Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-02-17 / 7. szám

Februarj' 17, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A VISSZAEMLÉKEZÉSEK ROVATA Sok emlékem van a habo- ■ f ruból, de egyre sem emlék- r szem olyan tisztán, mint ar- 1 ra amit most elakarok mesél- \ ni. A román fronton voltunk, 1 a hegyek között, a Csobá- i nyos völgyében; harcoltunk í a hazáért a királyért és még t sok mindenért, amiről én ak­kor nem is tudtam. Ha megkér l dezték volna akármelyik ba- i kát a 16 ík gyalogezredben, ( hogy miért harcol, hát mind i azt mondta volna, hogy a ha- 1 záért, már akkor én sem 1 mndhatnék egyebet, mikor i nekem is csak azt mondták, s amit a többinek. Csak most, I ahogy visszagondolok azok- ( ra a jó régi időkre jut eszem- 1 be, hogy micsoda ezred is * volt az a 16-ik. Minden vár- ' megyének falujából volt ab- '< ban a fiatalja, no még fél- 1 fiatalja is. Mind éppen olyan 1 tudománnyal rendelkeztek, < mint jómagam. Én még vala- 1 hogyan tudtam irni, olvasni, de a században jóformán 1 csak az Írnok egyedül rendel- : ke/ett az irás fontos tudomá- 1 nyával. Azt viszont nem lehet 1 elvitatni, hogy az ezred volt 1 Károly király leghűségesebb 1 ezrede. Kapott is kitüntetést ezért az ezred, Károly király 1 maga jött a fronttá megláto­gatni bennünket.. Már az nem számit, hogy nekünk 40 kilo­métert kellett a front mögött visszafelé kutyagolni, hogy a király kijöhessen a frontra. Igen szerencsés volt az el­ső szakasz századunkban,aho­va én is tartoztam, mert első helyre jutottuk az országút szélén, ahol megállt a király autója. Meg lett a nagy gyö­nyörűségünk, hogy igen jó kilátásunk volt, ha ez nem lett volna, bizony soha az életben királyt nem láthat­tam volna. Vagy félórát áll­dogáltunk már haptá k b a n, mikor feltűnt a királyi kara­ván az országúton. Ha nem csal az emlékezetem, vagy 12 autó jött a kísérettel. A ki­rály kocsija éppen előttünk állt meg. ő felsége körül ment ahova vezették és ke­zet fogott minden egyes ka­tonával, akinek sok kitünte­tése lógott a mellén. Én iám nem került a sor, mert ne­kem csak Károlykeres/.t, bronz és kiseziist vitézségi érem lógott a mellemen. Meg is fogadtam szentül, hogy mire Károly király mégegy- szer a frontra jön a 16-ik gyalogezred meglátogatására, olyan vitéz leszek, hogy még a fehér fakereszt se lesz elég. No, de hála istennek arra még sem került a sor, mert királyunk, hü lovastengerésze rövidesen utánna kiporolta őfelsége nadrágját, ugv hogy talán bánatában halt meg szegény. így aztán én is el­veszítettem az alkalmat, hogy királyi kézzel parolázhassak. Nos, de hogy szavamat ösz- sze ne. keverjem, más fontos dolog is történt az én szaka­szommal. A Szarka szakasz- vezető üt. Téli állásban vol- . tunk. .a/, egyik...hegyoldalon, vagy. Jcétezer - méternyi ma­gasságban lehettünk, itt ke­rült közénk Szarka Feri, mint közlegény. Ügyes egy fickó volt, mert igen gyorsan ha­ladt felfelé a ranglétrán. Há­rom hónap alatt három csilla­got is kapott és szakaszveze­tő lett. Románia felé nézve a Cso- bányos balodalán voltunk. A románok a völgynek a másik oldalán voltak beszállásolva. A két szállás között a völgy fenekén erdő terült el, úgy hogy nem láthattuk, hogy mennyire van tőlünk az ellen­ség. Tábori őrsünk vagy 30 lépésnyire lehetett állásunk előtt a völgy feneke felé. Mindig ketten álltak előőrsön. Az őrsök előtt kis tisztás volt, ami jobb kilátást adott az ellenség felé. A sik terü­let után hirtelenül lejtő kö­vetkezett, mely vagy három öl mélyre szaladt be az erdő­be. Szerettem ezt a Szarka sza­kaszvezetőt, mert barátságo­san lehetett beszélgetni ve­le, nem tartotta magát olyan nagyra, mint a többi altiszt urak. Olyan tisztességes for­mának látszott, hogy azt hit­tem róla, ( hogy emberséges és megbízható, mert csak ja.^ vunkat akarja. Meg kell még jegyeznem, hogy Szarka szakaszvezető nagyszerű céllővő volt, igen sokszor tapasztaltam ott künn a harctéren. Egyszer ugv került a sor. hogy ketten álltunk a tábori őrsön az állások előtt Szarka úrral. Cudajr hideg Volt, úgy karácsony táján. Már ültünk vagy egy óra hosszat az árokban, mikor Szarka meg­szólal. “Hej Andris, ez nem parancs, de szertném ha ki­mennél oda, a lejtőnek a szé­lére és megnéznéd, hogy mi van ott!” Mit sem sejtve felálltam és még a puskámat is az árokba hagyva, elindultam a lejtő fe­lé. Le is néztem a völgy fe­neke felé, de persze csak a sűrű fákat láttam a völgy katlanában. Mintha valaki azt súgta volna, hogy nem menj to­vább, vissza fordultam és egyenesen mentem a .sza­kaszvezetőhöz a fedezékbe Jelenteni akartam, hogy mii láttam, mikor rám formed hogy “miért nem mentél to vább?’ szinte látni lehetet' a nagy csalódást az arcán “Tudod ha még két lépés mentél volna előre, akkor le lehettelek volna?” Miért löt téli volna le?” kérdeztem. “Mert nekem nagyon tét- szik az ilyesmi és rád fog ! hattam volna, hogy át akar 1 tál szökni az ellenséghez”. r i Szerdi Andrá “Szent” kalendárium! 7 Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a naptárt, fo- gadják érte hálás köszöneté i met. Nem “Mindentudó” Ka- lendárium az, hanem Szén- Kalendárium, mert mindé- sóra szeleteire, békére, jóság i, .ra Janit!................. .-. -Egv Johnstown Pa-i olvas Amerikai bányász sorja.... (Lapunk multheti számá­ban egy kanadai magyar bá­nyász nehéz sorsát leiró le­velet közöltünk. E héten egy amerikai magyar bányász irt lapunkhoz egy levelet amely rávilágít ara, hogy milyen sorstragédiák rejlenek a prosperitás máza mögött.) Tisztelt Szerkesztőség! Sok szerencsét-az újév al­kalmával a laphoz. Én már öreg ember vagyok, 75 éves. Sákovics Gyula tragikus halála — A Magyar Szó Lehigh Völgy-i tudósítójától — Már az olvasás nehezen me­gyen, mert a sok lámpavi­lágtól a bányában bizony el­gyengül a szem. Én pedig 1907-től a föld alatt dolgoz­tam. Most már persze nem tudok dolgozni. 60 dollárt ka­pok havonta a munkám után, abból kell megélnem a fele­ségemmel együtt. És most már a lányom is itt lakik ve­lem három gyermekével, mert a férje meghalt. Van nekem egy négy szo­bás öreg házam, hát,legalább lakbért nem kell fizetni, ők is kapnak apjuk után egy kis pénzt, hát csak megélünk szűkösen valahogy. Én nagyon szeretem a lá­pot és amig bírom olvasni, hát fizetek érte. Ilyen tanító kelett volna már az én gye­rekkoromba is, akkor más­ként nőttem volna fel. Én csak két évig jártam iskolába egy nagy katolikus községben, a Gömör megyei Méhiben és azt a, két évet is borjulegeltetéssel töltöttem el nem tanulással, amig csak a kántor borjúját bele nem ugrattam a mészgödörbe és megégett. A kántor emiatt összevert és az apám nem adott tovább iskolába. A ka tonáéknál és itt Amerikábar tanultam meg irni olvasni. Szeretném, ha a lányom nak ima egy levelet, hogy n< csak a comic book-okat olvas sa, hanem valami progresszi\ lapot. Nyugalmazott hányás; Fiaink és a naptár Tisztelt Szerkesztőség! Ami a naptárt illeti, neken minden tekintetben igenis jc Pláne az angol és magva szótár igenis szükséges, mer j már a fiaink is rátértek a ma helyzetre és már az én fián és a felesége már nekifeküd tek is a tanulásnak. Még , feleségem is, mert ő sem tu sem irni, sem olvasni magva rules szükségesnek látják. i És a lap angol nyelvű meg - jelenését is helyeslik, amir előfizetek ba meglesz. . . > lakát Mérhetetlen veszteség érte a haladás híveit a Lehigh ] Völgyben. Tragikus körűimé- : nyék között elvesztettük ifjú : amerikai magyar nemzedék ; egyik legtöbbet Ígérő, legked­vesebb, legkiválóbb tagját, Sákovics Gyulát, Sákovics Zsiga munkástársunk fiát. Január 31-én vittük örök nyugalomra. Ki volt Sákovics Gyula? Erről meg kell emlékeznünk. Az elmúlt háborúban a repü­lőknél szolgált. Több külde­tésben vett részt és egyszer a gépet, melyen repült lelőtték. Ez ugyan nyomot hagyott idegrendszerén, de lassanként1 kilábolt belőle. Háború után a Lehigh egyetemre ment és sikeresen végezte el a mérnö­ki szakot. Hamarosan megnő­sült és családot alapított. A Good Gulf társaságnál kapót alkalmazást. A múlt év augusztusában Colorádóba küldték és Denverben érte utói végzete. Tűz martaléka lett, füst mérgezésben halt