Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-30 / 26. szám
20 AMERIKAI MAGYAR SZŐ June 30, 1955 Magyarország Magyar hajók a tengereken — Magyarországi riport — Ha szerencsés van, időnként megfigyelhetsz a Dunán egy különös hajót. Óvatosan bújik át a hid alatt, fedélzete alig pár méterre esik tőled, szinte érzed a harsogó nyersolaj motorok reszketését. A Gheorghiu-Dej (a volt Ganz- Danubia) Hajógyár 1100 tonnás motoros hajója ez. Formája kissé furcsa, hiányzik róla még a kémény, nincsenek rajta a fedélzeti házak" és a magasabb építmények. Ezeket majd délen, Ogyessza, esetleg Izmail kikötőjében szerelik rá, s a hajó igazi tengeri hajóvá szépül. Ilyen-1 kor hosszú, messzire hangzó szirénabugással köszönti a tengert és e perctől kezdve egy magyar gyártású hajóval több hajózik a Fekete-, az Azovi-tengeren, a Kaspi-ten- geren vagy a távolkeleti vizeken. Tengeri hajókat most először gyártunk Magyarországon nagyipari módszerekkel. A magyar hajók mindenkor szépek voltak, de az “egykék” gyártása nem engedte meg az uj technika alkalmazását. A Szovjetunió nagy hajórendelései átalakították a “Dej Hajó” egész munkáját. A sólyán egyszerre négy hajót is építenek. Nincs ko- pácsolás, nem zörögnek a szegecselő légszerszámok — csak a hegesztő transzformátorok és dinamók zümmö-l gése, a hegesztő elektródák sercegése hallik. A daruk nem egyes lemezeket, hanem előregyártott hajóelemeket — kész orr-részt, rekeszeket, egész felépítményt — emelnek a sólyára. Ezeket először — mint mondják — összefér- celik, s miután úgynevezett sablonokkal ellenőrzik a hajóalakot, összehegesztik az előregyártott elemeketKíváncsian lépünk be a gyár konstrukciós irodájába. Itt a különleges hosszú rajzasztalok mellett tervezik a kint épülő hajókat. A tenger képzelt vizén — a fehér rajzlapon — itt jelent meg először az 1100 tonás motoros hajó. Amit a valóságban eltakar a hajó sima oldala, azt feltárja a rajz. Feltárja a hajószerkesztő mérnök gondolatait és problémáit is. Több mint 500 tonna vaslemez, nehéz, egyenként 400 lóerős Diesel-motorok és más értékes anyagok tonnái — tiz milliós értékkel gazdálkodik: riíl a rajzasztalra, rajta a konstruktőr. Egyszerű kockáspapir ke- könnyed vonalú rajz. Balogh Béla, az ismert hajószerkesztő mérnök magyarázza. — Ezekkel a vonalakkal, a- melyeket vizvonalaknak hívunk, indul el a hajó szerkesztése. A hajó egyszerre két közegben, vízben és levegőben mozog, a kettőt a viz- vonal választja el egymástól. Nemzetközi előírások, osztályozó intézetek — úgynevezett regiszterek — írják elő, hogy a legnagyobb terhelés mellett is, mekkora “szabad oldallal” rendelkezzék a hajó a vizvonal fölött. Előnyös a hosszú és karcsú hajó, amely könnyebben siklik. A karcsúságot azonban összhangba kell hoznunk sok mindennel. A legfontosabb a hajó stabilitása és szilárdsága. Az úszás törvényét Archi- médes óta ismerjük. A mi motoros hajóink például 1100 tonna vizet szorítanak ki önsúlyúkon kívül, t ehát az úszás törvénye szerint 1100 tonna árut vihet a hajó. Kérdés, hogyan osszuk el ezt a terhet a hajó “hombárjaiban” és a fedélzeten ? Krilov, a nagy szovjet hajóépítő mérnök elméleti munkásságára támaszkodva nem állunk tanácstalanul. íme — mutatja számításait Balogh professzor — legalább; 2000 számítási adat a hajó sulyszá- mitásával kapcsolatban. Á legnagyobb viharban, rakodás közben, amikor a teherelosztás változik, a hajó keveset billenjen. Megkívánjuk, hogy a viharban nyugtalankodó hajó gyorsan “csillapodjék.” A nagy hajók 17, másodperces, a kisebbek 5 másodperces lengéseket végeznek, ha jó a konstrukció. A mi hajónk eközben több mint 70 fokos dőlést szenvedhet a felborulás veszélye nélkül (60 fok az előírás, a “regiszter.”) A kapitány a jól kormányozható hajót egykettő “kihozza” a dőlésből, még a legnagyobb viharban is. Az 1100 tonnások fürge kis hajók, mégis jól fekszenek a vizen, 200 tonna fedélzeti rakománnyal is. A hegesztett, sima testű hajó remekül siklik, a hajótest egy-j séges és ellenálló a tenger hullámainak hatalmas ütéseivel szemben. És még valamit: ahhoz, hogy hajósaink jó erőbenj akár 7000 mérióldet (1 ten-i geri mérföld az egyenlítőn mérve 1852 méter,) hajózhassunk megállás nélkül, gondos- j kodtunk kényelmükről. —j 29 tengerésznek épitet- j tünk kabint, rendes fekvő-1 hellyel, a hajdan szokásos! függőágy helyett. Naponta! háromszor válthatják egy-' mást. Télen gőzfűtésről, nyáron jó szellőztetésről gondoskodtunk. v ( Egy-egy hajó valóságos ipari kiállítás. Sokfajta elektromos berendezés, kapcsolók, 30—40 kilométer hosszú kábelek és vezetékek. Ganz vagy Láng gyári motorok, szellőzőberendezések, bútorok, műszerek, mind iparunk kipróbált gyártmányai. A magyar tengeri hajók szépek is, jók is. A viharos Kaspi-tenger kereskedelmi flottájában már 3 szolgál belőlük. öröm és büszkeség számunkra is, hogy a magyar hajók hirt, becsületet szereznek iparunknak messzi tengereken. Szluka Emil. I tírS a Ja íom l iz toó itá J \f KÉRDÉS: Ki fizet az illetményekért és biztosításért, amelyeket családom és én kapunk az öreg korra és hátraha- j gyottakra vonatkozó szövetségi társadalombiztosítási tör-1 vény értelmében? FELELET: Ha valaki a törvény által fedezett állásban dolgozik, akkor ő fizeti a felét a társadalombiztosítási bérlista-levonások utján, a másik felét pedig a munkáltató. Ha pedig valaki egymagában dolgozó üzletember (self-emplov- éd), akkor őmaga fizeti az egészet. KÉRDÉS: Szorult anyagi helyzetben kell-e lenni, mi-1 előtt valaki illetményeket követelhet? FELELET: Nem. Nyugdijbavonuló munkás, felesége vagy özvegye, és rendszerint kiskorú gyermekei jogosultak lehetnek az illetményekre tekintet nélkül pénzforrásaikra, j mint például megtakarított pénzek, birtokok vagy másféle biztosítások. Mindazonáltal az illetékes hatóságok megkövetelhetik férjektől, özvegyemberektől, szülőktől és néha kiskorú gyermekektől is, igazolják, hogy legalább felerészben eltartásra szorultak annak a személynek a részéről, akinek nevében követelik illetményeiket. HA MÁR LEJÁRT A LAPJA használja e szelvényt előfizetése megújítására: MAGYAR SZÓ, 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Tisztelt Munkástársak! Tudatában lévén annak, hogy lapunk fenntartását egyedül az előfizetési jövedelem biztosítja, nem akarok hátralékban lenni. Ezért itt küldöm hátralékomat $ ................ összegben. Név: ...................................................................................... Cim: ............................................................................................... Egy kedves visszaemlékezésemet irom meg, melyből látni fogják, hogyan születik meg az élelmesség egy fiatal lány agyában. — Az én kedves apám mind gazdatiszt, köznéven ispán, volt állásban Gasztonyi Kálmán földbirtokos boconádi (Heves megye) pusztáján 1902-ben. Szép 5 szobás tiszti lakásban laktunk. Házunkból a kilátás mindenfelé szép volt, Heves város felé nagy szőllők terültek el. A nagy tábla dohányföldek virágzáskor mesésen szépek voltak. Csak az uraság részéről a belátás annál rosszabh volt. Vagyis mindig az volt a baj, hogy az én jó apám nem volt elég erélyes a munkássággal szemben. Igaz, hogy az apám nem azon ispánok közül való volt, akik égbekiáltó káromkodással, szitkokkal illették az alattvalóikat. A katonaságnál a feljebbvaló tisztek vették észre benne a tehetséget és katonai kiképző iskolába kellett járnia, ahol a legmagasabb s legkomplikáltabb szám olásokat tanulta meg. A hadi- szinterek fekvését, beosztását, felmérését, amikhez nemcsak algebra, gyökvonás, hanem magasabb matematikai tanulmány is kellett. Mint szegény paraszti iu, ilyen utón jutott’ az én apám magas tanulmányhoz. Katonaság után a gazdasági akadémián tanult, s a vizsgára csak a pénzhiány miatt nem kerülhetett a sor. így csak is- páni minőségben dolgozott. Öt gyermeket nevelt fel, akik közül három magas műveltségű fia az első világháborúban pusztult el. Egy kicsit elkalandoztam, de máris visszatérek Boco- nádra. Egy szép korai márciusi napon siettem a faluba varrási szándékkal. Láttam, hogy a kisbiró dobol valamit, igy hát én is a nép közé vegyültem. Azt dobolta, hogy a plébános ur bérbe ad egy nagy tábla földet. Egy lánc fold 3 forint, s csak azok vegyenek. akik jól megtrágyázzák és dinnyét vetnek bele. A népek között megpillantottam j a mi pusztánkról a Juhász j számadónét, hát odamentem j hozzá és kérdeztem, mi az! Örzse néni, maga is földet akar bérelni ? Azt szeretnék, Mariska kisasszony, de nekem egy lánc föld sok. Megveszem én a másik felét, j mondom én. Odamentünk a kisbiróhoz és lefizettük a három forintot. Nagy boldogan mentünk hazafelé, örzse néni kezdett beszélgetni, hogy milyen nehéz lesz neki puttonyban, vagy talicskában trágyát hordani a földre. Én csak hallgattam, de magamban kétségbe voltam esve, hogy én nem leszek arra képes, mert túl nehéz lesz. Megálltunk az utón és töprengtünk, hogy mit csináljunk. Meg van a föld, de hogyan hordjuk ki a trágyát? Végre nekem támadt egy gondolatom. A juh-j akiokban ősztől tavaszig két • láb magasságú érett juh-trá- gya van, amit most hordanak ki a dohányföldekre. Tudja mit, örzse néni, sem magának, sem nekem nem kell puttonvozni, talicskázni a trágyát a földünkre, hanem Balázs bácsi meg fog rakni egy ökrös szekeret jó érett juh-trágyával holnap este felé és másnap, hajnalban kirö- piti a mi földünkre. Igen ám, de mit szól majd az ispán ur? — mondja Örzse néni. Az én apámnak azt nem kell tudni, mondom én. — No azt nem lehet, mondja örzse néni —engem akkor Balázs kiver a házból. Majd én beszélek Balázs bácsival— mondom én. Az öreg Balázs meg volt lepve, amikor meglátott, mert én sohasem szoktam odajárni. Előadtam a dolgot, hogy mi ketten mit csináltunk. Balázs bácsi csak hallgatta, mikor azt mondtam, hogy vigyen ki egy ökrös szekér trágyát a mi földünkre, akkor felfortyant, hogy ő azt nem teheti, még ha mindjárt az ispán ur leányáról is van szó. Nem akarom elveszteni a kenyeremet! Az ispán ur igen jó ember, nem teszek semmit ellene, még a lányának se. arról ne is álmodjanak, — mondta, örzse néni csak hallgatott, de én mondtam a mondókámat tovább. Végre meggyőztem az öreget és megígérte, hogy kiviszi a t rágyát a mi földünkre másnap hajnalban. örzse néni és én másnap reggel boldogan mentünk ki a földünkre dolgozni, széttördelni a rögöket és trágyából dinnye-bokrokat csináltunk, a földünket elválasztottuk és 2-2 részre osztottuk, beszegtük köröskörül kukoricával és futózöldbabbal. Az egyik félbe görög-dinnyét ültettünk, a másik felébe azokat a végtelen édes sárgabélü turkesz- tán dinnyéket. Vagy hat hétig titokban tudtam tartani a dolgot, de végre drága jó anyámnak feltűnt, hogy minden reggel korán elmegyek hazulról és késő estefelé jövök haza. Meglesett, elment Juhásznéhoz meg kérdezni, hogy hová járunk? örzse néni megkérdezte az anyámtól, hogy tudja-e, hogy dinnye- földünk van. Mamám el is jött megnézni, s igen örült ő is, s este vacsora után apámnak ilyenformán újságolta el. Papa. ha te tudnád, hogy a lányod mit csinált? Apám rámnézett komolyan. — Képzeld, a Juhásznéval együtt vettek hoszonbérbe a plébánostól egy lánc földet és beültették dinnyével. Csak látnád, milyen szép és milyen gazdagon nő már az a sok sárga dinnye, amit te úgy szeretsz. Jó apám felállt és magához ölelt, s azt mondta a mamának: —Mondtam én azt neked, mama, hogy ez az én fajtám... Azt a boldog érzést, amit akkor éreztem, soha nem felejtem el. Latzkóné A VISSZAEMLÉKEZÉSEK ROVATA EGY FÉL LÁNG DIKNYEFÖLO
