Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-28 / 17. szám
April 28, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 ALBERT EINSTEIN emlékére A hitleri Németországból menekülnie kellett, volt oka félni, hogy a nácik orvul meggyilkolják. Kijött Amerikába még abban az időben, amikor az eretneküldözők nem ültek a magas lovon. Az üldözésben azonban itt is része volt olyanok részé ről, akik arra sem lettek volna méltók, hogy megoldják saruja szíjait, vagyis hogy kitisztítsák cipőit. 1950-ben, szeptemberben, John E. Rankin képviselő, azt mondta róla: “vén svindler”, akinek “a kommunista frontszervezetekkel” voltak kapcsolatai, ki kellene toloncolni az országból. 1951 áprilisában az Amerikaellenes bizottság “felforgató szervezetek” támogatójának nevezte. “Bűnei” közé számították, hogy már 1947-ben sürgette az atombomba használatának betiltását és kijelentette, hogy amikor US erre csak olyan feltételek mellett hajlandó, amelyeket maga szab meg, nagy hibát követett el. 1950-ben figyelmeztető szóval fordult a világhoz, hogy a hidrogénbomba előállításával “á technikai lehetőségek sorába lépett a légkör rá- dioaktiv megmérgezése és minden élet megszüntetése a földön.” Figyelmeztetett arra is, hogy békét mindaddig lehetetlenség lesz elérni, amig minden egyes lépést azzal a meggondolással tesznek, hogy a jövőben összeütközésre kerül a sor. Elitélte azt a felfogást, hogy fegyverkezéssel lehet biztonságot teremteni. Ezt katasztrofális téveszmének minősítette. Elitélte az eretneküldözést Határozottan ellenezte a hidegháborús módszereket. Kijelentette, hogy “a felsőbbrendü katonai hatalommal elért biztonság” politikája odavezet, hogy “óriási pénzügyi hatalmat összpontosítanak a katonai hatóságok kezében, militarizálják az ifjúságot, megszigorítják a polgárok hűségének felülvizsgálását, megfélemlítik a független politikai gondolkodású embereket, a rádió, sajtó és iskola révén tömik a közösséjg fejét s a közvélemény felvilágosítását egyre jobban megszorítják a katonai titoktartás nyomása alatt.” Lankadatlanul ellenezte az eretneküldözést. Azt tanácsolta, hogy ha valakit kongresszusi bizottságok elé idéznek, tagadja meg a tanúskodást, még akkor is, ha ezért börtönbüntetést kell elszenvednie. 1953-ban azt Irta William Frauenglass középiskolai tanárnak, (akit elcsapással fenyegettek, ha nem válaszol a kongresszusi bizottság eretnek üldöző kérdéseire): “A reakciós politikusoknak azzal sikerül gyanakvást csepegtetni a nagyközönségbe minden értelmiségi erőfeszítéssel szemben, hogy a kívülről fenyegető veszedelemmel ijesztgetik. Mit tegyen az értelmiségi kisebbség ilyen gonoszság ellen? Minden értelmiségi egyén, akit ilyen bizottságok elé idéznek, meg kellene, hogy tagadja a tanúskodást, vagyis fel Jcell készülnie arra, hogy bebörtönzik és gazdaságilag tönkreteszik, egyszóval arra, hogy egyéni jólétét áldozza fel az ország kulturális jólétének érdekében. Ha elég ember akad, aki készen áll erre a súlyos lépésre, akkor sikeres lesz az ellenállásuk.” McCarthy gyűlölte Ilyen kiállás miatt hívta ki maga ellen Joseph McCarthy szenátor gyűlöletét, aki őt “Amerika ellenségének” nevezte. Emiatt Herman Welker képviselő, egy mccarthysta, is megtámadta az eretneküldözés elleni sikraszállásával. Einstein azzal tette nevezetessé 75. születésnapját, hogy felszólította fogadott hazája polgárait: dacoljanak a politikai társulásuk kiszima- tolására irányuló inkvizícióval. Amikor a “Reporter” folyóirat tavaly novemberben felkérte, fűzzön megjegyzéseket a tudósok problémáiról a mai nehéz időkben, Einstein a következő választ adta: “Ha újra fiatalember lennék és el kellene határozni magamat, milyen pályára lépjek, nem mennék tudósnak, sem tanárnak. Inkább bádogos vagy handlé (házaló) lennék abban a reményben, hogy a mostani körülmények közt még mindig lehetséges függetféhségnek egy szerény színvonalát elérjem.” A világ legnagyobb tudományos elméje ilyesmit nem az uralkodó politikai áramlatokkal való megelégedésből, hanem csak keserűségből mondhatott, de gyermeki tisztaságú szivében nem elkeseredés lobogott, hanem maró gúny, és szavai szijas ostorként csaptak a reakciósok arcába. Einstein mindenkor az üldözöttek és elnyomot/---------------------------------------------------------------------\ Szaktudósnak kellett lenni annak az embernek, aki Einstein tudományos müveit és megállapításait megértette, az átlagember nem hatolhatott azok mélyére, de mindennek ellenére őt becsülték és szerették az emberek a legjobban mind között. Mert ha matematikai képleteit nem is értették, a közönség számára tett kijelentéseiből tudták, hogy ez a nagy ember megveti a kegyetlenséget, az erőszakot és az elnyomást. Ebből könnyen következtethettek forrón érző emberi szivére, mely tele volt gyengédséggel és finomsággal és méltó volt az emberek forró viszontszeretetére. Bármily magasan szárnyalt is tündökletes szelleme a világűr végtelen rónáin, ez nem csökkentette szánó együttérzését azzal a rejtelmes porszemmel, amelynek — ember a neve. Abban a civilizációban, amely a földi javakat tartja a legnagyobb értéknek, lenézte ezeket az igényeket. Alázatosságában (“Kérkedik éretlen kincsével az iskolagyermek, Mig a teljeseszü bölcs megalázza magát” — Kazinczy Ferenc) alázatosságában nem volt semmi mesterkéltség, sem a hatalom felől táplált kételkedésében. Bejárta a tudományok minden országutját, ámde ez nem csökkentette benne a szívélyesség, a tisztességesség és a szegény emberi élet iránt érzett tisztelet értékeit. Ezért van az. hogy bármily magas szellem volt is, mindnyájan úgy éreztük, hogy itt van velünk, közöttünk s együttérez nyomorúságainkkal. Az elmúlt években meglehetős borzalommal hallotta, hogy nevét elsősorban emlegetik az atombomba feltalásával kapcsolatban. ő, aki egész életében békebarát volt szellemben és meggyőződésben egyaránt, szive ellenére jutott el ahhoz a Következtetéshez 1939-ben, hogy az Egyesült Államok nem törődhetik bele, hogy a nácik hozzák létre az atombombát elsőnek. És amily mértékben előhaladt az atombombagyártás, Einsteint annál nagyobb aggodalom fogta el az ember végzete miatt. Nem pökhendien, nem éles szóval, de szüntelenül hangoztatta kétségbeesett figyelmeztetését a kis emberek felé, akik nem voltak tudatában az atomfegyverek tragikus következményeinek, még ha neki is része volt azok megteremtésében. Egy Ízben a következőket mondotta: “Világunk olyan válság előtt áll, amelyet voltaképpen még meg sem értenek azok, akiknek hatalmában van nagy döntéseket hozni. E döntések életet vagy halált jelentenek. Az atom szabaddá tett energiája mindent megváltoztatott, kivéve gondolkodásmódunkat. ENNEK KÖVETKEZTÉBEN PÉLDA NÉLKÜL ÁLLÓ KATASZTRÓFA FELÉ SODRÓDUNK.” Rettenetes nagy figyelmeztetés. Gondoljuk végig százszor és ezerszer! Világos, sürgető szavak ezek, amelyek megértéséhez nincs szükségünk fizikai és matematikai szakismeretekre. Nem hisszük, hogy irányzatossággal vádolhatnak, ha azt állítjuk, hogy összes kijelentései közül leginkább ezeknek a szavaknak megszivlelését kötné Einstein a lelkünkre — felejthetetlen emlékül, ha a síron túlról mégegyszer megszólalhatna. \_____________________________________________> tak pártján volt. Mielőtt a Rosenberg-házaspárt bírói utón meggyilkolták volna, a következőket irta Truman elnökhöz: “Lelkiismeretem hajt, hogy sürgető szóval kérjem önt, változtassa meg a halálos Ítéleteket.” Az oroszokról A béke ellenségei nem fognak szívesen gondolni Einstein véleményére az oroszokról. Többek közt ezt mondta: “Sajtónk már hosszú évek óta félrevezet bennünket az orosz nép és kormány teljesítményei felől.” A szocializmus jövőjének előjeleit látta, amikor csodálattal beszélt “a legjobb müvek mam- mut-kiadásairól, amelyeket mindenfelé terjesztenek, mohón olvasnak és tanulmányoznak abban az országban, ahol 25 évvel ezelőtt minden kultúra csak a kiváltságos kevesek vékony rétegére volt korlátozva.” - Ez a .tudós elme, amelyre az egész világ úgy tekint fel, mint olyan emberre, aki a létezést leghomályosabb távolságaiba is bele tudott lesni, azt mondta: “Olyan forradalom ez, amelynek jelentőségét mi csak halványan fogjuk fel.” És csak ez a fenséges géniusz mondhatta tréfás gúnnyal és szellemesen: “A legérthetetlenebb dolog a világon az, hogy érthető.” így élte le életét: gondolkodva. És amit gondolt, azt ki is mondta. Az igazság szent és sérthetetlen volt számára; senki se merje azt korlátozni vagy birsággal sújtani annak kimondóját. Ezt az elvet maga is pontosan követte s ezért tudta tanácsolni a középiskolai tanárnak, hogy szálljon szembe az inkvizícióval. A tudósok tökéletes mintaképe volt, mert szentül hitte, hogy az ember végül is mindent meg tud érteni. Egy marcona, mord katonaember, James Fife tengernagy, azt mondta Einsteinről: “Menjen vissza, ahonnan jött!” És biztos, hogy ha Einsteint nem védte volna mindennél jobban legendás hírneve, zsaruk és hekusok rángatták volna ki az ágyából már régen, csak azért, mert mint menekült jött ide. De hát az Egyesült Államokat nem politikai és vallási menekültek alapították? Kevesen vetik fel maguknak a kérdést, hol állna ma a tudomány Amerikában, ha nem jöttek vol- no állandóan tudósok, akiket Európa gaz barbárai üldöztek ki odaátról. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ha Einstein ma kérne belépési vízumot Amerikába, a Walter-McCarran-törvény értelmében megakadályoznák, hogy idejöjjön. De még akkor is, ha sikerülne bejutnia, nem engednék meg se mukkanni veszélyes gondolatai és volt társulásai miatt. Az az ember, aki elindította azt a tudományos forradalmat, amelytől függ ma az ország atom- energiás hatalma, nem menne ma át a biztonsági vizsgán! Felfordult világ! Furcsa világ, ahol a hazugságot hamis tanukkal bizonyítják s a világ legnagyobb matematikai zsenijét meghurcolják és még halála hirére is lekicsinylő szólamok pengenék az olyan reakciós bulvárdlapok hasábjain, mint a Mirror vagy a Daily News. A törpékből s a percek óriásaiból szürke por lesz, mig századunkat talán Einstein századának fogja magasztalni egy tisztultabb utókor. ★ A “Monthly Review” független szocialista folyóirat 1949 májusi számában Albert Einstein cikket irt “Why Socialism"? (Miért szocializmus?) címmel. Ennek a cikknek legfontosabb részeit idézzük az alábbiakban: “Az emberi társadalom válságon megy keresztül. A tőkés társadalom gazdasági anarchiája, amint ez a társadalom ma fennáll, véleményem szerint az igazi forrása a bajnak. Annak, hogy a tőke kevesek kezében koncentrálódott, eredménye a magántőke oligarchiája, amelynek rettentő hatalmát még demokratikusan szervezett politikai társadalom sem akadályozhatja meg eredményesen. Ez igaz azért, mert törvényhozó testületek tagjait politikai pártok választják, főleg magántőkések pénzelik vagy befolyásolják másféleképpen, olyanok, akik gyakorlati célokból elválasztják a választó testületet a törvényhozóitól. Követelménye az, hogy a nép képviselői ténylegesen nem védik meg kellőgép- pen a nép korlátozott kiváltságokkal biró rétegeit. Sőt, a fennálló körülmények között, magán- tőkések tartják közvetlenül vagy közvetve a kezükben a tájékoztatás főforrásait (a sajtót, a rádiót, a közoktatást.) A tőke magántulajdonlására alapított nemzetgazdaságban fennálló helyzetet két főelv jellemzi: először: a termelési eszközök (a tőke) magánkezekben van és ezek ugv rendelkeznek vele. ahogy nekik tetszik; másodszor: a munkaszerződés szabad úgy, hogy amit a munkás kap, azt nem az általa termelt javak való értéke határozza meg, hanem minimális szükségletei és a tököseknek a munkaerő tekintetében előálló szükségletei az állásokért versengő munkások számával kapcsolatban. A termelést profitért végzik, nem használat céljából. Nincs intézkedés, hogy mindazok, akik képesek és hajlandók dolgozni, mindig is abban a helyzetben legyenek, hogy alkalmazást találjanak. Csaknem mindig ott van “a munkanélküliek hadserege.” A munkás abban az állandó félelemben él, hogy elveszti munkáját. Mivel pedig a munkanélküliek és a rosszul fizetett munkások nem képeznek hasznot hajtó piacot, a fogyasztói javak termelése korlátozott és ennek következménye a nagy nyomor. A technológiai előhaladás gyakran több munkanélküliséget eredményez inkább, mint sem a munka terhétől mindenki számára való megkönnyebbítést. A profit-motivum a tőkések közt dúló versengéssel kapcsolatban felelős a tőke felhalmozásának és felhasználásá- (Folytatás a 12-ik oldalon)
