Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-08-19 / 32. szám
August 19t Í954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ' LL Sásdi Sándor PÁR HETE jelent meg “Ruzsin- ka” cimü regénye ötezer példányban, négyszáznégy oldalon, a múlt évben jelent meg a “Vándorút vége“ ifjúsági regénye tízezer példányban, ötvenkettőben meg... “A magvetők”, azelőtt meg a “Szívre hulló kő”; a “Csodálatos ősz”; “Egy asszony elmegy”, “Éneklő élet”. Sásdi Sándor saját müvein keresztül vissza tud menni a távozó időben, nincs szüksége puszta emlékezésre. Ahány esztendő, ugyanannyi könyv, micsoda gazdag volt számára az idő! Gazdag volt a termés, hiszen az iró szive segített ágyazni a közelgő történelemnek. Én Sásdi Sándorral, mbit Íróval a legsúlyosabb időkben találkoztam először 1927-ben, vagy huszonnyolcban. Amikor a “Nyolc hold föld” cimü regénye megjelent a Pesti Napló kék könyvek cimü sorozatában, hatvannégyezer példányban. Hatvannégyezer ember szinte egyazon napon kapta meg Sásdi kezéből a paraszti nyomorúságról, a paraszti pokolról, s a magyar reménytelenségről a jelentést, hatvannégyezer ember adta tovább, mi mindent jelentett ez a könyv akkor! De nekem is sokat jelentett. Még nem voltam iró, s ahogy olvastam a könyvet, szinte azonképpen változott, tevődött helyére az egész határ. Soha azelőtt nem láttáin annyira tisztán, mint ekkor, hogy ez a darab föld itt Kis Péteré, hogy ez a darab meg a Nagy Pálé s a földek miatti harc, tülekedés, az ezekre alapozott szerelem, születés, házasodás mi mindent jelentett a mi életünkben! Ugv fakadt fel a teméntelen sok baj a föld körül a könyv olvasta nyomán, mint a ke- levény hogy fakad fel a lappangó tünetek után. A “Nyolc hold föld” hat kiadást ért meg, minden múltbeli keserves könyvkiadás ellenére. A könyvek úgy íródnak, mint ahogy a fü, fa nő s a vizek áradnak: muszáj Írni. Muszáj a fának megnőni, a víznek megáradni, s huszonkét müve jelent meg Sásdi Sándornak eddig a pillanatig. MENNYI GONDOLAT, mennyi szándék, hiszen Sásdi is az az iró, aki minden betűjében népe felé nyújtja a kezét. S közben újabb és újabb müvek születnek, s közben újabb és újabb évek peregnek le az idő rostáján. Közben persze lassan elfogy az iró élete, de a fogyó évek semmiképpen nem tűnnek el az időben, hanem csillogó harmatként lepik meg a nyári mezőkön a napkeltét, és kacagás lesz a gyermekek és felnőttek orcáin. Mikor az iró egy másik íróról ir, tulajdonképpen önmagáról ir. Mikor az iró könyvet, cikket, vagy bármit ir, soha nem más ez, mint az iró örökkön változó, örökkön formálódó végrendelete, s most, ez év felhősza- kadásos júniusában ülünk itt a Sásdi Sándor pompás kis kertje közepén a verandán. Kint sietve virítanak a rózsák, s messze az égtájak iradat- lan távolában felhő hasad, ég zeng s én hideg szakértelemmel nézegetem a “Szívre hulló kő” holland kiadását és megállapítom: harmadik kiadás, huszonhétezer. Micsoda gyenge, fakó a tárgyi megnevezés, a dolgok imponáló, százezer húron zengő érzelmi világa mellett. Ahány példány Hollandiában, ugyanannyi idegennek, hollandnak sajdul belé a leikébe a magyar irás. Ami a magyarnak fáj, az Íráson keresztül a hollandnak is fáj. Minden idegen nyelven megjelent magyar könyv- hullámokat kavar a népek tengerén. A Sásdi külföldi sikere az én sikerem is, a magyar nép sikere is, olyan prófécia ez, amit nem tudna elvégezni semmi más, csak az irás. Sásdi Móricz Zsigmondnak kedvence volt. Nemcsak kortársa, hanem védence is, akinek mindvégig törődött a sorsával, s akinek minden müvét elküldte dedikálva. Nézegetjük a Móricz-köteteket, a Móricz jellegzetes, s szinte végtelenségre törekvő betűit és mintha Móricz is itt ülne közöttünk harmadiknak. Az ő keze itt is matatna a mi kezünk között az asztalon, az ő figyelő szeme is figyeli a messze morajló égtájakat, létezése issza a rózsák létezését, a kert pompáját, s a háziasszony gondoskodását. B.ünös, sőt kegyetlen dolog, hogy irót csak írók tartanak számon, a kritika úgy hallgat, mint a csuka. Mi annak az oka, hogy Sásdi Sándor mellett, vagy ellen alig-alig szólalt meg a kritika? Hiszen az olvasók tömege szereti, olvassa, falja, becéző, szerető leveleket irogat hozzá. Vannak munkások, akik cigarettát vásárolnak és azt küldik el. Micsoda kedves dolog ez, és micsoda megható. És a kritika? Haj, haj, a kritika. VANNAK ÍRÓK, akiken a kritika nem tudja kiköszörülni harci bárdját se igy, se úgy. Akiben a tisztesség és szándék és tehetség egyszerűen kikezdhetetlen. Dicsérni valamilyen okból nem akarja, bántani pedig dicséret nélkül nem is lehet (már egyes kritikusok szerint) és nem is kifizetődő. Most aztán itt van legújabb könyve: “Ruzsinka”.. Regény? én nem regénynek érzem, de azt hiszem, hogy több mint regény. Hiszen a “Nyolc'hold föld” megírása és sikere egész életre kötelező. Ilyen siker lehet nagy ösztönző erő, | de lehet nagy lehúzó erő is. Életkép 'lenne talán? Nem, mégse életkép. A I tartalma nagyon nemes, formájára pedig nagy kísérletezés. Egy egész faluról van a regényben szó, a Király Tónikről, a Sánta Szopkóról, micsoda pompás nevii emberek ezek! Léc Jani, Takó Miska, Puzsinka Sándor. Mennyi név, mennyi magyar, mennyi ember. Az egész könyv pompás és frappáns sorsok, történetek, jellemek sorozata. Ahogy a hegyomlást megírja, amint eltemeti a házat! “Ruzsin- Jta elvégezte kevés dolgát, az ablaknál ülve szoptatta a kislányt, nézte az üveget, mintha azt várná, hogy megkoppantja valaki, úgy, hogy a jégvirágok vékony porceláncsörre- néssel leesnek róla.” Idézhetném végig ezt a könyvet. A falu egész társadalma elvonul benne pontosan ifgy, mint magában az életben, tehát a I faluban, az emberek, családok viszo- ! nya egymáshoz, a faluhoz, az uraság- I hoz, de mindezeket kiszakithatatla- | nul át meg átlengi a van, vagy a I nincsen kérdése. Elsősorban a föld. | Aföld, amelynek a telekkönyve szen- j tebb volt templomnál, papnál, erköl- I esi fogalmaknál,' a föld, amelynek birtoklása magzatokat hajtott el s felnőtteket tett korán a sirba. Sásdi Sándor ma beteg ember. Ez a néhány sor szeretne gyógyító ir lenni megbántott szivére. S szinte előszava annak, amely hivatalos, vagy nem hivatalos kritika részéről helyre teszi ezt a forrószivü embert, felméri azt a nagy titkot, amivel annyira be tudott férkőzni az olvasók szivébe. Szabó Pál A fővárosi iskolafogászati hálózat i az elmúlt évben több mint 134,000 általános iskolai tanuló fogkezelését végezte el. Szeptemberben újabb 5 iskolafogászati rendelő kezdi meg működését a II, III, XI, XV. és XVIII. kerületekben. Örkény István: Prágai képeslapok Hét domb városa Prága hét dombon épült. Hét kaptató, hét lejtő — vagyis hétszer hétféle kép nyílik.az idegen szeme elé. Ebből az következik, hogy az ember minduntalan utat téveszt benne. Átsétál . a számtalan átjáróházak valamelyikén s mikor kilép az utcára, nem tudja már, merre van jobbra és merre van balra. Valaki azt tanácsolta, hogy Prágában mindig másmerre induljak, mint amerre sejtem az irányt. Prága olyan város, ahol minduntalan kérdezősködni kell. Én is igy tettem. Érdeklődtem, merre visz az ut a Csernin-palotához, vagy a régi zsidótemetőbe, vagy a Vencel-tér felé. Azt hiszen, egyetlen járókelő sem felelt erre a kérdésre úgy, ahogy az várható lett volna: I karja kinyujtásával, vagy ezzel a , szóval: erre. Mindenki szükségesnek érezte, hogy közöljön velem valamit a kitűzött célról, vagy az egyik hídról, mely útba ősik, vagy egy kocsmáról, mely nem esik útba. Érteni nem nagyon értettem a magyarázatot: legföljebb annyit bírtam megállapítani, hogy emez történelmi elmefuttatást ad a legközelebbi lőportoronyról, s amaz felvilágosítást az automatabüffék árairól. Néha még ennyit sem bírtam kihámozni a beszédjükből; csak azt tudtam teljes bizonysággal, hogy rettentően örülnek annak, hogy idegen vagyok, örülnek annak, hogy Prágába jöttem, örülnek, hogy egy vagy két vagy három hétig itt vagyok s bámulom azt a várost, melyet ők is, mióta szemüket fölnyitották, nem győztek bámulni s bámulni fogják szemük lehunytéig. Szt. Tamás pincéje Kocsmában ülünk. Egy hatszázéves serfőzde hatszázéves pincéjében van a kocsma, melynek fehérre meszelt, hatalmas boltívei alatt énekesek és énekesnők lépnek fel és hatszázéves dalokat énekelnek. A közönség, miközben élvezettel kortyolja a hatszázéves recept szerint készült tüfefekete sört, velük énekli a Prágát dicsőitő, hatszázéves dalokat. “Aranyból való, száztornyu Prága, Európa szive benned dobog, Prága . . Ezt éneklik a gyalult asztalok mellett, mint egy jókedvű zsoltárt, pi- rosragyult arccal, átszellemült tekintettel. Ezt éneklik a pincérek is, miközben sör alá való krumplis lángost és fogpiszkálóra tűzött sósheringet szolgálnak föl, énekli a ruhatáros asszony, meg a felirónő, továbbá három katona, aki a pincegádorban álldogál, mert nem kapott helyett a kocsmában. Csak én nem énekeltem, minthogy akkor hallottam először ezt a nótát. Helyzetem azonban mind nyomasztóbbá vált. Némaságom szemet szúrt. Először az asszonyok lettek rám figyelmesek, az ő könyökdöfé- ,gük által a férfiak; egyre többen néztek, mint egy eretneket, aki megtagadja Prága nagyságát... Gyorsan kinyitottam a számat és utánuk devernáltam, amennyire bírtam a dalokat. El se lehet mondani, menynyire örvendtek nekem, a megtérő bűnösnek; a nők bólogattak, a pincérek mosolyogtak s a férfiak fölemelték korsóikat és felém lengették a fekete sört, a teljes bünbocsánat és az örök barátság jeléül.' Malasztrana } Kocsmából jövet szuroksötét utcákon baktatunk hazafelé. Üzemzavar miatt az egész városrészben kialudt a villany. Prága egyik legrégibb negyede ez, a kerületek vén je. A Moldva jobbpartján húzódik végig a Vár — a Hradzsin — tövében: a prágai Víziváros tehát. Bokaficamitó macskaköveken lépkedünk, visszhangzó árkádok alatt; hellyel-közzel egy-egy gázlámpa ég, kivilágítva maga körül az éjszaka egy darabját, nem nagyobbat, mint egy sátor belseje. Egy emeleti ablakból gyertyafény süt ki, gyér fénye a szemközti templom sarkára vetődik s elővillant egy tátottszáju sárkányfejet. Aztán megint a sötétség, lépteink bizonytalan csosszanása a csendben, mig csak kísérőm meg nem áll. Idegesen nevet. Húsz éve lakik Prágában — jegyzi meg — nem tudná megmondani, merre járunk... Szerencsére jobban tudok tájékozódni, mint ő. A 15. század küszöbén vagyunk, Prága ormaira kitűzte zászlait a világtörténelem. Az a Lassan közelgő zaj: vasalt szekerek dübörgése. Zizska trén- je vonul az utcákon, óriási, feketére sült kenyereket és felvágott marhákat szállít a győzhetetlen hadseregnek, föl a Hradzsinba. A Félszemü a királyi lakosztály nyitott ablakán nézdé&él Nyugat felé, ahol a vert kereszteshadak megvert gyülevésze kotródik kifelé az országból. •. Mesz- sziről égő kastélyok fiistszagát hozza a szél, s a pápa latin átkokat mormol a csehekre. . . Hallod — kérdem —, hogy vonulnak a harci szekerek? A dübörgés egyre erősödik és egy ódon kapu csúcsíves boltozata alól izzó ablakokkal fut ki egy villamos. “Ezzel hazamehettünk volna” —■ jegyzi meg kísérőm. De egy perc múlva újra csönd lesz, körülvesz a sötétség, hussanó denevérszárnyakon évszázadok lengenek át az éjszakán. A Malasztrana visszasülyed a múltba. SZERZETT MAR EGY UJ OLVASÓT a Magyar Szónak? — A Magyar Szó minden száma a felvilágosítás kincsestára. ADJA MUNKÄSTARSAI KEZÉBE! H ROTH & SON 1577 First Avenue 82nd Street sarkán NEW YORK 28, N. Y. Tel. REGENT 4-1110 IMPORTER IKKA-csomagokat felveszünk Megérkezett nagymennyiségű finom zománcedény mindenféle nagyságban. DOZZJ SZALÁMI Amerikában, amelynek egyedüli amerikai képviselői vagyunk. — Ezenkívül kapható nálunk a Yorkville-ban HERZ SZALÁMI akácméz, Hunyady János gyomorviz, édes mák, paprika, lekvár, vaníliarúd és sok más ezer importált áru. • PIATNIK JATSZÓKÁRTYAK! E hirdetés felmutatója egy negyed font magyar paprikát kap ingyen! Kérje 500 képpel ellátott nagy árjegyzékünket.
