Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-29 / 29. szám
July 29, 1954 AMERIKAÍ MAGYAR SZÓ A ■a- ■ - ................... ■ ■ . ............Hírmagyarázat és kritika j A magára talált magyarság Miként mái- az első hir vételekor leszögeztük junius 3-iki számunkban, a Magyar Szó szerkesztősége a legnagyobb örömmel üdvözli a Verhovay és a Rákóczy Betegsegélyző és biztositó intézmények egyesülésének tervét. Hisszük és reméljük, hogy az egyesülés meg is valósul a két egylet vezetőségének és tagságának lelkes és hathatós közreműködésével. A Rákóczy Szemle júliusi számában több fontos cikk jelent meg az egyesülési tervvel kapcsolatban. Közérdekű mivoltukra való tekintettel egyes részleteiket alant közöljük: “A Rákóczy és Verhovay egyletek egyesítési kísérlete nem más, mint összetenni az erőt, csoportosítani az osztályokat, megkönnyíteni a tag befizetéseket és ezeken felül megtakarítani évente sok ezer dollárt a fenntartási költségeknél azáltal, hoggy nem kellene két konvenciót tartani, nem kellene két csoport központi tisztviselőt fizetni, nem kellene két egyleti lapot kiadni, nem lenne szükség a szervezési munkában egymás ellen licitálni, hogy a Rákóczy, vagy a Verhovay biztosítást vegye a tag, négy igazgatósági gyűlés helyett esek kettőre lenne szükség, a nyomtatványok elkészítésénél is szükségtelen lenne a több mintegy féle, nem is számítva a sok ezer-féle apró adományok kiadási tömegét. “Visszanézve a magyar megosztottság közel két évtizedes múltjára, szinte telítetlennek látszik, hogy a magyarság nem talált évtizedekkel ezelőtt magára. Ami helyes ma, helyes volt ezelőtt harminc évvel is. Miért kellett külön utakon járva gyöngíteni a magyar erőt, le- tot: miért kellett annyi nemes egyesülési jófékezni a megosztottsággal a magyar akara- szándéknak kudarcba fulladni a közömbösség vagy méltatlanok kis érdekei miatt ? A választ a történelem adja majd meg. A mi dolgunk ma az, hogy leszögezzük az igazságot, ami szerint minden gondolat ami az amerikai magyarság egyetemes érdekét szolgálja menthetetlenül a diadalomhoz vezet, legyen az útja bár rögös és szegekkel kirakva.’’ “Istenben bízunk — de a püspökben nem” Nem tartjuk a legszerencsésebb ötletnek, hogy kormányunk, mely első Ízben Amerika történetében “Istenben bizunk” feliratú bélyegeket adott ki, ugyanabban az esztendőben titkosrendőrök rajával fogja figyeltetni a magyar -és cseh protestáns egyházak konferenciára ideérkező püspökeit. Mint a N.Y. Times jelenti Washingtonból, kormányunk oda fog hatni, hogy Péter debreceni református püspök ittléte alatt egy lépést se tehessen titkosrendőri ellenőrzés -nélkül és szállásáról sehova máshova ne menjen mint a konferencia terembe és onnan vissza. A konferencia után pedig egyenesen haza. A cseh és magyar protestáns egyház tagjainak és lelkészeinek van némi tapasztalatuk rendőri ellenőrzésben. Volt idő, amikor az autokrata állam minden ereje és karhatalma gátolta őket munkájukban és lelkiismeretbeli feladatuk végzésében. Volt idő, amikor máglya és gálya várt rájuk meg győződésükért. Arra azonban aligha számítottak, hogy a huszadik században, Lincoln és Jefferson hazájában fognak a régmúlt szörnyű árnyékai imbo- Jyogni ütjük fölött. Tekintet nélkül arra, hogy mi lesz a cseh és magyar protestáns püspökök válasza erre a példátlan és indokolatlan megalázásra, mi azt üzenjük Péter és Hromadka püspöknek, akár eljut szavunk és hangunk hozzájuk akár nem: “Az amerikai nép, tekintet nélkül arra, hogy mit cse- lekesznek hivatalos személyek, szeretettel és tisztelettel vár bennünket. Jertek, megaláztatásotok ellenére is. Reméljük, hogy lépteitek nyomán nőni fog a megértés a béke amerikai és európai hívei között.” KIOLVASTAD E LAPSZÁMOT? Add további Más is tanulhat belölel A béke ügyének újabb győzelme Nyolc évi véres, pusztító, kegyetlen harcok után elhallgattak a fegyverek Indokina hegyeiben, völgyeiben, trópusi lapályain. A béke galambja végigsühant e sokat szenvedett országon: Genfben megkötötték a fegyverszünetet és ezzel a békeszerető emberiségnek sikerült az egyik legveszélyesebb tűzfészket megszüntetni a földön. A második világháború óta első Ízben helyreállt a viszonylagos nyugalom a világ minden országában. Egyetlen nagyhatalom katonasága sem folytat hadviselést sehol a világon. Újabb történelmi nagyságú győzelem ez a békeszerető emberiségnek és azoknak a kormányoknak, amelyek igyekeznek visszatükrözni és megvalósítani a népek békeakaratát. Addig, amig folyt az indokinai háború, puskaporos hordóhoz hasonlított a világ. A tőkés világ municiógyáro- sai, élükön a wall streeti trösztökkel, mindent megmozgattak, hogy ez a háború elhúzódjon, sőt kiszélesedjen. A francia “400 család” a francia nehézipar urai, akik elsősorban voltak felelősek az indokinai háborúért, akik nem akarták feladni uralmukat abban az országban, melyből 80 esztendőn keresztül, az indokinai nép vére szívásával mérhetetlen profitot harácsoltak össze évről évre, természetesen mindent megtettek a háború folytatásáért és megnyeréséért. Ebbéli törekvésükben elvéreztették hadseregük altisztikarának javát, elherdálták a francia nemzeti jövedelem nagyobb részét. Mit törődnek vele? Nem ők fizettek a háborúért, a francia nép, a francia munkás fizetett, nyomorult életszínvonalával, magas adójával, inflációval, drágasággal. Wall Street urai is mindent megtettek, hogy a háború minél tovább húzódjon. A hazug jelszó mögött, hogy a vérszivó francia gyarmati uralom támogatásával a “szabad világot védik” a “kommunista aggressziótól” több mint kétezer millió dollárnyi hadifelszerelést és egyéb támogatást adtak a francia kormánynak. Hogy ez a “támogatás” mennyire önzetlen volt, az kiderül egyebek között az amerikai diplomaták gyakori hivatkozá- stából Indokína természeti kincseire, ón, cink, gumi, tungsten, stb. Amikor, a tavasz folyamán már nyilvánvaló volt, hogy a francia imperializmus minden erőlködése és Wall Street minden krözősi kincse ellenére, a vietminhi nép ki fogja űzni a francia gyarmatosítókat jobbadán idegen légiósokból, náci és nyilas zsoldosokból (Hitler és Szálasi hadseregének az Idegen Légióba beállt maradékaiból) álló hadseregét, akkor az Eisenhower-kormány fontolóra vette a beavatkozást. Ezért tette meg április 15-ikén Nixon alelnök hírhedt beszédét, melyben felvetette annak lehetőségét, hogy Amerikának hadsereget fog kellene küldeni Indokinába. A tiltakozás, amelyet ez a javaslat az amerikai népből kiváltott (de amelyet a tőkés sajtó agyonhallgatott) elemi erejű és meghökkentette az Eisenhower adminisztrációt. A U. S. News and World Report jelezte, hogy a képviselőket elárasz tó levelek 99 százaléka elkeseredetten ellenezte a beavatkozást. Eisenhowerék nem mertek ekkora ellenzés láttára beavatkozni. Ehhez hozzájárult még saját szövetségeseik, elsősorban Churchillék jéghideg magatartása a beavatkozás kérdésében, így nem volt amerikai beavatkozás és az uj francia miniszterelnök, Pierre Mendes, aki a háborúba már rég beleunt francia nép azon ígéretére választott meg miniszterelnöknek, hogy egy hónap alatt véget vet a “piszkos háborúnak” ahogy a francia nép az indokinai háborút nevezi, Genfben meg is kötötte a fegyverszünetet, az angol kormány, a szovjet és a kínai nép képviselőinek aktiv közreműködésével. A világ népei érthető örömmel fogadták az indokínai fegyverszünet hírét. Nemcsak azért, mert a harmadik világháború lehetőségének egyik veszélyes gócát sikerült eltávolítani, hanem azért, mert a genfi konferencia újból bebizonyította azt az álláspontot, hogy nincsen olyan vitás ügy nemzetek, kormányok között, amelyet a tárgyalóasztal mellett meg ne lehetne pldani. * Üdvözöljük a francia népet, amely nyolc évi céltalan erőfeszítés után, nagy nemzeti képességeit remélhetőleg saját életszínvonala emelésére ' fogj a-fordítani) ' v- ..+ Üdvözöljük Viet Nam népét, amely 80 esztendei gyarmati elnyomatásból kiemelkedve elfoglalja helyét a világ szabad népei között és békébenj függetlenségben fogja boldogulását keresni, jövőjét épiteni. Üdvözöljük azokat az államférfiakat, akiknek közreműködése lehetővé tette a genfi konferencia sikerét. Üdvözöljük mindenek fölött az amerikai népet, amely ismét bebizonyította legnagyobb fia, Lincoln Ábrahám bölcs és halhatatlan mondásának igazát, hogy ezt a népet nem lehet MINDIG félrevezetni. A legféktelenebb háborús propaganda ellenére az amerikai nép ÍTÉLETET MONDOTT az indokinai beavatkozás fölött, igazságtalannak nyilvánította azt és tiltakozásával visszatartotta Dullesék kezeit a beavatkozástól megmentve ezzel Ázsia népét, és önmagát is a kiterjedt indokinai háború beláthatatlan következményeitől. Mi pedig a Magyar Szónál, akik kezdettől fogva rámutattunk az indokinai háború gyarmati mivoltára s követeltük annak minél előbbi befejezését, akárcsak annakidején a koreai háború befejezését, azt üzenjük lapunk olvasóinak, hogy adjon a béke ügyének eme újabb győzelme uj erőt, további biztosításáért folytatandó küzdelmünkNeheztelünk Nehrura Igen neheztelünk Nehru urra. Amikor az indokinai fegyverszünetet a háború utáni korszák egyik legnagyobb eseményének nevezte és gratulált Anglia, a Kínai Népköztársaság, Franciaország s a Szovjetunió képviselőinek az indokinai béke létrehozása körüli fáradozásaikért, kihagyta, ismételjük: kihagyta Amerika képviselőjét! Persze nem Dullesra godolunk ,mert ha rajta- mnlt volna, a genfi konferenciát meg sem tartották volna, hanem Amerika igazi képviselőjére, Mr. Joh Q. Smith-re, az átlagos amerikai polgárra. Mr. John Q. Smith volt az, aki olyan ricsajt csapott, amikor az Eisenhower kormány Nixon alelnök beszédjében felvetette a kérdést, hogy hogy volna ha beavatkoznánk az indokinai háborúba, hogy az Eisenhower- Dulles kormány jobbnak látta gyorsan visszatáncolni. Elmaradt az US beavatkozás, amelyből pedig könnyen általános ^zsiai háború, sőt talán világháború válhatott volna! Igen ez Mr. John O. Smith, átlagos amerikai polgár érdeme volt ,aki sok millió polgártársával égytitt levelekkel, táviratokkal árasztotta el képvi selőit. Az amerikai nép békeóhaja megszólalt, bár a tőkésbérenc sajtó igyekezett azt agyonhallgatni. Emeljük meg kalapunkat a békeszerető amerikai nép előtt, amely minden idők legszörnyübb mérgező propagandakampánya ellenére megmaradót békeszeretőnek, demokratikusnak és... amerikainak. Maga pedig, Mr. Nehru, küldje csak el gratuláló levelét az amerikai népnek; MEGÉRDEMLI! Különben. . .. béke velünk Mr. Nehru, önnek is nagyszerepe volt az indokinai békében, a világbéke ügye e nagy győzelemben! Bizunk a jövőben ' Kedves Munkástársak: ' ■ | Szeretettel és figyelemmel olvassuk a mi munkás lapunkat és látjuk a most folyó kampányt és annak minden mozzanatát. Volt idő, amikor mi is előljártunk ezen a vidéken. Sajnos a jelenben csak kullogunk, de ennek oka van. De ha kullogva is, mi is ott akarunk menetelni azokkal, akik tisztán látják a világ helyzetét. Az elmúlt hónapok nagyon súlyosan érintettek bennünket, de azért bizunk a jobb jövőben és ha nem is legelöl, de ott akarunk lenni az önök vonalában. Nagyon szeretnénk, ha a Magyar Szóval együtt küldenek a Readert is, mert az itteni helyi lapokból nincs mit tanulni és szeretnénk, ha a gyermekeink angol nyelven olvasnának. Ma csak két dollárt tudunk küldeni, de szeptember elején többet küldünk, hogy utolérjük a visszaesést. Ezek után éltesse a Magyar Szó szerkesztőit és olvasóit a* a vHágegvetemi isten sokáig. West Virginiai hányas* iMhin ; • «•,
