Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-17 / 7. szám
Februarj' 17, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A VISSZAEMLÉKEZÉSEK ROVATA Sok emlékem van a habo- ■ f ruból, de egyre sem emlék- r szem olyan tisztán, mint ar- 1 ra amit most elakarok mesél- \ ni. A román fronton voltunk, 1 a hegyek között, a Csobá- i nyos völgyében; harcoltunk í a hazáért a királyért és még t sok mindenért, amiről én akkor nem is tudtam. Ha megkér l dezték volna akármelyik ba- i kát a 16 ík gyalogezredben, ( hogy miért harcol, hát mind i azt mondta volna, hogy a ha- 1 záért, már akkor én sem 1 mndhatnék egyebet, mikor i nekem is csak azt mondták, s amit a többinek. Csak most, I ahogy visszagondolok azok- ( ra a jó régi időkre jut eszem- 1 be, hogy micsoda ezred is * volt az a 16-ik. Minden vár- ' megyének falujából volt ab- '< ban a fiatalja, no még fél- 1 fiatalja is. Mind éppen olyan 1 tudománnyal rendelkeztek, < mint jómagam. Én még vala- 1 hogyan tudtam irni, olvasni, de a században jóformán 1 csak az Írnok egyedül rendel- : ke/ett az irás fontos tudomá- 1 nyával. Azt viszont nem lehet 1 elvitatni, hogy az ezred volt 1 Károly király leghűségesebb 1 ezrede. Kapott is kitüntetést ezért az ezred, Károly király 1 maga jött a fronttá meglátogatni bennünket.. Már az nem számit, hogy nekünk 40 kilométert kellett a front mögött visszafelé kutyagolni, hogy a király kijöhessen a frontra. Igen szerencsés volt az első szakasz századunkban,ahova én is tartoztam, mert első helyre jutottuk az országút szélén, ahol megállt a király autója. Meg lett a nagy gyönyörűségünk, hogy igen jó kilátásunk volt, ha ez nem lett volna, bizony soha az életben királyt nem láthattam volna. Vagy félórát álldogáltunk már haptá k b a n, mikor feltűnt a királyi karaván az országúton. Ha nem csal az emlékezetem, vagy 12 autó jött a kísérettel. A király kocsija éppen előttünk állt meg. ő felsége körül ment ahova vezették és kezet fogott minden egyes katonával, akinek sok kitüntetése lógott a mellén. Én iám nem került a sor, mert nekem csak Károlykeres/.t, bronz és kiseziist vitézségi érem lógott a mellemen. Meg is fogadtam szentül, hogy mire Károly király mégegy- szer a frontra jön a 16-ik gyalogezred meglátogatására, olyan vitéz leszek, hogy még a fehér fakereszt se lesz elég. No, de hála istennek arra még sem került a sor, mert királyunk, hü lovastengerésze rövidesen utánna kiporolta őfelsége nadrágját, ugv hogy talán bánatában halt meg szegény. így aztán én is elveszítettem az alkalmat, hogy királyi kézzel parolázhassak. Nos, de hogy szavamat ösz- sze ne. keverjem, más fontos dolog is történt az én szakaszommal. A Szarka szakasz- vezető üt. Téli állásban vol- . tunk. .a/, egyik...hegyoldalon, vagy. Jcétezer - méternyi magasságban lehettünk, itt került közénk Szarka Feri, mint közlegény. Ügyes egy fickó volt, mert igen gyorsan haladt felfelé a ranglétrán. Három hónap alatt három csillagot is kapott és szakaszvezető lett. Románia felé nézve a Cso- bányos balodalán voltunk. A románok a völgynek a másik oldalán voltak beszállásolva. A két szállás között a völgy fenekén erdő terült el, úgy hogy nem láthattuk, hogy mennyire van tőlünk az ellenség. Tábori őrsünk vagy 30 lépésnyire lehetett állásunk előtt a völgy feneke felé. Mindig ketten álltak előőrsön. Az őrsök előtt kis tisztás volt, ami jobb kilátást adott az ellenség felé. A sik terület után hirtelenül lejtő következett, mely vagy három öl mélyre szaladt be az erdőbe. Szerettem ezt a Szarka szakaszvezetőt, mert barátságosan lehetett beszélgetni vele, nem tartotta magát olyan nagyra, mint a többi altiszt urak. Olyan tisztességes formának látszott, hogy azt hittem róla, ( hogy emberséges és megbízható, mert csak ja.^ vunkat akarja. Meg kell még jegyeznem, hogy Szarka szakaszvezető nagyszerű céllővő volt, igen sokszor tapasztaltam ott künn a harctéren. Egyszer ugv került a sor. hogy ketten álltunk a tábori őrsön az állások előtt Szarka úrral. Cudajr hideg Volt, úgy karácsony táján. Már ültünk vagy egy óra hosszat az árokban, mikor Szarka megszólal. “Hej Andris, ez nem parancs, de szertném ha kimennél oda, a lejtőnek a szélére és megnéznéd, hogy mi van ott!” Mit sem sejtve felálltam és még a puskámat is az árokba hagyva, elindultam a lejtő felé. Le is néztem a völgy feneke felé, de persze csak a sűrű fákat láttam a völgy katlanában. Mintha valaki azt súgta volna, hogy nem menj tovább, vissza fordultam és egyenesen mentem a .szakaszvezetőhöz a fedezékbe Jelenteni akartam, hogy mii láttam, mikor rám formed hogy “miért nem mentél to vább?’ szinte látni lehetet' a nagy csalódást az arcán “Tudod ha még két lépés mentél volna előre, akkor le lehettelek volna?” Miért löt téli volna le?” kérdeztem. “Mert nekem nagyon tét- szik az ilyesmi és rád fog ! hattam volna, hogy át akar 1 tál szökni az ellenséghez”. r i Szerdi Andrá “Szent” kalendárium! 7 Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a naptárt, fo- gadják érte hálás köszöneté i met. Nem “Mindentudó” Ka- lendárium az, hanem Szén- Kalendárium, mert mindé- sóra szeleteire, békére, jóság i, .ra Janit!................. .-. -Egv Johnstown Pa-i olvas Amerikai bányász sorja.... (Lapunk multheti számában egy kanadai magyar bányász nehéz sorsát leiró levelet közöltünk. E héten egy amerikai magyar bányász irt lapunkhoz egy levelet amely rávilágít ara, hogy milyen sorstragédiák rejlenek a prosperitás máza mögött.) Tisztelt Szerkesztőség! Sok szerencsét-az újév alkalmával a laphoz. Én már öreg ember vagyok, 75 éves. Sákovics Gyula tragikus halála — A Magyar Szó Lehigh Völgy-i tudósítójától — Már az olvasás nehezen megyen, mert a sok lámpavilágtól a bányában bizony elgyengül a szem. Én pedig 1907-től a föld alatt dolgoztam. Most már persze nem tudok dolgozni. 60 dollárt kapok havonta a munkám után, abból kell megélnem a feleségemmel együtt. És most már a lányom is itt lakik velem három gyermekével, mert a férje meghalt. Van nekem egy négy szobás öreg házam, hát,legalább lakbért nem kell fizetni, ők is kapnak apjuk után egy kis pénzt, hát csak megélünk szűkösen valahogy. Én nagyon szeretem a lápot és amig bírom olvasni, hát fizetek érte. Ilyen tanító kelett volna már az én gyerekkoromba is, akkor másként nőttem volna fel. Én csak két évig jártam iskolába egy nagy katolikus községben, a Gömör megyei Méhiben és azt a, két évet is borjulegeltetéssel töltöttem el nem tanulással, amig csak a kántor borjúját bele nem ugrattam a mészgödörbe és megégett. A kántor emiatt összevert és az apám nem adott tovább iskolába. A ka tonáéknál és itt Amerikábar tanultam meg irni olvasni. Szeretném, ha a lányom nak ima egy levelet, hogy n< csak a comic book-okat olvas sa, hanem valami progresszi\ lapot. Nyugalmazott hányás; Fiaink és a naptár Tisztelt Szerkesztőség! Ami a naptárt illeti, neken minden tekintetben igenis jc Pláne az angol és magva szótár igenis szükséges, mer j már a fiaink is rátértek a ma helyzetre és már az én fián és a felesége már nekifeküd tek is a tanulásnak. Még , feleségem is, mert ő sem tu sem irni, sem olvasni magva rules szükségesnek látják. i És a lap angol nyelvű meg - jelenését is helyeslik, amir előfizetek ba meglesz. . . > lakát Mérhetetlen veszteség érte a haladás híveit a Lehigh ] Völgyben. Tragikus körűimé- : nyék között elvesztettük ifjú : amerikai magyar nemzedék ; egyik legtöbbet Ígérő, legkedvesebb, legkiválóbb tagját, Sákovics Gyulát, Sákovics Zsiga munkástársunk fiát. Január 31-én vittük örök nyugalomra. Ki volt Sákovics Gyula? Erről meg kell emlékeznünk. Az elmúlt háborúban a repülőknél szolgált. Több küldetésben vett részt és egyszer a gépet, melyen repült lelőtték. Ez ugyan nyomot hagyott idegrendszerén, de lassanként1 kilábolt belőle. Háború után a Lehigh egyetemre ment és sikeresen végezte el a mérnöki szakot. Hamarosan megnősült és családot alapított. A Good Gulf társaságnál kapót alkalmazást. A múlt év augusztusában Colorádóba küldték és Denverben érte utói végzete. Tűz martaléka lett, füst mérgezésben halt meg harminc éves korában. Gyulánk bár mérnök volt, nem szakad el tőlünk, hanem a haladás embere maradt. Nem úgy mint ma azt oly sokan teszik, ő velünk maradt és mindig erősebb lett hitében. Tiszta meglátással, erős hittel haladt aban az irányban, mely a boldogság végkikötője lesz az emberiség számára. Nem csüggedt el soha. Megállta helyét a mai hisztériás időkben is. Besúgók révén többször megkör-I nyékezték a kopók, válasza | tiszta, érthető volt. “Nem leszek soha besúgó, megfélemlíteni sem fogtok”. Kedves Gyulánk te sokat tettél a közjóért. Rozsdamentes erős láncszeme voltál a h a 1 adószellemü emberiségnek, ezért nagy üí't hagytál, nagy sebet ütöttél eltávozásoddal közöttünk. Mindenki szerette a mi Gyulánkat, aki ismerte. Kedves mosolya, emberiessége, nagy tudása dacára szerény, tiszta megjelenése mindenki szeretetét kivívta. Munkaközben barátjai úgy köszöntötték, hogy “Itt jön a szegények barátja.” Temetése nagy részvéttel ment végbe. Több-ezeren vonultak el ravatalánál és vagy I hetvenöt gépkocsi kisérte ki. j utolsó útjára. Sok könny hűlt e derék ifjú koporsójára, hiszen élete delén szűnt meg jószive dobogni. Tisztán látó szeme lezárult, sokat mondó ajka elnémult. Gyászolják hűn szerető megtörtszivü felesége Teresa. Mélyen sújtott! édesapja, akinek büszkesége volt. Mostoha anyja, aki nem volt hozzá mostoha, mert a mi Gyulánk kiéi’demelte az igazi szerete- tet, öt testvére, sógora és sógornői, felesége szülei és rokonai. Hermanék és gyermekeik Rózsi és Joe. Ifj. Herman és neje. Négy kis árvát hagyott itt, akiket olyan nagyon szeretett, a legkisebb mindössze 3 hetes volt. Sajnos, kedves Gyulánk részére már nincs visszatérés, ígérjük azt, hogy megtesszük helyetted is azt, amiben olyan nagyon hittél. Megyünk előre egy szebb és boldogabb i jövő felé. Utunk, az éiet útja, bármilyen göröngyös is legyen, győzhetetlenek vagyunk. Építjük a jövő útjait a boldogság othonába. II I F “A mi Gellértünk” Tisztelt Szerkesztőség! Végtelenül jólesőérzés voltl személyesen megismerni a mi J saját tulajdon Gellértünket. j Olyan szerény, olyan egysze-; rü', nagytudásu ember. Büszkék vagyunk rá, hogy ma- j gunkénak vallhatjuk. A Los { Angelesi öntudatos munkásság ismét megmutatta, hogy j a szabadságért, békéért, de- j mokráciáért képesek meghoz- j ni ^ legnagyobb áldozatot is.1 Igaz, nem voltunk ezreken, de a Munkás Otthon t ömve volt ünneplő néppel. Ilyenkor látjuk csak, hogy haladunk. Nos még arról a felséges csirkeebédről is kell, hogy Írjak. Páratlan volt a maga nemében. És nagyszerű volt a figyelmes, gyors és pontos felszolgálás. Az ünnepély másik szenzációja vagy mondhatjuk csodája az volt, hogy a legteljesebb egyetértésben csaknem kéz a kézben jelent meg a banketten két munkástárs, akik hosszú idő óta sokat vitatkoztak egymással és e- miatt sok izgalmat okoztak. Nevezzük őket A és B. munkástársaknak. Hát ezt a csodát is a mi Gellértünknek köszönhetjük. Áldjuk is érte a nevét! Los angelesi olvasó II. .1. I . Egy tehenet a jó naptárért Tisztelt Szerkesztőség! Én tisztelem mihdenki jogát a kritikára, mert tudom, hogy a munkáslap csak akkor végzi helyesen munkáját, ha az olvasók szabadon kritizálhatják és ha a lapbizottság kényszeríti a szerkesztőket, hogy figyelembevegyék a kritikát. Voltak azonban a naptárról olyan kritikák is, amelyek nekem úgy hangzottak, hogy a kritikusok jobb naptárt tudnának csinálni mint a szerkesztőink. Ajánlom, hogy az 1956-iki naptárt a kritikusok csinálják. Erre magam is kiváncsi vagyok. Nos tehát fel a munkára kritizáló testvérek, had lássam, milyen lesz az 1956-os naptár. Ha különb lesz mint az 1955-iki én adok egy tehénre valót a szerkesztőknek. J. i). Detroit Tisztelt Szerkesztőség! A mai anyagi viszonyok között elég jó munkát csinál- a naptárral. Amikor eljön majd a/ idő, hogy a munkásnép fel fog eszmélni és a mi oldalunkon lesz, akkor még szebbet és jobbat tudnak csinálni. Itt küldök a naptárért 5 dollárt. Vasi# 5 “A HAZÁÉRT, A KIRÁLYÉRT.. ”
