Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-08-26 / 33. szám
LAPUNKÉRT Sparing család $5 Fehn J. $3 Adams Julius, F. G. (okt., nov., dec.) $3 Zsilinszky A. koszorumegváltás felesége elhunyta alkalmával 10 dollár Lutheran S. $3 Tóth L. $1 -i ; T Weisz Elaine, F. G. $5 Kandrács Gy. $3 Roszkos John $3 Neubart H. $3 Silberstein $3 Almási $1 Dayton, Rosner által $32 Gary—Hammond Rosner által $30 Milwaukee, Rosner által $40 Pongrácz $5 South Bend, Ind.-ban, a Studebaker-gyár munkásainak, akik zsúfolásig megtöltötték a High School futball- pályáját, azt mondták, hogy vagy beleegyeznek egy drasztikus bérlevágásba, vagy pedig állandóan lezárják a gyárat. A munkások erre a zsarolásra beleegyeztek a bérlevágásba. Döntésüket az ország lapjai nagy cimhirekben és vezércikkekben ünnepelték, mint “az okosság és megértés diadalát”, hogy csak a “N. Y- Times” vezércikkét idézzük. A munkásokat, akik egy héttel ezt megelőzőleg még ellene szavaztak a bérlevágásnak, a vállalat olyan fenyegetésekkel bombázta, hogy becsukják a gyárat, a helyi szakszervezet tisztikarát, valamint a United Automobile' Workers országos vezetőit meg arra kérték, hogy a bérlevágás mellett döntsenek. Nem mindenütt könnyű a bérlevágás! Az, hogy a szakszervezet belement a 15 százalékos bérlevágásba, bizonyára csak azok számára volt diadal, kik nagy hévvel dolgoznak az országban a bérlevágási irányzat mozgásba hozásán. Azt gondolták, hogy South Ben- den is oly könnyű lesz, mint volt Toledoban a Henry Kai- ser-gyárban. És amikor a Studebaker-munkások korábban visszavetették, akkor megijedtek. Most azonban már azt remélik a bérlevá- gók, hogy a South Benden történt szavazás eredményét teljes mértékben felhasználják az irányzat kiterjesztésére. •. A százezer favágó sztrájkja immár kilenc hete tart egy nagyon csekély béreme- léésért. A 23,000 Goodyear-gyárigu- mimunkások sztrájkja ugyancsak nagyon kis összegért már hetedik hete folyik és most 30,000 Firestone-gyári munkás is lecsatlakozott a sztráj kólókhoz. Kohler, Wisconsinban, már negyedik hónapja sztrájkolnak a munkások és nincs kilátás a bérharc rendezésére. A munkaadók állásfoglalása nyilván egyre makacsabb. A vörös bunkó Egész világosnak látszik tehát, hogy a főtényezők egyike azoknak a stratégiájában, akik a 15-éves irányzatot meg akarják változtatni és helyette bérlevágásokat akarnak életbe léptetni, az, hogy ismét fel akarják szítani a “vörösöktől” való félelem tüzét a munkásmozga- j lomban, hogy letörjék “az okosság és megértés” (a bérlevágások) ellenzőit és azokat, akik nem akarják feladni a munkásság évtizedes harcok árán kivívott jogait. Csak a mccarthysták diadalmaskodtak, amikor Eisenhower republikánusai és a “liberálisok” vagy dixiekra- ta demokraták kimesterked- ték a Brownell-javaslatok elfogadását és a KP betiltására vonatkozó módosításokat. Bárhogy módosítják is azonban, a cél az, hogy minden politikai csoportot vagy szakszervezetet törvényen kívül helyezzenek és feloszlassanak azzal a váddal, hogy “kommunisták”, amelyek nem egyeznek bele a bérlevágásokba és a nyílt műhelyekbe. A cél az, hogy mindenkit vád alá helyezhessenek, akinek véleményeire és cselekedeteire alkalmazhatják a “kommunista” vagy “kommunista frontszervezet” minősítést. Gyakran halljuk, hogy “kommunistaellenes liberálisok” úgy beszélnek a “vörös veszélyről”, mint amit a mc carthysták csak azért túloznak fel, hogy “meghurcoljanak” “ártatlan” liberálisokat. Mások azt hangoztatják, hogy a “vörös veszélyt” a republikánusok és más szélsőséges reakciósok szánt szándékkal azért kürtölik az emberek fülébe, hogy hatásos politikai fegyverként használhassák a demokrata párt ellen, különösen annak New Deal-szárnya ellen. Még több profit! Ámde gyakran elfelejtik azt a tényt, hogy az amerikai nagyvállalatoknak van szükségük a “vörös veszély” meséjére, hogy telerakhassák vele az újságok nagybetűs cimhireit, mert igy használhatják fegyverül a munkásság által támogatott társadalmi törvényhozás ellen és a bérlevágási mozgalom érdekében. Ez a fegyver még több profitot hoz a nagyvállalatoknak és leüthetik vele azokat, akik a szakszervezetekben vonakodnak meghunyászkodni. Kiderült azonban, hogy a southbendi .futballpályán elfogadott bérlevágásnál többről volt szó egyesek számára, mint amennyit sokan hittek. A munkások beleegyezése ahhoz volt szükséges, hogy a detroiti Packard-gyár és a wilmingtoni Studebaker gyár egybeolvadjon (fuzionáljon). Mind a kettő régi cég, csakhogy piacai egyre kisebbet lettek. 1600-ból 6 maradt » A fúzióval az autógyárak száma ezzel hatra csökkent: ott van a három nagy és ott van most a három kis autógyár- Amióta a lovak által húzott kocsikat a géperejű kocsik kezdték kitolni a hely- j színről, nem kevesebb, mint 1,600 autócég működött. A tőkés kannibálizmus, a tőkekoncentráció és a termelés összpontosítása a vetélytár- sakat lecsökkentette a General Motors-ra, a Fordra és az erősen gyengülő Chryslerre | (a három nagyra), valamint I az American Motors-ra (a í Nash-Kelvinator-Hudson) a Kaiser Motors-ra (beleértve a rágásával, a jobban fizetett munkások kiküszöbölésével és “barátságos” szakszervezeti vezérekkel való összejátszással, a munkairam felgyorsításával próbál életben maradni. A két autógyár egybeolvadását, amint a Wall Street Journal jelentette, a bérlevágás elfogadása után sietett bejelenteni Paul G. Hoffman és H. S. Vance, a Studebaker igazgatósági feje, illetve elnöke. Ezért mozgatott meg eget-földet tehát Hoffman és fenyegetődzött a százéves gyár lezárásával, hogy kicsikarja a bérlevágás jóváhagyását. Hoffman felhasználta a helyi szakszervezettel és a CIO United Auto Workers fővezérével ápolt atyai és testvéri kapcsolatait. Áprilisban még őmaga volt a főszónok a UAW chicagói országos kulturkonferenciáján. —• Egy sajtóügynökség pedig a ! South Bendről szóló beszámolójában úgy irta le L. Lewis Horwath-ot, a Studebaker 5. ! szakszervezet magyarszárma- zásu elnökét, hogy úgy dolgozik, “mint egy nagyvállalati képviselő” — a bérlevágás érdekében. Ebből azonban a munkásokra nézve cifrább dolgok is ki fognak sülni. A két , gyár munkásainak bérszínvonala nem egyenlő, a Studebaker- munkásoké magasabb, mint a Packardé. Hogyan fognak ezek egymás mellett dolgozni különböző bérekért ugyanazon a munkán? A 15 százalékos bérlevágásnak az volt a főcélja, hogy a bérszínvonalat lehetőleg egységessé te- I gye — a Studebaker-munkások rovására, talán a fúziós akciótól függetlenül is. Csakhogy a UAW vezéreinek nagy bölcsesége, hogy 10,000 munkás bérét levágják, a GM, a Ford és a Chrysler 500,000 munkásának bérét veszélyezteti, nem szólva más munkásokról is... De mindennek betetőzéséül, nagy volt a megzsarolt munkások meglepetése, akik január óta már csak úgyis minden második héten négy napig dolgoztak s abban reménykedtek, hogy a bércsökkentés fejében teljes munkaheteket dolgozhatnak majd, — amikor Hoffman bejelentette, az egybeolvadt üzem csak valamikor októberben kezd dolgozni! Most már csak az a remény marad hátra, hogy ez a dátum se tolódjék ké- .sobbre. Ostorozzák az elkülönítést EVANSTON, 111. — Az egyházak világtanácsának általános gyülekezetén vasárnap Rév. dr. Frazert és a Willyst) és most már a Packard-Studebaker- re. Az első kettő eddigelé ebben az évben a piac 83 százalékát kaparintotta meg, az utolsó háromrá már 4 százaléknál is kevesebb jutott. Ez az utolsó három egybeolvadási módszerekkel, bérlevágásokkal, a munkaerő lefaBenjamin E. Mays, az atlantai Morehouse College elnöke, néger | tanár és egyházi vezető, súlyos szavakkal elitélte a faji elkülö- ; nitést, mint “az egyházak nagy ‘ botránykövét.” Hasonló értelem- | ben szólaltak fel Afrika és | Ázsia egyházi küldöttei is. Rév. | P. K. Dagadu, az Aranypart egy- i házi tanács főtitkára, védelmé- • be vette a Mau Mau szervezetet j és magyarázta a Mau Mau el- j lenállási mozgalom értelmét. j Augusty26. 1954 , < AMERIKAI MAGYAR, SZÓ W ; ; C' 3 A 15%-0S BÉRLEVÁGÁS A STUDEBAKERNÉL ] ... és ami MÖGÖTTE van! M ILITARIZ ALJÁK A BEVÁNDORLÁSI HIVATALT Irta: ABNER GREEN, az American Committee for Protection of Foreign Born ügyvezető titkára Az igazságügyminisztérium, látva a Walter-McCarran- törvénnyel szemben fokozódó ellenállást, még nagyobb dühvei intézi támadásait a külföldiszületésüek jogai ellen éppen azért, hogy ezt az ellenállást letörje és megteremtse a politikai és társadalmi alapot e törvény rendőrállami intézkedéseinek végrehajtásához. Az igazságügyminisztérium egyik lépése a bevándorlási és honosítási hivatal militarizálása. Joseph M. Swing tábornokot nevezték ki májusban e hivatal főbiztosául. Swung tábornok, a West Point-akadémia volt növendéke, negyven évig szolgált az amerikai hadseregben és semmiféle minősítéssel nem rendelkezik e főbiztosi állás betöltésére. Júliusban aztán Frank H. Patridge nyugalmazott őrnagyot nevezték ki melléje asszisztensnek. E kinevezések tetejébe a newjerseyi államügyészt, William F. Tompkins-t, helyezték az igazságügyminisztérium belső biztonsági ügyosztályának élére azzal a megbízatással, hogy gyorsítsa fel a Walter-McCarran-törvény alapján foganatosított eljárásokat. Az igazságügyminisztérium ezenkívül egy másik módon is megpróbálta eredménytelenül megbontani a külföldiszár- mazásuak közösségét, hogy megtörje a nép ellenállását az ö maccarthysta programjával szemben. Honosított polgárok és nempolgárok ezrei kapnak New Yorkban, Philadelphiában, Miamiban, Chicagóban, Clevelandon és másutt leveleket a bevándorlási hivataltól, amelyben “meghívják” őket a hivatalba, hogy nyilatkozatokat kérjenek tőlük úgynevezett hivatalos ügyekkel kapcsolatban. Ezek nem közönséges levelek. E levelek száma és jellege, valamint az a mód, ahogy a hivatal viselkedik e levélkampánnyal kapcsolatban, arra a következtetésre bírja az embert, hogy ezek voltaképpen bizonyos népközösségek ellen intézett betörések. A megkísérelt “beszélgetések”, azok, amelyek a hivatal helyiségeiben vagy az emberek otthonában, sőt munkahelyeiken zajlanak le, éppenolyan erőszakos behatolások az emberek jogaiba, mint amilyenek az 1920-as gyalázatos emlékű Palmer-razziák tömeges betörései és letartóztatásai voltak. 1920-ban ezek drámaiabbak és váratlanabbak voltak, az igaz, ez azonban nem változtatja meg az 1954-es betörések alapjellegét. Az 1920-as razziákat törvénytelennek minősítették. Az 1954-es razziák, amelyeket levelekkel és FBI- látogatásokkal hajtanak végre, éppenolyan törvénytelenek és még jobban megsértik az érintett egyének jogait. Ezek a levelek és az emberek otthonaiban történt látogatások teljesen jogtalanok. A megfélemlítés formái ezek, törvénytelen behatolások emberek magánéletébe és jogaiba. Honosított polgároknak és nempolgároknak tisztában kell lenniük az Egyesült Államok törvényeivel és meg kell, hogy tagadják a bevándorlási hatóságok s az FBI ügynökeinek, hogy ezeket a törvényeket megszegjék azzal, hogy megfosztják őket ezektől a jogoktól. Honosított polgároknak ugyanolyan jogaik vannak, mint az ittszületett polgároknak .Ezt nem győzzük eléggé hangoztatni. Honosított polgároknak, akárcsak az ittszületett polgároknak, joguk van megtagadni, válaszadást, ha az utcán állítják meg őket vagy lakásaikon vagy munkahelyeiken keresik fel őket. A törvényszékek úgy döntöttek, hogy a bevándorlási, hatóságoknak semmiféle joguk nincs kérdéseket intézni honosított polgárokhoz honosítási vizsgálat (nyomozás) során és hogy a honosított polgárok jogosan megtagadhatják a válaszokat. Nempolgároknak, éppenugy, mint a honosított polgároknak, joguk van megtagadni a választ, ha az utcán állítják meg őket, vagy ha lakásukon, vagy munkahelyeiken keresik fel. Ha egy nempolgárt letaróztatnak, joga van ügyvédjével vagy egy szervezettel érintkezésbe lépni tanácskérés céljából, mielőtt bármiféle kérdésre felelne és ahhoz is, hogy ügyvédje legyen jelen, amikor kérdésre válaszol. A nempolgár minden választ megtagadhat kérdésekre, ha nincs vele ügyvédje. Ha egy nempolgárt letartóztatnak, joga van ügyvédet hivatni, vagy szervezethez vagy egy barátjához fordulnia és semmiféle kérdésre nem kell válaszolni, amig módot nem adnak neki, hogy tanácsot kérjen ügyvédtől vagy baráttól. Nempolgár vagy honosított polgár, akinek ügyvédi tanácsra vagy segítségre van szüksége honosítással, állampolgársággal vagy deportálással kapcsolatban, Írjon vagy látogasson el az American Committee for Protection of Foreign Born-hoz, 23 West 26th Street, New' York 10, N. Y.
