Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-26 / 21. szám

íz. AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 26, 1955 | Mi újság az óhazában? AZ ELSŐ ÖTÉVES TERV EREDMÉNYEI A Közd. Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejlődéséről BUDAPEST, május 10. 1. Az ötéves tervidő­szak fő eredményei Az 1950—1954 közötti idő­szakban a népgazdaság fejlő­dését, a társadalom és a, nép­gazdaság szerkezetének meg­változását, a lakosság anyagi, valamint kulturális szükség­letei kielégítésének mértékét a következő fő adatok jellem­zik: A nemzeti jövedetem össze­hasonlítható árakon számít­va 1949ről 1954-re — az elő­zetes számítások szerint — több mint 50 százalékkal emelkedett. A nemzeti jöve­delem 5 év alatt összesen meghaladta a 265 miliárd fo­rintot. Ezen összeg 29 szá­zaléka került 1 felhalmozásra; elsősorban a termelés bőví­tését szolgáló álló- és a for­góalapok növekedtek. A nagy mérvű felhalmozás eredmé­nyeképpen gyors ütemben gyarapodott a nemzeti va­gyon, az álloalapok értéke öt év alatt közel 30 százalékkal nőtt. A beruházásokra fordí­tott összeg az első ötéves terv időszakában 67 milliárd fo­rint volt. Az ötéves terv idő­szakában átalakult a népgaz­daság szerkezete: hazánk ag­rár-ipari országból ipari-ag­rár ország lett. Az ipar súlya a nemzeti jövedelemben öt év alatt 50 százalékról közel 64 százalékra emelkedett. A szo­cialista iparosítás követelmé­nyeinek megfelelően az ipa­ron belül nőtt a nehézipar és különösen a gépipar aránya. Megváltoztak a tulaj donvi- Változtak a tulajdonviszo­nyok is A szocialista termelé­si viszonyok a gyáriparban, a nagyuzemü építőiparban, a közlekedésben, a külkereske­delemben és a nagykereske­delemben kizárólagossá vál­tak. A kiskereskedelemben túlsúlyra jutott a szocialista szektor. A mezőgazdaságban az ötéves tervidőszak végén az ország szántóterületének mintegy egyharmadán folyt .nagyüzemi szocialista gazdál­kodás. A szocialista szektor aránya a nemzeti jövedelem termelésében 1949-ről 1954-re 53%-ről 81 százaikéra emel­kedett, a tőkés szektor ará­nya 19 százalékról 1 százalék­ra csökkent. Az ötéves terv időszakában nőtt a foglalkoztatottság: a kereső népesség száma öt év alatt közel 400,000-rel nőtt. Végleg megszűnt a munka- nélküliség, sőt több területen munkaerőhiány volt. Megváltoztak az osztályvi­szonyok: az összes keresőkön belül jelentősen megnőtt az ország vezető erejének, a munkásosztálynak súlya: 1954-ben 326,000-rel, 34.5 százalékkal több volt a mun­kások száma, mint 1949-ben. A kisárutermelők száma öt év alatt több mint 300,000- rel növekedett. Túl nagy mértékben nőtt ez alatt az 1 idő alatt az igazgatásban kü­lönösen az államigazgatásban I foglalkoztatottak száma. Az ötéves tervidőszakban jelentősen emelkedett — bár i nem az előirt mértékben — a i lakosság anyagi szükségleteti kielégítésének színvonala is. 1954-ben az egész lakosság 30 százalékkal fogyasztott i többet, mint 1949-ben. A : munkások és alkalmazottak legv főre jutó reáljövedelme 1954-ben több mint 20 száza­lékkal múlta felül az 1949. i évi színvonalat; ennél na­gyobb mértékben növekedett a parasztság reáljövedelme. Öt év alatt lényegesen ja­vult a lakosság egészségügyi i és szociális ellátottsága: a társadalombiztosításra fordí­tott kiadások összege 1,3 mil­liárd forintról 4 milliárd fo­rintra növekedett, azaz meg- j háromszorozódott. Ezen belül ia nyugdijak, járadékok össze- , ge négyszeresre emelkedett. Bővült az egészségügyi háló­zat, javult a megelőző orvosi munka és alaposabbá, ered­ményesebbé vált a betegek kezelése; növekedett a kórhá­zi ágyak és a rendelőintéze- itek száma. I A tervidőszak alatt gyors | ütemben bontakozott ki a kulturális foradalom. Öt év alatt az iskolai oktatás, az is­kolán kívüli szakképzés, a ; könyvkiadás, a napilapok és Pezsgő élet egy gazdakörben folyóiratok kiadása, a mozi- és színházlátogatás, valamint a népművelés* egyéb ágai olyan hatalmas mértékben fejlődtek, amilyen tőkés vi­szonyok között elérhetetlen lett volna. A megváltozott .társadalmi viszonyok, az anyagi jólét növekedése, az egészségügyi viszonyok javulása eredmé­nyeképpen a korábbi éveknél jóval gyorsabb ütemben nőtt az ország népessége. • Öt év alatt az .ezer lakosra jutó él- veszületések száma 11.7 szá­zalékkal nőtt, a halálozásoké 3,5 százalékkal csökkent, a természetes szaporodás ará-, nya közel egyharmadda-1 —-1 ezer lakosi'a számítva 9.2-ről 12-re— nőtt. Az 1950—1954 közötti időszakban az ország lakossága. 