Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-07-22 / 28. szám

Vol. III. No. 28. Thursday, July 22, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára 15< FEGYVERSZÜNET INDOKÍNÁBAN! GENF. — Néhány órával a francia miniszterelnök. Mert-1 dez-France által önmagának kiszabott julius 20-iki határ­idő letelte előtt megkötötték a fegyverszüneti megállapodást Indokínában és ezzel befejezéshez jutott a nyolc éves gyar- mai háború Franciaország hadserege és Indokína szabadság- harcosai,. a vietminhi néphadsereg között. A fegyverszüneti feltételek: Mindkét fél beszünteti a további hadviselést. A demarkációs vonal hozávetőlegesen 17-ik és 18-ik szé» lességi övezet között lesz. A franciák kiürítik Hanoit és 10 hónapon belül Haip­hong kikötővárosát is. Választások az ország EGÉSZ területén 24 hónapon belül. A fegyverszüneti egyezményt megelőzőleg Mendez- France hosszasan tanácskozott Edén angol külügyminiszter­rel, azután külön Molotov szovjet és Van Dong vitminhi kül- iiigyminiszterrel. , *9 A New York állami Fede­ration of Labor konvenciójá­nak a Commodore Hotelben tartott megnyitó ülése a leg­hihetetlenebb és legvisszata- szitóbb háborús uszítás szín­helyévé vált, George Meany, AFL vezér véresszáju, hábo­rúra uszító kirohanása kö­vetkeztében. Minden Wall Street-i há­borús uszitót és kardcsörte­tő Pentagon tábornokot tul- harsogva, Meany élesen kri­tizálja — Dullest, mert még nem alkalmazta a “tömör visszaütés” (massive retali- tation) politikáját. Megalku­vónak nevezte az Eisenhower Dulles kormány külpolitiká­ját, nyilván azért, mert ugv az amerikai nép, mint a vi­lág közvéleménye nyomásá­ra kénytelen volt akármeny- nyire kelletlenül ’ le tár­gyalásokba boc . i; ‘ !;ozni a 900 milliós békéiá••■or képvi­selőivel Berlinben és Genf- ben. Meany habzó szájjal üvöl­tözött a “békés együttélés” elve ellen. “Mi az, hogy bé­kés együttélés”, ordított a szakszervezeti vezér. Nem akarok “békés együttélést gengszterekkel.” Szóval Meanynek “geng­szter” a szocialista államok, a népi demokráciák 900 mil­liós népe. Gengszter az a sok millió angol, francia és olasz, aki már aláírta a hid­rogénbomba ellenes és békés együttélést követelő kérvé­nyeket. De gengszter neki ugylátszik sok millió ameri­kai is, akinek már elege volt háborúkból, Koreákból, In- dókinából, elege volt az ál­landó rettegésből és szivük mélyéből kívánják, sürgetik a világbékét. Régi taktikájához híven, Meany beszéde többi részé­ben most is, mint az ameri­kai munkásság “barátja”, George Meany tetszelgett. Elitélte az Eisen­hower aclministrációt, hogy Flanders szenátor elhalasztotta a szenátus leszavaztatását McCarthy megdorgálása ügyében julius 30-ra, hogy alkalmat adjon minden szenátornak az állás- foglalásra és hogy ne nehe­zítse meg a szenátus tör­vényhozói munkálkodását. (Különben, Isten őrizzen, még egy-két szabadságrom­boló javaslattal kevesebbet nem tesz eleget a munkanél­küliség megszüntetéséért, hogy a hooveri elvet követi, mely szerint a gazdagokat kell még gazdagabbá tenni és akkor majd “lecsurog” valami a nincstelenek zsebé­be is. De külpolitikai állásfogla­lása nyilvánvalóvá teszi, hogy Meany nem a békés terme­lésből reméli a munkanélkü­liség csökkentését, az ameri­kai munkás életszínvonalá­nak emelését, hanem a nem­zetközi helyzet további le­romlásából és az annak kö­vetkeztében fokozand^ hadi- termelésből. Ha voltak is az amerikai munkásság és nép egyes ré­tegeinek illúziói Meany igazi mivoltát illetőleg, az a be­széd, amelyet 1954 julius 19- én mondott el a new yorki Commodore szállodában^ le­leplezte őt — reméljük igen sok amerikai számára — mint a wall streeti háborús uszítok leghangosabban üvöl­töző és egyik legveszélye­sebb csahos kutyáját. Fontos utazás A “szabad világ” egyik oszlopos tagja, Bao Daj Vi­etnami államfő, aki az egész indokínai háború alatt a francia Riviérán, Cannes- ben nyaralt, most hirtelen elutazott — egy másik nya­ralóhelyre, a Vogéz hegyek­ben levő Vittel nevű fürdő­helyre. TÖBB HELYEN KIÖNTÖTT A DUNA INASYARORSZÁGON A Duna árhulláma, amely az elmúlt hetekben katasz­trofális áradásokat okozott Németországban és Ausztriá­ban, a múlt hét végén és e hét elején elérte Magyarorszá­got. Bécsből érkező' jelentések szerint a magyar hadsereg utászai arra készülnek, hogy felrobbantsák egyes helyein a Duna gátjait, hogy csökkentsék a Győrt védő gátakra ne­hezedő óriási viznyomást. A budapesti rádidó jelentése szerint a helyzet Győrnél “kritikus”. A Dunának az osztrák határtól Budapestig érő szakaszán több helységben “vészhelyzetet” hirdettek ki. Budapestnél a Duna vízállása közeledik a 27 lábnyihoz (körülbelül 7 méter ttO cm.) A nagy csepeli Rákosi Mátyás vasgyár veszélyben van. A veszélyeztettt szakaszon 1200 főnyi szovjet katona­ság segit a magyar önkénteseknek gátak építésében. A REUTERS HÍRSZOLGÁLAT JELENTÉSE SZE­RINT BUDAPESTTŐL DÉLRE A DUNA ÖT HELYEN ÁTTÖRTE A GÁTAKAT. Sztrájkol 17 ezer Ghrys!er-Dodge munkás! 2 EMBER MUNKÁJÁT KÖVETELIK EGY MUNKÁSTÓL DETROIT. — Az itteni Dodge gyár 10 ezer munkása sztrájkba lépett a tűrhetetlen munkahajsza miatt. Bosszú­ból a gyár vezetősége a Chrysler cég többi üzemeiből elbo- csájtott 7000 munkást. A Dodge gyár hamtracki telepét 500 főnyi sztrájkőr­ség veszi körül. A sztrájkot az autószakszervezet (CIO) 3-as osztálya rendelte el, kijelentve, hogy a cég minden munkástól két ember munkateljesítményét követeli. A Chrysler-Dodge autógyárak igen érzik a még náluk- nál is nagyobb General Motors és Ford nyomását. A gyár nyilván elhatározta, hogy a munkairam óriási fokozásával fog válaszolni a konkurrenciára, úgy igyekszik majd egy­részt autóinak árát versenyképes színvonalon tartani, más­részt saját profitját növelni. TOLEDO, O. — A Willys autógyár visszahív körülbe­lül 4—500 ideiglenesen elbocsájtott munkást a teherautó­kat gyártó üzemeibe. Betekintés abba, hogy miként helyezi az Eisenhower-kormány a legújabb aránytalanul nagy részét a kisjövedelmű adófizetők vállaira. AEÓKED1SEZKÉNY A GAZDAGOKNAK “Jóváhagyásom nélkül ezennel visszaküldöm az adójavaslatot; ez nem adótörvény, hanem adó- kedvezményekről szóló javaslat, amely nem a nélkülözőkön, hanem a kapzsi gazdagokon akar segíteni”. . . irta Roosevelt elnök egy évtizeddel ezelőtt, 1944 február 22-én, amikor megvétózta az 1943-as adótörvényjavaslatot. Amerika törté­nelmében ez' volt az első vétó, amellyel adótör­vényt sújtottak. Roosevelt 1943-ban felpanaszolta, hogy az adó­törvény “legkevesebb 150 millió dollárba kerülne a kincstárnak,” Nagy összeg, az bizonyos, de nem a republikánusoknak! Az 1954-es adótörvény, ha megszavaznák, tízszer ennyibe, 1 és fél billió dol­lárba fog kerülni a kincstárnak az 1955 június 30-án végződő kincstári évben, sőt, amikor már teljes üzemben lesz, kiderülhet, hogy az bizony évente 3 és fél és 4 billió dollár közt fog mo­zogni, a költségvetési bizottság egyik demokrata tagja megállapítása szerint. Ez az adójavaslat a szó szoros értelmében hemzseg a gazdagoknak juttatott adóajándékoktól, amelyekhez képest el­törpül az 1943-as adótörvény. Eisenhower elnök okosan tenné, ha elgondol­kozna Roosevelt elnök vétóüzenetének egy szaka­szán: “Egyesek azt javasolták nekem, adjam jó­váhagyásomat ehhez a törvényjavaslathoz azon az alapon, hogy ha egy karaj kenyeret kértem a kongresszustól, akkor meg kell elégednem egy kis darab kenyérhéjjal. Ezt talán meg is cseleked­tem volna, ha észre nem veszem, hogy még ebben a kis darab kenyérhéjban is idegen és ehetetlen anyagok vannak.” Az osztalékok (dividends) adómentsitése Ma, igaz, á republikánusok odaszórtak egy kis kenyérhéjat a mélyen tisztelt Kisjövedelmű ur­nák, a kis adófizetőnek, mint például: dolgozó fe­leségek. özvegyasszonyok és özvegyemberek, le­vonhatnak valamit gyermekgondozás cimén, stb., ámde ezek a morzsák csak arra valók, hogy az egész étlapot izletesebbnek tüntessék fel a közfo­gyasztás előtt a tekintetes Nagyvövedelmü ur­nák felszolgált zsíros falatokkal egyetemben. Ezzel a kérdéssel lapunk már foglalkozott, de adótörvénnyel az állami kiadások csak általánosságban. Itt vannak a részletek s ezek fontosak, hogy megértsük az ellentétet, amikor majd a kisjövedelműek adómentesítésé­nek kérdését taglaljuk. Csak akkor lesz egészen világos előttünk, hogy miért akarják megbuktat­ni azt a demokrata adótörvény.]avaslatot, mely a kisjövedelműek csoportját 100 dolláros adómen­tességgel enyhítené. Az osztálékok adómentesíté­se azért undorító, mert éppenséggel az oszta az a jövedelem, amelyért tulajdonosa nem dol­gozott semmit. Az osztalékkal úgy áll a dolog, hogy az első évben az első 50 dollárnyi osztalékjövedelmet adómentesitenék, a többi osztalékjövedelem 5 szá­zalékát pedig az illető adójának javára Írják. A második évben már az első 100 dollárnyi osztalék- jövedelmet adómentesitenék, a többi osztalékj védelemnek pedig már 10 százalékát Írnák az illető adójának javára. Kerekecske summácska! Igv hát példának okáért tegyük fel, hofty 19'5 szeptemberében valaki 1,000 dollár osztalékot kap. Ebből 100 dollár adómentes lesz. A megmaradt 900 dollár 10 százaléka 90 dollár lesz, ezt aztá i leírják az illető úriember adójából. Eisenhower elnök ezt a zsíros adópiengedést dytatás a 8-ik oldalén) AMERIKAI Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 at the P.O. of N.Y., N.Y. under the Act of March, 2, 187f MEANY, AFL ELNÖK USZÍT A BÉKE ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK ELLEN Neki még Dulles külpolitikája se 77 eléggé kemény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom