Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-29 / 29. szám
Egy dicsérendő állásfoglalás Élesen ellenezzük a Bethlehemi Magyar Híradó politikai álláspontját csaknem minden téren, különösen azon, amely, véleményünk szerint elkerülhetetlen atomháborúba sodorná hazánkat és az egész világot. Mindamellett mi megadjuk az elismerést nekik azért, amiért elismerés jár. A lap julius 23-iki számában egy bátorhangu, becsületes, felvilágosodott cikk jelent meg a néger kérdésről, melynek egyes részleteit mi is érdemesnek tartjuk közölni. Ugyancsak elismeréssel adózunk a cikkben Nt. Hamza András daytoni magyar református lelkésznek, akinek a négerkérdésre vonatkozó értekezése a cikk témáját szolgáltatja. Vajha a Bethlehemi Híradó ugyanolyan helyes és értelmes álláspontot foglalna el napjaink minden más kérdésében, mint a faji kérdésben. íme a szóbanforgó cikk kiemelkedő részletei: “KÉPMUTATÁS volna tagadni, hogy az utóbbi években, a menekültek bevándorlása folytán sajnálatos módon fokozódott az amerikaiatlan faji elfogultság az amerikai magyarság egyes köreiben, főként a nagyvárosokban. A régi amerikai magyarság nagyrésze az évtizedek folyamán asszimilálódott a demokratikus amerikai szellemiséghez és tehette ezt annál könnyebben, mert többnyire az első világháború előtti időben vándorolt be és házulról más mentalitást hozott magával, mint sokan az uj bevándoroltak közül.” “Sajnos, társadalmi érintkezés révén sok lelki fertőzés történhet és történik is. Gyűléseken is többnyire burkolt, de eléggé közérthető módon folyik a faji uszítás és a legszomorubb, hogy vannak, többnyire újonnan alakult sajtóorgánumok és újonnan feltűnt közírók, akik az amerikaiatlan és keresztényiden faji elfogultság ravasz technikájú alkalmazásával akarnak népszerűséget, tábort és vezérséget szerezni maguknak...” “De annál nagyobb römöeel kell üdvözöljük azt a szellemiséget, amely a rontó törekvésekkel szemben bátran ellengőzt akar adni, mert ez az igazi amerikai és keresztényi, sőt, még mindig állítjuk, az igazi keresztény magyar szellemiség is, bármint próbálták a Magyarországon nemrég múlt időkben és próbálják most, kint a szabad világban egyes csoportok feldúlni eziránti hitünket. Egy fiatal református pap megszólalását akarjuk itt követendő példaként meglobogtatni. Nt. Hamza András, a daytoni (Ohio) Magyar Református Egyház papja kis egyházközségi lapot ad ki és ebben most cikket közölt a négerkérdésről.” ★ “Nt. Hamza András cikke megérdemelné, hogy egész terjedelmében a legszélesebb körben terjesszék az amerikai magyarság olyan tagjai között, akik már áldozatul estek a pogány náci propagandának vagy a tévút veszélyében vannak. Csak egyes részeket van terünk ideírni, szívleljék meg azok, akiket illet és késztesse magukba szállásra az amerikai magyarság megrontásán buzgólkodókat.” “Az Isten, — írja cikkében egyhelyütt Nt. Hamza András, — nem fajokat, hanem embert teremtett. A környezet, éghajlat és munka bizonyos külső különbségeket okozott közöttünk, de lényegileg azonosak vagyunk. Pál ezt igy fejezi kf athéni beszédében: “Az Isten... az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette.” (Apostolok Cselekedetei 17:26.) Nem is kell keresztyénnek lenni ahhoz, hogy az ember ezt az egyszerű tételt belássa. Pál pont azért idézi ezt a gondolatot Athénban, mert a sztoikus filozófiai iskolának is alapvető tanítása volt az emberi nem egysége. Ha pedig egy vérből teremtettünk, akkor nincs “alacsonyabbrendü” és “felsőbbrendü” faj. Ha mégis ragaszkodunk hozzá, akkor pontosan azon az utón járunk, melyen Hitler és véres- kezű hóhérjai jártak. A faji megkülönböztetésnek logikus konzekvenciáját ők vonták le a gá- zositó és égető kemencékkel, melyekben az “alacsonyabbrendü” fajok gyermekei közül milliók pusztultak el.” Egyenesen az uj amerikai magyarok bizonyos csoportjainak lehetne adresszálva a cikk következő része: “Ha valakinek a színes kérdést meg kell értenie, akkor azok mi vagyunk, bevándorolt magyarok, akik nem is olyan régen szintén jöttmentek voltunk ezen a földön. Mi, akik nem is olyan sok évtizeddel ezelőtt drótkerítés mögött laktunk North Daytonban. Hogy a “hanki” állapotból kikerültünk, azért legyünk hálásak az Istennek és fogadott hazánknak, de ne essünk bele ugyanabba a faji elfogultságba, amitől nem is-olyan régen még mi magunk szenvedtünk. Uj hazánkénak erényeit keressük és tegyük magunkévá, ne hibáit. Ne a műveletlen amerikai után menjünk, aki lenézi a feketét, hanem azután a számtalan nemes lelkű amerikai után, akik a jelenben és. a múltban a testvéri együttélés evangéliumát prédikálták és arra példát is mutattak.” Rossz címre intézett felszólítás A Common Council for American Unity nevű szervezet, amely egykor jó szolgálatot tett a bevándoroltaknak, de amely most félhivatalos kor- mánypropagandaszervezetté vált (teljék benne kedvük s teljék tőle tarsolyuk) gyakran tanácsolja a bevándoroltaknak, hogy az óhazába irt leveleinkben cáfoljuk meg az Amerikáról táplált téves fogalmakat. Mert rossz nyelvek — vörös nyelvek — azt állítják rólunk itt is, az óhazában is, hogy vezető köreink egy része nem kimondotta békeszerető emberek, sőt nevezzük nevén a gyermeket, háborút akarnak! A mi lapunk, és meg vagyunk győződve, lapunk olvasói, rég megelőzték a Common Council tollnokáit abban, hogy az igazságot Írjuk meg Amerikáról. A mi lapunk például következetesen hangoztatja, hogy az amerikai NÉP békeszerető demokratikus és ha rajta múlna, nem volna háborús veszély a világon. Sajnos nem mondhatjuk ugyanezt Dullesről, Nixonról, Radfordról és még egy néhány tucat nagybefolyásu és nagyhatalmú vezetőről. A Common Council és a vörösfalók erre azt válaszolják, hogy hát mi persze csak rosszat mondunk ezekről a vezetőkről. Félremagyaiázzuk álláspontjaikat, céljaikat. Álljon itt ennélfogva legfrissebb cáfolatnak (hiszen h részletesen akarnánk igazságunkat bizonyítani, egy könyvtárnyi anyagot idézhetnénk) a közismert rovatiró Marquis Child legújabb cikkének néhány részlete, amely a múlt héten jelent meg a N. Y. PoPstban: “Légihaderőnk egyes tábornokai, köztük feltűnő módon Le May tábornok, a stratégiai légi flotta főnöke időnkint nyíltan ajánlja azt, hogy megelőző csapást mérjünk az ellenségre, amely elpusztítaná, vagy legalább tartósan megbénítaná Oroszország hadiközpontjait. Újabban pedig Carney tengernagy, a tengeri hadműveletek főnöke mondott egy olyan beszédet, melyben azt látszott bizonyítani, hogy két ut van van előttünk: vagy elfogadjuk Délkelet Ázsia meghódítását a kommunisták által, vagy háború ___” “Az ilyen beszédek pergőtüzei között, melyek némelyike a váratlanság döbbenetével hat, az elcsigázott Dulles ugyancsak törekszik, hogy egy olyan vonalat tartson, amely megnyeri itthon mindkét párt támogatását (tehát amely eléggé aggressziv legyen ahhoz, hogy megnyerje az olyan befolyásos háboruspárti szenátorok támogatását mint Knowland, Symington, Johnson —Szerk.) és amely ugyanakkor megnyugtassa európai és ázsiai barátainkat aról, hogy nem készülünk háborúra.” Szóval európai és ázsiai barátaink (tehát? nem csak a népi demokráciák népei és a nyugateurópai baloldali tömegek) is aggódnak, hogy Amerika vezetői háborúra készülnek. Hát, kedves Common Council, valaminél többre lesz szükség Európa és Ázsia százmillióinak megnyugtatására, mint az, hogy becsületes amerikai munkások megnyugtató leveleket Írjanak az óhazába. Tudniillik Európa és Ázsia népei nem tőlük félnek. Talán Le May tábornokot, és Wall Street urait és politikusait kellene a Common Council tollnokainak felszbólitani egy megnyugtató levél Írására ! Utolsó találkozásom Nagy András munkástárssa!. A Magyar Szóhoz irt egyik legutolsó levelé»- ben az 1954-iki naptárunkban megjelent Kossuth cikkel foglalkozott Nagy András munkástárs. Hiányolta, hogy nem volt e cikkben benne az a gyászdal, melyet a magyar nép énekelt, amikor hire jött, hogy meghalt Kossuth Lajos. “A magyar nemzetnek az édesapját sirató .dalja” ezt a címet adta e levélnek Nagy munkástárs : “Napnyugatról száll a madár keletre, Léidet höZ -a magyarnak, sötét bánat van benne, Még az ég is, beborulva könnyet ontva sir velünk, Kossuth Lajos édesapánk nem üzen már mi nekünk.” .. E levél olvasáskor bizony nem gondoltam arra, hogy néhány hónapon belül mifelénk is szállni fog a gyász madara, nyyugatról Hammond felől, keletre. Nem gondoltam, hogy néhány hónap múlva a mi szivünk is fájni fog, mert Nagy András munkástársunk” nem üzen már mi nekünk,” Amikor a nyár elején felkerestem a kórházban Nagy András mukástársamat, bárhogy is igyekeztem elűzni a sötét gondolatot, mert sajnos, már igen beteg volt, féltem, hogy ez lesz utolsó találkozónk. Mikor bűcsuzáskor megfogtam kezét, valami szorította a torkomat, éreztem, hogy utolsó kézfogásunk lehet. “Még az ég is beborulva könnyet ontva sir velünk”. Mintha csak a természet is gyászolt volna, a látogatásom alatt hirtelen olyan erejű vihar támadt, amely fákat tépett ki tövestül és sötétségbe borította a kórházat, úgy, hogy a kórter- nők csak gyertyával közeledhettek a folyosó- mekben gyertyát kellett gyújtani és az ápolókon. , így búcsúztam, 1954, május 31—ikén, Memorial Day napján, 43 nappal halála előtt utoljára a mi drága Nagy András munkástársunktól. Szivem mélyéig osztozom szeretteinek mérhetetlen gyászában. Deák Zoltán Amig a magyarok a döntőbe jutottak A wall streeti sajtó svájci tudósítójának je- letései alapján már beszámoltunk a magyar-brazil mérkőzésről, amelyet 4:2 arányban a magyarok nyertek meg. A wall streeti sajtó tudósítói úgy állították be a mérkőzés utáni példátlan botrányt, mintha a magyarok okozták volna, vagy legalább a felelősség egy része rajtuk lenne, íme a svájci, a francia és az angol sajtó véleménye: A zürichi “Sport” cimü lap ezt Írja: “A brazil játékosok teljesen elvesztették a fejüket. Több összetűzést, színházi jelenetet produkáltak. Pofozkodtak a bíró háta mögött, végül egyikük embertelen, szemtelen módon belerúgott ellenfelébe (Cziborba. Szerk.) Ezt a brazil játékos kiállítása követte. Ellis játékvezetőnek a kiállítás után menekülnie kellett az őt fenyegetően körülvevő brazil játékosok elől.” A “Párisién Liberté” igy emlékezik meg a mérkőzésről: “A brazilok okozták a mérkőzés kínos jeleneteit, amivel azt bizonyították, hogy nem tudnak veszíteni. A magyarok szivvel-lélekkel küzdöttek és újabb győzelmükkel még esélyesebb jei a világbajnoki címnek.” A “Daily Express”-ben jelent meg Desmond Hackett berni tudósítása: “Amikor három perccel a befejezés előtt Magyarország belőtte a negyedik gólt, a brazilok teljesen megvadultak, rúgták, ütötték a magyar játékosokat. És amikor a mérkőzésnek vége volt, a brazilok még tovább akarták folytatni a verekedést. Egy brazil tartalékos játékos a pályára ugrott, hogy megüssön egy magyart. Amikor két rendőr megpróbálta visszatartani, az egyiket leütötte, a másikat elgáncsolta. A brazilok a mérkőzés első másodpercében kezdték a durváskodást. Hidegkútiról, a magyar középcsatárról letépték a nadrágot: rövid alsónadrágjában játszott, amikor három perccel később gólt rúgott.” AZ ATOMFEGYVEREK ELLENŐRZÉSÉNEK ‘VESZÉLYE' Az Egyesült Nemzetek leszerelési bizottsága folytatja a tárgyalásokat az atomenergia nemzetközi ellenőrzésének nyolc éve vitás ügyében. Az amerikai delegátus, Patterson azt állítja a szovjet javaslatról, hogy az lehetőséget nyújtana a Szovjetuniónak a “Nyugat” titokban való megtámadására és megsemmisitésére. Ez persze nem akart célzás lenni Guatemala esetére. A szovjet javasig lényege az, hogy azonnal törvényen kívül kell helyezni minden atomfegyvert és megsemmisíteni az atombombakészleteket. Azt követőleg nemzetközi ellenőrzés az atombombagyártás megakadályozására. Mint Patterson beszédéből kiderült, a bizottság lg___________" ___________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ________________________________________July 29, 1954
