagyok! — Nem bánom én akármilyen kommunista vagy, ha már egyszer bevallód, hogy az vagy, — válaszolt a rendőr és azzal még egyet sújtott'oda az antikommunista hátára. A földreform Nem akarjuk azt állítani, hogy Benson is egészen ilyesformán cselekedett, de mondhatjuk, hogy többé-kevésbbé ilyenformán. Mert amikor faggatni kezdték, hogy" talán azért csapta el La­dejinskyt, mert az zsidó, hát igen nagyon méltat­lankodva mondotta, hogy az antiszemitizmust el­itéli, mert ő jó keresztény (mormon), már pedig jó keresztény sem lehet antiszemita. De . akkor aztán az a bizonyos szög is kibújt abból a bizo- .nyos zsákból. Mert az antiszemitizmus elleni tiltakozásában elárulta, hogy Ladejinskynek, mint földművelés­ügyi attasénak az lett volna a kötelessége, hogy az amerikai kormány kezén ragadt sok vajat, tojást és egyéb élelmiszert eladja azon országok­nak, amelyekbe vezényelték. Ldejinsky azonban ehelyett földreformmal foglalkozott. Azt ajánlot­ta, a japánoknak (és még MacArthur generálist is rávette), hogy a nagy földbirtokosoktól vegye­nek el bizonyos mennyiségű földet és osszák ki a nincstelenek között. Nos. amig fanatikusan vallásos Benson elnézte volna azt, hogy Ladejinsky zsidó, még talán azt is, hogy orosz származású, de a nagy földbirto­kos Benson nem bocsájthatta meg neki azt, hogy földosztást ajánlott. Aki földreformot ajánl, — gondolta, — az kommunista, ha mindjárt anti- kommunistának mondja is magát; talán valami­féle antikommunista kommunista, ennélfogva ki vele! — IGAZAD VAN EZRA! — mondotta neki Ike, amikor ezt a világos magyarázatot megkapta tőle. Ladejinszky jövője De ezekután hogyan lehet megmagyarázni azt, hogy ezt a kommunista földreformot ajánló anti­kommunista Ladejinskyt Harold E. Stassen, a “Foreign Operation Administration” (FOA) fő­nöke pártfogása alá vette s az előbbi tisztségéhez hasonló állásba helyezte, méghozzá ugyanazon fizetéssel? Hogy van az, hogy ugyanazon tisztvi­most már uj korszakba, a “veszély korszakába” léptünk, amely ötven évig vagy még annál is to­vább fog tartani. Ha az emberek ezt beveszik, akkor már nem keli újabb meg újabb “válságokat” kitalálni, ha­nem ötven évre vagy még annál is továbbra be lesznek a fegyvergyárosok és nagyvállalatok biz­tosítva, hogy szüntelenül fokozni fogják a fegy­verkezést. Ez már döfi! Ez már hatásos beszéd! Ötven évig, sőt... a veszélyek korszaka:. . megszakí­tás nélkül... s aki ebben kételkednék, az köny- nyen gyanússá válik! Fegyverre, honfiak, fegy- verr-tervezésre, nagy hadiköltségvetésre! Min­den akadály el van hárítva az útból, előre! A védelmi miniszterehelyettes ötven evre, sőt még annál is előbbre gondoskodást helyez kilá­tásba védelmünkre, a nép védelmére. Ez talán némi változtatással helyes is, de a dolgozó nép azt kérdezi ennek hallatára, hogy miért nem ter­veznek ötven évre előre például jóléti intézke­déseket, miért nem terveznek zöldasztal melletti békés tárgyalásokat, miért nem eszelnek ki ter­veket az életstandard emelésére, házak, kórhá­zak, iskolák építésére, terveket a kultúra fejlesz­tésére és ehhez hasonló célokra, hogy nyilván­valóvá tegyék, hogy gondos, fél- vagy egész év­századokra előre necsak a fegyvergyárosok és nagyvállalatok jólétét Tervezgetik, hanem a hom­loka verejtékével dolgozó munkások és munkás­nők jólétét is. - - . selő egyik hivatalban “biztonsági kockázat”, a másikban pedig nem ? Ez okozott aztán igazán nagy fejtörést az új­ságíróknak és rádió kommentátoroknak, de tudo­másom szerint még eddig egyik sem adott bár­miféle elfogadható magyarázatot is. Pedig nem is kell hozzá valami nagyszerű detektív “szimat”, inkább csak egy kis emlékező tehetség. Egy 'kis visszaemlékezés után ime ez a