Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-20 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 20, 1955 I A SZÁM BESZÉLNEK 1 írja: Eörsi Béla Ifr ......- ------------------------- *J (Folytatás a múlt hétről) De ha 17 milliárdot elosztjuk 5,275,000 farmtulajdonos, bérlő és 3,708,000 földmunkás között, akkor csak $1,900 jutna egy emberre, ami 28 százalékkal alacsonyabb, mint az ipari munkás bére 1947-ben. Pedig ezek a számok mind hamisak, mert az amerikai földbirtokosok számára fantasztikus jövedelmet kellene leszámítani ebből a jövedelemből. 1947-ben 8,000 iowai gazdag farmernek volt egyenként 20,000 dollár tiszta jövedelme és 1,600 gazdag farmernek saját repülőgépje. Ugyanak- j kor Kansas-ban volt egy farmer, akinek csak búzából 100 j ezer dollár jövedelme volt. Az átlag földműves napi jövedelme 1947-ben $3.70 volt.1 Ezért dolgozott napkeltétől-napnyugtáig és kényszeritette családját fizetés nélkül dolgozni. A fizetés nélküli családtagok száma 1 millión felül van. Hogy milyen rosszul megy az Egyesült Államok földművelőjének, bizonyítja az, hogy a lakosság 23%-a él a földből, de a nemzet jövedelméből csak 8%-át kapja részül. A földművelő szegénység rétegeződését a hivatalos tudomány nem igen tanulmányozhatja és igen nehéz azok éle-! tét tudományos adatokkal mérni. A legalacsonyabb fokon állnak a Mexikóból szerződött vagy illegálisan bejött vándormunkások. Ezek élete oly rettenetes, hogy csak a Mexikói Köztársaság éhínsége kényszeríti őket, ily módon és ilyen bérért dolgozni. Az átlagos órabér 50 cent, amely szerencsés helyzetben 1 dollárra emelkedik. Ez a jövedelem csak idény- szerű, igy alig éri el a pár száz dollárt egy évben. Egy Egyesült Államokban született földmunkás sem dolgozna ezért a pénzért. A következő rétegbe tartoznak az Amerikában született vándor- (vagy idény-) munkások. Ezekről már több adat van, sőt a 30-as években divatos volt ezzel foglalkozni. Ez a csoport rozoga autón viszi családját és összes bútorát a beérő gyümölcs vagy termény után. Családi jövedelme egy évben 1,000—1,800 dollár körül van, de ezt a családtagok között kell szétosztani, igy egy személyre 300—500 dollár jut egy évre. Ezek egészségi és lakásviszonyai oly rosszak, hogy csak India falusi szegénysége közelíti meg alacsony- fokú életét. Nem sokkal jobb az amerikai jobbágyok élete sem. A résztermelőket joggal^ nevezhetjük igy. Ez igen alacsony műveltségű réteg, igen gyakran irni-olvasni alig tudó emberek. Ez osztály jelentékeny része (kb %) néger és igy a déli államok atmoszférájában a gazdasági elnyomatás mellett a lincselés örök veszélye is fenyegeti. Már magasabb rétegnek vehetjük az állandóan foglalkoztatott földmunkást, akiknek szociális helyzete is jobb, mert belőlük sorozódik az uj farmerosztály, amellyel gyakran vérkötelékben is állanak. Ezeknek a jövedelme mégis mélyen alatta van az átlagos félig tanult gyári munkásénak. Ezek után maga a. “szegény” farmer-földművelő tulajdonos és bérlő (megfelel az európai szegény parasztságnak) következik. Városi szegénység A szegénység vírusa nem marad a faluban és a földművesek között, hanem benyomul a városokba, ahol a nyomor még rettenetesebb, mert egyedülléttel és elhagyottsággal van összenőve. Az amerikai városok nyomorotthonai legtöbbször a város belvárosához (Downtown) vannak legközelebb és rendJL2____________________________ szerint érdekes történetük van, melyet azonban a kopár falak nem tudnak elmondani. Ezek valamikor, félszázaddal ezelőtt a gazdagok lakóhelye volt, talán csalédlakással és istállóval, amint illik. Később átvette a középosztály és kisebb lakóhelyekké átalakította. Még később a munkásoké lett, végre amikor már igen kopott és öreg lett, átvette otthonául a nyomor. De ez a társadalom legalacsonyabb rétege. Az igazi jó élet hiánya sok más helyütt is van. Ezek a gettók, a sarkok. — Ismert a néger-negyed, a Hunk vagy Pollák-negyed. A mexikóiak pincelakásai, az ortodox és újonnan jött zsidók gettója, kislakásban tartott istentisztelettel; a portoríkói rész, stb. Van szegénység tisztaságban, sőt divatosnak látszó olcsó ruhában... és talán a legrettenetesebb szegénység, a keménygallérosok (white-collar) nyomora. Ez a réteg az irodai és kereskedelmi alkalmazottak igen rosszul fizetett serege, ahol a látszatot kell fenntartani mindenáron. Vasárnap eérnakeztyüvel, szépen kifényezett cipőben templomba menni úgy, ahogy illik, különösen ha kisvárosban élnek, vagy az uralkodó osztály tagjainak szegény rokonsága. Itt ég a szegénység égető fájdalommal. Van nagy családos, nevető nyomor, ahol a babfőzeléken vagy féltucat gyerek nevelkedik fel, ajándékozott ruhában, ahol a leány mihelyt kijön ebből a környezetből, siet megvenni az első ruhát, az első uj ruhát, amely talán rosszabb, mint az eddigi, de uj. Ott van aztán az élet hajótöröttjeinek nyomora; az özvegyasszonyok gyermekkel, az elhagyott vagy sohase férjezett asszonyok gyermekkel, ott van az iszákos apa vagy anya családjának nyomora, a börtönviseltek, nyomorékok és az élettől elszaladtak nyomora. Mindezt a város kőkoporsói takarják el. Vannak foglalkozások, amelyek csak éhbért biztosítanak és van előkelő, jól fizetett gyárimunkás arisztokrácia. Például, amióta J. L. Lewis kiharcolta a magasabb munkabért és biztonságot, a szénbányászok igen jól keresnek. ($2.01 órabér 1950-ben). Az autó- és villanygyárak is aránylag jól fizetnek. Viszont a dohánygyárak csak $1.08 órabért fizettek 1950-ben; az áruházak, kiskereskedők (retail) $1.18 órabért fizettek és alkalmazottaik a nyomor szélén tengődnek. A bőripari, ruházati és textilipar nemcsak rosszul fizet, hanem idénymunkás jellege miatt sokszor félévig munkanélküli segélyre kényszeríti a dolgozókat. Szegénységhez tartoznak a háztartási alkalmazottak, különösen a déli államokban. Átlagjövedelmük 1950-ben $1,414; szállodai4 alkalmazottak jövedelme 1950-ben $1,991. A jövedelem függ a földrajzi helyzettől is Amerika furcsa egy ország. A munkás ugyanazzal a munkával egyik helyen jóval többet kereshet, mint másutt. Hasonlítsuk New Yorkot össze egy más állammol: Az ipari foglalkozás átlag (1938-ban) New York államban $1,200, North Dakota $735, Mississippi-ben $451. A textiliparban: New York államban $1,140, Michigan- ban $953, Massechusetts $892, South Carolinában $688. New York Más nem déli egyik déli államban államban államban Bőripar 1083 963 707 Vas- és acélipar 1237 1172 778 Bankok 1611 1525 1317 Fatermelő ipar $1102 $852 $450 Minthogy New Yorkban az élelmiszerárak sokszor alacsonyabbak a jobb organizáció következtében, mint másutt, vagy a déli államokban, ez a nagy különbség nem magyarázható a reálbér alapján, hanem csak politikai hátramaradott- sággal és a szakszervezeti szervezettség hiányával. (Befejező közlemény a jövőheti számunkban) LOUIS KOZMA HALÁLARA Másnap, hogy lapunkban megjelent a kérelem, hogy olvasóink adjanak vért a kórházban fekvő Louis Kozma munkástársunk számára, ez a régi, derék olvasónk utolsót sóhajtott. Akinek szándékában volt vért adni, sajnálhatja, hogy elkésett vele, mert ismét beigazolódott az a latinere- detü szólásmondás, hogy “kétszer ad, aki gyorsan ad.” Hát elment az öreg Kozma, az örökléstan apostola, aki eszméit oly lelkesen ismertette mindenfelé, ahol csak alkalom kínálkozott számára. És a május elsejei felvonulásokon, amelyeken, amily messzire vissza csak emlékezni tudunk, mindig ott volt, sőt harmonikájával még muzsikát is szolgáltatott — többé nem fog résztvenni. Többé már nem látogatja meg szerkesztőségünket, siető, gyors, örökifjú lépteivel, legalább tiz évvel fiatalabbnak látszó arcával és gondosan ápolt bajuszával. Nem küldi többé leveleit, örökké éber hozzászólásait, figyelmes megjegyzéseit se nekünk, sem másnak figyelmes, vigasztaló, üdvözlő, bátorító leveleit és levelezőlapjait. Lelkiismereti furdalásai voltak, ha fentjárt a szerkesztőségben és igénybe vette időnket. Időmegtakarításból rövid jegyzeteket készített magának e látogatások alkalmával és Üzletszerű gyorsasággal olvasta le azokról mondanivalóit, kérdéseit, problémáit. Gyorsszavu ember volt és ilyenkor a drága öreg még gyorsabban beszélt: “Tudom mennyire el vannak foglalva”,. — szokta mondani. Az utóhbL években Louis Kozma írásban és szóban nem egyszer kérdezte tőlünk: “Miért nem írnak Ráckevéról.is már egyszer, ha már annyi minden magyar községről hoznak rendszeresen híreket? írjanak már egyszer Ráckevéról is.” Ez volt a szülővárosa. A véletlen különös játéka folytán már a múlt hét elején végre kaptunk beszámolót Ráckevé- ről, és sietve leadtuk a nyomdába. xMeg is jelent legutóbbi lapszámunk 8. oldalán és rövid bevezetést is irtunk hozzá, Kozma Lajos nevének megemlítésével, szinte egyenesen neki ajánlva. Hiszen mi, amennyire csak tőlünk telik, figyelemmel vagyunk olvasóink kívánságaival szemben. Ámde akkor, amikor a ráckevei cikket nyomdába adtuk, még abban a hitben voltunk, hogy Kozma a legjobb egészségnek örvend és örültünk, hogy örömet okozhatunk neki. Nem tudtuk, hogy kórházban van s azt, hogy vérátömlesztésre van szüksége, szinte a lapzárta pillanatában tudtuk meg fiától. Nem tudjuk, Kozma Lajos elolvasta-e a cikket, vagy sem. Csak azt tudjuk, hogy megrendültén hallottuk váratlan halála hírét és szívből fájlaljuk, hogy most ismét ezzel a szomorú hírrel kapcsolatban kell megemlékeznünk — Ráckevéról. , Kétféle mérték DETROIT. — Az itt, aztán Tole- doban, South Benden, Lansing- en és Port Huronban gyakorolt bérlevágáson felbuzdulva, a Wayne County felügyelői bizottsága eltökélte, hogy a megye kerületi bírálnak garantált; évi bérét 10 százalékkal leszállítja, A birák azonban felmordultak és méltatlankodva kijelentették. “A bérlevágás elutasittatik! ” — Ettől úgy megijedtek a felügyelők, hogy négy nap múlva visz- szavonták .bérkiigazitó- tervüket. Mi lenne, hava munkások közt. is'ragadós lenne-.a. példa’ ' ?OSAK RÖVIDEN... írja: A. K. US-ben 9 millió ember élvezi a kuglizás sportját. Ezek közül kevesen gondolnak arra, hogy mi történik a leütött babák mögött. Az cttlevő gödörben, piszok szemét,-papír és pálinkás üvegek között 11, 12, sőt még 9 éves gyermekeket is talált a National Child Labor Committee. 19 államban vizsgálták fölül a kuglizó helyiségeket és azok-* ban a baba-állitókat a fönt ie- irt állapotban találták. És még csak baleset elleni biztosításuk sincs. Egy 12 éves gyermeknek a két ujját kellett leoperálni, mert a golyó, szétmorzsolta azokat. Egy másik kisfiú sérvet kapott, mert egy repülő baba a hasba ütötte. Más esetben egy 13 éves fiú örök életére nyomorékká vált, mert a bokáját poz- dorjává zúzta egy erősen guruló golyó. Több államnak nincs semmilyen törvénye sem éjszakai, sem a gyermekmunka korlátozására. — jószivü mccar- thystáink könnycsurgató szólamokban kérik a délkoreai szenvedő gyermekek segélyezését. — Ez helyes, bár sokkal jobb lett vqlna, ha akkor szólaltak volna fel, amikor Truman elküldte odá katonáinkat “rendőrakcióra.” — De még nem hallottunk egyet sem felszólalni az itthoni kuglizó gödrökben tönkrenyomori- tott amerikai gyermekek védelmére. • Az ország folyói és folyamai az egész ország tulajdonát képezik. No, most lia ezek némelyike, vagy többnek az össze- ömlése oly erőt alkot, amellyel olcsó villanyerőt lehet előállítani nem természetes az, hogy ez az előny az egész ország népét illeti? De Mr. Eisenhower attól fél, hogy abból állam-monopólium keletkezne. A tény azonban az, hogy jelenleg minden 100 kilowatt villanyeröből csak 12 készül a Federal (szövetségi) kormány által kezelt villanytelepeken, 88 pedig a nagypénzii óriási profitot csináló vállalkozók telepein, akiktől a fogyasztóközönség kénytelen azt drága áron megvásárolni. — Tehát hol is a monopólium mostanában? A nagybankárok kasszájában. • A gyárosok szövetsége és a Kereskedelmi Kamara rettenetesen haragszik Mitchell munkaügyi miniszterre, aki kijelentette, hogy az a két csoport az üzletembereknek csak elenyésző kisebbségét képviseli és ő nem törődik a kisebbségek kritikájával, tekintet nélkül arra, hogy melyik oldalról jön az. Érdekes az, hogy Mitchellnek részben igaza is van. Meg lett ugyanis állapítva, hogy a két fönt nevezett csoport összbejövetelének 92%-a csak nagyon kisszámú titkos üzleti érdekeltségektől származik. Goslienben A. Edward Black- well életbiztosítási kötvényért folyamodott 1878-ban. A biztosító társaság visszautasította, mert nem találta elég egészségesnek. — Mr. Blackwell két hónappal ezelőtt ünnepelte 102-ik születésnapját. • Pakisztán és India képviselői Washingtonban t a 1 á lkoztak, hogy megbeszéljék azt a régóta eldöntetlen kérdést, hogy az Indus-folyó völgye, melyik ország hatáskörébe tartozzék. De mát miért Washingtonban??' KIOLVASTAD E LAPSZÁMOT4? -ADD TOVÁBBI - > MAS IS TASCLBAX B*XöLF2
