Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-03 / 5. szám
February 3, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 Amikor egy várost halálra Ítélnek Yonkers, ez a régi, virágzó ipari város, valósággal megdöbbent, amikor köztudomásra jutott, hogy az egyik ottmüködő gyár, a világ legnagyobb lift-gyára, az Otis-gyár, el akar költözni a városból. A megdöbbenés annál nagyobb, mert már tavaly már kiköltözött Yonkersből egy ugyan csak régi gyár, a Smith-féle szőnyeggyár. Ezzel az üggyel lapunk részletesen foglalkozott annak idején. Ugylátszik, ezzel indult meg a la- /, vina. A, szőnyeggyár elköltözése azt TACTowes Close jelentette, hogy hat ezer munkását és családját otthagyta kenyér nélkül. Védelmére azt hozta fel Smith, hogy az üzem veszteséggel működik. Ezt azonban az Otis-gyár nem mondja magáról, nem is mondhatja, mert köztudomás szerint dús jövedelemmel működik s legutóbb a részvényesek osztalékát még egy újabb féldollárral is felemelte. .Ha ennek ellenére elmegy s kenyér nélkül itthagyja munkásait, feltehető, hogy a példán vérszemet kap a többi gyár is. . . és akkor ez a virágzó, gazdag várost halálra Ítélik. Erről beszél az egész város. Már a vasútállomáson is ez a kérdés rágódik a taxihajtó szivén. ő is azt vallja, hogy az Otis-gyár még több haszonra éhezik s olyan helyre akar költözni, ahol még több hasznot remél. És rázza a fejét. És rázzák a fejüket az Otis-gyár munkásai, a kereskedők, a vendéglők vendégei és az utcai járókelők és beszélgetés közben állandóan visszavisszatér a közös megállapítás: “Tavaly a Smith- gyár, most meg az Otis!“ Azt már'tudják, hogy a Smith-gyár Mississippi-államban ütötte fel a sátorfáját, ahol alacsonyabbak a bérek, az adók jelentéktelenek, szakszervezeteket pedig tilos alakítani. A napokban jelentette be az Otis-féle liftgyár a városnak és a munkásoknak, hogy elköltözik, hacsak nem kap több “kooperációt’’ a városatyáktól, a munkásoktól és szakszervezetüktől, a Local 453-tól, amely a jobboldali CIO-IUE, a villanymunkások szakszervezetének tagja. A gyár elnöke, Roy A. Peterson, nem mondta meg világosan, mit ért tulajdonképpen “kooperáción”, de megígérte, hogy elmondja, egyelőre azonban felszólította a városatyákat, hogy engedjék le az adót, holott az elmúlt három év során háromszor csökkentették. Egy szombat reggel Peterson meghívta összes munkásait és családjaik tagjait, hogy jöjjenek el a Brandt-szinháZba. Csak jeggyel engedték be az embereket, hogy a szakszervezeti vezetőket kirekesszék. Ott adta elő követeléseit 2,100 munkás és városi hivatalnok előtt. Kereken megmondta, hogy ha “nem kapjuk meg költségeink csökkentését jelenlegi gyárainkban, mihelyt lehetséges lesz, elköltözünk, mint a pinty, egy középnyugati gyárba.” Az Otis-gyár még a polgárháború előtt, 1853- ban létesült és Yonkers szakmunkásai fejlesztették a világ legnagyobb felvonó-gyárává. Walter Thompson, a Local 453 elnöke, szerint a gyár az elmúlt nyolc év alatt évente 9 millió dollár tiszta nyereségre tett szert, a befektetés 18 százalékára akkor, amikor a legtöbb gyár 8 százalék tiszta nyereségnek is örül. Elmondta az osztalék ■féldolláros emelését is. Ezeket az adatokat a gyárigazgátó sem cáfolta meg. Egy őszhaju ember fejtegette egy vendéglőben, hogy a költözésnek nem a szakszervezet az oka, mert New Jerseyben, Harrisonban is működik egy másik Otis-gyár, amelynek nincs szak- szervezete, ennek ellenére ott is összehívták a munkásokat és a városi tisztviselőket és ott is ugyanezt az ukázt közölték velük. A munkások hallani sem akarnak semmiféle indokolatlan bérlevágásról. Egyesek ugyan még haboznak ebben a kérdésben és a Studebaker példájára hivatkoznak South Bend-en, Ind.