Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-27 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 27, 1955 4 Olvasóink Írják... ban. E kritika egy uj önkritikái folyamatot indított meg szerkesztőségünkben és a folyamatot fel fogjuk használni az ' említett gyengeségek kiküszöbölésére, lapunk színvonalának javítására.) Legenda a szamárról Tisztelt Szerkesztőség! 1 Kemény de épito kritika a lapról Tisztelt Szerkesztőség! A lapot túlságosan gyengének tartom. Külső színezete, technikai összeállítása o- lyan szörnyű .mintha valami napszámos lapáttal hányná az ólmot a formákba. Már pedig minden cikkre, minden írásra nagyot jelent az, hogy milyen keretben jelenik meg. A napi események elbírálása a szerkesztőség dolga. A Magyar Szó gyengesége éppen abban mutatkozik legjobban, hogy képtelenek a napi események relativ értékének felismerésére. Minden lapot az tesz inteligenssé és értékessé, ha ki tudják választani szerkesztői a legfontosabb eseményeket s azokat megfelelő módon elemezve közük A Magyar Szónál erre vagy képtelenek, vagy tudatosan nem akarják, aminek az a következménye, hogy a lap olvasói, a világ folyásáról teljesen ferde képet kapnak. E megállapításomat bárki ellenőrizheti. Egy héten át jegyezze fel magának az olvasó a nagy világeseményeket és csináljon vázlatot magának, s aztán hasonlítsa ezt a vázlatot össze a Magyar Szó tartalmával. A Magyar Szónál nem nevelik az olvasókat logikus gondolkozásra, de éppen ellenkezőleg leszoktatják róla azokat. Ennek egyik bizonyítéka az a sok dicsérő levél, amit leközölnek a naptárról. Egy olvasó I I (A szerkesztőség válasza: Minden élessége, és véleményünk szerint legalább részle- seg igazságtalansága ellenére, hálával fogadjuk a fenti kritikát.» Tökéletes lapot sem mi sem mások nem tudnak szerkeszteni. Hogy mily mértékben közelíti meg lapunk az ideális színvonalat, vagy mily gyenge, annak vitatása helyes, és szerkesztőségünk mindig helyt adott rá úgy lapunk hasábjain, mint olvasóink gyakori lapkonferenciáján. Egy dolgot bátran állítunk: szerkesztőink, mindenkor, tudásuk, erejük legjavát adták a lapba. Ha a lap ezekután sem éri el a megkívánt színvonalat az, ismételjük nem az igyekezet, az önkritika vagy mások kritikája el nem fogadásának tudható be, hanem egyszerűen annak, hogy ennyire telt képességükből és nem többre. Van azonban az angoloknak egy helyénvaló mondása: "The proof of the pudding is in the eating”. Hogy egy termék milyen jó, azt a fogyasztók döntik el. A mai világban ez a közmondás sem fejez ki abszolút igazságot, de mindenesetre van benne némi! igazság. „ Az a tény, hogy a Magyar j Szó s általában sajtónk az! elmúlt félévszázad saitónk az az amerikai magyar g osztályöntudatban legel rehala dottabb rétegeinek .-zerete- tét, bizalmát támogatását kivívta s megtartotta magának, az a tény, hogy a lap mellett az évek folyamán amerikai magyar munkások ezrei jóban rosszban kitartottak, hogy terjesztéséért jó időben rossz időben, télviz idején, nyári kánikulájában házaltak, agitáltak, érveltek, hogy fenntartására e félévszázad folyamán hozzávetőlegesen egy millió dollárt összeadtak az mégis kell, hogy bizonyo- sitson, valamit. Ennyi munkást ennyi éveken keresztül aligha lehetett volna egy “lapáttal összehányt” lappal kié-1 égiteni, mi több lelkesíteni. Ami a hirelemzési anyag megválasztását illeti, ezt a kritika nyomán magunk is leellenőriztük. Persze nem mehettünk végig egy egész éven mert erre sem időnk, sem terünk. Vettük a “Facts on File” cimü adattár január 5- iki számát. E számban a következő hírek vannak kiemelve, mint a hét főhirei: A kongresszus ü 1 é sszakának! megnyitása, 2. Az elnök tervei a hadsereg létszámáról, j 3. a Ladedzsihszki ügy, 4.1 Petersen elitélése, 5. A tőzsdei biztosíték felemelése, 6. Hammarskjöld útja, 7 USA külügyminisztérium k o r 1 á- tozza a szovjet képviselők utazását, 8 Remon panamai elnök meggyilkolása. E nyolc témából lapunk a január 5-ikét követő két héten ötöt kommentált bővebben. Kettőt (Petersen elitélése Ramon meggyilkolása) nem tartottunk túl jelentőségteljesnek. Ezzel szemben kommentáltunk bőven olyan témákat amelyeket a nagytőke sajtója igyekszik agyonhallgatni, vagy félremagya- rázni (Eden ázsiai útja,: Lightfoot ügy, 'Smith törvény áldozatai ,a wall streeti tőzsde kilengések igazi okai, stb.) Nem hisszük, hogy ez a teljesítmény túl rossz volna. Mindezekután azt mondájuk, hogy fenti éles kritikának mégis van alapja. Lapunk kéttagú szerkesztősége természetesen nemcsak szerkesztői, hanem szervezői, ügyvezetői, hirdetési, circu- lációs és sok másféle munkát ís végez.: És ez bizony visszatükröződik a . lap szinyonaláA sok sajtó és szedési hibákat eltekintve az idei naptár nagyon jó. Illés Béla “MMB” elbeszélése egyedül megér 3 dollárt. Én ammondó vagyok, hogy ezért a naptár- óid még tiz dollár sem volna sok. Ami a naptárt ért kritikákat illeti, hát én is azt mondom, hogy nem lehet minden kinek kedvére cselekedni. Erről eszembe jut egy régi anekdota, amit bizonyára sokan hallottak már, de nagyon idevág, ezért elmondom. ■ Az apa és fia, egyetlen háziállatuk, a szamár kíséretében elindultak a szomszéd faluba egy kis megélhetési lehetőség felkutatására. Az apa, lévén idős ember, felült a szamár hátára és úgy utazott. De nem mehettek so káig, mert szembe jöt velük egy utas, aki rettenetesen megdorgálta az öreget, hogy úgymond erős felnőtt létére engedi szegény gyenge fiát gyalogolni. Erre az apa felültette a fiát, a szamárra, de alig tettek pár lépést egy másik utasai találkoztak, aki összeszidta a fiút, hogy nem szégyelli öregapját gyalogolni engedni. Mit volt mit tenni, leszállt a fiú és elhatározták, hogy mindketten gyalogolni fognak. A harmadik utas, akivel találkoztak már messziről ha- hotázni kezdett, hogy ilyen hülyéket már rég nem látott, van egy szamaruk és mégis gyalog mennek. Nos erre mindketten felültek a csacsira. Jöt ám a negyedik utas, de az már mesz- sziről rázta feléjük öklét és kiabált, hogy nem szégyelik magukat a szamarat igv meg' terhelni. ^ Mitévőx legyenek? No fiam. mondta az öreg még csak egyet tehetünk és pedig azt, hogy öszekötjük a szamár négy lábát és mi visz- szük őt- És igy is cselekedtek. Hogy mit mondott az ötödik utás? Hát azt bírálják el az olvasók. Kálvin József Hogyan segélyezték az árvízkárosultakat' Tisztelt Szerkesztőség: Mivel a mai (jan. 13) lap számban olvastam egy cikket, hogy a N. Y. Times-ban volt egy cikk az árvizkáro- j suítak támogatásáról, hát én j is kaptam egy levelet Pintér János barátombtól, akit sok Passaic N. J.-i magyar testvér ismer ittartozkodása ide jéből. Azt hiszem levelének egy részét érdemes betenni a lapba. íme néhány részlet belőle. A levél december 10-ikén volt postára adva: ‘Mi meg vagyunk elég jól. Én dolgozok a termelőszövetkezetben az őszi munkákon. A feleségem is javul az operáció után. Hiányunk nincs, itt mindenki dolgozik. Munka van bőven annak, aki dől gozni akar. önálló üzleti és iparengedélyeket is adnak ki sokaknak. “Ami, a dunai árvizet illeti itt bámulatos gyorsasággal újjá lett építve mindenkinek a háza téglából. Már pár hete, hogy benne is laknak, ó- riási öröm minden uj házban. Pénzét, egy forintot sem kértek senkitő sem, takarmányt is osztanak állatjaik részére, hogy ne' kelljen nekik elpré- dálni. Ruhát, edényt, kályhákat osztottak ki akinek kellett. Élelmet orvosságot, oltást ingyen kaptak. Hogy miért ment az újjáépítés itt bámulatos gyorsan? Az egész országból, minden üzem yagy gyár annyi teherautót adott, hogy alig fértek el egymástól mozogni. Jöttek mesteremberek, önkéntesek az ország minden részéből ingyen. Ezeket persze a kormány fizette. Egy szoba, konyha be lett mindenkinek pucolva, a töbit a tavasszal be fogják pucolni belül kívül. Az őszi vetések nagyon szépek, a traktorok, gépek végezték el az őszi vetéseket a vizkárosult falvakban, mert mindenki a házával volt elfoglalva.” Beküldte: Felső new yorki “Osunya munka” Tisztelt Szerkesztőség: Még ilyen csúnya munkát, "mint Önök tettek, nem gondoltam volna egy munkás lapban. Múltkori levelem tartalmát egészen megkopasz- tották, mint a tyúkot megko- pasztják és úgy tették a. lap. ba bosszúból. Nem tudták nekem a levelet visszaküldeni azzal az őszinteséggel, hogy “Tisztelt Olvasónk, az Ön le vele nem egyezik a mi elvünkkel, nem közölhetjük.” Ezt még a Népszava is megtette egy olvasójával, hallottam felőle. Én ezt se levelet nem is Írtam volna, ha önök nem közük azon bibliai mondatot. Louis Canoy (L, C. munkástársnak lapunk január 13 iki számában közölt levelének vége tördelési hiba következtében valóban értelmetlenné vált. Szerkesztőségünk és nyomdánk végtelenül sajnálja ennek megtörténtét és biztosítja a levélírót, hogy szándékosságról szó sincs. Sajtóhibák és tördelési hibák egy nyomda örökös problémái. Néhány héttel ezelőtt egy szerkesztőségi hozzászólásnak a legjava maradt ki a lapból. Szerkesztőségünk és nyomdánk Ígéri úgy a levélírónak ,mint egész olvasótáborának hogy a sajtóhibák és tördelési hibák kikerülése érdekében uj intézkedéseket hozunk, amelyek remélhetőleg jelentékeny mértékben fogják csökkenteni e kellemetlenséget lapunk hasábjai ban— Szerk.) L. C. munkástárs levelének utolsó szakasza különben helyes tördeléssel igy hangzott volna: “Az idő el fog jönni, amikor a fegyverekből gazdasági szerszámokat csinálnak. A mostani helyzet nem tarthat sokáig, előbb utóbb vége lesz az biztos. Hogy mikor azt megírom, ha élek. L. C. Belyárvílág Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a lapban, hogy vannak munkástársnők, akik nem szeretik a ‘Betyár’ c. regényt, pedig Móricz Zsig- mond ezen örökbecsű regényét kár volna elvonni a néptől, akiknek Íródott. Rávilágít a betyárvilágra, mert a betyár is azért tért a rossz útra, mert hajtotta őt a feneketlen nyomor. Látták a nagy különbséget köztük és az'uriosztály között. Rettegett tőlük az uriosztály. Nem mondom, hogy nem volt közöttük elvetemedett ember, de a nép között el volt terjedve a hire, hogy sokan közülük a nép közöt osztotta szét azt, amit az uraktól elvettek. Ma már tudjuk, hogy nem ez a módja a társadalom igazságtalanságainak megoldására. A régi betyárvilág elmúlt, de ki mondhatja, hogy .megszűntek az igazságtalanságok, amelyek azt előidézték? Vájjon mit mondott volna Szörnyű Jóska, ha ma itt élne, Wilson hadügyminiszternek, amikor ez a nagy ember azt tanácsolta a munkanélkülieknek, hogy tegyenek úgy, mint a vadászkutyák, menjenek vadásszanak élelemre. Bizony azt mondaná, aki biztos megélhe tést, hogy Wilson ur, a magam idejében én is épp azt csináltam. És mit mondana annak a magasállásu ember- j nek, aki azt mondta, hogy az I aki biztos megélhetést akar. menjen a börtönbe! Californiai munkásasszony M apüíai, de kicsit költséges ■■■ Tisztelt Szerkesztőség! Arra a célra, amire készült, a naptár teljesen megfelel. Az óhazai képek igen hatásosak. Azt ajánlom, hogy a jövő évi naptárban minden egyes példányban helyezzenek el egy ropogos 10 dolláros bankót, akkor talán teljes lesz a megelégedés, de lehet, hogy nem, mert bizonyára lesz valaki, aki azt mondja. hogy a NEMJÓJÁT neki, nekem küldhették volna legalább kettőt belőle. A lap jó, az összeállításban kifogástalan, de olykor kellene egy rövid kis humoros elbeszélés, ami mosolyra bírná az ember száját a sokunkra oly keserves jelen világban. Bódog András Írásait igen szeretem, mert én magam is éltem Szögedében évekig. Nagy örömmel olvasom a mi speciális külügyminiszterünk, Rev. Gross A. László fejtegetéseit, ami mind a tiszta igazság. Szóval az én véleményem az, hogy a mi lapunk olvasói meg lehetnek elégedve. A szerkesztőgárda minden e- gyes tagja tudása legjavát adja a mi okulásunkra Adási.