megfejtés: Hiszen még alig pár éve, hogy a Truman ad­minisztráció segítségével végrehajtott azon kül­földi földreformok, amiket például Görög- meg Olaszországban hajtottak végre, igen nagy fias­kóra vezettek. Trumanék több száz millió dollárt adtak például Olaszországnak földreformra, de az olasz kormány azt úgy intézte el, hogy igen drága áron teljesen használhatatlan földeket vett a nagy földbirtokosoktól és azokat ELADTA a nincstelen parasztoknak, akik természetesen mit- sem tudtak csinálni a kopár földdekkel. Nagy botrány lett ebből igen sok helyen, de különösen Calabriában. Maguk az amérikai új­ságírók számoltak be arról a nagyszabású csa­lásról, amit az olasz kormány a földreform név alatt elkövetett. Pedig a földreform égetően fontos kérdés lett az összes gazdaságilag elmaradt országokban. Nyilvánvaló lett, hogy a kommunisták nagy si­kereiket leginkább az IGAZI földreformnak kö­szönhetik. Olyan földreform, mint amilyet Calab­riában csináltak, ezrével küldte a becsapott pa­rasztokat a kommunisták táborába. A földreform ma éppen olyan égetően fontos egys országokban, mint volt pár évvel ezelőtt. A külföldi segélyben részesített országok leg­többjében előbb szépen, most meg már zúgolód­va követelik a földreformot. Azon országokban mindenütt mozog a föld a nagy földbirtokosok talpa alatt. És most már az amerikai nép meg­unta a hagy külföldi segítést, egyre csökkenteni akarják az ily célra adott összegeket. A mennyei manna Mit csináljon ilyen esetben az FOA főnöke? Mint a pusztában vándorló zsidónak a manna, úgy esett Harold Stassen elé ez a Ladejinsky. íme itt van egy antnkommunista, aki olyan föld­reformot tud ajánlani, mint az igazi kommi^nis- ták. fiát lehet-e ennél valami nagyobbszerü lelet! Nosza gyorsan pártfogása alá vette a Benson által kidobott tisztviselőt, uj “job”-ot teremtett neki, viszi a Közel-Keletre, viszi a Távol-Keletre, hátha he tudná-beszélni azoknak a félvad nagy földbirtokosoknak, hogy a saját^érdekük előmoz­dítására járuljanak hozzá egy kis földreformhoz. Mikor mindezt a dolgot Stassen elmondotta az elnöknek, hát az mi egyebet tehetett, mint ezt válaszolta neki: — HAROLD, NEKED IS IGAZAD VAN! Persze azt még sem' Ike, sem Harold, de még Ladejinsky sem tudják, hogy a nagy földbirtoko­sok mindenütt az egész világon csak Ezra Bén- sonnal tartanak. De sebaj, majd megtudják .azt is! ' “MEGNYUGTATÁS” Clyde E. Dougherty nyugalmazott tábornok, a polgári védelem igazgatója Detroitiján kijelen­tette, hogy atomtámadás esetén Detroit városhá­zán zavartalanul tovább fog folyni a munka, mert a polgárvédelmi szervezet a város alsó részében kiszemelt öt óvhelyét, amelyben nem kell semmi­től sem tartaniuk. Hogy hol, az a legnagyobb ti­tok. A polgármester és a városi tanács tagjai számára minden kényelemmel berendezték. Nem hisszük, hogy az a bejelentés rendkívül módon meg fogja nyugtatni a kedélyeket, főleg azoknak a kedélyeit, akik nem .kiváncsiak arra, mi történik atombombatámadás esetén. Inkább hiszünk azoknak, akik úgy vélik, hogy a legbiz­tosabb védelem az atomháború ellen az, ha béké­sen leülnek a zöldasztal mellé és békésen rendezik a differenciákat. A legtöbben ugyanis úgy tud­ják, hogy nincs védelem atombomba ellen, - sőt olyankor minden és mindenki el szokott pusztul­ni. Ugyan mit csinálna a polgármester és a váro­si tanács, ha senki se maradna a városban? ők fizetnék talán az adót és maguk jegyeznék be az adóhivatal és a sóhivatal aktáiba? És talán ők vállalkoznának arra, hogy továbbra is zavarta­lanul eltemessék a halottakat és söpörjék az ut­cákat? No ug^an ebben nincs semmi megnyug­tató. Inkább menjenek a sóhivatalba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom