Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-03 / 9. szám

16 AMERIKAI MAGYAR SZÓ \ < ■ March 3, 1955 MONTESQUIEU A mult hónapban volt halálának 200-ik évfor­dulója, de szavának fénye ma százszoros. Békéért küzdő százmilliók idézik az élő Montesqiueut. Azt, aki — Yoltaire-rel és Rousseauval — a forrada­lom felé haladó liberális polgárság legnagyobb gondolkodója. . . s a 18-ik századi Felvilágosodás­nak a liberális polgárság céljain messze tulvilági- tó elméje volt. Voltaire és Rousseau idősebb kortársaként — s reájuk is hatással — áll a világtörténelmi válto­zás, a Francia Forradalom küszöbén Montesquieu. A forradalmárok az ő könyveikkel hadakoznak majd. A fiatal Montesquieu első remekműve, mely hírnevét megszerzi s egymagában is örökre fel­tartaná : a Perzsa Levelek. Voltaképp párisi le­velek: honi állapotoknak, honi társadalomnak gyilkosán szellemes szatírái, keleti nevek áttet­sző fátylai alatt, megelőzve Voltaire s mások ha­sonló müveit. Európai iskolát teremtenek, mely­be majd Bessenyeink müve, Tariménes utazása is beilleszkedik. It még fényes szépirói tollát forgatja a gondolkodó — s véghezvisz máris va­lamit. “Az első egyházatyák apológái nem a keresz­ténység mellett érveltek, hanem szétzúzták a po­gányságot” — mondja hagyatékában egy fel­jegyzése. Jól látta hát szerepét: nagyszabású ér­velése az uj mellett önnön nagyságát nem min­denütt éri el, de ami kellett hozzá, a réginek szét­zúzását már fiatalon dicsőséggel viszi véghez. A fiatal hivatalnok-báró nem tartozott az oli­garchiához; ifjúságának döntő élménye a Nap­király önkényuralma volt. Ezt ismerte fel leg­főbb rossz gyanánt; hogy ez pusztuljon s hogy ilyesmi semminő cimen vissza ne térhessen — ennek biztosítékokkal való körülbátyázásában te­lik majd élete. Ez maga A Törvények Szelleme. . . Hanem ezt a müvét még meg kell, hogy előzze valami. Évekig járja Európát, minálunk is meg­fordul. De a délfranciát, a római ivadékot Róma nyűgözi le. S aki a szépiróból a politikai gondol­kodóhoz még hiányzott: megszületik a történet - iró. Nagy müve, az Elmélkedések a rómaiak nagyságának s hanyatlásának okairól, valódi po­litikai történelem, s a történetírásban korszakal­kotó: szerves fejlődést vizsgál, először iktat a történelembe összefüggést. Ám észre kell ven­nünk itt egyebet is. Az előző nagy polgárforradalom, az itáliai rene szánsz a régiségnek inkább még csak görög ré­széből, feltáruló bölcseletéből és művészetéből nyert bátorítást, ihletet. A Francia Forradalom -— a római történelem Montesquieu-jén keresztül —, már a római Kapitólíumhoz, a Római Köztár­saság állammüvészetéhez fordul: az érdekli, ah­hoz méri önmagát. Nem véletlen, hogy az egész Francia Forradalom római stíluselemekkel díszí­ti közéletét. E republikánusság politikai vezér­szavát már a rómaiakról elmélkedő Montesquieu mondja ki. Az Erényt. S ekkor húsz évre elvonul, elmélkedik. Mikor tollát újra fölveszi: Írhatja már a po­litikai gondolkodó nagyszerű főmüvét, A Törvé­nyek Szellemét — melynek halhatatlanságán az sem ront semmit, hogy végkövetkeztetése nem megy túl az alkotmányos monarchián. — (Ugyan telhetett-e tőle egyéb — ötvenegy évvel a Bastille s még többel a "trón megdöntése előtt?) Nincs e hatalmas történelmi okmánynak, a l’Esprit des Lois-nak — amelyet jelentőségben majd a rqusseaui Contrat Social, a Társadalmi Szerződés követ — szinte egyetlen végkövetkez­tetése sem, mely helyét megállta volna. Pénzel­méletét (a pénzt, mint jelet) tévesnek minősi- tette Marx. Alkotmányos álláspontját “közvetve leküzdötte” Rousseau — állapította meg. Engels. A hatalmat törvényhozó, vérehajtó s bírói részre osztó elméletét Rousseau még átvette, de már ki is figurázta, a polgári állam pedig kietlen forma­lizmussá, torzképpé silányitolta. Maga kimondja, hogy “a monarchia szelleme háború és gyarapo­dás”, egész müvének politikai erkölcstana köz- társasági — s ezzel maga mond Ítéletet saját tanításáról: nemesség és polgárság kompromisz- szumáról. * Érzi .hogy elméje messze tulragadta kasztján, — de végül mégis bennerágad. Egy lebirhatatlan rettegése van: az önkény, még a demokráciában is. Ami ebben igazság — épp az uralkodókaszt diktatúráját a polgári demokráciában — azt majd Marx mutatja ki. Pedig szépen mondja Montesquieu, hogy a szabadság biztosítékait “ma­gában a szabadságban” keresi ; s nem válik szé­gyenére elszólása sem, hogy egy “jóltemperált kormányformát” keres. Még nem tudja, hogy odáig mekkora az ut.s hogy min visz át. Kimond­ja azonban — Rousseau előtt, előttünk — A Törvények Szelleme négy döntő korszakos sza­vát. Mikor kimondja az Ész primátusát, közvetlen alapot ád az enciklopédisták materializmusának, melyet Marx és Engels — Mint Lenin Írja — majd a történelem s a társadalomtudomány