Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-23 / 25. szám
June 23, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 A HIDEGHÁBORÚ EGYIK FÖTÉNVEZÖJE Érdekes és jelentős cikket találtunk a napokban a “N. Y. Times” pénzügyi rovatai közt, és bár a lap mellékletének első oldalán volt, mégis majdnem eltűnt a pénzügyi hírek monoton tengerében. A cikkben azokkal a régi adósságokkal foglalkoznak, amelyeket a “vasfüggöny” mögött élő országok régi, levitézlett urai csináltak. A cikk ezeknek az adósságoknak behajtását szorgalmazza. Node halljuk a cikket: “Ha Oroszország s csatlósai fel akarják gördíteni a vasfüggönyt, amely elzárja őket a nyugattól, akkor valamilyen módot kell találniuk, hogy együttélhessenek a külvilágba tartozó kötvény- tulajdonosokkal és a tőkebefektetések többi forrásaival. (A furfangos cikkíró itt a népeknek egymással való együttélésének kérdését a szocialista államok népeinek a külföldi bankárokkal való együttélésével azonosítja! — Szerk.) Ha a rubelekkel ellátott szovjet világ újra üzleti kapcsolatba akar jutni pénzdolgokban a nyugattal, akkor tiszteletben kell tartania és alkalmazkodnia kell ahhoz, amit a közjog tart a szerződés szentségéről. “Amikor a bolsevikiek átvették az orosz kormányt 1917-ben, hátat fordítottak a több mint négy és fél billió dollárnyi adósságnak, melyet a cárok idején vállaltak orosz tőkések kötvénykibocsátások utján, mely kötvényeket külországi — többnyire európai — befektetőknek adtak el, akik hajlandók voltak megtakarított pénzüket a cári Oroszország felépítésébe fektetni a vasutak és más közmüvek rendszerének megjavitásával.” Most aztán innen kezdődőleg felsorolják a cikkben számszerűit — és ezt nincs módunkban ellenőrizni — mindazt az adósságot, amelyet az első és második világháború alatt és után csináltak a régi és uj országok s amelyekkel nagyrészt még mindig tartoznak nemcsak amerikai, hanem francia, angol s egyéb hitelezőknek. Ezekbe a részletekbe itt semmi okunk belebocsátkozni, de lényegükre az alábbiakban még visszatérünk. Most csak a cikk befejező strófáit kívánjuk idézni még: A világkereskedelem visszaállítása “A bárminemű méretű kereskedelmi kapcsolatok felujiíása az Egyesült Államok és egv-egy I. 1955 junius 13-án kezdték meg a nyilvános kihallgatásokért az American Committee for Protection cf Foreign Born (a bevándoroltak országos védelmi szervezete) ellen a felforgató tevékenységeket ellenőrző Hivatal előtt. Az igazságügyminiszter keresete ellen Abner Green, a bevándoroltak védelmi szervezetének ügyvezető titkára ez alkalommal a hatóság előtt a következő nyilatkozatot tette: “Az elmúlt 23 év során azon dolgozott a bevándoroltak országos védelmi szervezete, hogy az amerikai nép szabadságjogait erősítette azzal, hogy védi nem-polgárok és honosított polgárok jogait. Munkásságát széles körökben ismertette a nyilvánosság előtt és ténykedése mindenkor a közesemények részét alkotta. Az erről szóló adatok és feljegyzések ékesenszóló bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy ragaszkodott a demokratikus eljáráshoz és az emberi jogok előmozdításához. “A ténykedésének nyilvántatársáról szóló adatok be fogják azt is bizonyítani, hogy az igazságügyminisztérium 1946 óta heves támadásokat intéz külföldi származású amerikaiak demokratikus jogai ellen. E kilenc év leforgása alatt csak egyetlenegy országos szervezet szállt szembe az igazságügy minisztérium programjával: az American Committee for Protection of Foreign Born, Jogfosztási kísérletek Az igazságügyiminszter most meg akarja fosztani jogaitól ezt a szervezetet, de nemcsak azért, mert ellenzi deportálásokra és a polgárlevelek orosz csatlósállam közt attól a feltételtől függhet, hogy egy bizonyos próbaidőre engedélyt adnának az illető országnak, hogy árucikkeket importáljon az Egyesült Államokba és az