Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-30 / 26. szám
June 30, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Az amerikai szabadságharc története Az Egyesült Államokat létrehozó forradalom, amely az első volt az egész féltekére kiterjedő szabadságharckorszakban, sok előcsatározás után 1775-ben fegyveres összeütközésben robbant ki és az 1783-ban Párizsban megkötött győztes békével ért véget. A forradalom a 13 gyarmaton növekvő uj kapitalista erők hosszú ideig tartó, a széles dolgozó tömegek által támogatott, következetes erőfeszítéseinek eredménye volt. Ezek az erőfeszítések arra irányultak, hogy lerázzák az angol kapitalizmus igáját és szabadon terjeszkedhessenek. Az angol tőkések és földesurak 1606-tól, a james- towni első település megalapításától kezdve abból az önkényes feltevésből indultak ki, hogy az amerikai gyarmatokat és népeiket valójában kizárólag az angol uralkodó osztályok kedvére és hasznára teremtették, és minden erőfeszítést megtettek, hogy elfojtsák a gyarmatok független gazdasági és politikai fejlődését. A gazdasági elnyomás Az angol uralkodók a gyarmtok első éveitől kezdve egész sor hajózási törvényt hoztak, amelyek a gyarmati kereskedelem monopóliumát az angol hajóskapitányok kezére adták; a kereskedelmi törvények a gyarmati kesreskedelem javát monopolárak mellett az angol kereskedők számára biztosították; az ipari törvények a gyarmati ipari vállalkozók rovására védelmezték az angol vállalkozók érdekeit; a pénzügyi törvények megszüntették a gyarmatok papirpénzkibocstási jogát és általában arra irányultak, hogy kiszolgáltassák a gyarmati adósokat az angol hitelezőknek és igy tovább. A gyarmatok egyik jellegzetes panasza ebben az időben ez volt: “A gyarmatos nem készíthet egy gombot, egy patkót vagy egy bakancsszeget sem anélkül, hogy a kormos angol vaskereskedő vagy tiszteletreméltó gombkötő üvölteni és ordítani ne kezdjen, miszerint a gonosz amerikai republikánusok a leggaládabbul bánnak vele, sértik és kirabolják az ő nagybecsű méltóságát.” — (Boston Gazette, 1765 ápr. 29.) A kapitalizmus az angolok minden korlátozó intézkedése ellenére tovább fejlődött az atlantiparti gyarmatokon. A gyarmati korszak vége felé iparágak keletkeztek, a kereskedelem kiterjedt, növekedett a munkások száma, a nép egyre nagyobb mértékben kezdeményezőként lépett fel a politikai életben. A kisfarmerek, munkások és néger rabszolgák számos növekvő felkelése a gyarmati idők elején és a tömegek egyre növekvő elégedetlensége, angolellenes érzelme jelentős ’előfutárai voltak a végül is kitörő nagy forradalmi viharnak. Anglia a gyarmati forradalom előtt csaknem egy évszázadon át a kemény háborúk egész sorát vívta Franciaországgal, melyekben résztvettek a gyarmatok. A gyarmatosok felhasználták a háborús helyzetet, amelybe az angol anyaország belebonyolódott, merészen felrúgták az önkényuralmi angol kereskedelmi törvényeket és kezdték erőteljesen kiterjeszteni saját iparukat, kereskedelmüket és politikai szabadságjogaikat; a harcokban lekötött Anglia vajmi keveset tehetett ennek megakadályozására. A politikai elnyomás Anglia uralkodó osztályai azonban, amelyek becslés szerint 10.000 nagybirtokosból és ipari vállalatból tevődtek össze, nem tűrték a gyarmatoknak ezt a kihívó magatartását. így III. György király és miniszterelnökei, először Townsend, majd North, miután Anglia a hétéves háborúban hatalmas és végső győzelmet aratott Amerikában Franciaország felett, igen kemény kézzel kezdtek bánni a gyarmatokkal. Egész sor megtorló törvényt foganatosítottak, amelyek a gyarmatok növekvő iparának és kereskedelmének a megnyirbálására irányultak. A legrosszabbak közé tartoztak az 1764. évi cukortörvény és az 1765. évi bélyegtörvény. Az angol uralkodó osztály, hogy méginkább megnehezítse a gyarmatosok helyzetét, beiktatta az 1765. évi lázadási törvényt és az amerikai gyarmatokat csapatokkal árasztották el, hogy kibontakozó politikai harcaikat szétzúzzák. Ezek a provokatív és elnyomó törvények mélységesen felháborították a gyarmatok népét és GEORGE WASHINGTON fokozták ellenállásukat. A népi mozgalom központja Bostonban volt, élén az elszánt Samuel Adamsszel; elégedetlenkedtek azonban a déli gyarmatok is, amelyek vezetői között volt Isaac Sears, John Lamb és Patrick Henry. 1765-ben megalapították a “Sons of Liberty”, “Szabadság Fiai” nevű szervezetet, amely gyorsan nőtt és nagyarányú harcos agitációt folytatott az angol elnyomás ellen. A “Szabadság Fiai”, amely a különböző gyarmatok szerint más és más szerkezetű volt és nem mindig működött hivatalos szervként, elsősorban kézművesekből, szakmunkásokból és napszámosokból állt, akiket többnyire harcias kereskedők és ügyvédek vezettek. Ezek a tömegek részben a kialakuló munkásosztályból, részben a kispolgárságból álltak. Forrong a nép Az erősödő gyarmati lázadás először a gyűlölt bélyegtörvény ellen irányult, amely a lakosság valamennyi rétegét érintette. 1765 októberében New Yorkban bélyegtörvény-kongresszust tartottak, amelyen bojkottakciót indítottak az angol áruk ellen. A királyhoz is nyújtottak be petíciót az ügy orvoslására, de hiába. A gyarmatok lázadását még inkább fokozta az 1770 március 5-i bostoni mészárlás, amikor az angol csapatok hidegvérrel lőttek embercsoportok közé. Megöltek hat amerikaiat és megsebesítettek ötöt, köztük a néger Crispus Attucks-öt. A “Szabadság Fiai” rohamosan növekedett, erősödött és fokozta agi- tációs tevékenységét. 1772-ben Samuel Adams javaslatára megalakították Bostonban a “levelező bizottságot”, a “Committee of Correspondence”-!. A többi gyarmatokon is gyorsan megalakult a bizottság és végül a forradalmi, erők megszervezésének hatalmas eszközévé lett. Az angol parlament, amely vakon állt szemben a gyarmatok mind forradalmibb állapotának igazi jelentőségével, 1773-ban elfogadta a hírhedt teatörvényt. Hatalmas méltatlankodás lángolt végig á gyarmatokon. “Nincs adóztatás képviseleti jog nélkül” — ez a kiáltás töltötte be a gyarmatokat 1773 december 16-án. a hires “teadélutánon”, az indiánoknak öltözött, feldühödt bostoni polgárok csoportja, tiltakozásul 17,000 font értékű teát szórt be a Keletindiai Társaság három hajójáról a kikötő vizébe. Az angol kormány erre a merész lépésre azzal válaszolt, hogy öt újabb megtorló törvényt foganatosított; többek között szigorúan elzáratta Boston kikötőjét, betiltotta a városi gyűléseket és Massachusettsben több csapatot szállásolt el. Megkezdődik a szabadságharc Ezekre a további sérelmekre a felizgatott gyarmati nép éles választ adott. 1774 szeptember 5-én összehívták Philadelphiában az Első Kontinentális Kongresszust. A Kontinentális Kongresszus, noha egyáltalán nem jutott el odáig, hogy nyílt harcot indítson a nemzeti függetlenségért, mégis támogatta Massachusetts merész kiállását, megszervezte az angol áruk bojkottját és a kongresszusi határozatok érvényesítése céljából ‘biztonsági bizottságokat”, “committee of safety”-ket szervezett a különböző gyarmatokon. A farmerek, kézművesek és munkások fegyverkezni kezdtek. Anglia válasza nem sokáig késieke dett. A Bostonban állomásozó Gage tábornok; meghallotta, hogy amerikaiaknak a massachu- settsi Concordban rejtett fegyverkészleteik vannak és csapatokat küldött a fegyverek