Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-17 / 7. szám
Tanitott-e gondolkozni lapunk? Egy szigorú olvasónk nemrégiben súlyos bírálatban részesítette lapunk szerkesztését. Sietünk kijelenteni, hogy mi mindenkor szívesen vesszük a kritikát. Alaposan megfontoljuk és igyekszünk belőle levonni minden elképzelhető tanulságot, hogy lapunk javára fordítsuk. Ez alkalommal Sem kívánunk perbe szállni az olvasóval, aki oly szigorú bírálattal illetett bennünket, mert köny- nvü innen hasábos cikkekben visszafelelni — vagyis a vitában túlságosan nagy lenne az előnyünk. Meggyőződésünk, hogy részünkről az a leghelyesebb válasz, ha az olvasók a lap tényleges javításán a maguk szemével látják, hogy kritikájukat meghallgattuk és orvosoltuk. A lap részéről csakis ez lehet a helyes válasz. Hogy nem tanítunk gondolkodni Említett olvasónk többek közt azt lobbantotta szemünkre, hogy cikkeinkkel nem tanítjuk meg az olvasókat gondolkodni. Súlyos, nagyon súlyos vád ez, még ebben az ellenőrizhetetlen általánosításban is. Nem válaszolhatunk azzal, hogy: jól van, kérem, ezután olyan Írásokat közlünk, amelyek megtanítják az olvasókat gondolkodni! Főleg akkor, amikor legjobb meggyőződésünk és igyekvésünk szerint csakis azt csináljuk, hogy az olvasókat gondolkodni tanítjuk, még akkor is, amikor egy-két soros, apró híreket közlünk. Tőlünk telhetőleg kielemezzük a közölt tények rejtett értelmét, felboncoljuk, értelmezzük, felhívjuk a figyelmet az ámításra, megmutatjuk a csürés-csavarás, a sajtó és diplomácia, a statisztika, a közgazdasági adatok stb., stb. feltárásának módjában lappangó fogásokat; folyton tanítjuk, hogyan kell a sorok között olvasni, rámutatunk az összefüggésekre; szűk terünkhöz mérten iparkodunk minden fontos kérdéshez hozzászólni; egyre több helyet szentelünk a hírek mellett a véleményeknek, kommentároknak. Minden cikk egy-egy szemléltető oktatás, egy-egy példa. Igaz, ehhez azokat a cikkeket el is kell olvasni s nem elég a címeken csak átfutni, a lapot átlapozni. Azok a cikkek alapos megfontolás után Íródnak s tévednek azok, akik azt gondolják, hogy azokat a témákat más lapok is megírták vagy megírják. Lehet, hogy arról a bizonyos témáról imák más lapok is, de a kérdés az: hogyan? Más lapok legjobb esetben “tárgyilagosan” adják elő a tényeket és az olvasóra bízzák, hogy saját maga értékelje, ámde — bár okos ember mindig maga alkotja meg véleményét — még ahhoz is csak az segíti, ha “véleményt”, értékelést, magyarázatot is kap hozzá, amelyet vagy elfogad, vagy nem. Mi az értékelés, az elemzés módszerével, a példaadással véljük legjobban tanítani olvasóinkat gondolkodni. Néha egy-egy cikk megírásánál mi előszőleg tiz-husz más véleményt is áttanulmányozunk, minthogy keveseknek van módjában oly széles áttekintést nyerni az amerikai és külföldi sajtóban, folyóiratokban s irodalmakban, mint itt bent a lapnál. Azon lehet vitatkozni, hogy helyes-e ez a módszer és azon is, hogy elérttik-e célunkat az olvasó önálló gondolkozásra szoktatását vele. Ki ennek a megmondhatója? Ki lehetne más, mint maga az olvasó!? Nézzünk meg tehát egy olvasót! Legyen az olvasó a biró! Hiszen mi a lapot annyira az olvasók közreműködésével és hozzájárulásával állítjuk össze, hogy híranyagunk egy részét is maguk az olvasók küldik be. Azóta, hogy felkértük olvasóinkat, kisérjék nagy figyelemmel a helyi sajtójukat és ha érdemes, érdekes, fontos anyagot, cikket, hirt, miegymást találnak benne, vágják ki ollóval és küldjék be hozzánk felhasználás végett, egyre több olvasó szívleli meg kérésünket és küld be ujságkivágásokat, amelyeket többniyre fel is használjuk. Ily módon olvasóink tucatjai, ma már csaknem százan, váltak a szó teljes értelmében lapunk szerkesztőségi munkatársaivá. És minden nap egyre több olvasónk áll be ily módon lapunk szerkesztőségi gárdájába! A mai posta is hozott egy ilyen lapkivágásokkal bőven felszerelt levelet egy New Jersey állami olvasótól. A küldemény igen tanulságos és élesen rávilágít arra, amiről e sorokban vitatkozunk. A lapkivágások nem a tegnapi sajtóból valók, hanem egy-két hónapra visszamenő gyűjteményt tesznek ki érdekesnél érdekesebb hírekből és cikkekből. De ami ezt a beküldött gyűjteményt különösen értékessé teszi, az az, hogy az olvasó az ujságkivágások szélére — margójára — sajátke- ziileg odavetett megjegyzéseket irt. Ezek a megjegyzések az ő hozzászólásai, véleményei, magyarázatai. Ezek a hozzáirt sorok mutatják meg nekünk, hogyan és miképpen gondolkodik ez az olvasó. Ezek mutatják meg, tud-e a maga fejével gondolkodni, megtanult-e gondolkodni a “Magyar Szó” szorgalmas olvasása következtében? Számunkra roppant tanulságosak és érdekesek ezek a megjegyzések. Atomenergiás autó s egyebek Az egyik kivágás arról szól, (de persze csufo- lódva, mert a helyi lapok az országban mindenütt reakciósak, a Wall Street vonalát követő kalmársajtó termékeit), hogy szovjet tudósok atomenergiával hajtott autót találtak fel. A lap szélére olvasónk ezt irta oda: “Ezek az oroszok csak nem tudnak nyugodni! Maholnap még túlszárnyalnak bennünket.” Egy másik cikk a hidrogénbomb^- tól származó rádioaktivv por 4,000 mérföldre kiható pusztító erejéről számol be nagy hangon. Amire megjegyzi: “Először ledobják a H-bombát, azután csuzpájzot és ócskaruhát küldenek oda az irgalmas szamaritánusok.” Majd egy alabamai munkásvezér, Junius Irving Scales, letartóztatásáról szóló hányaveti cikk következik, kép is'Van hozzá, amely detektívek közt, megláncolva ábrázolja az értelmesarcu fiatalembert. Íme a megjegyzés: “Azt gondoltam, hogy e megbilincselt fiatalember legalább is a Moore-házaspár elleni gyilkos bombamerénylet elkövetője. De törököt fogtam és nem ereszt. Csak egy munkásvezér!” Folytassuk? Miért ne? Érdekes. Karácsonykor a nemesszivü reakció adakozásra buzdította a közönséget a szükölködők s nékülö- zők segélyezésére. Az egy hónap óta folyó jótékonysági kampányból Ízelítőül kivágott a fent- emlitett olvasónk egy cikket, amelyben a nyomorgók hosszú, kezdóbetüs névsora olvasható, az illetők nyomorának leírásával. Az olvasónk ezt irta rá: “Ez a nagy szegénység a világ leggazdagabb országában található. Zsebrenditő esetek.” Most egy cikk következik Kínáról, a hétköznapj élet problémáiról, árakról, a lakáshelyzetről, a szokásos ellentmondó kommentálással, de belecsúszik ilyesmi is: “Kina feszül a munkakedvtől s a reménytől, hogy a munka véget vet a szegénységnek.” Az olvasó megjegyzi: “Milyen jól tudják!!!” A csomag következő cikke Ausztria szovjet zónájáról szól, ahonnan drótsövénykeri- tés gátolja meg a lakosok kiszökését. A hozzáfűzött megjegyzés: “Egy tintakuli képzelődései”. Egy nagy cikkre, amely Alger Hiss kiszabadulásáról elmélkedik, ezt irta: “A tökbe rejtett okiratok csak azt bizonyították be, hogy kik a tökkelütöttek.”” Egy másik cikk Kínáról azt mondja el, micsoda egyenlőséget élveznek a népi Kina női az élet minden változatában: a magánéletben és az állásokban, bár a cikkíró igyekszik fanyar epével torzítani. Megjegyzés csak ennyi: “Jaj de fáj!” Ez a mi nevelésünk De most már nincs terünk a többi felsorolására. Azt látjuk mindebben, hogy az illető olvaso érdeklődési köre sokoldalú és a maradi hetven- kedéssel irt cikkeket a maga gondolkodásával igen helyesen értékelte való jelentőségükre. Gondolatvilágában pontosan megjelölte a reakciós sajtóban közölt anyagok, adatok, beállítások igaz értelmét. Ez az olvasó a mi nevelésünk. A “Magyar Szó” igenis ennek az Ítélőképességnek ki- fejlesztését tekinti legfőbb céljának. Az ilyen olvasót már nem kell félteni, hogy megtévesztik, hogy propagandával elámitják, hogy színes maszlagokkal megszéditik. Helyén van az esze. Ha akár eltiporná is a reakció a “Magyar Szó”-t, — a könyvégetés hisztériás napjaiban mindenre gondol az ember — ezt az olvasót többé már sajtópropagandával nem fogják tudni becsapni. Azt hisszük, hogy többi olvasóink is éppen