ilyen importból származó haszon egy részét, mondjuk 5 százalékot, fizesse be egy alapba, amelyet csak arra lenne szabad aztán felhasználni, hogy a fizetéseket beszüntető törvények tőkéjét és kamatait tör- lesszék vele. “Érdemes még azokat a terveket is áttanulmányozni, amelyek szerint ezeket a nemzeti adósságokat az illető országok valutájával törleszthet- nék, nem pedig a sokkal kevésbé liberális tervek szerint, amelyek dollárokban kívánnák a visszafizetést, de minden esetre tetszés szerint lehetne válogatni a két visszafizetési lehetőség módjai között.” A történelem furcsaságai Érdemes azonban eltűnődni ezeknek az adósságoknak természetén. Amikor az említett cikkben felsorolják a különféle száz meg százmilliós adósságot, egy kalap alá fogják a “vasfüggöny” mögötti országokat, tekintet nélkül arra, hogy a háború alatt, előtt vagy után miféle rendszerek alatt éltek és élnek, amikor mégis sokat visszafizettek régi adósságaikból. A Szovjetuniótól követelni olyan adósságokat, amelyeket a cárok csináltak az első világháború előtt és alatt s arra használtak fel, hogy nemcsak más népeket, hanem saját népeiket is lemészárolják s most azt kívánni, hogy mészárlásokat túlélő nép fizesse meg az árát, egyenesen képtelenségnek hat, hiszen annyi, mint ha azt kívánnák egy a leszurást túlélő embertől, hogy ő fizesse meg a kést, mely- lyel leszúrták. .Vagy az, hogy amerikai tőkések százmillió dollárokat fektettek be például Csehszlovákia létesítésébe vagy hogy billiónyi frank- kölcsönökkel és hadfelszereléssel építették fel Magyarország ellen az úgynevezett kisantant országokat, Romániát, Jugoszláviát, Lengyelországot, Bulgáriát, hogy belőlük a tőkés országok védő sorompóját, az úgynevezett “folyosót” emeljék, nemcsak a Szovjetunió, hanem Magyarország ellen is, most pedig Magyarországot egy kalap alá venni az adósságba kényszeritett kisantant országokkal, amelyek ma már a szocialista rendszerre tértek át, ugyancsak a képtelenség határán mozog, legalább is azok szemében, akik még emlékszenek azokra a régi áldatlan állapotokra. visszavonására irányuló terveit. “Az igazságügyminiszter azért akar elpusztítani bennünket, mert számos ízben sikerült nekünk az igazságügyminisztérium jogtalan és embertelen módszereit lelepleznünk, amelyeket külföldi származású amerikaiakkal szemben alkalmazott. “Az igazságügyminiszter azért akar elpusztítani bennünket, mert megakadályozzuk, hogy érvényt szerezzen elnyomó programjának és mert sokszor meghiúsítottuk szándékát a szövetségi törvényszékek előtt. “Tavaly például a seattlei Fred Gonzales ügyében úgy döntött a U. S. legfelső törvényszéke, hogy azok a fülöp-szigeti származású emberek, akik mint a nemzet tagjai jöttek be Amerikába 1934 előtt, nem deportálhatok. Ez egy ötévi deportálás! hajszának vetett véget, amelyet az igazságügyminisztérium folytatott filipin amerikai közösségek ellen az ország nyugati partján és igy 70,000 filipin amerikai menekült meg a deportá- lási fenyegetésekkel járó zaklatásoktól. “Az elmúlt hónapokban történt dr. Krishma Chandra (Sacramento, Kalif.) esetében, hogy az igazságügyminiszter megmásította az igazságügyminisztérium állásfoglalását a volt International Workers Order nem-polgár tagjainak deportálása tekintetében; a szövetségi fellebbezési törvényszék megváltoztatta és visszaküldte Knut Heikkinen (Superior, Wis.) esetét és elrendelte a perújítást. Ezt az embert ugyanis tízévi fegy- házra Ítélték, amiért nem adta be kérvényét útlevélért deportálásának elrendelése után; a szövetségi fellebbezési törvényszék megsemmisítette a philadelphiai Mike Gates ellen hozott Ítéletet, akit hathónapi börtönre Ítéltek, amiért nem Egy uj kor hajnala Node mindegy. Ezekkel az elmélkedésekkel mi nem tudjuk megfizetni ezeket az évtizedes adósságokat, de nem is célunk. Bennünket e pillanatban sokkal