Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-17 / 7. szám
February 17, 1^55 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 12. A politikai helyzet a Szovjetben Szovjet vezetők clisszemlcn Amint várni lehetett, a szovjet kormányban történt változásokat Londontól Washingtonig nagy buzgalommal igyekeztek a hírmagyarázók kiforgatni való jelentésükből és félremagyarázni. Először is azt hangoztatták, hogy a változások jelentősége az ezutáni “keményebb politika” lesz, másodszor azt, hogy “a fogyasztói javak termelését” csökkenteni fogják a Szovjetunióban. Ezen a két témán nyargaltak a “szakértők” anélkül, hogy a tényeket tárgyilagosan vizsgálgatták volna. A nagytőkés sajtó azt mondja, hogy Malenkov- nak azért kellett mennie, mert a fogyasztói javak termelését erőltette, most majd Kruscsev és Bulganin le fogja csökkenteni. Pedig ha csak egy kis figyelemmel is olvasnák Malenkov lemondási nyilatkozatát, megállapíthatnák belőle, hogy a szovjet kormány a mezőgazdasági termelésének nagyméretű fokozásán dolgozik; hogy •— amint ezt Kruscsev már az 1953-as őszi jelentésében javasolta — erősen leszállították a parasztok adóit, akár egyéni gazdálkodóról, akár kollektiv farmokról van szó; és hogy ezekben a kérdésekben való tapasztalatlanságára hivatkozott Malenkov, amikor a fogyasztói javakkal egyenes kapcsolatban álló nagyobb mezőgazdasági termelés fokozását sürgette. A szibériai és kazakh- sztáni szüzföldek nagyszabású betelepítése, melyről Kruscsev másfél évvel ezelőtt tett jelentést — ma már megvalósult és ez tette lehetővé az élelmiszertermelés fokozódását 1954-ben az 1953- as évhez viszonyítva. Mi van hát akkor a nehéziparra vetett hangsúllyal ? Azt jelenti-e ez, hogy lecsökkentik a fogyasztói javakat? E kérdés vizsgálatánál ismét kiderül, hogy “szakértőink” nem akartak tudomást venni szovjet vezetők nyilatkozatairól és a szovjet termelés tényleges vivmányairól. Nem kell messzebbre menni, mint a William Randolph Hearstnek Kruscsevvel való nemrég történt beszélgetése. Hearst azt kérdezte Kruscsevtől, hogy a nehézipar növelésére irányuló munkaterv a fogyasztói javak lekicsinylését jelenti-e. Kruscsev tagadta és ezt mondta: “A külföld félreértett bennünket, amikor mi döntéseket hoztunk a fogyasztói javak fejlesztésére. Egyesek úgy értelmezték ezt, hogy mi csökkenteni szándékozunk nehéziparunkat. Mi a múltban is, most is, úgy tekintjük, hogy a jövőben az ipar különféle ágainak egymással párhuzamosan kell fejlődniük de úgy, hogy a nehézipar azért egy kicsit mindig előbbre legyen. Hogy miért szükséges ez? Azért, mert a nehézipar hozza létre a termelő eszközöket.” Majd arra mutatott rá a párttitkár, hogy az állattenyésztésnek fogyasztói javak érdekében való fejlesztése traktorokat és mezőgazdasági berendezéseket tesz szükségessé, ezeket pedig a nehézipar gyártja, ennélfogva éppenugy nincs ellentmondás a nehézipar fejlesztése és a fogyasztói javak közt, amint a védelem erősítése között. A legjobb példa erre a szovjet költségvetés emelése. A költségvetés 12 százalékkal emelte a védelmi kiadásokat, de a védelem még mindig csak 20 százalékát teszi ki a költségvetésnek. A kulturális, a nevelési és társadalombiztosítási kiadásokat szintén emelték és ezek sokkal többet tesznek ki mint a fegyverkezési előirányzatok. Éppenséggel azért, hogy a nehézipar, a köny- nyiiipar, a mezőgazdaság és fogyasztói javak általános gyarapításának javított közigazgatását és a hiányosságok kiküszöbölését megkönnyítsék különösen a mezőgazdaságban, hajtották végre a változásokat a szovjet kormányban a Malenkov, valamint más pártvezérek és kormányemberek nyilatkozatai szerint. Malenkov nyilatkozata jelzi, hogy vannak kérdések, amelyek körül nézeteltérések voltak és saját fogyatékosságai állták útját az általános, minden oldalra kiterjedő fejlődésnek. De ugyancsak az ö nyilatkozata mutatja, hogy sem szakadás, sem válság nincs a szovjet vezetőség soraiban. A kollektiv vezetésben marad továbbra is a hangsúly a szovjet rendszerben. Lecke józanságból Hearstnek a belső szakadásra vonatkozó kérdésére azt felelte Kruscsev, hogy az “vágyak által irányított gondolatmenet” (wishful thinking). Tehát Dulles multheti megjegyzése “a belső zavarok jeleire” vonatkozóan ennek a wishful thinkingnek példája, csakhogy a való helyzet józan felmérése helyett vágyálmokkal mesterkedni igen veszélyes dologgá válhat, főleg külpolitikában. Vájjon uj “keménvkezü” politikai módszereket jelentenek-e a szovjet kormányváltozások, vagy a moszkvai Vörös Téren azt jelentik-e, hogy végétért a békés együttélést hirdető irányzat? Kruscsev nyomatékosan megerősítette a Hearsttel való interjú során, hogy a megoldás az együttélésiéin, a hosszúlejáratú együttélésben van. “Hogy meddig, azt senki sem tudhatja, mondta Kruscsev. — Az a történelmi feltételektől függ. Ha az amerikai nép tőkésrendszerben akar élni, nincs ok megakadályozni benne.” Máskülönben pedig a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál. A kormányváltozások napján jelentette Páris, hogy megkapta a jegyzéseket a szovjet kormánytól, hogy hívjanak össze egy nagyhatalmi konferenciát a íormózai válság megoldására, amint hogy a koreai és indokinai háborutháborut is tárgyalásokkal fejezték be. (Lásd különben Bulganin intervjuját Hearst,-el. 2-ik oldal.) Melyek valóban azok a rideg tények, amik legújabban ténylegesen fokozták a világfeszültséget? Az egyik a nácik ujrafelfegyvérzésére irányuló döntés. A másik az, hogy a Hetedik Flotta elfoglalt egy kínai területet. Aki ellenzi ezeket, máris rossz fiúvá válik? A veteránok, az anyák? Ki csodálkozhatik azon, hogy a szovjet is ellenzi? Végeredményben mit akar a szovjet? Azt, hogy ne fegyverezzék fel a nácikat és azt, hogy Formó- zát adják vissza Kínának úgy, amint ezt a kairól egyezményben megígérték. A szovjet abba már halgatólagosan beleegyezett, hogy Németország az egyesítés után tőkés ország lesz, belpolitikájában pedig kommunistaellenes. Abba is. hogy nemzetközi ellenőrzés mellett tartsák meg az össznémet választásokat, amint Eden is javasol, ta. Csak ahhoz kötötte magát, hogy ne engedjék meg többé, hogy a Wehrmacht háborúval támadjon meg valakit. Oly rossz dolog ez? Minél előbb elvetik az amerikai államférfiak vágyálmaikat és tárgyi tények után igazodnak, annál tehetségesebb lesz békés megtérésre alapított egyezményeket kötni, mert “egy a világ”. Mit látott Max Lerner Ázsiában? Max Lerner, a N. Y. Post ismert rovatirója véleményeivel és nézeteivel igazán ritkán azonosítjuk magunkat, most azonban nemrég irt egy megszívlelendő cikket. Jelenleg azért tartjuk érdekesnek Max Lerner Írásait, mert bejárja a távolkeleti országokat és a helyszínen, a saját szemével láthatja, mi történik ott. szemben azokkal a honi rovatirókkal, akik a hidegháború itthoni melegágyában szunyókálnak s csak annyit tudnak az ázsiai nemzetekről, amennyit Washington vagy a Wall Street kíván a maga politikai céljai számára. Max Lerner ott Ázsiában sok mindent láthatott, amiről a wallstreeti dollárfüggönyön belül senyvedő lelkek nem sokat tudtak s beszámolójában, amelyet Uj-Delhiből keltezett, a kelet valóságai tükröződnek. Ezért idézzük belőle az alábbi szakaszokat: “Különös dolog, hogy amikor Eisenhower elnök vonalat húz Formóza köré és azt mondja: ‘Eddig és ne tovább!’ az ázsiaiak közvéleménye ezt atomdiplomáciának nevezi és azt hangoztatja, hogy ‘katonai vonalak húzásával nem lehet megállítani a kommunizmust.’ De amikor Csu En-láj azt mondja, hogy a kínaiak át fogják venni Formózát és semmi sem fogja megállítani őket, az ázsiaiak csodálják lebirhatatlan szellemét. “Hol van a különbség? A magyarázat egyik része az a meggyőződés, hogy az amerikaiaknak semmi közük Formózához és ottani jelenlétünk a beavatkozás egyik formája. Errefelé ezer közül I CSAK RÖVIDEN "] \______________ Irta: A. K_____________f Torontó, Kanadáoan rablók föltartóztatták Finlay Henderson füszerkereskedőt. összekötöz ték, elvettak tőle 50 dollárt. A hátsó szobába zárták. Az üzletben pedig órák hosszat árusították az eladnivaiókat leszállított áron. ★ Ügyvéd: Amikor ön látta, hogy a két ember székekkel verekedik, nem igyekezett őket kibékíteni ? sem akad egyetlenegy, aki ezeket a megállapításokat kétségbe vonná. De van egy mélyebb magyarázat is. Az a tény, hogy a kínaiak forradalmárok. tüzetokádó kijelentéseiknek inkább forradalmi, mint katonai színezetet ad. Az ázsiaiak Kina formózai akciójában annak a nagvkiterje- désü programúinak és ideológiának részét, látják, amellyel a forradalmárok elnyerték a hatalmat. “Amerikában ők egy nem forradalmár idegent látnak, világos programúi vagy ideológia nélkül, egy csakis gazdasági és katonai hatalmat. “Hindu újságírók szeretik idézni Mao Ce-tung egy megy jegyzését, amelyet Pekingben tett Neh- f-U indiai miniszterelnöknek: “Mi nem akarunk háborút, de viszont nem félünk attól. Forradalmunk idején megtanultuk, ■hogyan keil barlangokban élni. Ezt újra megtudjuk csinálni.” Tanú: Nem volt még egy szék az egész szobában. ★ Ha besorozhatunk embereket; besorozhatjuk a tökét is, mondotta Mansfield szenátor, amikor törvényjavaslatot terjesztett be, amely szerint magas, fölösleges profitadót vetnének ki olyan vállalkozókra, akik védelmi (hadi) szerződést kapnak. — Véleményünk szerint, ha a hadifölszerelések gyártásáért és eladásáért adott profitot teljesen eltörölnék, nem lenne több háború. Fejtegetéseit Max Lerner a következő megjegyzésekkel fejezi be: “Igaz, a kinai szárazföld fedezetlenül és rosszul védve terül el, kevés országuttal, kevés közlekedési eszközzel és védtelen városokkal. Feldúlhatjuk, de támadásaink nem fognak forradalmat előidézni, mert nincs mögöttük forradalmi erő vagy jelkép. Rommá tehetjük Kinát, de nem tudjuk elfoglalni és megtartani, sem Csángót visszaültetni a hatalomba. Egész Ázsiában ugv tekintenék a Kina elleni háborút, mint egy Ázsia elleni háborút. Bombaytől Szaigonlg és Dz.sakartáig lángokba törne ki az egész világrész -— mi ellenünk. “Ha amerikaiaknak Ínyére vannak ezek a kilátások, akkor szükségük van arra a kijózanitó élményre, hogy saját szemükkel győződjenek meg* mi van Ázsiában.” - '%■ ,
