Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-02 / 22. szám
Példátlan merénylet a Verhovay Rákóczi tagság jogai, milliói ellen Hogyan akarja egy maroknyi csoport kisajátítani a két emberöltő alatt, amerikai magyarok százezreinek áldozatos munkájával, nehezen keresett dollárjaiból naggyáépiieft két nagy magyar betegsegélyző intézményt. TITOKBAN TARTOTTÁK A TAGSÁG TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGE ELŐTT AZ UJ ALAPSZABÁLYOK JOGFOSZTÓ RENDELKEZÉSEIT: AZ EGÉSZ AMERIKAI MAGYARSÁG FIGYELME A RÁKÓCZI KONVENCIÓ 120 DELEGÁTUSA FELÉ FORDUL í ŐK MENTHETIK MEG A KÉT EGYLETET. A BRIDGEPORT! ANYAOSZTÁLY, A N Y.-S 23-AS AZ EGYESÜLÉS ELLEÜ! . Példátlan veszedelem fenyegeti 90,000 amerikai magyar: 60,000 Verhovay és 30,000 Rákóczi egyleti tag testvéri betegsegélyző és .biztosítási egyleti demokratikus jogait, 22 millió dolláros egyleti vagyonát és mindezeken túl az egész amerikai magyarság társadalmi életét, nemzeti kultúráját ! A Verhovay és Rákóczi betegsegélyzők vezető személyiségei nyilván elérkezettnek látták az időt arra, hogy öregedő egyleti tagjaikat mint “tehetetlen óregeket” kiszorítsák a két nagy egylet ügyei tényleges ellenőrzéséből s a két nagy intézményt egy 44 tagú direktórium (22 igazgató és 22 pótigazgató) csaknem teljesen korlátlan uralma alá helyezzék. A magyar egység és az egyleti egység szükségességének hangoztatásával egy olyan egyesülési tervezetet dolgoztak ki és készülnek most a június 6-án, hétfőn a bridgeporti Stratfield-hotel- be ntartandó Rákóczi konvención végleg megszavaztatni, amely, ha névleg és formailag nem is, de ténylegesen megszüntetné az egylet fraterná- - lis jellegét és 90,000 amerikai magyar biztosítási kötvényeinek és 22 millió dolláros vagyonának kezelését gyakorlati szempontból egy privát biztosítási üzletté változtatná át. Erre a konklúzióra jutott lapunk szerkesztősége az egyesülési menő verek gondos elemzése és az idáig még a két egylet tagsága többsége előtt is titokban tartott uj alapszabálytervezet áttanulmányozása után. Kötelességünknek tartjuk e konklúziónkat elsősorban olvasóink ama százai, sőt ezrei tudomá- sára hozni, akik e két egylet valamelyikének tagjai- Mélységes felelősséget érzünk azonban a két nagy egylet ÖSSZES TAGJÁVAL szemben is. A mi lapunk olvasóit ugyanaz a közös nyomor késztette kivándorlásra az óhazából, ami a Verhovay és Rákóczi tagjainak túlnyomó többségét (ha nem is igazgató urait). Több mint félévszázad óta egymás mellett dolgoztak lapunk olvasói a Verhovay és Rákóczi tagjaival Amerika gyáraiban, műhelyeinek munkapadjai mellett, a bányák mélyén. Együtt küzdöttek az itteni munkássággal sorsuk, megélhetésük jobbraforditásá- ért, együtt járták a piketvonalakot, sztrájkok idején. Együtt kisérték szivük minden dobbanásával a magyar szülőhaza sokát szenvedett népe küzdelmeit békében, háborúban, az elesettség tragikus napjaiban, az uj kor hajnalhasadásáig. A mi lapunk olvasótábora megköveteli tehát tőlünk, hogy most, amidőn magyar testvéreiket ilyen példátlan veszély a kisemmizés jogfosztás lehetősége fenyegeti, és amikor érdekükben EGYETLEN AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG nem mer, vagy nem akar felszólalni, hogy e válságos pillanatban a MAGYAR SZÓ felemelje szavát és ÓVA FIGYELMEZTESSE A VERHOVAY ÉS RÁKÓCZI TAGSÁGÁT AZ ŐKET FENYEGETŐ nagy veszélyre és feltárja előttük azokat a tényeket amelyekkel a többi amerikai magyar újság nem mer foglalkozni 'cserbenhagyván ezáltal az egész amerikai magyarságot, amelynek létezésüket köszönhetik. Az egyesülés eszméje helyes de... A Rákóczi tagságának egy jelentékeny rétege kezdettől fogva aggodalommal, még pedig jogos aggodalommal tekintett az egyesülési tervezet elé. Nem magát az egyesülést ellenezték, HISZEN AZ EGYESÜLÉS ELLEN NINCS ÉS NEM IS LEHET EGYETLEN BECSÜLETES AMERIKAI MAGYARNAK SEM KIFOGÁSA! Az egyesülés üdvös volna mindkét egylet tagságára, megerősítené mindkét egylet pozícióját, kétségkívül növelné anyagi és szervezeti erejüket, emelné az amerikai magyarság társadalmi tekintélyét és politikai súlyát. Komoly tényező lehetne hanyatló amerikai magyarságunk kulturális élete fellendítésében is. DE AZ AZ EGYESÜLÉSI TERVEZET. AMELYET A JELENLEGI VEZETŐK KÉPVISELŐI