Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-26 / 21. szám
_£ AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 26, 1955 Lesz-e aulószírájk? A második világháború befejezése óta a munkásmozgalom egyik legnyugtalanabb éve az 1955- ös év. Csak március havában 450 sztrájk folyt. És a java csak most jön, amikor a General Motors és a Ford-gyárak szakszervezeteiben nagy hévvel folyamatban vannak a sztrájkszavazatok, amelyek eddig 10:1 arányban dőltek el a sztrájk mellett. Detroifban az autóvárosban, uton-utíé- lcn, az autóbuszokon, utcasorkokon, boltokban és vendéglőkben másról nincs szó, mint a sztrájkszavazatokról. A GM-üzemekben a szavazat több mint száz városra terjed ki, a Ford-üzemekben pedig vagy húsz városra. Az autómunkások szakszervezetének harciszelleme átterjed más üzemekre is, amint ezt a Chyrsler-gyár munkásai is bizonyítják, akik már júniusban fognak hozzákezdeni a . sztrájkszavazatok megejtéséhez, noha munka- szerződésük csak augusztus hónapban fog lejárni, szerződés ük értelmében azonban a tárgyalásokat már két hónappal az augusztus 31-iki lejárat előtt megkezdhetik. A Chrysler- munkások már a sztrájkszavazat eredményével akarják megkezdeni a szerződés megújítására vonatkozó tárgyalásokat. A GM hatalmas sajtókampánnyal dolgozik a sztrájkszavazatok várható végső sikere ellen. Míg az eddig lezajlott húsz bértárgyalás során a vállalat képviselői csak csufolódtak a szakszervezet követelései felett, a sajtóban (pl. a Detroit Free Pressben) olyan hireket terjesztenek, hogy a vállalat “méltányos ajánlatokat” terjesztett a szakszervezet képviselői elé, mert azt képzelik, hogy ezzel a munkásokat félrevezethetik és kevesebben fognak sztrájkra szavazni. De hiába minden: a GM-szakszervezetek eddig 10:1 arányban a sztrájk mellett szavaztak és a Ford-üzemekben is túlnyomórészt hasonlóképpen szavaztak. Minden jel szerint a végeredmény is ilyen lesz. A gyárosok “sztrájk-alap ja” Közben azonban a gyárak a gyorsmunka erő- szakolt iramában dolgoznak. Az uj autók már elérték az elképesztő 757,856-os számot, ami 100 ezer kocsival több, mint tavaly volt. Soha még az autóiparban nem halmozódott fel annyi uj kocsi . a bemutató termekben, az üres telkeken, a raktárakban — anélkül, hogy vevők volnának rá. Az autómunkások ezt a töméntelen kocsi-mennyiséget az autógyárosok “sztrájk-alapjának” nevezik. A GM hiresztelt “ajánlatai” 6-centes órabéremelésről és egy módosított, talán 4-centes ösz- szegről szólnak a garantált évi bérre vonatkozóan. Ezzel szemben a UAW gazdasági követelései 43 centre rúgnak óránként, amelyből 8 cent menne a garantált évi bérre, 11.6 a béremelésekre, 25 cent a nyugdijakra, az egészségi és'orvosellá- tási fizetésekre, (és ez teljesen a vállalat zsebéből jönne,) végül javított ünnepi és vakációs költségekre. A valóságban azonban az történt, hogy a Ford 34 olyan'indítvánnyal hozakodott elő a tárgyalások során, amelyek a munkások eddig kivívott előnyei elleni lépések voltak. A legnagyobb szavazás a Ford Rouge-üzemben folyik, ahol tudvalevőleg 57,000 munkás dolgozik. A Ford Local 600 vezetői napjában háromszor mondanak beszédeket a gyárépületek mindegyikében dolgozó munkások tömeggyülésén és azt magyarázzák meg, miért van szükség a nagy sztrájkszavazatra, miközben a vállalat megfigyelői ott állnak és hallgatják, miket mondanak a munkásvezérek. Mindez azonban nem félemliti meg a munkásokat. ' i i ^ Az acélipari tárgyalások A legközelebbi bértárgyalások az acéliparban kezdődnek meg. A Pittsburghban junius 7-én meginduló tárgyalások uj jellemvonása az, hogy Jtérően a múlttól, nem a U. S. Steel-el ül le a ClO-acélmunkás-szakszervezet a tárgyalóasztalhoz, hogy az eredményt azután a többi acélgyár is elfogadja, hanem egyszerre mind a hat nagy acélüzemmel. A munkaszerződés értelmében idén csak a bérekre irányulhatnak a tárgyalások. David J. McDonald, a szakszervezet elnöke, kijelentette, .hogy a munkások követelése “lényeges béremelés”, hegy azonban mekkora ez a “lényeges emelés”, azt nem mondta meg. Újságírókkal folytatott beszélgetései alatt célzott arra, hogy ez 20 cent lesz, ami nem olyan sok. Junius 30-án ' a szakszervezetnek már szabad keze lesz a sztrájk kérdésében. Az acélvállalatck eddigelé még nem árulták el, mi lesz az állásfoglalásuk, de mindenki fel van készülve arra, hogy éppenolyan vaske- zü, kemény lesz, mint az összes többi munkáltatóé általában. Mert úgy néz ki a dolog, hogy a munkáltatók szilárd frontba tömörültek, amelyet valahonnan, egyetlen helyről irányítanak. A textilsztrájk New Englandban még mindig sztrájkol 18,000 textilmunkás. Ezek a 10 százalékos bércsökkénté- si követelmény ellen sztrájkolnak. A CIO-textil- munkások azzal a követeléssel mentek neki a bértárgyalásoknak, hogy állítsák vissza azt a 6.5 százalékos bérlevágást, amelyet 1952-ben erőszakoltak ki ellenük. A sztrájk megkezdésekor azonban elejtették ezt a követelésüket és hajlandónak mutatkoztak a jelenlegi munkaszerződések megújítására. Harminchét textilgyár fel is iratkozott a jelenlegi munkaszerződések alapján a megegyezésre, a gyárosok egy csoportja azonban kitart a 10 százalékos bérlevágás mellett. Végétért a Sperry-sztrájk Múlt hét szombatján a Sperry Gyroscope-gyár sztrájkoló munkásainak ezrei gyüléseztek a brooklyni 14. Regiment' Armory-jában és órák hosszat tartó heves vita után elfogadtak egy mindent magábanfoglaló, kopromisszumos, két évre szóló egyezményt, amelyet a CIO-villany- ipari munkások vezetői terjesztettek elébük. Hir szerint 2:1 arányban szavazták meg. Ezzel végétért az ötheti sztrájk, amely a Sperry történetében az első hosszú sztrájk volt. A 450. szakszervezet 9,300 tagjára vonatkozó uj munkaszerződésben biztosítanak 13.3 centes órabéremelést, amiből 8-at azonnal megkapnak, a többit csak 1956-ban. A szakszervezet eredetileg 18 centes mindent magábafoglaló emelést kért, míg a vállalat csak 4 centet akart megadni az elkövetkező három évre. Az uj munkaszerződés azonban nem három, hanem két évre szól, noha a munkások eredetileg 1 évre szóló szerződést követeltek. A vállalat beleegyezett, hogy minden munkás visz- szakapja állását és semmiféle megtorlással nem fognak élni a sztrájk alatt tanúsított magatartásért. Kompromisszumok jellemzik az előléptetésre, a magasabb minősítésekre és a gyárban ledolgozott évek tekintetbevételére irányuló javításokat. A részleteket egyébként még nem hozták teljesen napvilágra, az egyezmény azonban megtörtént. Az öthetes sztrájkban a gyár munkásai olyan harcosságról tettek bizonyságot, amely méltó válasz volt a vállalat kemény, vaskezü módszerére, amely erőszakkal dolgozott, a munkafelügyelőket rendőri karhatalom segítségével erőszakolta át az őrvonalon (a sztrájk első hetében), a hadsereg katonai rendőrségének zászlóaljával fenyegetődzött és rágalmazó sajtókampányt folytatott a longislandi szakszervezet ellen. A Sperry-munkások harciszelleme nyilván meglepte azokat, akik abban a hiedelemben éltek, hogy az úgynevezett, biztonsági elbocsátások és vörösfaló tisztogatások magán a szakszervezeten belül az elmúlt öt vagy több év során tönkretették a munkások harci készségét. Egyéb sztrájkok Immár hetedik hete tart az Atlantic Gray- hound autóbusz-soffőrök sztrájkja, amelyet az AFL villamosvasúti munkások szervezete rendez tiz déli államban. Béremelésért sztrájkolnak a CIO United Packinghouse Workers (húsipari munkások) szervezetébe tartozó Codchaux és Colonial cukorfinomitók munkásai. E sztrájk főproblémája az északi és déli államokban fizetett bérek közötti különbségek kiegyenlítése. Közben Miamiban a szállodai alkalmazottak sztrájkja a 420,000 tagot számláló szállodai és éttermi munkások szakszervezetének is egyre fontosabb ügyévé válik. Különösen a newyorki társszervezetek állnak melléje és támogatják az 1 millió dolláros sztrájk-alap azonnali létrehozásának tervét. A newyorki központi szakma- és munkatanács teljes támogatásra szólította fel tagjait. A napokban ért véget két nagyfontosságu déli sztrájk: a vasutasoké és legújabban a telefon- munkásoké. Mindakettő március 14-én kezdődött. Az utóbbit a CIO hirközvetitési munkások szak- szervezete vívta a Southern Bell-telefontársaság ellen; az előbbit tizennégy vasutasszervezet a A SARN0FF-TE1W Vagy két héttel ezelőtt hozták nyilvánosságra a