inkább az érdekel, hogy mi rejlik a “N. Y. Times” pénzügyi cikkének megjelenése mögött. Mert e pillanatban ez nem egészen világos. Megmagyarázására csak feltevésekre vagyunk utalva. Fontos tudniillik a jelen helyzet és jelen pillanat, amelyben a cikk napvilágot látott. Azért közölték-e, mert a kintlevőségek tényleges behajtását akarják? Nemigen hihető és egyáltalán nem valószínű, hogy az érdekeltek maguk is komolyan vennék, legalább is most. Lehetséges, hogy csak üzleti fogás, vagy ilyesmi, amivel voltaképpen céljukat akarják takargatni és pedig azt, hogy visszaállítsák a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Ez esetben annyiban volna üzleti fogás a régi adósságok felhánytorgatása, hogy azt jelezték vele: lám, ti mily sokkal tartoztok nekünk, illő dolog tehát, hogy ha visszaállítjuk a kereskedelmi kapcsolatokat és megindul az árucsereforgalom, e régi adósságokra való tekintettel adjatok meg nekünk minden lehetséges kedvezményt és előnyt. Ha igy állna a bál, akkor a “N. Y. Times” cikke talán egy uj kereskedelmi korszak hajnalának halvány előjele lenne, amelyből csak jó származhatna, hiszen a normális kereskedelmi kapcsolatok felvétele minden egyes országnak csak hasznára válna, akár kicsi az ország, akár nagy. .Akkor nem volna egyéb ez, mint amit — különösen munkanélküliségi válságokban — hangosan követelt az amerikai munkásság jözanfejü része és a szocialista országok népe. a világkereskedelem visszaállításában látva a munkaalkalmak óriási lehetőségeit és a nemzetközi feszültség enyhülésének egyik feltételét. Miért van hidegháború? Bárhogy is áll a dolog, az idézett cikk egyben éles világosságot vet a hidegháború egyik tekintélyes mozzanatára. Arra, hogy egyebek közt mi -oquqSapiq n iui ‘el'ppjSzoui qpCSa n-ioqpqSopiq u ru egyik rejtett rugója, mi a hidegháború megszüntetésének egyik feltétele: ha visszafizetik az adós országok a millió és mjllió dollárokat, a régi kintlevőségeket, akkor azzal megvásárolhatják a hidegháború megszüntetését. S ha egyéb tanulságot nem okumlálhatunk ki a “N. Y. Times” cikkéből, legalább ezt az egyet levonhatjuk belőle: nemcsak ideológiai okok, hanem rideg gazdasági érdekek irányítják a feszültségeket és teszik nyomorúságossá milliók életét. jelentkezett nyilvántartásra és nem jelentette be lakcímét az igazságügyminiszternél 1951 és 1952-ben. “Az igazságügvminiszler arra akarja felhasználni ezt a bizottságot és az 1950-es McCarran- törvénv drákói rendelkezéseit, hogy egy ellenfelét eltegye láb alól. Ez az egyik ok, amiért ma itt állunk. “Az igazságügyminiszter egy 1953 március 17- én elmondott beszédében kijelentette, hogy az igazságügyminisztérium 10,000 állampolgársági bizonyítvány visszavonásának és 12,000 deportálásnak ügyeit készíti elő, amelyeknek alapját a kiszemeltek politikai meggyőződései alkotják. “Ez a másik oka, amiért mi itt állunk ma. “Ha ez összefüggés tekintetében kétség merülne fel, ott van bizonyítékul az a tény, hogy az igazságügyminiszter a március 17-i bejelentése után egy hónappal, 1953 április 20-án beiktatta ez eljárásokra vonatkozó felfolyamodását. De az időpont egyezésénél még közvetlenebb kapcsolatok is fennforognak. _Diktátori hatalom Nehéz volna, ha ugyan nem lehetetlenség az igazságügyminisztérium számára 12,000 nempolgárt deportálni és 10,000 amerikai állampolgárt megfosztani állampolgárságától mindaddig, amig ezeknek a külföldi származású amerikaiaknak jogait védelmezik, másszóval mindaddig, mig létezik egy American Committee for Protection of Foreign Born. Az igazságügyminiszter azért akarja kiküszöbölni a Foreign Born védelmi szervezetet, hogy diktátori hatalmat biztosítson magának 14 millió külföldi szülelésü amerikai élet« és sorsa felett. (Folytatjuk) • HAJSZA A HÉPMÉDELMi SZERVEZET ELLEN Abner Green ismerteti az American Committee elleni támadást
