Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-31 / 13. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 31, 1955 Ezeréves álom megvalósulása ! (Részletek Deák Zoltán ünnepi beszédéből a bronxi Magyar Házban, 1955 március 20-án tartott szabadságünnepélyen) A magyar nép, akárcsak fogadott hazánk, Amerika népe, olyan napot választott legnagyobb nemzeti ünnepének, amelyen forradalmi eszközökkel hajtott végre változást egy olyan társadalmi rendben, amelynek további fennmaradása összeegyeztethetetlenné vált életével, szabadságával a boldogsághoz való jogával. 1 Miért választotta a magyar nép éppen Március Idusát nagy nemzeti ünnepének 7 Miért zárta ép ezt a napot szivébe? Hiszen lett volna bőséges alkalma választani nagy, nevezetes történelmi események évfordulói között! Miért nem választotta a magyar nép történelme valameiy más nagy dicső eseményét nemzeti ünnepre való felmagasztalásra ? Miért nem lett nemzeti ünnep ■ Horvátország, Szlavonország, Csehország, Moldva meghódításának, Nándorfehérvár védelmének. Buda felszabadításának évfordulója? Miért nem választották Szent István, Nagy Lajos, vagy Mátyás király megkoronázásának, a Pragmatica Sanctio vagy az 1867-iki kiegyezés évfordulóját? Miért nem jutott soha senkinek eszébe megünnepelni egyetlen Habsburg király vagy éppen Horthy Miklós születése napját? Nem! Történelmünk valóban nagy, vagy mesterségesen naggyá kinevezett napjai közül egyes- egyedül március 15-ikét zárta népünk a szivébe. Azt a napot, amelyben egy csapzotthaju, sápadt nyúlánk fiatalember, egy szeles koratavaszi napon, 107 esztendővel ezelőtt, zuhogó esőben elszavalt egy verset a pesti Nemzeti Muzeum bejáratának párkányán. Engedjék meg, hogy e versből, a Nemzeti Dalból, egyetlen szakaszt kiemeljek: “Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A Nemzeti Dal igazi értelme Kiemelem e szakaszt, mert szerény véleményem szerint ez a kulcs-szakasz a Nemzeti Dalban. Itt van a legmélyebb értelme .a legforradalmibb magyar versnek. E sorokat számtalanszor hallottuk, olvastuk, de gondolkoztunk-e valójában igazi jelentőségükről ? / Szószerint értelmezte-e Petőfi e sorokat: ÉS MI MÉGIS LÁNCOT HORDTUNK!” NEM! Az a lelkes közönség, amely 107 esztendővel ezelőtt hallgatta Petőfit, tisztában volt ezzel. Azok között a magyar parasztok, kereskedők, polgárok, diákok között, akik azon a feledhetetlen napon hallgatták Petőfi Sándort, egyetlen egy sém hordott láncot! A lánc, amelyre Petőfi célzott, s amelynek ■szimbolikus jelentőségét minden hallgatója azonnal megértette, az a lánc volt, amely a magyar nemzetet, a magyar államot saját érdeke és a nép akarata ellenére századokon át a Habsburg- házhoz, az osztrák államhoz kötötte. Az a lánc volt az, amely megakadályozta a magyar népet saját ipara kifejlesztésében, nemzeti önállósága elérésében, amely bénítólag hatott a magyar nép életének minden megnyilvánulására, amely a földművelő népet jobbágysorban, de amely a nemességet is szegénységben, elmaradottságban tartotta. EZT A LÁNCOT akarta Petőfi és a szabadság- harc többi nagy vezére, Kossuth és Táncsics leverni a magyar nép karjáról! Petőfi, Kossuth, Táncsics látnoki lelkülettel megérezték, ha a magyar nép nem szákitja el ezt a láncot, a Habsburg-ház, amely a pusztulásra való megérettségének már egy évszázaddal ezelőtt számos jelét adta, magával fogja vonszolni a magyar nemzetet a megalázottságon. kiszolgáltatottságon, alárendeltségen és nyomoron keresztül az elkerülhetetlen katasztrófába! Megértette ezt a magyar r.ép. Tudta is már jóideje, de ahhoz, hogy cselekdni is képes legyen, meg kellett érnie minden tényezőnek: politikainak, gazdaságinak, lélektaninak. És Petőfi iáng- leike azon a napon lángralobbantotta a magyar lelkekben felgyülemlett elégedetlenséget, lángralobbantotta a cselekvés vágyát, az önbizalom tüzet. E lángnál, a nemzeti eksztázis egy röpke pillanatában, miközben Petőfi szavai zengtek lelkében, a nép ama halhatatlan néhány perc alatt átélte ősei minden bánatát, átszenvedte elődei minden keservét és fájdalmát — de egyben meg is ízlelte a szabadság, függetlenség, a nemzeti elhivatottság mámoritó érzését! És a magyar nép e pillanatban bekopogtatott a boldogabb jövendő ajtaján. Akkora önbizalommal, hogy szinte szilaj jókedvvel szállt szembe az akkori világ két legnagyobb katonai hatalmasságával és egyideig úgy is nézett ki, hogy a világcsoda megtörténik és a maroknyi magyar nép szétzúzza az osztrák császár és az orosz cár hadait ! De az ajtó — ezúttal — nem nyílt meg előttük, ősi ellenségei, a Habsburgok német zsoldosaikkal, cári szövetségeseikkel, magyar főúri lakájaikkal letaposták népünket. De 1848—49 nagy nemzeti eksztázisának tüzét lelkében soha többé kioltani nem tudták. Ott maradt az minden igaz magyar szivében. Hordták magukban a bánat, az elnyomás, a nyomor sötét óráiban, hordták magukkal a bölcsőtől a koporsóig. Magával hozta azt ide Amerikába is minden igaz magyar. Tudták, hogy az ajtó egyszer csak meg fog nyílni: “Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksuly alatt!” A boldogabb korszak küszöbén És az ajtó megnyit... Megnyílt tiz esztendővel ezelőtt... 1945 április 4-én! IVjé'gnyiíótták számára a szabadságszerető népek hadai: a'hitleri fasizmus ellen közösen harcoló amerikaiak, angolok, franciák, lengyelek, de mindenekfölött a szovjet hadsereg katonái! De sok magyar vér hullt idegen érdekekért, idegen célokért, idegen földeken, amig megnyílt az ajtó! Hej, ha áruló urai nem bocsátották volna áruba, ha annak a sok drága magyar Vérnek legalább egy kis hányada a SAJÁT felszabadulásáért hullott volna, mennyivel hamarabb bekövetkezett volna a felszabadulás! De sokat szenvedett magyar népünk, de sok magyar élet, magyar tehetség veszett el, de sok magyar álom, magyar remény hervadt el. De a börtönajtó egyszer mégis csak megnyílt s azon keresztül a magyar nép kilépett a szabadba és elindult egy uj boldogabb korszak utján... Tisztelt ünneplő közönség! Valamennyien, akik itt vagyunk tisztában vagyunk azzal, hogy vannak sokan Amerikában, Bocskay István Magyarország szabadságáért, Erdély függetlenségéért és a vallásszabadságért harcolt a Habsburgok ellen a 17-ik száazd elején akik nem osztják nézeteinket szülőhazánk mai helyzetét illetően. Vannak, akik azt állítják, hogy a magyar nép MOST van elnyomva és itt az ideje, hogy felszabadítsuk őket. Ha ezek az urak ily állhatatosan és ily nyomatékosan sürgették volna a magyar nép felszabadítását A MÚLTBAN, akkor mostani hirtelen érdekeltségük a magyar nép “felszabadításában” legalább látszólag indokoltabb, s mondjuk csak ki, becsületesebb lett volna. Miért nem követelték ezekben a körökben a magyar nép felszabadítását, amikor bebizonyit- hatóan hárommillió koldus hazája volt Magyar- ország, amikor a magyar nép nyomora akkora volt, hogy abból a tejjel-mézzel folyó Kánaánból egy emberöltő alatt kétmillió életerős ember volt kénytelen kivándorolni ? Miért nem mozgósítottak ezek az urak a magyar nép megmentésére, felszabadítására, akkor, amikor Ferenc József vitte a magyar nép szine- virágát az oroszországi és szerbiai vágóhidakra? Miért nem szerveztek ezek az urak felszabadi- tási mozgalmat akkor, amikor Eckhardt Tibor ébredői és Héjjas Iván darutcllas banditái ártatlan magyarokat gyilkoltak Izsák és Orgovány erdeiben, vagy kínoztak a Britaniában? Miért nem igyekeztek Magyarországot felszabadítani, amikor Horthy Miklós lepaktált náci Németországgal s fasiszta Olaszországgal? Miért nem igyekeztek a magyar népet felszabadítani, amikor Horthyék Voronyezsnél védték a szentist\áni határokat és Szálasi vitézei a Du- naparton védték a nyugati kultúrát ártatlan emberek százainak felkoncolásával ? Ha ezek az urak és wallstreeti védnökeik mindenáron felszabadítani akarnak, az ég szerelmére, menjenek máshova, nézzenek másfelé! Hisz ezen a világon ma is van még ép elég felszabadítani és megmenteni való! Miért nem segítenek az emberiséget felszabadítani a hidrogén- bomba által, való pusztulás szörnyű Veszélye alól? Miért nem segítenek felszabadítani az elmaradt népeket a nyomor, az éhínség, a betegség ezernyi válfaja alól? Ázsiában, Afrikában, Amerika egy részében emberek ezrei halnak meg évente szennyben, nyomorban, betegségben? Miért nem szabadítják fel azt a világot a faji és vallási előítéletek sötét miazmájáből? Miért nem szabadítják fel az emberiséget a gyermek- paralizis, a szívbetegségek, a rákbetegségek szörnyű csapása alól. Az atomenergiát e téren sokkal hatásosabban, áldásosabban lehetne felhasználni, mint ártatlan emberek százezreinek megégeté- sére! Miért nem szabadítják fel saját népünket a növekvő bűnözési hullám, a fokozódó elmebetegségek csapása alól. Miért nem szabadítják fel a néger népet és más kisebbséget, a bevándoroltakat a diszkrimináció és a hisztérikus üldözések borzalmas megpróbáltatásai alól? Nem, a Szabad Európa és a Szabad Ázsia urai és az ezek járszalagján futkározó magyar szabadsághősök hősnők, a Magyar Szövetség urai, a Nemzeti Bizottmány tagjai, az Eckhardt Tiborok, az állásnélküli nyilas tábornokok és őrmesterek, a Varga és Galambos páterek, Harsányiak, és Hajmássyak, Urbán Ernők meg a többiek mindenáron olyan népeket akarnak felszabadítani, akik nem kémek az ő felszabadításukból. Ezek az urak most akarják a magyar népet felszabadítani, amikor a magyar nép már behegesztette ezeresztendős égő, vérző sebét' s visszanyerte a földet önmagának. Amikor a magyar nép felépítette hazáját a nyilasok által örökségül hagyott romokból. * f £ jj| Volt ezeKnex az uraknak, ezeknek a felszabadító lovagoknak, ezeknek az álszabadságharcosoknak és orleánsi ál-szüzeknek ezer esztendejük a magyar nép felszabadítására. Századokon át osztrák gyarmat volt Magyar- ország, miért nem szabadították fel. Századokon át pusztított a proletárbetegség, a gyermekhalál, akkor nem kellett nekik felszabadítás. Hát hagyják most már hogy a magyar nép maga erejéből, a maga módszerével boldogítsa önmagát Eckhardt, Gaiambos páterek és Hajmás- sy Ilonkák segítsége nélkül! A magyar nép joggal mondhatja a költő sza- vaival: , ; _ ^ Ez az ország a mi országunk. Itt most már a mi kezünk épit! Tobzódtatok, tobzódtatok, Elég volt, ezer évig! j (Folytatás a harmadik oldalon) 'jj >