-ban, hol az autómunkások szakszervezetének tagjai megszavazták saját bérlevágásukat, mert a gyár ott is azzal fenyegetődzött, hogy elköltözik. A yon- kersi munkások sem tudják, mihez fogjanak, ha hosszú éveken át elfoglalt állásaikat elvesztik. A szakszervezet sem hozott nyilvánosságra ed- digelé semmiféle stratégiát. Mindenekelőtt meg akarja várni, mit követelt a gyárvezetőség a munkásoktól. • Nyilvánvalónak látszik, hogy ez a gyár úgy játszik a várossal, mint a macska szokott az egérrel. Csakhogy itt egy egész városról van szó! Célja se titok: még több pénzt akar harácsolni. Nem is csinál titkot belőle. Miféle gyár is lenne, ha nem próbálná meg, hogy minél többet vasaljon ki az Eisenhowerek és McCarthyk, no meg az államok “munkához való jog történyeinek” korában ? __ Próbáljon ez ellen a zsarolás ellen valaki síkra szállni! Mindjárt homlokára sütik a bélyeget, hogy “hűtlen”. A rettenetes veszély azonban ott van, hogy ha a gyárak az egyik városban elérik céljukat vagy tönkretesznek egy egész várost, a példát más gyárak is követhetik. Céljuk az, hogy az északi, jobban megszervezett városokban a munkásság órabérét, életszínvonalát a sokkalta alacsonyabb és nagyrészt szervezetlen déli városok munkásainak életszínvonalára sülyesszék. A üzemek költöztetése a nagytőke legújabb eszköze a szakszervezeti mozgalom lezüllesztésé- re, összetörésére, az amerikai munkásság életszínvonalának lesülyesztésére, a nagytőke profitjának még a mai hallatlanul nagy méreteinek további növelésére. Ha a szakszervezeti mozgalom vezetői annyi időt és energiát fordítottak volna e halálos veszély elhárítására, amennyit a baloldali szakszervezeti mozgalom összetörésére, akkor ez a veszély talán be sem következett volna. A számadás ideje közeledik. EGY HIRHEDETT KALANDOR Mire tanít Rubinstein S/.ergej élete és halála Rubinstein Szergejt, a közismert bankárt, aki gyanús üzletei mellett a "katonai behívás alól történt csalárd kibúvásával szerzett országos hírnevet magának, meggyilkolták. Jó ideje nem volt ilyen kiadós témájuk a szenzációt hajszoló napilapoknak. A rejtélyes körülmények között elkövetett gyilkosság minden részletét leközölték. Megfojtották', de nem tudják, kik voltak vagy kik lehettek a tettesek. Száját sebtapasszai ragasztották össze, hogy ne kiálthasson. Keze-lába ösz- szekötözve. Nyakán zsinór, amellyel megfojtották. A Fifth Avenuen álló pazar pompával és műremekekkel ékes hatemeletes magánpalotájában ölték meg, miközben anyja, nagynénje, ösz- szesen öt személy tartózkodott a házban, de semmi gyanús neszt nem hallottak a gyilkosság éjjelén. Reggel fedezte fel holttestét inasa, aki fel akarta ébreszteni. Többszörös milliomos volt a 46 éves bankár. Apja Rasputin pénzügyi tanácsadója és a cár pénzkölcsönzője volt, aki az 1917-es orosz forradalom kitörésekor családjával együtt — Szergej akkor még kis fiú volt — a befagyott tenger jegén menekült át Svédországba, Finnországba. Később Angliába került, ahova Andréj nevű fivére küldte a cambridgei egyetemre, amelyet kitüntetéssel végzett. Ezután kezdődtek meg pénzügyi manőverei, kalandos pénzügyi vállalkozásai, részvényekkel, valutaspekulációival, bankokkal, iparvállalatokkal, .bányákkal való nyerészkedései, amelyeknek ismertetéséhez kötetek volnának szükségesek. Kétes pénzügyei. Amerikában való letelepedése után egyre nagyobb arányokban és egyre bonyolultabb formában, szinte az egész világot bekalandozták Japántól kezdve Koreán, Franciaországon, Anglián. Panamán, Bolívián, Brazilián keresztül az Egyesült Államokig. Minthogy a második világháború alatt kibújt a katonai szolgálat alól s ezt hamis nyilatkozatok, bizonyítékok segítségével érte el, két é\xe lecsukták, aztán deportálni, akarták, de ezt folyton sikerült- elodáznia - ügyvédjei- és egyéb -összeköt-teté-- Sei folytánf úgy hogy tovább élhette m gyűri életét, folytathatta költekezéseit, üzleteit, szerelmi kalandjait amelyek ugyancsak köteteket tölt- hetnének meg. Bennünket nem annyira botrányai, panamái, bokros perei és szerelmi kalandjai érdekelnek, mint inkább ázok a tanulságok, amelyek életéből levonhatók. Íme egy ember, a tőkés társadalom jellegzetes élősdije, a nemzetközi iparlovag, aki a törvények réseinek kihasználásával nyerészkedő vállalkozásaival fosztogatta a világot, becsapott mindenkit, még saját fivérét is, aki kitanit- tatta s akinek özvegye csalásért kénytelen volt feljelenteni, de akit tízeiméiért egyetlen egyszer sem ítéltek el. Az ilyen elemeket rázta le magáról minden ország, amely a szocializmus útjára tért s ezeknek a kalandoroknak lett paradicsomává USA, hiszen sehol máshol nem vár rájuk “a végtelen lehetőségek hazája”. Csakhogy Rubinstein saját osztályának erkölcsi törvényeit is megszegte, amikor kibújt a katonai kötelezettség alól, holott mit sem kellett volna félnie, kaphatott volna olyan beosztást, ahol minden rendben lett volna. Ezzel rontotta el életét, s a perek özönében, amellyel állandóan kellett küszködnie, a deportálással kapcsolatos pereskedés vált legnagyobb gondjává. Amikor megnősült, az esküvői fogadtatáson kilenc nagykövet és miniszter is mondott rá pohárköszöntőt. Később elvált, de folyton rendkívül mozgalmas társadalmi életet élt. Óriási összeköttetései voltak. Kitűnő példája ő a hazájukból kimenekült pénzes embereknek, akik Amerikában a főmozgatói a reakciós nemzetiségi mozgalmaknak. Ilyen emberek irányítják a háttérből a “száműzött” reakciós csoportokat, amelyek bekapcsolódva a Washingtonból és a Wall Streetről irányított reakciós politikába, azon áskálódnak, miképpen lehetne szülőhazájukban megbuktatni a népi kormányokat és visszaszerezni a régi hatalmat, hogy otthon, saját hazájukban, újra és zavartalanul folytathassák^ az étősdiek életét, népeik kiszipolyozását, a nép és a munkások vérén és verejtékén hizlalt vagyonuk gyarapítását. Rubinstein Szergei mohó habzsolással töltött életének még megvan az a feltűnő részlete, hogy két évi börtönbüntetése ellenére, hamis eskü, ok- mányhamisitásai s egyéb gyanús iizelmei ellenére sem hajtották végre deportálását akkor, amikor becsületben megőszült munkásokat tolon- coltak ki, családjaikat zúzták szét ártatlan cselekedetekért, a munkásmozgalomban végzett törvényes tevékenységükért s egyebekért koholt perek, és fizetett besúgók hazudozásai alapján. Rubinstein, a kalandor, az iparloyag, a feze"’r, tragédiája csak fellebbentette ismét a fátylat*, amellyel társadalmunk belső rothadságát takargatják. E lebbenésre belepillanthatunk társadalmi berendezésünk méhébe, a mocsokba, a bűnbe,, a vérbe, ebbe a Dante Poklához méltó úri alvilágba, társadalmi bajaink voltaképpeni gyökerébe.
