Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-07-22 / 28. szám

AMERIKAI MAGYAR SZŐ

July 22, ,1954

AMIKOR MAGYAR EMBER VOLT GUATEMALA NAGYKÖVETE WASHINGTONBAN!

A Guatemalában ez elmúlt hetekben lezajlott M és most is folyamatban levő tragikus események különös érdekességet kölcsnöznek az alanti érdest kés és alig ismert magyarvonatkozásu epizódnak Guatemala történetében.

1855. végén kézisajtón előállított, szegényes, rossz papírra nyomott röpirat terjedt el Guatemalában és a szomszédos országokban. Szerzője: Juan Horvath, cime: La Trinidad de Guatemala. a cimlap adatai szerint a svájci Bernben adták ki, de mindenki tudta, hogy Guatemala városában, a jogakaüéiiiia hazafias hallgatói szedték, nyomták, kötötték és terjesztették ezt a harcos leírást, amelynek szerzője ki merte mondani azt, amit mindenki suttogott a guatemalai szentháromságról.”

Horváth János bátor röpiratában leleplezte azt a három személyt, aki az 1840. óta kormányon lévő Rafael Carrera, a legreakciósabb amerikai politikus háta mögött áll. A “szentháromság” tagjai: Serreno Guzmán guatemalai ügyvéd, a Cornelius Vanderbilt Banking Company helyi jogtanácsosa, Correra sógora, Jack Kelly, Vanderbilt guteamalai képviselője Ipolito Waldeik, a san- cristobeli dominikusának priorja, akinek rendje Guatemalai területe felének tulajdonosa. A “szentháromság” úgy működik, hogy Kelly időről időre meglátogatja Waldeck atyát, megbeszéli vele a guatemalai politika időszerű kérdéseit, majd a beszélgetés eredményéről tudósítja Guz- mánt, aki viszont családi körben közli Carrerá- val ügyfele kívánságait. Horváth kinyomozta azt is, hogy kifélék a “szentháromság” tagjai. Serrano Guzmán 1821. előtt, mikor Guatemala még spanyol gyarmat volt, mint spanyol koronaügyész teljesített szolgálatot és tömegével szállította az akasztófára a guatemalai hazafiakat. Waldeck tönkrement bajor arisztokrata család sarja, vatikáni összeköttetései révén jutott idegen létére a világ egyik legzsirosabb papi javadalmához. Kelly Michiganból származott. Sok mindennel próbálkozott, utoljára ő adta ki a New York Post cimü lapot, amelyet csakhamar szőröstől-bőröstől eladott Vanderbiltéknek. Mikor egyszer bajba keveredett — mert elfelejtett második házasság- kötése előtt elválni első feleségétől — Cornelius Vanderbilt kötelességének érezte, hogy megmentse szolgája “becsületes” nevét egy botrányper mocskától, és Kellyt elküldte kiskirálynak Guatemalába.

Carrera rendőrsége kellemes karácsonyi meglepetést szerzett gazdájának: előállította Justo Rufino Barrios joghallgatót, a forradalmi diákság vezérét, Gutemalay későbbi haladó elnökét (később róla nevezték el Puerto Barrios kikötővárost) tizenkét társával és azzal a kézisajtóval, amelyen a Trinidad készült. De a rejtélyes Juan

Horvath, a röpirat szerzője nem került kézre: ő időközben Barrios barátainak támogatásával újabb forradalmi vállakózást készített elő. 1856. január 1-én megjelent Guatemalában első lapja, az Estella de la Libériád egyetlen száma. Horváth lapinditó vezércikke — a latinamerikai publicisztika, klasszikussá vált alkotásainak egyike— Carrera és a “szenthároság” távozását, Barrios és minden politikai fogoly szabadonbocsátását, “igazi függetlenséget”, a Vanderbiltektől és a Vatikántól való függetlenséget, a nagybirtokok zsellérek között való részleges felosztását, a progresszív adózás bevezetését és demokratikus kongresszusi választás megtartását követelte.

HORVÁTH ÉLETTÖRTÉNETE

A harcos guatemalai magyar újságíró, a negyvennyolcas szabadságharc vitéz katonája, á lin- colni szabadság-eszmék lángoló hive volt. Ifjúságáról keveset tudunk, csak annyit, amennyit ő maga mondott el 1865-ben egy választási beszédében :

“A dunántúli dombok alján, egy kis magyar faluban születtem. Az apám, a nagyapám és a dédapám, minden ősöm, magyar grófok cselédje volt. 1848-ban, amikor én tizenöt éves voltam, fegyvert fogotti a magyar nép, hogy elkergesse az osztrák colonistákat, úgy, ahogy önök kergették el a spanyol gyyarmatositókat 1821-ben. Apámmal és három bátyámmal együtt én is katonának mentem, küzdeni a szabadságért. 1849- ben az osztrák és orosz zsoldosok leverték a magyar szabadságharcot. Akkorra már csak én voltam egyedül életben az egész családból, apám és bátyáim elestek. Tüzérkáplár voltam a szabadság- harcos seregben, az osztrákok büntetésből tiz évre besoroztak a maguk hadseregébe. Elküldték vártüzérnek Polába, Dalmáciába. Oi-k a vár fokán égő kanóccal kellett őrtállnom egy olyan ágyú mellett, amelynek szája — a polai városházára volt fordítva. Azt akarták, hogy, ha majd a polai olaszok fegyverhez nyúlnak szabadságuk védelmére, ha majd azok akarják elkergetni az osztrákokat, én lőjjék rájuk először. Megszöktem Polából. Egy amerikai gőzös fedélzetén kerültem át az Újvilágba, mint szénlapátoló munkás. Nem tudnám már elmondani Önöknek, hogy mi mindent csináltam az Egyesült Államokban 1951-től 1855-ig, de: ott tanultam meg Írni, ott tanultam meg, hogy mi a demokrácia és ott ébredtem rá arra, hogy toliammal a demokráciáért kell harcolnom. 1855-ben érkeztem Guatemalába, Justo Rufino Barrios hívására: hogy azóta mit csináltam, arról szükségtelen' itt beszélném”.

De nem szükségtelen ma Horváth János tetteinek emlékét felelevenítenünk. Fáradhatatlanul és rettenthetetlenül harcolt a “szentháromság” diktatúrája ellen, nyolc rövidéletii lapot szerkesztett és tízszer állt ezek miatt.biróság előtt, irt egy tucat remek röpiratot és égy kitűnő tanulmányt Guatemaláról (Guatemala: A People Fighting

for Independence Against Spaniards, Vanderbilts and Popes. An essay by J. Horváth, New York, Putnam, 1863), amelyet Lincoln barátja, Samuel Putnam adott ki az Egyesült Államokban. De nem csak tollal harcolt: sosem felejtette el, hogy honvédtüzér volt és mindig megtalálta azt az á- gyut amelynek a száját az elnyomás, a reakció ellen lehetett fordítani. Ott volt azok között a guatemalai önkéntesek között, akik segítettek a nicaraguaiaknak kiverni William Walkert, Vanderbilt ügynökét, aki fegyveresen hatolt be Kö- zép-Amerikába és erőszakkal döntötte meg a törvényes nicaraguai kormányt, amely nem óhajtotta eladni Vanderbiltéknak azt az óceántól Óceánig nyúló keskeny földsávot, amelyen az első tervek szerint csatornát akartak létesíteni a két óceán között. Ott volt azok között a guatemalai önkéntesek között, akik a mexcói Juarez segítségére siettek a francia intervenciós hadsereg ellen és harcolt Miksa császár zsoldosaival.

GUATEMALA NAGYKÖVETE

1865-ben, mikor az amerikai polgárháborút megnyerték az északiak, az Államok elnöke Lincoln. majd az ő halála után Andrew Johnson lett, Vanderbilt politikai befolyása — a déliekkel, a rabszolgatartókkal való szoros kapcsolatai következtében — igen, erősen lecsökkent.' A “szentháromság” elvesztette legfontosabb támaszát és még abban az évben elsöpörte a guatemalai nép Carrera kormányát. Mario Bonaz, Guatemala uj elnöke, a köztársaság nagykövetéül küldte Horváth Jánost Washingtonba, aki ott hét éven át képviselte uj hazáját és nagyon sok haladó amerikai barátságát szerezte meg. Emerson, a filozófus és Mark Twain igen sokra becsülték őt. 1872-ben, mikor egy alkalommal jelentéstételre utazott Guatemalába, egy indián merényletet követett el ellene: machetéjével, a nagy késével elvágta a nyakát. A nyomozás megállapította, hogy a gyilkos — a száirfüzött és 1865. óta Hon- durasban élő Kelly szolgája volt...

Horváth János életrajzának Emilio Figueroa szentelt egy kiváló regényt (El redactor de la revolución, Santiago, 1932) és Aristides Rojas egy nagyszerű esszét (Estudios Historicos, Caracas, 1926, 122-205 o.) — amerikai részről pedig Samuel F. Bolton, az amerikai politikái élet bátor quaker kritikusa dolgozta fel a témát (“Good Neighbor Policy”. History of the US-Latin American Relations, 1773,— 1933. A Study in Ethi- -co Political History: Truth and Official Statements of One Century, and a Half. Philadelphia, Society of Friends, 1934, 335—377 o.)

Lang Dezső

POLEMIZÁLOK A DRUSSZÁMMAL

Akármennyire húzódtam is a dologtól, mégis meg kell tennem: Polemizálnom kell Deák Zoltánnal. Mármint DOKTOR Deák Zoltánnal.

Miként lapunk olvasói közül néhányan már tudják is, néhány hónappal vagy talán egy-két évvel ezelőtt drusszám keletkezett. “Az Ember” cimü bal és jobboldali szocialista- liberális- demokrata- republikáus- cionista hetilapban ugyanis egy DOKTOR Deák Zoltán nevű úriember kezdett iri- gálni.

No, gondoltam magamoan, amikor először megláttam írását a Göndör féle háziközlönyben, te is betaláltál Amerikába és ezzel elintézettnek tekintettem a dolgot. Olvasóink meg is értik ezt, hiszen jól tudják, hogy a mi sajtónk és mozgalmunk feladatai olyanok, hogy házi és családi újságokkal igazán nincs időnk foglalkozni.

Nem is tenném azt most sem, ha nem sértegetett volna a druszám. Amikor ugyanis az “Ember” féle közlöny alapitója elhunyt, a drusszám egy héthasábos beköszöntőt ömlesztett jobb sorsra érdemes olvasói nyakába és e “beköszöntőben”

Amerikai Magyar Szó

Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. — Tel. AL 4-0397 * 84

Subscription rates: New York City, U. S., Canada $7. Foreign $8. year — $4 half yeyar. Single copy 15 cents

84

lapunkat egy kalap alá helyezte a nyilassajtóval, szóval összetévesztette a sarut a szaruval, az ale- goriát filagoi iával és a ferblit — a serleggel. Ez mégis tűrhetetlen.

Ne értsél- bennünket félre senki sem. Nem mi vagyunk , fősértettek. DOKTOR Deák uramnak ugyanis .ekintettel kellett volna lenni boldogult cégvezetőjére, Göndörre aki — addig amig lapunk szerkesztői hajlandók voltak vele szóba- állni, sőt kezet fogni, ezt kitüntetésnek tekintette. Nem volt nálánál boldogabb ember, mikor Dr. Gyetvai egy bizottságban ülésezett vele. Megtiszteltetésnek tekintette, amikor lapunk egy másik szerkesztője, az a közismert ‘bolseviki’ Szebenyei szóba állt vele. Kijelentettem, velem szemben is egészen másként viselkedett, mintha történetesen a családját és oly sok millió más amerikai és európai családját kiirtó nyilasok valamelyikével találkozott volna.

Valahol baj van tehát DOKTOR Deák elmélkedéseivel.

Meg is mondjuk hol a baj.

DOKTOR Deák nagyon jól tudja, hogy az “Ember” kizárólag annak köszönheti a még megmaradt csekély erkölcsi létjogosultságát, hogy támadja és leplezi a magyar nácikat és nyilasokat. Akik olvassák, ezért olvassák. És nem a vö- rösfalásért.

Mert akik igazi vörösfalást akarnak, azok nem DOKTOR Deák házilapját veszik meg hanem a Hearst a McCormick Paterson, a Luce csatornasajtót, a Katolikus Magyarok Vasárnapját, s a többi nyilas sajtóváladékot.

Ezt tudnia kellene és tudja is DOKTOR Deák.

De azt is tudja, hogy ANTINÁCIZMUSBÓL

nemcsak hogy felkophat — anyagilag beszélve — az ember álla, de egyre inkább veszélyes és kockázatos. Mert hogyan is lehet valaki antiná- ci, antifasiszta, amikor a washingtoni kormány nyakra főre paktál le a fasizmus legkiemelkedőbb képviselőivel, Francoval, Csang Kaj Sekkel, s amikor szabad teret enged a befolyása alatt lévő területein a magyar és más nácik korlátlan politikai és egyéb tevékenységének?

SZALONKÉPES akar lenni Wall Street és Washington urai előtt az én drusszám, azért meri a mi sajtónkat AMELY 35 ESZTENDEJE HARCOL SZAKADATALANUL A MAGYAR ÉS MINDEN MÁS FAJTA NÁCIZMUS ÉS FASIZMUS ELLEN — egy kalap alá venni a nyilassajtóval.

Ez a bakafántoskodás nem téveszt meg senkit

Nemtéveszti meg elsősorban az “Ember” olvasóit, akik közül sokan évtizedek óta ismerik lapunk vezetőiben és olvasóiban a legkövetkezetesebb antifasisztákat, az amerikai szakszervezeti s haladó mozgalom építőit.

És nem nagyon érdekli Wall Street urait sem, akik közül egyre többen helyezik tétjüket a mcearthyzmusra.

A mccarthyzmus pedig nemcsak a baloldalt üldözi, hanem “árulóknak” tekinti az egész demokrata pártot.

Ne higyje DOKTOR Deák ur, hogy a vörös- falás önnek “salvus conductust” fog biztosítani akkor, amikor Truman volt elnöknek vagy Marshall tábornagynak sem biztosított

Deák Zoltán