te­rére alkalmaz. Ha Spinoza istene a Természet volt — Montesquieuről megírták, hogy az övé: a Törvények Szelleme. Robespierre, mikor az Ész istennője előtt tisztelgett, Montesquieunek is követője volt. Mikor kimondja, hogy az ember eredendően jó és szelíd: minden azóta kelt jóravaló törekvés optimista alapelvét mondja ki, amely nélkül nincs társadalmi haladás. S mikor hozzá teszi, hogy az embert csak a társadalom torzította el: megelőzi Rousseaut s igazolja a társadalmon való erősza­kos változtatás rousseaui tanát s robespierrei gyakorlatát. “Amit a köztársaságban erénynek neveznek, az a haza szeretete, vagyis: az egyenlőségé. Nem morális és nem keresztény, hanem politikai erény”. Ezt az erény-fogalmat szegzi szembe a monarchikus honneur-fogalommal (becsület, disz) mely a repblikánus erényben — úgymond — kü­lönben is bennefoglaltatik. Alapvető elvi megkü­lönböztetés ez. S mihelyt a “monarchista” ezt kimondja, ne csak azt vegyük észre, hogy mikor Petőfi magát republikánusnak az alapon vallja, kétségkívül Montesquieu tanítványa ö is. De vegyük észrt mindenekelőtt azt, hogy innen, az Erény meg­hirdetésétől — Rousseaun át — a következő lé­pés: az Erény diktatúrája. (Az, amivel Robes­pierre ötven év múlva meg is próbálkozik.) . . .Nem, a Törvényeknek Montesquieu valóban nem Betűjét — de Szellemét irta meg. Égy derűs, szépvonásu és lángelméjü férfira emlékezünk, aki nem hiába olvasta félvakra sze­mét, ott, a 18. században, ahol miértünk évtize­dekig erősen gondolkodott. A haladás, a béke: ez a két eszmény sugárzik müvéből a századokon át. Ezért avatta halála kétszázadik évfordulóját emlékezetének világraszóló ünnepévé a Béke-Vi­lágtanács. S a százmilliók, kik e két eszmény út­ját járják, büszkén olvassák ma ütjük egy nagy mérföldkövén Montesquieu nevét. Rónai Mihály András A RÉGI JÓ IDŐKRŐL emlékezett meg F. B. Powers, a Commercial Telegrapher’s Union volt elnöke Washingtonban, amikor a unió létezésének 96-ik évfordulóját ünnepelték. Elmondta, hogy még 1905-ben is a 7 napos munkahét volt az ál­talános szabály, 30—45 dollár (nem heti) hanem havifizetéssel. A megélhetési lehetőséget kockáz­tatta az a munkás, aki egy unió taggal'csak be­szélni is mert. A napi munkaidő 10—12 óra volt. Felül időt sokszor kellett dolgozni, de nem fizet­tek érte. Apák elhagyták otthonaikat reggel sö­tétben és este csak sötétben kerültek haza. Gyer­mekek felnőttek ugv, hogy apjukat csak ritka esetben látták napvilágnál. $1.00 lefizetéssel megrendelheti bárkinek a Magyar Szót egy évre! Soha ilyen alkalom uj előfizetésekre, soha ily alkalom a MAGYAR SZÓ megrendelésére! “DEAR DULLES!” BANGKOK, — Dulles külügy­minisztert itt érte 67. születés­napja. Az amerikai delegáció tagjai ezüst cigarettatárcával ajándékozták meg és a követ­ség tagjai együtt énekelték: “Happy birthday, dear Dulles!” Fokozzák az ukrán gabonatermést Tiszteljük meg nagy művészünket, Gellert Hugó mun­kástársat, lapvállalatunk elnökét a januári és februári jubi­láns hónapok alatt egy-egy uj előfizetés szerzésével. Az Or­szágos Lapbizottság e kampány tartamára leszállította az egyévi előfizetés árát csekély 4 dollárra! Még a 4 dollárt sem kell mind egyszerre beküldeni, ha az illető anyagi helyzete nem engedi meg. Egy dollár le­fizetéssel megindítjuk a lapot egy évre és a hátralévő 3 dol­lárt könnyű részletekben fizetheti az uj olvasó. Aki azonban egyszerre kifizeti a 4 dollárt, az megkapja ajándékul a pél­dátlan sikerű 1955-iki MINDENTUDÓ KALENDÁRIUMUN­KAT. És ne felejtse el, ön pedig, aki az uj előfizetést beküldi, egy életre szóló ajándékot kap: MOSZKVA. — Az ország ve­zető páriának rendeletére az idén több gabonát fognak vetni az ukrán köztársaság területén, mint az egész Szovjetunióban 1954-ben. GELLÉRT HUGÓ 8 GYÖNYÖRŰ RAJZÁT TARTALMAZÓ ALBUMOT. Szerezzen hát egy uj előfizetés minél előbb. Volt be- tegsegélyzőnk tagjai, testvérlapjaink olvasói, a “Bérmun­kás” volt olvasói, értelmes amerikai magyar munkások kö­zött nem nehéz egy-egy uj előfizetőt szerezni. Használja az alanti szelvényt az uj előfizetés beküldésére: MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! 4 i Tudatában lévén a Magyar Szó terjesztésé fontossá* ! gának. én is szereztem egy uj előfizetést a $4 kedvezmé­nyes áron. Csatolok..............dollárt. Küldjék az uj olva­sónak az 1955-iki naptárunkat ingyen, nekem pedig a j Gellert Jubileumi Albumot. Az uj előfizető neve:............................................................. I Címe: ....................................................................................... Az ön neve: ......................................................................... j Címe: .......................................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom