Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-30 / 26. szám
June 30, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZŐ AHOGYAN ÉN LÁTOM írja: EHN VÁLASZ EGY LEVÉLRE Kedves barátom! Megkaptam leveledet és válaszomban sorjába veszem a dolgokat: örülök, hogy cikkeim között találtál “jót és kedveset” is. Megértem, hogy “a társadalmi viszonyainkat bíráló, inkább ostorozó” cikkeimmel nem értesz egyet. Soha nem állítottam, hogy itt ebben a hatalmas fejlődő országban “nincsen semmi”; azt sem, hogy a “másik oldalon”, — értve elsősorban Magyarországot, — “minden tökéletes.”. Nevetséges lenne állítani, hogy megtépett szülőföldünkön, amelyet évszázados “békés” fosztogatás után két háborúban tapostak le és raboltak ki, “minden tökéletes.” örülök, hogy egvetértesz velem abban, hogy “van itt munkanélküliség és a bajok egész komplexuma,” viszont én egyetértek veled abban, hogy 40 év alatt haladt ez az ország. Az egész világ haladt előre, hát miért ne haladt volna ez a mi országunk, amikor a mi üzletembereink csak hasznát látták az 1914 óta folyó háborúknak, mig a világ nagy része csak szenvedett, vérzett és veszített. Nem értek veled egyet abban, hogy a nyugdíjalapot, “amelyből megélni nem lehet, valamivel pótolni a legtöbb ember tud.” Ha szabad kérdeznem: miből? Talán tudod és ha nem, megtudhatod a hivatalos statisztikákból, hogy még ezidőszerint, a 40 éves haladás után is, hány millió család jövedelme kevesebb évi 1,000 dollárnál. Továbbá sok millió család évi keresete egy és kétezer dollár között lebeg. Gondolod, hogy ilyen jövedelmekből félre lehet tenni olyan vagyont, ami azután később módot nyújt a nyugdíjak pótlására, pláne olyan államokban, ahol a nyugdíj esetleg csak 28 vagy 30 dollár havonta ? Szerény véleményem szerint, a mai árak mellett, még 3—4 ezer dolláros évi jövedelmekből sem lehet egy családnak tőkét megtakarítani. Leveledhez csatoltál két “viccet” AZ EMBER hetilapból. Az egyikről azt tartod, hogy “buta”, a másikról, hogy “jó”. Lényegében az első vicc két zsidóról, a második egy zsidóról állapítja meg, hogy mindannyian visszakivánkoznak a mai Magyarországból Buehenwald-ba és a nyilas korszakba. Első pillantásra nem értettem, hogy mi célja volt ennek a mellékletnek. Leveled olvasása után, amelyben megintesz, hogy “igy nem szabad írni”, arra a következtetésre jutottam, hogy szerinted valószínűleg igy kell Írni. Kétségtelenül jól ismersz ahhoz, hogy tisztábban légy két dologgal: 1. Ilyen durva, hazug és otrombán aljas vicceken nem tudok nevetni. 2. Hogy a jövőben is úgy fogok írni, mint eddig, ahogyan — szerinted — “nem szabad Írni”. Ugyanúgy fogok Írni, mert — itt a nyilvánosság előtt beismerem, — elfogult és türelmetlen vagyok. Ebben a magatartásban nem állok egyedül. Hogy ne menjek messzebbre a történelemben, gondolok például a zsidókra, akikkel szemben az egyiptomi és az első keresztényekre, akikkel szemben a római uralkodó osztály mutatott nagymérvű elfogultságot. Azután gondolok Galileo-ra, akikkel szemben úgy az inkvizíció, mint Pál és Urbán pápák voltak elfogultak. Gondolok arra, hogy Dózsával szemben a magyar nemesek, Kossuth-tal szemben a Habsburgok mutattak némi elfogultságot. Nem szabad elfelejtenem, hogy a szolgabirák és csendőrök mily elfogultak voltak a régi falu dolgozó népével szemben és hogy a nácik és nyilasok is elfogultságot mutattak 600 ezer magyar zsidóval szemben, — akik közé a te édesapád is tartozott... Az amerikai sárga sajtóban Winchell, Pegler és Fulton Lewis vezetésével a többi sajtókuli példás elfogultsággal tagadja le azt az óriási haladást, amit a U. N. j bizottságai is elismernek Oroszországról és a népi demokráciákról. Az amerikai bíróságok, hamis tanuk hamis eskü-! jére támasztott elfogultsággal küldenek fegyházba meggyő- ződéses, de ártatlan embereket. Az amerikai magyar újságok, — egy-kettő kivételével, — iskolapéldáját mutatják az elfogultságnak, amellyel elhallgatnak és lebunkóznak minden jót és kipécéznek minden rosszat, amikor szülőhazánkról és annak jelenlegi vezetőiről van szó. Kedvenc lapod, a N. Y. Times másfél évig tartotta titokban Matusow affida- vitjét, amelyben eskü alatt vallotta be sorozatos hamis tanúskodását. És másik kedvenc lapod, Az Ember, nem “buta”, hanem céltudatosan aljas “viccekkel” huzza alá elfogultságát Magyarországgal szemben. És vájjon a Kongresszus nem volt elfogult, amikor leszavazta a 10 és 29 dolláros adó- csökkentést, közvetlenül azután, hogy saját magának 50 százalékos fizetésemelést szavazott meg? Miért lennék hát én kivétel?! Ismétlem: én is elfogult vagyok és maradok, de a dolgozók javára, az üldözöttek és a havi 28 dolláros nyugdíjazottak javára. Ennek tetejébe még türelmetlen is vagyok: engem nem elégít ki az utolsó 40 évi haladás ebben az országban. Számomra nem elég, hogy a Supreme Court végre elhatározta a négerek alkotmánybiztositotta egyenjogúságát; én türelmetlenül várom a napot, amikor ez a határozat életbe is lép. Amikor nem fogják 15 évi fegyházra itélMEZŐGAZDASÁGUNK NAGY KINCSE: A RIZS — Magyarországi riport — Tudósaink Szegeden 1932- ben fogtak hozzá, hogy megoldják a hazai rizstermesztés problémáit. 103 külföldi rizs- fajtával végeztek kísérleteket. Ezek közül a legtöbbet azért selejtezték ki, mert a mi éghajlatunkhoz túlságosan hosszú tenyészidejűnek bizonyultak. Azok a fajfák pedig, amelyek rövidebb te- nyészidejüek voltak a kisér letekben, később selejteződ tek ki rossz termőképességük és gyenge minőségük miatt A kísérletek során két fajta bizonyolt alkalmasnak arra hogy a hazai rizstermesztés és rizsnemesités alapjáu szolgáljon: a Szovjetunióbó származó Dunghan Shali és Árpa Shali. A rizs vetésterülete a fel szabadulás óta erősen nő 1944-ben még csak 8500 1948-ban 24,800, 1954-ben pedig már több mint 70,000 holdon termesztettünk rizst Rizst importáló országból — rizst exportáló országgá lettünk. A magyar rizs kiváló minősége-miatt a világpiacon; is keresett cikk, mázsánként 2—3 dollárral mindig többet adnak érte. mint az olasz vagy a japán rizsért. Az exportlehetőségek, de a belföldi fogyasztás növekedése is a magyar rizstermesztés további fejlesztését indokolják. ■ A felszabadulás óta több helyütt világviszonylatban if | kimagasló eredmény szüle j tett rizsföldjeinken. Nem ritka a holdanként 50 mázsás termés, sőt 1953-ban a Gencsháti Állami Gazdaság egyes területein 62 mázsás holdankénti termést takari tottak be. A rákócziujfalusi Szebb Élet TSZ a helyes ag rotechnika betartásával évről évre 28 mázsás, a kisuj szállási Rákóczi TSZ 33 má zsás. a hajdúnánási Vörös Csillag TSZ 32 mázsás termést ért el holdanként. A rizs termesztése gazdaságos; a termelőnek és az államnak is a legnagyobb hasznot nyújtó növények közé tartozik. Hozzávetőleges számítások szerint — bár a legutóbbi két év terméseredménye a bruzone-károk miatt nem volt kedvező — országos átlagban a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők holdankénti bevétele rizsből elérte a 4000 —6000 forintot, de nem ritka a 8000—10,000 forintos bevétel sem. Ugyanakkor a rizs termesztési költsége legfeljebb 2500 forint holdanként. A rrzs termesztése kétféle rendszer szerint történhet. Kínában, Indiában és a csen-; des óceáni szigeteken évszázadokon át ugyanazon a területen, vagyis monokultúrában termesztik a rizst. Azok az országok azonban, ahol állandó nagy terméseket érnek el — mint például a Szovjetunió, Olaszország stb. — a rizst vetésforgóban termesztik. Hazánkban talajtani, agrotechnikai és üzem- szervezési szempontból egyaránt sokkal helyesebb a rizst vetésforgóban, mint monokultúrás rendszerben, termeszteni. Ma még sok termelőszövetkezetben és állami1 gazdaságban gátolja a rizs-j termesztés fejlődését, a termés biztonságát és fokozatos növelését a vetésforgó hiánya. Rizstelepeink legnagyobb része szikes vagy réti agyag-J talajon terül el, ahol a több éves árasztásos öntözés nagyon rontja a talajok amúgy is rossz szerkezetét. Ezenki-i vül a monokultúrás rizstermesztés egyoldalúan kimeríti a talaj tápanyagkészletét. Nagy gondot kell tehát fordítani a talaj szerkezetének javítására és tápanyagkészletének fokozására. A vetésforgóban történő termesztés esetén erre megvan a lehetőség. Különösen indokolja a rizs vetésfogóban való termesztését: a gyomosodás veszélye. A több éves árasztásj folytán annyira elburjánza- nak a vizi gyomok Jkákas- lábfii, gyékény, hidőr, eset- káka, stb.), hogy szinte lehetetlen a kiirtásuk. A vetésforgóban szereplő kapásnövények, valamint a korábban lekerülő növények utáni uga- rolási lehetőség, s