meg harminc éves korában. Gyulánk bár mérnök volt, nem szakad el tőlünk, hanem a haladás embere maradt. Nem úgy mint ma azt oly sokan teszik, ő velünk ma­radt és mindig erősebb lett hitében. Tiszta meglátással, erős hittel haladt aban az irányban, mely a boldogság végkikötője lesz az emberiség számára. Nem csüggedt el so­ha. Megállta helyét a mai hisztériás időkben is. Besú­gók révén többször megkör-I nyékezték a kopók, válasza | tiszta, érthető volt. “Nem le­szek soha besúgó, megfélem­líteni sem fogtok”. Kedves Gyulánk te sokat tettél a közjóért. Rozsdamen­tes erős láncszeme voltál a h a 1 adószellemü emberiség­nek, ezért nagy üí't hagytál, nagy sebet ütöttél eltávozá­soddal közöttünk. Mindenki szerette a mi Gyulánkat, aki ismerte. Ked­ves mosolya, emberiessége, nagy tudása dacára szerény, tiszta megjelenése mindenki szeretetét kivívta. Munkaköz­ben barátjai úgy köszöntöt­ték, hogy “Itt jön a szegé­nyek barátja.” Temetése nagy részvéttel ment végbe. Több-ezeren vo­nultak el ravatalánál és vagy I hetvenöt gépkocsi kisérte ki. j utolsó útjára. Sok könny hűlt e derék ifjú koporsójára, hi­szen élete delén szűnt meg jószive dobogni. Tisztán látó szeme lezárult, sokat mondó ajka elnémult. Gyászolják hűn szerető megtörtszivü felesége Teresa. Mélyen sújtott! édesapja, aki­nek büszkesége volt. Mostoha anyja, aki nem volt hozzá mostoha, mert a mi Gyulánk kiéi’demelte az igazi szerete- tet, öt testvére, sógora és sógornői, felesége szülei és rokonai. Hermanék és gyer­mekeik Rózsi és Joe. Ifj. Herman és neje. Négy kis árvát hagyott itt, akiket olyan nagyon szeretett, a leg­kisebb mindössze 3 hetes volt. Sajnos, kedves Gyulánk ré­szére már nincs visszatérés, ígérjük azt, hogy megtesszük helyetted is azt, amiben olyan nagyon hittél. Megyünk előre egy szebb és boldogabb i jövő felé. Utunk, az éiet út­ja, bármilyen göröngyös is le­gyen, győzhetetlenek va­gyunk. Építjük a jövő útjait a boldogság othonába. II I F “A mi Gellértünk” Tisztelt Szerkesztőség! Végtelenül jólesőérzés voltl személyesen megismerni a mi J saját tulajdon Gellértünket. j Olyan szerény, olyan egysze-; rü', nagytudásu ember. Büsz­kék vagyunk rá, hogy ma- j gunkénak vallhatjuk. A Los { Angelesi öntudatos munkás­ság ismét megmutatta, hogy j a szabadságért, békéért, de- j mokráciáért képesek meghoz- j ni ^ legnagyobb áldozatot is.1 Igaz, nem voltunk ezreken, de a Munkás Otthon t ömve volt ünneplő néppel. Ilyenkor látjuk csak, hogy haladunk. Nos még arról a felséges csirkeebédről is kell, hogy Ír­jak. Páratlan volt a maga ne­mében. És nagyszerű volt a figyelmes, gyors és pontos felszolgálás. Az ünnepély másik szen­zációja vagy mondhatjuk cso­dája az volt, hogy a legtelje­sebb egyetértésben csaknem kéz a kézben jelent meg a banketten két munkástárs, akik hosszú idő óta sokat vi­tatkoztak egymással és e- miatt sok izgalmat okoztak. Nevezzük őket A és B. mun­kástársaknak. Hát ezt a csodát is a mi Gellértünknek köszönhetjük. Áldjuk is érte a nevét! Los angelesi olvasó II. .1. I . Egy tehenet a jó naptárért Tisztelt Szerkesztőség! Én tisztelem mihdenki jo­gát a kritikára, mert tudom, hogy a munkáslap csak ak­kor végzi helyesen munkáját, ha az olvasók szabadon kriti­zálhatják és ha a lapbizott­ság kényszeríti a szerkesz­tőket, hogy figyelembeve­gyék a kritikát. Voltak azonban a naptárról olyan kritikák is, amelyek ne­kem úgy hangzottak, hogy a kritikusok jobb naptárt tud­nának csinálni mint a szer­kesztőink. Ajánlom, hogy az 1956-iki naptárt a kritikusok csinálják. Erre magam is ki­váncsi vagyok. Nos tehát fel a munkára kritizáló testvé­rek, had lássam, milyen lesz az 1956-os naptár. Ha kü­lönb lesz mint az 1955-iki én adok egy tehénre valót a szerkesztőknek. J. i). Detroit Tisztelt Szerkesztőség! A mai anyagi viszonyok között elég jó munkát csinál- a naptárral. Amikor eljön majd a/ idő, hogy a munkás­nép fel fog eszmélni és a mi oldalunkon lesz, akkor még szebbet és jobbat tudnak csi­nálni. Itt küldök a naptárért 5 dollárt. Vasi# 5 “A HAZÁÉRT, A KIRÁLYÉRT.. ”

Next

/
Oldalképek
Tartalom