lefoglalására. Paul Revere ezüstmüves azonban, lovon megtett legendás útja során (társa Will Davis munkás volt), felkelésre mozgósította a farmereket. így a farmerek 1775 április 19-én Lexington mellett összecsaptak az angol csapatokkal és eldördült az első puskalövés, amelynek dörrenése “az egész világon visszhangzott”. Megkezdődött az amerikai forradalmi háború, messzire kiható következményeket vonva maga után. A forradalmár gyarmatosok erre 1775 májusában Philadelphiában egybehívták a Második Kontinentális Kongresszust. A Szabadság Fiain és a radikálisabb rétegeken kívül eddig még keveset beszéltek a nemzeti függetlenségről. A forradalom hivatalos kereskedő és ültetvényes vezetői mindig hittek abban, hogy Angliával megegyezésre kerülhet sor. Most azonban nyíltan szembe kellett nézni az alapvető kérdéssel. A nemzeti függetlenség követelésének ereje ellenállhatatlanná nőtt, amikor 1776 januárjában megjelent Thomas Paine hires könyve, a “Common Sense” (Józan ész). Ezt a könyvet néhány hónap alatt csaknem valamennyi felnőtt gyarmati lakos elolvasta. A kongresszus a helyzet magaslatára emelkedett; George Washingtont, a gyarmatok állítólag leggazdagabb ültetvényesét, kinevezték a gyarmati hadsereg élére, és Thomas Jefferson, egy másik ültetvényes, kidolgozta a Függetlenségi Nyilatkozatot, amelyet elfogadtak, majd 1776 julius 4- én kihirdettek az amerikai nép és a világ előtt. A felkelő gyarmatok New Hampshire, Massachusetts, Rhode Island, Connecticut, New York, New Jersey, Pennsylvania, Delaware, Maryland, Virginia, Észak-Karolina, Dél-Carolina és Georgia voltak. A függetlenségi nyilatkozat A Nyilatkozat, amely az angol forradalom vezetői által már régen megfogalmazott elvekből, valamint a francia enciklopedisták müveiből is kölcsönzött, merészen hirdette a nép veleszületett jogát a forradalomra. “Magától értetődőnek tekintjük azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek születik, hogy teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházza fel őket, és hogy ezek között szerepel: jog az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez. Hogy e jogok biztosítása céljából az emberek kormányokat hoznak létre, amelyek jogos hatalmukat a kormányzottak beleegyezése által nyerik. Hogy ha bármikor, bármely kormányzati,forma e célokat veszélyezteti, a népnek jogában áll, hogy azt megváltoztassa vagy megdöntse, és uj kor- mányzatot létesítsen olyan elvek alapján és hatalmát olyan formában szervezze meg, amely szerinte leginkább elősegíti a nép biztonságát és boldogságát.” A brit uralkodó osztály megvetéssel nézte az amerikai gyarmatosok erőfeszítéseit, akik fegyverrel akarták kivivni nemzeti függetlenségüket. Anglia volt ugyanis a világ legerősebb hatalma és pályája határozottan felfelé iveit. Anglia már egy évszázaddal azelőtt megvívta polgári forradalmát, amelyben a kereskedelmi tőkések, földesúri és paraszti szövetségeseikkel együtt, elég erősnek bizonyultak ahhoz, hogy megfékezzék a király abszolút hatalmát és döntő mértékben megnöveljék a parlament hatalmát: 1649-ben lefejezték I. Károlyt, 1688-ban végleg elűzték a Stuartokat a trónról azért,, hogy forradalmi céljukat kihangsúlyozzák. Anglia, melynek a gyorsan növekvő kapitalizmus erőteljes ösztönzést adott, ezután sorozatos háborúkban legyőzte valamennyi nagyobb ellenfelét — Spanyolországéi., Franciaországot és Hollandiát — és Portugáliát csatlósává sülyesztette. Anglia a tengerek urává lett és haladt hatalma teljes kobintakozásának időszaka felé, amikor 100 éven keresztül a világ vezető nemzete volt. Az őrült III. György király (Folytatás a 14-ik oldalon) n