KIDOLGOZTAK. E CÉLOKKAL HOMLOK- EGYENEST ELLENKEZNEK! EZ A TERVEZET HALÁLHARANGJA AZ AMERIKAI MAGYARSÁGNAK A POLGÁRI MAGYAR SAJTÓNAK (miként azt saját keservükre hamar megtanulná az a néhány magyar újság, amely a nekik koncként odavetett 10—20 dollárokért röf- számra hozta az egyesülést dicsőítő cikkeket!). És mindenekfölött az egyesülési tervezet or- cátlanul megfosztja az egész tagságot a saját egylete, vagyona fölötti kontroltól, amelyet 70 év óta szakadatlanul gyakoroltak. De erről részletesebbet később. Nagy különbség a tartalékalapokban! Mint említettük, a Rákóczi tagságának egy része komoly aggodalommal fogadta az uj egylet tervezetét. Aggodalmaikat elsősorban a pénzügyi rendelkezések váltották ki. Úgy érezték, hogy az egyesülési tervezet nem veszi kellőkép tekintetbe a két egylet tartalékalapjai között fennálló nagy különbségeket. Mig a Rákóczi tartalékalapja kb. másfélmillió dollár, addig a két- szerannyi taggal rendelkező Verhovaynak csak kb. 900,000 dollár, ama hárommillió dollár helyett, amellyel rendelkezniük kellene, ha tartalékalapjuk olyan arányú lenne, mint a Rákóczié! Kocsis elnök példátlan meghurcolása Ezeknek az aggodalmaknak á Rákócziak körében elsősorban Kocsis elnök adott kifejezést. Magas pozíciója miatt az ő ellenvéleményét, az ő * tiltakozását nem tudták agyonhallgatni, és azok megjelentek a Rákóczi hivatalos lapjában. Mivel elhallgattatni képtelenek voltak, igy az egylet történetében példátlan denunciáló kampányba kezdtek ellene. Gúnyos, becsmérlő hangu cikkeket Írattak ellene, arra kapható személyekkel, amelyekben ezt a becsületes, egyedül a tagság érdekét szem előtt tartó egyleti vezért, Írástudatlansággal, nagyzással vádolták, gunyorosan rárivalltak. hogy “a suszter maradjon a kaptafánál”, “azt sem tudja mennyi kétszer kettő” meg, hogy “azt hiszi, hogy mivel az Isten állást adott neki, észt is adott hozzá”, stb., stb. Hogyan szavaztatta meg a Verhovay Még gyanusabb az a módszer, ahogyan a Verhovay vezetősége az egyesülési tervezetet leszavaztatta. Azzal az ürüggyel, hogy a szavazást meg kell ejteniük a Rákóczi konvenció előtt és hogy saját konvenciójuk összehívására nincs idejük, LEVÉLILEG SZAVAZTATTÁK LE AZ 1951-es konvenciójuk delegátusait és aztán bejelentették, hogy a “112 közül 72 már elfogadta”. Bár alapszabályaik ezt megengedik, de annyi bizonyos, hogy nemcsak a MAGYAR AMERIKAI, hanem az egész amerikai történelemben még ilyen különös körülmények között nem hoztak egyesülési döntést 60,000 kötvénytulajdonos egylete és vagyona fölött! Nagyon sok tag kifogásolta az egyesülés azon részleteit, amely a két egylet 2—2 visszavonuló főtiszt viselőjének, a titkárnak és pénztárnoknak havi 300 dolláros nyugdijat szavazott meg. Nem beszéh'e arról, hogy 'e tisztviselők egyike sem szorul rá anyagilag e nyugdíjra, hiszen valamennyi- ük állandó szép fizetést húzott évtizedeken át és okos beosztással valamennyien tekintélyes vagyonra tettek szert, de havi 300 dolláros nyugdíj (amely a Social Securityval 400 dollárnál is többre tug), egy olyan intézménynél, ahol a tagok jelentékeny része öreg napjaikra, Ínséges körülmények között tengetik életüket, mások pedig a havi 30-tól 100 dollárokig terjedő nyugdíjon élnek egy emberöltőn keresztül végzett nehéz fizikai munka után, nem a legigazságosabb dolognak tűnt fel sok tak előtt. Mindezek előrebocsájtásával térünk rá az egyesülési tervezet LEGVESZEDELMESEBB RENDELKEZÉSEIRE ! A jogfosztási terv Az egyesülés előkészítői, nyilván abban ■ reménykedve, hogy ravasz tervük e döntő pon*’\ ki fogja kerülni az amerikai magyar köz vél erőén / figyelmét, és úgy intézve, hogy az UJ ALAP(Folytatás a második oldalon) EXTRA = A Verhovay-Rákóczi egyesülési tervekkel foglalkozó, valamint a Ford-munkásokat érintő rendkívüli cikkeink sürgőssége miatt mai lapunkat egy nappal hamarabb, de csak 8 oldal terjedelemben juttattuk sajtó alá. Tudjuk, olvasóink meg fogják érteni intézkedéseink szükségességét! V B Vol. IV. No. 22. Thursday, Junius 2, 1955 NEW YORK, N. Y\—Egyes szám 15c (15c a copy) Published weekly by the Hungarian Word, Inc. 130 E. 16th St., at the P. O. of New York, N. Y under the Act of March 2, 1879. N. Y. 3. — Entered as Second Class Matter Dec. 31, 1952