sajtóügynökségek és nagylapok a Sarnoff-ter- vet, noha azt már április 5-én benyújtotta a Fehér Házba David Sarnoff tábornok, a Radio Corporation of America (az RCA) igazgatósági elnöke. Ebben a negyvenkét oldalas memorandumban a sajtóbeszámolók szerint Sarnoff azt javasolta, hogy legalább hárombillic dollárt fordítsanak “a felforgató tevékenységek bátorítására a vasfüggöny mögött” és a lehető legerélyesebb, a lehető legnagyobb hatású propagandát fejtsük ki a szovjet népek, szövetségeseink és az el nem kötelezett országok népei közt, szóval az egész világon keresztül-kasul, beleértve az Egyesült Államokat is. Többek közt — és itt egészen kilóg a lóláb — azt ajánlja, hogy a “szabad” országokban autóra szerelt színes és nemszines televíziós vásznakon előadásokat kell bemutatni a népeknek, továbbá “olcsó és könnyűsúlyú, Amerikára beállított televíziós készülékeket kell osztogatni az emberek közt,“ (nyilván az ő vállalatainak készitményeit millió s millió példányban, amelyet a nagyszabású propagandakampányra előirányzott pénzből fizetnének, beleértve a busás profitot.) “A propaganda, mondotta a javaslatban, nem öncél, hanem — előkészítés cselekedetre. Szavak, amelyeket nem támogatnak tettek, amelyek nem szülnek tetteket, elvesztik ütőerejüket”, “a védelemből át kell menni támadásba, igy válaszoljunk a politikai, ideológiai, felforgató kihívásra”. Azt hangoztatja, hogy a legbiztosabb mód a tüzes háború megnyerésére az, ha megnyerjük a hidegháborút. A Samoff-javaslat egész szövege ebben a lázi- tó, “robusztus” stílusban van megfogalmazva. A Fehér Ház sajtótitkára, James C. Hagerty szerint a Fehér Ház tudtával és jóváhagyásával került nyilvánosságra s illetékes tényezők “az Elnök irányítása mellett behatóan tanulmányozzák.” Az időben az Elnök egyszersmind már hajlandónak mutatkozott a négyhatalmi konferenciára, sőt azóta már bele is egyezett. Látható az óriási ellentmondás a Sarnoff-ja- vaslat és a négy nagyhatalom nyárra tervbevett találkozója közt. Mihelyt fujdogálni kezdtek a hidegháború békés megoldása irányába menő szelek, a nagytőkés vállalatokat borzongás és rémület fogta el és tartja megszállva. Ennél nagyobb gazdasági katasztrófa nem érhetné őket, hiszen ha nem lesz hidegháború, nem lesz tüzes sem, enélkül pedig hova lesznek a nagymilliós hadi- megrendelések, a példátlan profitok, a nagytőkések diktatúrája, a felkorbácsolt hisztéria, a munkásszervezetek tervbevett szétrebbantása vagy legalább is .oly szigorú kordábantartása, hogy a dolgozók meg ne moccanhassanak és hova lesz a hadi költségvetés csillagászati billiós dollártömege, amelyet még képzeletük minden megfeszítésével sem tudnak elherdálni, hova lesznek “a régi jó idők”? — Ezeknek tehát minden érdekük, hogy a hidegháború ne csökkenjen, sőt minél jobban fokozódjék. Érdekük, hogy a békés megegyezés kísérletei megniu.su]janak és a háborús szenvedélyek minél magasabban lobogjanak, A nagyüzletnek ugyanis nem szabad lankadnia, mert abból olyan válság kerekednék, hogy a belpolitikai élet, a választások jövője még a nagy paraziták ellen fordulna. De hiába minden! A világ népei békét akarnak és a közvélemény nyomása még az elnöki szándékokra, a politika irányítására is ellenállhatatlan nyomást gyakorol. A Sarncff-izgatást elfojtotta a bekét sürgető világ moraja. MÜNCHENBEN egy iskolás fiú föladatában megírta élettörténetét és azt jósolta magáról, hogy az iskolából hazamenet fog meghalni. Egy óra múlva hazamentek és alighogy kilépett az iskola udvarának kapuján, holtan esett össze. Louisville &’Nashville vasúttársaság ellen. A telefonsztrájkban 50,000 munkás vett részt, akiknek 65 százaléka nő volt s azért tört ki, mert a társaság az uj munkaszerződésbe bele akarta venni a sztrájktilalmi záradékot. A munkások a panaszaik rendezésére felállítandó független dön- tőbirósáskodási rendszer bevezetését, valamint az északi és déli államokban fizetett bérkülönbözetek megszüntetését követelték, A vasutassztrájk tizennégy államra terjedt ki s ezt is erőszak, munkások lelövése s egyebek jellemezték. A végén döntőbíróságban egyeztek meg s az fogja a differenciákat végleg rendezni.