maga az aj tény, hogy a terület éveken át nincsen állandóan elárasztva, hatékonyan irtják a rizs gyomnövényeit. A vetésforgóban való rizstermesztés mellett szól az is, hogy igy egyenletesebb az öntözőberendezés kapacitásának a ki- i használása. Rizstelepeinken az időszerű tennivaló most a talajelő'- készités és a vetés. Az idei esős, hűvös tavaszkezdet miatt máris megkéstünk a rizs talajkészitő munkálataival és igy a rizs vetése is késik. Ezért, ahol még van szántat- lan rizsföld, mielőbb fel kell szántani, s az ekét — aj szükséghez mérten — a fo-l gas, a tárcsa, a simító, a hen-j ger kövesse, hogy a rizsmag gyommentes, kerts zerüen megmunkált jő magágyba kerüljön. A rizs földje nem marad-! hat rögös, mert a rizsvefő-j mag a hantok közötti mélye- j désekbe pereg, a hantok a ni azt, aki Kentucky-ban négernek adta el a házát, hanem azt, aki ezt a házat felrobbantotta. Elfogult vagyok és türelmetlenül várom az idejét, amikor politikai meggyőződésükért nem fognak embereket fegyházba küldeni; amikor az atom- és hidrogénbombákra pazarolt billiókat iskolák és kórházak építésére fogják fordítani és amikor Chiang, Syng- man Rhee és Franco-val való háborús szövetkezés helyett, a tartós béke megvalósításáért fogunk szövetkezni minden békés országgal. ^ Ami pedig a Magyar Szó olvasóit illeti: ne féltsd őket, barátom, az én cikkeimtől. Ők lesznek az elsők, akik kemény véleményt fognak mondani az én Írásaim felett, amint úgy találják, hogy azokkal nem az ő érdekeiket szolgálom. Ez az egy magyar újság Amerikában, amelynek politikáját nem felülről diktálják, hanem az olvasók ezrei határozzák meg. viz alatt széfhiállanak és & kelleténél mélyebben betakarják a vetőmagot, Így a mag legnagyobb része nem kel ki, a vetés hiányos, a termés kevés lesz. Agronómusaink, r i z ster- mesztőink fordítsanak nagy gondot a vetőmag előkészítésére is. A vetőmagnak szánt rizst töbször át kell rostálni, hogy ne maradjon benne tört szem, ocsu, gyommag s egyéb» tisztátalanság. A rizsföldjeink több mint 90 százalékán termesztett Dunghan SKali fajta vetőmagvából jól, előkészített, de gyengébb minőségű talajon gépi vetéssel 55—> 60 kiló jó csirázóképességü. magot vessünk. Úgy számoljunk, hogy holdanként mintegy kétmillió, négyzetméterenként 350, 25 centiméteres sortávolság esetén folyóméterenként 85—90 mag jusson. Ha több vetőmag kerül & földbe, az a növény megdőléséhez vezet, viszont, ha kevesebb magot vetünk, ritkább lesz az állomány, a növény erőteljesebben bokroso- dik. s igy egyenetlenebből és későbben érik be a termés. Gyengébben bokrosodó fajták vetése eseten — mint például a Kendzo — vegyül* szükebbre a sortávolságot és több vetőmagot használjunk. A vetésnek általában kétféle módját alkalmazhatjuk: a földbe vagy a föld felszínére való vetést. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy elgyomosodott és sima felületű telepeken, valamint szikes talajokon a felületre való vetés a jobb, mig a gyommagtól nem annyira fertőzött, főleg az első éves telepeken és mélyedésekkel tarkított területeken a földbe történő vetés az ajánlatosabb. A földbe korábban vethetünk, mint a föitf felszínére, mert a földben a magot hűvös időben nem éri olyan kár, mint a felületre váló vetés esetén a vízben. Mivel azí idén a tavasz “megkésett,’* mihelyt az előkészítő munkálatok befejeződtek, ne késlekedjünk tovább: a késői vetés után nemcsak bizonytalanabb és rosszabb a termés, hanem későbben is érik be és a betakarítása is nehezebb. Késői aratás után pedig legtöbbször elmarad az őszi! szántás és ennek eredményeképpen csökken a következő évi termés. A vetésídő elhúzódásával arányosan nő a bruzone-veszély is. A fő tennivaló tehát: mielőbb készítsük elő a talajt; és fogjunk hozzá a rizs vetéséhez. Ha nem késlekedünk, minden remény megvan arra, hogy évről évre fejlődő rizstermesztésünk az idén is Jő eredménnyel zárul. Somorjai Ferenc a mezőgazdasági tudományok Kandidátusa, a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet. <Szeged > igazgatój a. Stassen bízik 'l WASHINGTON. —Harold E. Stassen, Eisenhower külön asszisztense leszerelési kérdésben, kijelentette, hogy a nemzetközi leszerelés azon múlik, sikerül-e “megbízható” módszert kidolgozni. Ha igen, mondotta, nagy lehetőség nyílik a békére. —21,
