Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-23 / 25. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 23, 1955 ~ ■ ^ , T mr~Tr7^~ REV. GROSS A. LÁSZLÓ, ß. T/i. M. * i * *' 45 ^ sl Világbéke vagy golfozás — melyik fontosabb? Ha nekem komoly és eltökélt szándékom, hogy ellenlábasaimmal leülök megtárgyalni, miképpen lehetne az érdekeinket összeegyeztetni, miképpen lehetne a békés együttélés — és talán a békés együttműködés — feltételeit biztosítani, miképpen lehetne egy veszedelmesen elmérgesedett szituációt orvosolni, akkor a józan ész cs a becsület törvényei megkövetelik, hogy az ily nagyfontosságu konferencia sikerét minden ren- delgezésemre álló eszközzel elősegítsem — nem csak a tárgyalások folyamán, hanem már az összejövetel előkészítése során is. (Azt talán mondanom sem kell, hogy egy nagy horderejű tanácskozásnak a sikere sok tekintetben az előkészítési munkálatok minőségétől függ.) Egyik ilyen fontos eszköz volna a megfelelő légkör és hangulat megterémtése, amely lehetővé tenné, hogy a tárgyaló felek a kölcsönös bizalomnak és jóakaratnak legalább egy minimális mértékével telepedjenek le a kerekasztal köré. Egy olyan világraszóló összejövetelnek, mint a készülőben lévő négyhatalmi kormányfői értekezletnek, a sikerét semmiesetre sem lehet aféle szkeptikus és gyanakvó kijelentésekkel elősegi- teni, amilyeneket Eisenhower és Dulles szájából hallottunk a közelmúltban. Ezek a nyilatkozatok csak egy célt szolgálhatnak, még pedig azt, hogy az amerikai közvéleményben ilyenfajta impresz- sziót keltsenek: “Az egész összejövetelnek nem sok értelme van ugyan, mivel azonban szövetségeseink (Anglia és Franciaország) nagyon ajánlatosnak tartják, hát az ő kedvükért megpróbáljuk, ioha eleve tudjuk, hogy nem sok eredménynyel fog járni... Nagy hiba volna az amerikai publikum részéről', ha túlsók reménységet fűzne ehhez a konferenciához, hiszen mi előre tudjuk, noha eleve tudjuk, hogy nem sok eredmény- tervekkel fognak előállni (hogy mik ezek a sátáni tervek, arról egy jottányi sejtelmünk sincs, de mi tudjuk, hogy ilyeneket fognak előhúzni a kabátujj ükből), éppen ezért mi az egész összejövetelre nem szánunk több időt, mint legföljebb három napot — szerintünk ennyi is több, mint elég...” Hát kérem szeretettel, aki ilyen magatartással közelíti meg azt a tárgyalást, amelynek az átkos hidegháború megszüntetése vagy a még átkosabb “forró” háború meggátlása a legfőbb célja, arról bizony felette nehéz elhinni, hogy őszintén és igazán akarja ennek a célnak az elérését. Ellenkezőleg: az ilyen kelletlen, tessék-Iássék attitűd láttára indokoltnak látszik az a feltevés, hogy a mi nemzetközi politikánk irányítói nemcsak hogy nem kívánják ennek a mérhetetlen fontosságú konferenciának a sikerét, hanem egyenesen rettegnek a megoldás és kiegyezés lehetőségétől. Aki őszintén óhajtja a kibontakozást, az nem bunkczza le előre azt a konferenciát, amelynek éppen ennek a kibontakozásnak a megteremtése volna az elsőrendű feladata. Aki becsületes szándékkal közeledik egy ilyen nagyfontosság-u tanácskozás felé, az nem dobálózik előre lekicsinylő, sértegető és gyanusitgató kijelentésekkel a másik oldal képviselői felől. És végül aki igazán szivén viseli a világbéke szent ügyét, az nem limitálja előre hörid három napra annak a konferenciának az időtartamát, amely a világ legnagyobb és legégetőbb problémájának a megoldására ül össze. Nem csoda tehát, ha a Szovjetnek az a válaszjegyzéke, amelyben a konferenciára szóló meghívást elfogadta, bírálat tárgyává teszi ezt a fonák magatartást... A magam részéről Eisenhoweinek azt a megjegyzését tartom megbotránkoztatónak, hogy legfeljebb három napot szán erre az összejövetelre. Az elnök ur eme-szavaiból bízvást arra lehetne következtetni, hogy neki vannak fontosabb és sürgősebb teendői, mint a világbéke ügye — erre bizony három nap az ő drága idejéből untig elég... Hát én az én hatökör fejemmel úgy vélem, hogy ez a konferencia, ha “csupán” egy párszázmillió vagy “csak” párezer embertestvérem életét képes lesz meghosszabbítani vagy megmenteni, van legalább olyan fontos, mint az elnök ur bármely teendője, beleértve a golf-játszmáját is, amire oly gyakran és bőségesen talál időt... Nagy lapok kolumnistái, akiknek van ilyesmire idejük, kiszámították, hogy az elnök ur idejének, több, mint egvharmadát a golfpályán tölti — sokszor két-három hetet is egyfolytában. . . Bármennyire is méltánylom az elnök ur golfszenvedélyét és bármennyire is tisztelem azt az ambícióját, hogy ilyen élemedett korban akarja nyolcvan pont alá csökkenteni a golf-játékát (amire fiatalabb korában sem volt képes), én ■makacsul és megátalkodottan hiszem, hogy'egy olyan konferencia, amelytől százmilliók élete és boldogulása függ, van legalább olyan fontos, mint az elnök ur golf-jásztmájának a “score card”-ja... Mivel pedig a rozsdamentes acélt már régen feltalálták. nem kell afelett sem aggódnia, hogy a labdaütői megrozsdásodnak, ha három nap helyett nagylelkűen három hetet áldoz erre a konferenciára. Ha jó eredménnyel tér vissza erről a tárgyalásról, a türelmes és elnéző amerikai publikum egész biztosan szemet fog hunyni afelett, ha az év hátralévő részét — ha úgy tetszik — kedvenc golfpályáján tölti. . . Az uj Wehrmacht veszedelme 1955 május 5. — fekete nap Németország történetében. Ezen a napon helyezték letétbe az angol és francia kormányok a párizsi szerződések ratifikációs okmányait. Május 5-ével gyakorlatilag is megkezdődik Nyugat-Németorsság felfegyverzése. Ez a nap a legsúlyosabb gát Németország egysége megteremtésének útjában. Nyugat-Németország népével még a múlt nyáron közöltek először részletes terveket az uj Wehrmacht felépítéséről. Addig csak félmondatok és utalások hangzottak el arról, hogy a párizsi szerződések életbelépte után hogyan látnak hozzá a nyugatnémet támadó hadsereg megalakításához. A Münchner Illustrierte egy mult évi száma közölte az akkoriban nagy feltűnést keltett “Wer führt die neue Wahrmacht?” — Ki vezeti az uj Wehrmacht-ot? cimü cikket. Polgáriruhás tisztek képeivel ékesítette cikkét a lap, közölte az első fényképfelvételt a Blank-hivatal hatalmas épületéről, 'ahol az ujrafelfegyverzés tervein dolgoznak. Akkor derült ki, hogy a Blank hivatalban kizárólag a Hitler-hadsereg egykori magasrangu tisztjeit foglalkoztatják.. A múlt évben igy festett a Blank-hivatal munkabeosztása: 1. A hadseregtervezési és katonapolitikai osztályt Adolf Heusänger vezérőrnagy vezeti. (A hitleri vezérkarnál ugyancsak ez volt a beosztása.) Mellette tevékenykedik, mint fegyverkezési szakértő Generalleutnant Hans Speidel (Hitler idején Rommel vezérkari főnöke volt.) 2. A légierő terveivel foglalkozó osztály vezetője Panitzky alezredes- (1939-től 1945-ig a Luftwaffe kitüntetett hadirepülője.) 3. A tengeri erők szervezésével foglalkozó osztály főnöke: Kapitan zur See Zenker volt. (A horogkeresztes flottában rombolót a jó-parancsnok .) — A Blank-hivatal elnöki osztályának főnökei között Hitler vezérkarának 130 tábornoka és törzstisztje tevékenykedik, közöttük háborús bűnösök is, mind Stumpf vezérőrnagy, a náci légierők vezérkarának egykori főnöke, Dethleffsen tábornok, a náci hadsereg vezérkari irányító-csoportjának egykori főnöke. Mit tervezett a Blank-hivatal? Május 3-án, tehát három nappal az úgynevezett “szuverenitás” kihirdetése előtt a hivatalos nyugatnémet hírügynökség nyilvánosságra hozta, hogy a Blank-hivatalban befejződtek az ötszázezer főtől álló német fegyveres erők felállításának ter- ve-'^si munkálatai. Ez volt az első szakasz. “Hatodikén megkezdődik az ujrafelfegyverzés második szakasza. Ehhez tartozik a személyzeti bizottság megalakítása, a szükséges törvények megszavazása és az uj véderő átvevő-szervezetének felépítése.” A tervek szerint a fegyveres erő négyszázezer főnyi szárazföldi hadseregből, nyolcvanezer főnyi légierőből, és húszezer főnyi tengerészeiből áll majd. A négyszázezres szárazföldi hadsereg tizenkét hadosztályra oszlik, ebből hat páncélos, négy páncélgránátos, kettő gyalogos hadosztály lesz. Ezen kívül lesznek tüzérségi és utász-külön- alakulatok s három hegyivadász-brigád. A légierőt 1350 repülőgépre tervezik s ebben két szál- litóezreden kívül éjszakai és nappali vadászok s lökhajtásos vadászgépek szerepelnek. A tengerészet 180 hajójában 350 tonnás tengeralattjárók, 3500 tonnás rombolók, aknarakók, aknakutatók, gyorsnaszádok és partraszálló hajók szerepelnek. A tervet a nyugatnémet kormány úgy kívánja végrehajtani, hogy először kéthónapos tanfolyamra hívják be a magasabbrangu tiszteket. A jövendő parancsnokok ott megismerkednének a Blank-hivatal eddigi munkájával is. Tanfolyamra hívják be az alacsonyabbrangu parancsnokokat és a szolgálatvezető tiszthelyetteseket is. A keret, amely kiképezné majd az ötszázezres hadsereget, százötvenezer főből állna. (Annak idején a weimari Németország egész legális hadserege, a Reichswehr, 120,000 főből állt-) Ezt a keretet tizennyolc hónap alatt szándékoznak felállítani. ISO Hitler+törzstiszt tervez Még le sem zajlott a “szuverenitási” komédia, amikor már a Blank-hivatal illetékesei szűknek találták a párizsi szerződésben megszabott fegyverkezési lehetőségeket is. Az “Associated Press” két nappal május 6-a előtt már bejelentette: “Nyugat-Németországban a tizenkét hadosztályon kívül hadseregcsoportokat állítanak fel, melyek mint önálló kötelékek nem tartoznak a hadosztályok keretébe. Ezeket„. . atomfegyverek esetleges alkalmazásának figyelembevételével fegyverzik fel és képezik ki.” A News Chronicle megírta, hogy a Blank-hivatal által tervezett légihaderő is nagyobb lesz, mint azt eredetileg tervezték. A lap szerint legalább 90,000 főnyi legénysége lesz s mihelyt lehetséges, megkezdik a kiképzést is, mégpedig az Egyesült Államok légi haderejének iskolájában, a München melletti Fürstenfeldbruckban. Rendkívül jellemző, hogy az angol és francia kormány számtalan Ígérete ellenére, amelyeknek segítségével sikerült keresztülhajszolni a párizsi szerződéseket a parlamentekben, már komolyan foglalkoznak a nyugatnémet támadóhadsereg atomfegyverre] való felszereliésével is. A nyugatnémet monopolisták az év elején szerződést kötöttek Spanyolországgal, amelynek alapján Franco birodalmában megkezdhetik az atomfegyverek gyártását. A német politikusok eddig óvakodtak az atomfegyverkezésről nyíltan beszélni, de április utolsó napjaiban a bajor gazdaságügyi minisztérium államtitkára kijelentette: “Bajorországban minden feltétel megvan az atommáglya felépítéséhez.” Pár héttel ezelőtt került nyilvánosságra, hogy Heusinger tábornok megbeszélést folytatott az atomfegyver gyártásának megkezdéséről a nyugatnémet “atomipari egyesülés” tagjaival. Ez a csoport a "nagy nyugatnémet konszernek képviselőiből áll. Az értekezleten leszögezték: a párizsi egyezmények alapján a bonni állam nyomban hozzáláthat az atomfegyver- gyártásához. A megbeszélésen úgy döntöttek, hogy az I. G. Farben leverkuseni Bayer-üzemét bízzák meg a kísérletek végrehajtásával. Ami a fegyverkezés gazdasági alapjait illeti, s a szükséges fegyverek származását, idézzünk a Newsweek cimü amerikai hetilapból: “Hosszabb idő óta folyik az amerikai hadianyag raktározása az uj német hadsereg számára. Sok hadianyag van a Rajnától nyugatra fekvő kaiserlautemi háromszög mammut-raktáraiban. A hadsereg szervezése Bonnak 8—11 milliárd dollárba fog kerülni.” (Nem szólva a hadsereg fölfegyverzé- sével és a NATO-tagsággal együtt járó további milliárdokról ) A nyugatnémet monopolisták természetesen maguk akarták a fegyverkezési üzlet hasznának legnagyobb részét zsebrevágni- Éppen ezért már jóval május 6-a, a “hivatalos” enge^ dély előtt, több mint 400 üzem kezdett hozzá a fegyver- és hadianyaggyártáshoz az uj hadsereg számára. Tizenkét német rejülogépgyár jelentette be, hogy megkezdi a hadirepülőgépek gyártását és Kruppék már közölték: ők gyártják a tengeralattjárók Diesel-motorját. A múlt esztendő végén dr. Dressbach keresztény-demokrata kép- viseylő a hadseregfelszerelés költségeinek fedezésére uj fegyverkezési adót követelt a bonni parlamentben, mert — ahogy mondotta — “csak a katonai épületek számára mintegy hétmilliárd márkára van szükség.” (Ez az összeg félmillió lakás építésére elegendő.)