ilyenek. S akkor nincs hiba! Dr. Pogány Béla Uszitnak, félrevezetnek rendületlenül... Amikor lapunk multheti számában az első jelentések alapján megírtuk a szovjet kormányban történt változásokat, elfelejtettük, habár rövid időre is azt, amit sem a munkássajtó szerkesztőinek, sem annak olvasóinak soha nem szabad elfelejteni: azt, hogy a tőkéssajtó minden sorát, minden jelentését, még a “tárgyilagosak”-at is a legnagyobb óvatossággal, a legnagyobb éberséggel kell kezelni. Mert a tőkéssajtó szakadatlanul végzi a maga félrevezető, háborúra uszító munkáját. Ehhez persze nem szükséges az, hogy leplezetlenül hazudjanak, bár az ég a megmondhatója, teszik azt is kolosszális méretekben. De a félrevezetésnek van ezer más módja. Vegyük jellegzetes példaként azt, ahogyan Molotov beszédét közölték. A szovjet külügyminiszter két és félórás beszédéből kiragadtak és élére állítottak egyetlen idézetet, amelyben a szovjet diplomata azt állította, hogy háború esetén, azaz, ha minden békeerőfeszités meghiúsul a háborús uszítok cselszövésein, nem a világcivi- Jízáció fog elpusztulni, hanem a világimperializmus rendszere. Ezen idézet kiragadásával és hangsúlyozásával azt a benyomást keltették, hogy a szovjet külügyminiszter egy kardcsörtető beszédét tartott. És miután pékünk lapzárta előtt nem volt bővebb információnk, mi is ennek alap- ; járik irtuk meg első jelentésünket, ameíy ennél.' . - ... fogva szintén helytelenül állította be Molotov beszéde eme részben is a hangsúlyt: Hogy olvasóink is tisztán lássák a tőkéssajtó féhevezetésének eme újabb példáját, itt közöljük Molotov beszéde idevonatkozó részének TELJES szövegét, melyből megállapíthatjuk, hogy Molotov nem a háborúra, hanem a békére fektette beszéde eme részében is a hangsúlyát: “Mit javasol a Szovjetunió? Azt javasoljuk, hogy ne folyamodjanak a fenyegetések és a zsarolás politikájához egyik oldalon sem. Az semmi jóra nem vezet. “Mi több, az a véleményünk, hogy az a fél, amely valóban meg van győződve erejéről, nem akar majd háborút. Nincs arra szükségük azoknak, akik bíznak erőikben, akik bíznak jö- vőjükben. “Az uj világháború kirobbantásával kapcsolatos mindenfajta kaland elkerülhetetlenül rosszul végződnék az agresszorra nézve, mert napjainkban az embereknek már százmilliói érték el az öntudatnak azt a színvonalát, hogy éppúgy, mint minden szovjet ember, ügyük igazságába vetett teljes bizalommal a végsőkig harcolnának az ilyen bűnös agresszió ellen. “Nem a ‘világcivilizáció’ fog elpusztulni az uj agressziótól, hanem az a már megrothadt társadalmi rendszer pusztul majd el vérrel átitatott imperialista alapjával együtt, amely túlélte magát, amelyet agresszivitása, miatt elitéltek, és a dolgozók és az elnyomott tiépek kizsákmányolása miatt elvetettek. “A Szovjetunió külpolitikája a különböző társadalmi rendszerek egymás mellett élésének lenini alapelvén épül fel. Mi megvédjük ezeket az elveket. Kívánjuk, hogy a népek békében és nyugalomban éljenek “Mi megvédjük ezeket az elveket, mert az egymás mellett élés feltételei között megvan a teljes lehetőség, hogy egy egész történelmi időszakra biztosítva legyen a béke, a népek szabadsága, az országok béké^ kapcsolatai és az emberi haladás további sikerei. “Mi az egymás mellett élés lenini alapelvein álluhk, ezen elvek alapján állunk mert bízunk, a :X.eializmus erejében és abban, hogy helyes utat választottunk. Mint nemzet, azzal kezdtük, hogy kijelentettük: minden ember egyenlőnek teremtetett. Ma azonban ezt úgyszólván úgy értelmezzük, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, kivéve a négereket. Ha a politikai reakciósok jutnak hatalomra, akkor úgy fogjuk már értelmezni, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, kivéve a négereket, az idegeneket és a katolikusokat. Ha erre a sorsra jutnánk, inkább kivándorolnék. . , ” Lincoln Ábra hám levele Joshua .-K. . Gy • íipmlhcz, 1^65 alTgosztüS "24. 12 , . , , . AMERIKAI MAGYAR SZ$ ,