460,000-rel szapo­rodott és a tei'vidőszak végén elérte a 9,750„000 főt. A termelőerők gyorsütemü fejlesztése, a népgazdaság és a társadalom szerkezetének átalakulása, az anyagi és kul­turális ellátottság növekedé­se terén elért eredmények csak a népi demokratikus rendszer alapján jöhettek létre. Az eredmények eléré­séhez nagymértékben hozzá­járult a Szovjetunió sokolda­lú gazdasági műszaki és tu­dományos segítsége, vala­mint a népi demokratikus or­szágokkal egyre szorosabbá váló együttműködés, Plaponfa 70 ember munkáiét végzi el a magyar gyártmányú arató-cséplőgép — Magyarországi riport — | Irta: RISKó ÉVA Magyarországon csak jóval I a századforduló után kezdték| el nagyüzemi módon a cséplő-1 gép . gyártását. Kezdetben I csak a nagybirtokokon alkal- j mázták, később azonban már; a közép- és kisbirtokosok is dolgoztak vele. A Hoffer-féle cséplőgép nemcsak Magyar-! országon vált kedveltté, ha-! nem számos külföldi ország- : ban is hírnevet szerzett a fia-j tál magyar mezőgazdasági | gépgyártásnak. Hosszú évtizedekig azon­ban a gabonatermelés másik igen nehéz fizikai munkája— az aratás gépesítése teljesen háttérbe szorult, mert sokkal olcsóbb volt a fizikai mun­kaerő, s igv nem volt eléggé kifizető az aratócséplőgép gyártásának bevezetése. Ma­gyarországon az aratás ide­jén mintegy háromnegyed- millió embernek kellett mun­kába állnia, hogy a termés betakarítása késedelem nél­kül megtörténhessék. A magyar mezőgazdasági gépgyártás gyorsütemü fej­lesztésére csak a második vi­lágháború okozta nagymérvű károk hélyreállitása után kerülhetett sor, A kormány határozata alapján 1948 vé­gén kezdték el tanulmányozni az aratócséplőgép nagyüzemi gyártásánák módszereit. A Szovjetunió rendelkezésre bo­csátotta a náluk jól bevált kombájnok leírását és gépe­ket is, hogy azokat magyar földön kipróbálhassák. Meg­indultak a kísérleti munkák, készültek a gyártási tervek,s az Első Magyar Mezőgazda- sági Gépgyárat jelölték ki az aratócséplőgépek gyártására. 1950-ben került sor a prototí­pus elkészítésére. A szakem­berek figyelembe vették a magyar talaj felszínét, ga­bonaféléket és gondosan ügyeltek árra, hogy a ma­gyar adottságoknak legin­kább megfelelő gép kerüljön ki a gyárból. Az első arató­cséplőgép az 1951 évi aratás­ra készült el. Az első, EMAG A. C. 400-as aratócséplőgép — amely lényegileg egy ara­tógép, egy cséplőgép és egy traktor összeépítéséből jött létre — állami gazdaságba került, hogy üzemeltetés köz­ben még megyfigyeléseket végezzenek rajta. A valósá­gos kis mozgó gyár, amely egyetlen munkamenet alatt végta le a lábon álló gabonát és termelte ki a szemeket — általában bevált. A próbaüze­meltetést követően apróbb módosítások után megkezd­— Magyarországi riport — Pakson több mint három­száz tagja van a gazdakörnek. Mezei Gyula, a tanács mező- gazdasági vezetője azt mond­ja: “Higgye el, amióta van nálunk gazdakör, sok minden megváltozott a községben. Jobban megy a munka, na­gyobb a kedvük az emberek­nek. Vetélkedés folyik a gaz­dák között. Menjen csak ki a határba! Már ültetik a bur­gonyát, s van, aki már elve­tette a kukoricát. ” Álljunk meg hát Pakson, nézzük meg, hogyan dolgozik ez a jó gazdakör, amely friss oezsdülést vitt a község éle­tébe. Igával, géppel segítik egymást a tagok Az ezüstkalászos tanfolya­mon nemcsak egyéniek, a termelőszövetkezetek tagjai is részt vettek. S amikor március 15-én befejeződött a tanfolyam, a záróvizsgáit többen annak a kívánságuk­nak adtak hangot, hogy jó lenne az előadásokat tovább folytatni. Vasárnaponként ráérnek, összejönnek úgyis, csak hát lesz-e előadó. Vállal­ja-e valaki? Vállalta. Előbb Rudics László agronómus, majd Me­zei Gyula, később egyre tob­ten jelentkeztek, gazdák is. Olyanok akik élenjártak a termelésben, akiket becsül az egész falu. Elmondták tapasz­talataikat, munkamódszerü­ket, ismertették terveiket. S a vasárnapi összejövetelek azóta olyan népesek, hogy nem férnek be a terembe az emberek. Vannak sokszor kétszázan is. A cikória története A cikóriát azelőtt senki se ismerte Pakson. Egy este Girst Ádám azzal ment be a gazdakörbe, hogy ő szei'ző- dött fél holdra. Hallotta, hogy lehet, megpróbálja. — De jó jlesz-e ? Az agronómus helyesli. I Mindjárt egy kis előadást j tart, hogyan készítse el a magágyat. Szaktanácsokat j ad. S pár nap múlva tizenegy I hold cikóriatermesztésre kö- ! tőitek szerződést Pakson. Cu- j korrépára nyolc holddal több­re szerződtek a gazdák, mint amennyit eredetileg előirá­nyoztak. Nagy kedvet kaptak a kertészkedésre is. Háromezer hold föld megmentéséért A gazdaköri összejövetele­ken felvetődnek a községet érintő mezőgazdasági problé­mák is. Többen szóvátették már a dunai sziget ügyét. A : szigetet a tagosításkor Ger- jennek adták (a Duna túlsó partján lévő község) de a gerj énnek nem használják. Paksnak ugyanakkor nincs megfelelő kaszálója. A Ha­zafias Népfront támogatásá­val az egész község összefo­gott most, hogy visszaszerez­zék a szigetet. Homokos a paksi határ. Egy része nem is alkalmas kenyér gabona termesztésére. Lehetne azonban növelni a kenyérgabona- termelést. Az úgynevezett brinyói részen 3000 hold. földet öntenek el a vadvizek. Ha ezt lecsapolnák, gabonát termelhetnének ezen a részen is. A paksiak ebben az ügyben is megmozdultak. Hajlandók társadalmi mun­kával elvégezni a lecsapolást, ’«ak tervek kellenek hozzá és mérnök. A gazdakörben műkedvelő csoport is létesült, már tar­tottak egy előadást, most uj szereplésre készülnek s en­nek tiszta jövedelméből sak­kot, pin-pong-asztalt vásárol­nak majd, hogy otthonosab­bá tegyék a gazdakör helyisé­geit. Illés Sándor hették a gép sorozatgyártá­sát. A magyar gyártmánya ;aratócséplőgépből az jeltelt idő alatt mintegy kétezer ke­rült állami gazdaságokba és gépállomásokra, ahol igen jól hasznát veszik a hatalmas gabonatáblákon. A gépi ara­tás is mindinkább felváltja a rendkívül fárasztó és meg­erőltető kézi aratást. Emel­lett pedig az aratócséplőgép a kézi aratással járó nagy­mértékű szemveszteséget je­lentősen leszorítja, mert már egyetlen munkafolya­matban minden külső beavat­kozás nélkül dolgozik. Egy gép a korábbi 10-12 százalé­kos szemveszteséget kezdet­ben 3-4, ma már pedig 1 szá­zalékig is lecsökkenti. A gé- pi-aratás-cséplés térhódítása egyre inkább lehetővé teszi, hogy az aratás idejére nem kell egyéb mezőgazdasági munkáktól nagyszámú mun­kaerőt elvonni, mert egy gép naponta 70 ember teljesítmé­nyével ér fel. Amellett, hogy az ön já­rató aratócséplőgép Magyar- ország nagyüzemi mezőgaz­daságának legfontosabb beta- karitóeszköze lett. eddig 11 országból érkezett megrende­lés, köztük Bulgáriából, Tö­rökországból, Argentínából és Kínából. Az exportra készülő gépeknek gyártásánál fi­gyelembe vették az illető 1 ország talaj vizsonyait, a ga­bona magasságát, s ennek, megfelelően konstruálták a próbaüzemeltetésre leszállí­tott gépeket. Ugyancsak az IMAG gyár folytat kísérle­tet lánctalpas rizsarató csép­lőgép gyártására. 1954-ben került ki állami gazdaságba az első kész gép, ahol próba- szemeltették. A gyakorlati ta­pasztalatok után sok kerül majd s o r oz a t g y (á r tásra 1954-ben már összesen 520 magyar aratócséplőgépet ex­portált az EMAG, többi kö­zött Kínába 175 gépet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom