Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-08-26 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 26, 1954 ■Á MIÉRT GYILKOLT A NÉGY BROOKLYN! DIÁK ? > ti UJ AKTIKQMMUNISTA TÖRVÉNYEK : (Folytatás az első oldalról) Mindez azonban csali a kérdés politikai oldalát mutatja meg. A nagylapok sokkal kisebb nyomatékot vetnek a kérdés gazdasági hátamögére, holott a kongresszus “kollektiv őrületének” logikus kibontakozását igazán az magyarázza meg. A Wall-streeti imperializmus, amelynek a kongresszus és a sajtó éppenugy eszköze, mint ahogy a szociáldemokrácia a monopoltcke munkásmozgalma, szívósan ragaszkodik világuralmi törekvéseihez, amelyeknek legfőbb takarója a “kommunizmus elleni” védekezés és harc, akár kisebberejü tckésországról, akár gyarmati vagy félgyarmati népek szabadsági ürek veséiről legyen is szó, nemcsak szocialista országokról vagy népi demokráciákról. Ez az ürügy a belpolitikai életben a munkásosztály, de különösen a szervezett munkások, a szakszervezetek elleni kérlelhetetlen harc folytatására is alkalmas. Amint Mussolini és Hitler világuralmi terveihez béklyóba kellett verni a német és az olasz szakszervezeteket, lehetetlenné tenni a sztrájkokat s a béremeléseket és az ilymódon felfokozott profitokkal gyarapítani a monopolizált vállalatok harácsolásait, (amely nagyvállalatok tervszerűen megszüntették a kis- és középvállalatokat is,) azenképpen a Wall Streetnek is az amerikai szakszervezetek, különösen pedig a haladószellemü vezetés alatt álló szakszervezetek, a fájó tövisek az oldalában. Ezért kapcsolta tehát össze a kongresszus a KP betiltásáról szóló törvényjavaslatot a Brownell-féle szakszervezetrobbantó tervekkel. És mivel már Hitler idejében is a német tömegek nem bíztak a tö- késrendszerben, a hitlerizmusnak a megtévesztő nemzeti “szocializmus” nevet adták, úgy a Wall Street ügynökei ugyanezt a becstelen munkát a “demokrácia” jelszava alatt gondolják elvégezni. .. . .Mig azonban Hitlerék kidobták a régi, a szoedem alkotmányt és törvényeket és meghozták a maguk “dinamikus” fasiszta törvényeit, a Wall-streeti politikusok — látszólagos “őrületük” mellett — népámitás céljából szívósán ragaszkodnak az alkotmányosság látszatához. ők “törvényes” níon-mcdon akarják elérni céljaikat, ők törvényekkel akarják kijátszani az alkotmányt és a fennálló törvényeket, törvényesen akarnak erőszakot elkövetni nemcsak az alkotmányon, hanem az amerikai népen és az országos hisztériában bizakodva az amerikai nép szeme előtt szedik szét az alkotmányt, amelynek védelme címén folytatták és folytatják igaztalan üldözéseiket. Hogy ez nem megy simán, az érthető. Hogy napokat töltenek a törvény kifejezéseinek fortélyos tekergetésével, hogy szemre a régebbi törvényekkel, sem az alkotmánnyal, sem Eisenhower elnök óhajaival ne legyenek ellentmondásban, még ha sikerül is, nem fogja megváltoztatni azt a tényt, hogy lényegében az ország hagyományos polgárjogait ássák alá. Innen ered a nagy zavar, a kaósz, mert nem lehet egyszerűen fából vaskarikát csinálni. De a fasiszta szellemet éppen az jellemzi, hogy nem törődik joggal, törvénnyel, igazsággal, logikával, hanem erőszakkal dolgozik, erőre támaszkodik s letiporja mindazt, amit az emberiesség, az igazságérzet, a hagyomány és kultúra adott az emberiség kezkineséül. Ezért irta a “N- Y. Times” augusztus 19-ik vezércikkében: “Mindenki a zavar tetőfokán áll. Bármiféle kompromisszumot is ajánlanak, siralmas látvány ez, melyet nagy és hatalmas demokráciánk a figyelő világnak nyújt.” Íme, ebben a hangnemben Írnak a nagylapok, mert érzik, ha nem is vallják még be nyíltan, hegy ez a fasiszta- szellemű törvény nemcsak az öntudatos munkásokra sújt le, hanem csápjai még őket is megfojthatja. így Írnak, holott “felforgatásnak” bélyegezték meg a munkáslapokat vagy szervezeteket, amikor ugy anezeket és hasonlókat hangoztattak, hogy felhívják az ország figyelmét és óva intsék az előjelek baljós következményeire. Ha a nagylapok is felébrednek dollársulyu álmáikból, mennyire fel fog ébredni, mennyire és mily hamarosan fel fog ocsúdni az ország népe, munkások és polgárok! Mert hiába próbálják nagyhangú förmedvényekkel megfélemlíteni ezt az országot, hiába követnek el az ország demokráciája ellen Dies-Humphrev-fajta merényieteket, az amerikai élet valósága szilárdan áll s azt egykönnyen megingatni nem lehet holmi féremü-törvénvek- kel. Eleven, élő, dinamikus valóság ebben az országban a demokratikus hagyomány, az igazi szabadság szeretete, az emberek munkája és az, amit munkájuk árán szerezni tudnak maguknak. Elképzelhetetlen, hogy ezeket papirtörvé- nyekkel el lehessen fújni. Ez az ország sohasem adta fel demokratikus jogait, még felkorbácsolt hisztériás légkörben sem, és nem rettent meg az üldözésektől sem. És nem is fogja tűrni, hogy ősi, szent örökségét felelőtlen politikai prókátorok kiüssék kezéből. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada $7. — Foreign ?3 one year, $4 half year. — Single copy 15 cents «^SÄk.84 Irta: Dr. Pogány Béla Megdöbbenve és értetlenül áll az ország közvéleménye a múlt héten letartóztatott brooklyni négy fiatalkorú bűnös esetével szemben. Sem a rendőrség, a detektívek, sem a vádlóügyész, sem a védőügyvédek, sem a szülők, sem az elmeorvosok és lélekbúvárok, sem az iskolai hatóságok nem tudnak semmiféle megközelítő magyarázatot találni arra, mi vitte rá ezt a négy középiskolás, intelligens, jócsaládból származó diákot azoknak a bestiális bűncselekményeknek elkövetésére, a- melyekkel vádolják őket. Köztük már két gyilkosságot beismertek, és bevallották két leány megkorbácsolását, egy másik felnőtt megverését, akinek benzinnel átitatott gyapotcsomagot kötöttek a lábára és meggy ujtották. Egyik áldozatukat, aki egy brooklyni parkban aludt, úgy össze-visszaverték és rugdalták, hogy az röviddel utána a kórházban kiszenvedett. A másik áldozatuk egy néger férfi, aki mezétláb aludt a park egyik padján éjszaka. Ezt félholtra verték és rugdalták, aztán amikor már öntudatlan állapotban volt, elhurcolták és bedobták az East Riverbe, ahol belefulladt. Holttestét is megtalálták már a rendőrök. A tetem láttára a diákok letörtek... Mi ez? Nem csoda, ha nem tudnak magyarázatot találni e gálád tettek elkövetésére. A legidősebb és legértelmesebb, egy szokatlanul müveit fiatalember, 18 éves, a legkisebb 15. A harmadik egy ifjú vasgyu- ró, 16 esztendős. A negyedik 17 éves. Valamennyi jóvisele- tü, szerény és szorgalmas diák. Szerettek olvasni. Az egyik a középkori történelemben folytatott elmélyedő tanulmányokat, a másik zongorán kisérte édesapja hegedű- játékát, a harmadik rendes látogatója volt a templomnak. Jól öltözöttek, jómodoruak, jómódúak valamennyien. Szelíd és udvarias fiuk, akiket szomszédaik, ismerőseik, szüleik szerettek és elismertek- Mindenük megvolt az életben, semmiben sem szenvedtek hiányt, leányok után nem futkostak, de nem voltak bete- geshajlamuak sem, semmi látható vagy felfedezhető okuk nem volt gaztetteik elkövetésére, egy fillért nem vettek el áldozataiktól: sem szellemi, sem anyagi indokokat nem lehet felhozni cselekedeteikre. A legkülönösebb a dologban az, hogy maguk sem tudják megmondani, mi bírta rá őket a gonosztettekre s minden, amit Jack Kos- low, a legidősebb aki nyilvánvalóan a bandavezér, mondani tudott, az, hogy-nem szereti a csavargókat, a társadalomnak nincs rájuk szüksége, vagy saját szavaival szólva: “Absztrakt (elvont) gyűlölet és utálat él bennem csavargók és csirkefogók ellen.” S közben mélyebbre süllyedt, mint egy csavargó maga is... Itt tehát másról van szó, nem egy Raszkolnyikovról, Dosztojevszkij “Bűn és bün- hődés” cimü regényének fői hőséről, aki ugyancsak észokokból, egy téves elméletből kiindulva ütött agyon fejszével két öregasszonyt; sem a Leopold és Loeb-esetről, akik egy “tökéletes gyilkosságot” akartak elkövetni; sem André Gide LafcadiójáróL “A Vatikán pincéi” cimü regényének hőséről, aki “céltalan cselekedetből” öli meg vasúti uti- társát és dobja ki az ablakon. Arcképeiket szemlélve, csak elámul az ember, amikor látja sugárzó fiatalságukat, tiszta, ifjonti csillogásu szemeiket, bajuszkáikat és arcuk simaságát. Itt nem alkalmazható az a már közhellyé vált elmélet, hogy feldúlt család, becstelen szülők, nyomor, túlzsúfolt tömegszállás meg egyebek alkotják a társadalmi hátteret; hogy a család vagy a kizsákmányoltsággal járó gazdasági helyzet az oka mindennek. Éppenugy csak fejcsóválva olvassa az ember hivatásos lélekgyógyászok hasonlóképpen közhelyszerű locsogását alantas ösztönökről s egyebekről, sőt amikor az egyik azt mondja, hogy a fiuk “szadisták”, csak mosolyogni lehet ezen a fene nagy tudományon, mert nem kell ahhoz a lelkiélet szakemberének lenni, hogy kegyetlen verésekben, g y i lkosságokban, korb ácsolásokban “szadiz- must” állapítsanak meg. A kérdés itt az, hogy miért lettek ezek a fiuk szadistává ? Üres beszéd azt mondani, hogy azért követtek el szadista tetteket, mert szadisták, ez nesze semmi, fogd meg jól! Nem válik be az az elmélet sem, hogy a film,-rádió, televízió és egyéb krajcáros ponyvaregények és “comic book”-ok hatnak károsan a serdülő ifjúságra, mert hiszen akkor minden gyermeknek gyilkossá kellene érni. Véleményünk szerint mélyebben kell az okok után fürkészni. Itt maga a társadalom beteg és ebben a beteg társadalmi vér keringésben rejlik a méreg, az arzén, a rontás. Nem egyszerre hatja át az egész társadalmi szervezetet, hanem alattomosan dolgozik. Aztán néhs váratlanul jelentkezik valahol, egy szervben, egy előre nem látható, megjósolhatatlan ponton, mint a kiütés vagy á vérbaj vagy a rák. Lehet, hogy az “éjjeli menedékhelyen”, lehet, hogy a Park Avenuen, de valahol kiüt. Szinte azt lehetne mondani, hogy senki sem érezheti magát mentesnek, biztonságban, mert mindenki csak egy pont, egy sejt a társadalmi szervezetben. Ne másféle társadalmi tünetekben keressük ennek a tünetnek az okát, hanem magában a társadalomban. A kegyetlenkedésekről szóló és azokat terjesztő és népszerűsítő könyvek s egyebek is csak tünetek, amelyek bizonyára visszahatnak magára a beteg társadalomra is. Társadalmunk maga tartalmazza azokat a tényeket és tényezőket, amelyek kiüthetnek normális embereken. Társadalmunk maga eszmény télén, kegyetlen. Elfogadott és megszokott dolog a brutalitásEgyre nagyobb méretűek az elkövetett erő szakosságok. Talán a koncentrációs táborokban, a “horror camp”-ek- ben jutott el ez a rettenetes nyavalya a tetőfokára és azóta benne élnek kihatásai az emberek lelkében. Ezeket a borzalmas tetteket nem büntették meg, a bűnösök szabadlábon járnak és a hősök nimbusza veszi körül. A háborúk borzalma hozzátartozik mindennapi érzelmeink közé. — Atombombás háborúk iszonyataihoz edzik az emberek és gyermekek lelkét. Észbontóan üvöltő, riogó szirénákkal atombombás gyakorlatokkal kondicionálják mélyebbre és mélyebbre és igyekeznek természetesebbé tenni azokat a kegyetlenségeket, melyek várakoznak ránk. Eltűnik az élet értelme, az egyének értéke. A háború és a halál nyomasztó árnyéka fekszik a társadalmon. Már nem az erős* hanem a minél kegyetlenebb, a minél etikátlanabb embernek van csak halvány reménye a darwini továbbélésre — sejttetik az irányitó erők. A társadalom tagjai _többé-ke- vésbbé múlt nemzedékek életformáinak és hagyatékainak bódult álmában igyekeznek továbbonyolitani egyre terhesebb életüket, miközben fejükre nőnek az atomkor lappangó szörnyűségei. Nem az ösztöneink rosszak vagy rothadtak meg, elménkben sem háborodtunk meg, igyekszünk normálisan pergetni robotunkat, de kívül és belül, fent és lent a mélyben, tudva róla vagy tudatlanul, megbarát- koztatnak a halállal és minden elképzelhetetlen borzalommal. Ez megnyilvánul kis és nagy eseményeknél. Fajokat irtanak ki, eszmei ellenfeleket akarnak hidegre tenni tömegestül, mingyárt előkapnak kést, revolvert, semmiségekért halállal torolnak, oh, a felnőttek idegei is gyakran már csak egy hajszálon lógnak! A célját vesztett társadalomban liheg a halál, lüktet a gyűlölet, vibrál az utolsó szálig való kiirtás vágya. . . Csoda-e hát, ha normális ép, zsenge fiatalok itt-ott de egyre ijesztőbb gyakorisággal, természetesen és gátlás nélkül engednek ennek a kolosszális nyomásnak — és józan kegyetlenkedésekre adják magukat. A fentiek nem általában véve akarják megmagyarázni a mai ifjúságot, sem magának az ifjúkori bűnözésnek általános kérdését, amely a maga egészében egy máster- mészetü, bonyolult társadalmi téma. Itt csak egy különálló pontot, a négy, értelmiségi osztályhoz tartozó diák gonosz tetteit próbáltuk külön szempontból megvilágítani. Könnyelmű általánosítással nem vethetünk árnyat az egyes társadalmi osztályok és rétegek ifjúságának túlnyomó részére, amely a bűn- statisztikai kimutatások szerint is komoly és rendes. Az ifjúság tisztességes és pozitív egészének jellemzése külön tanulmányra tarthat igényt. AMERIKAI Published weekly by the Hungarian Word, Inc.,
