Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-07-15 / 27. szám

July 15, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ i' Hírmagyarázat és kritika Kina és az Egyesült Nemzetek Miközben külpolitikánk a “China Lobby” embe­reinek — Knowland, Nixon stb. nyomására egyre hajthatatlanabbá s kockázatosabbá válik s en­nélfogva egyre jóban elválaszt s elszigetel ben­nünket nemcsak olyan semleges országoktól mint India vagy Indonézia, hanem még szövetsége­seinktől, Angliától, Franciaországtól is, az ameri­kai közönség józanabb rétegeinek aggodalma időnkint és helyenkint kifejezésre jut még a wall streeti imperializmus hivatalos, szócsöveiben is. így például a N. Y. Times julius 6-iki számá­ban az egyik levélíró a következő megjegyzése­ket fűzi Knowland formozai, bocsánat kaliforniai szenátor ama fenyegetéséhez, hogy Amerika ki fog lépni az Egyesült Nemzetekből a Kínai Nép- köztársaság befogadása esetén: “Hogyan maradhatunk fenn, ha tovább is úgy működűnk, mintha szellemileg elmaradt gyermekek óvodáját igazgatnánk? Mi a világ lakoságának 6 százalékát alkotjuk. Az óriások, Ivina és India felkelőben vannak és meg fog­ják változtatni az erő egyensúlyát. Oroszország már megérkezett. Soha történelmünk folyamán nem voltunk jóban ráutalva arra, hogy ne ma­radjunk egyedül. Nyugati szövetségeseink csak amolyan repülőtereknek tekintik magu­kat, sőt csatlósainknak. Félnek attól, hogy há­ború esetén nemzet jellegüket a mi bázisainkra célzott hidrogénbombák azonnal eltörölnék. • “A mi helyünk a világhatálmak spektrumá­ban változás alatt van... Ha Vezetőségünk to­vábbra is éretlen és hajthatatlan marad, ha kö­vetelni fogjuk, hogy minden úgy legyen, ahogy mi akarjuk vagy különben ‘egyedül” megyünk, akkor valóban egyedül maradunk de jövőnk nem az lesz amire alapitó atyánk gondoltak.” Ugyanaznap, amikor Eisenhower nyilatkozata megjelent a lapban Kina UN tagságának kérdésé­ben, (az elnök szintén hevesen ellenzi Kínai Nép- köztársaság befogadását, de egyelőre nem állítja, hogy ez esetben USA ki fog vonulni az UN-ből) James P. Warburg, aki különben maga is anti- kommunista politikus, a lap levélrovatában a kö­vetkező kritikai megállapításokat teszi: “Az Egyesült Nemzetek egyetemes szerve­zet, nem antikommunista alakulat. “Vörös Kínát csak akkor lehet visszautasí­tani, ha azt állapítják meg róla, hogy aggresz- sziót követett el. I)e nem minden nem-kommu­nista állam osztja a mi nézetünket, hogy Kina agressziót követett el Koreában. Viinnak, akik azt állítják, hogy Kina beavatkozását McAr­thur provokálta ki, amikor hadaival átlépte a 38-ik szélességi fokot és megindult a Jalu (te­hát Kina határai — szerk.) felé...” “Knowland és Johnson szenátornak kettős célja van, amikor Kina távoltartása mellett kardoskodnak. Meg akarják büntetni Kínát egy értékes jog visszatartásával, aztán pedig nyitva akarják tartatni a lehetőséget Kina visszahóditására Csang Kaj Sek részéről. ...Ha ez a helyzet, itt az idő, hogy szemébe nézzünk e kérdésnek, mert az antikommunista világ- koalició ezen megfenekelhet. “Európai szövetségeseink ugyanis tudják, hogy az ázsiai egyensúlyt csakis azon népek segítségével állíthatjuk vissza, amelyek, jelen­leg nem ígérkeztek el sem erre. sem arra az oldalra. (India, Indonézia, Burma, stb. -szerk) De ezek a népek nem fognak a mi oldalunkra állni, ha azt látják, hogy az antikommunista blokk a régmúlt visszahozatalának álmait szö­vi, Anglia és Franciaország, ha lassan is, de kezdik belátni, hogy csak gyarmatosító állá­suk feladásával szerezhetik meg az ázsiai né­pek támogatását a kommunizmus terjeszkedé­sének megakadályozására. De ha ők lassan ad­ják fel a régi pozícióikat, mi meg lassabban adjuk fel frissen szerzett tévhiteinket. E tév­hitek legveszedelmesebbje az, hogy mi VISZ- SZATUDJUK FORGATNI AZ ÓRAMUTA­TÓT KÍNÁBAN. “Ha rálépünk aKnowland Johnson által ja­vasolt útra, akkor egyszerre két építményt fogunk rombadönteni. Aláássuk az Egyesült Nemzeteket, miként egykor aláástuk a Nép­ligát (azáltal, hogy nem csatlakoztunk hozzá —Szerk.) és aláássuk az antikommunista koa­líciót Európában és Ázsiában. Elszigeteljük magunkat egy oly világban, amelyben az el­szigetelés nem létezik többé. És tudtul adjuk a világnak, hogy mi csak addig hiszünk a de­mokratikus módszerekben, amig azt a ma­gunk kedve szerint használhatjuk fel.” Hogy az amerikai imperialisták veszedel­mes politikájának kritikáját humorral, bár, meg- valljuk, kesernyés humorral zárjuk, ideiktatjuk a N. Y. Times vezércikkbeli érvelésének egy ré­szét Kina UN tagsága ellen: “Az Egyesült Nemzetekben való tagsági jog egyik főfeltétele az, hogy csak, .... olyan álla­mok fogadhatók el, amelyek nem fenyegetik erőszak használatával egyetlen más állam te­rületi épségét vagy politikai függetlenségét.”. Vájjon elpirul-e Mr. Dulles, amidőn e sorokat olvasta a Times hasábjai és amikor AZOKRA A SOROZATOS FENYEGETÉSEKRE GONDOLT, amelyeket Guatemala állama és kormánya ellen alkalmazott, mindaddig, amig —hogy. hogy-nem — erőszakkal megdöntötték azt a demokratiku­san megválasztott kormányt? Dehát, tudjuk, Mr. Dulles túl van már a pi- rulási stádiumon. És sok más mindenen. A magyar futballisták Az amerikai magyarsäff élükön a haladó szel­lemű munkásokkal és a : tkedvelő fiatalsággal, egyhangúan csatlakozik nemcsak a magyar nép, hanem sportvilág lekes üdvözletéhez, amelyben a világ legjobb futballistáit, a magyar nép büszke­ségét, a magyar válogatott futballcspatot része­sítik a svájci világbajnoksági verseny befejez­tével. Az olimpiai versenyek kivételével talán egyet­len nemzetközi1 sportversenyt nem kisért a világ annyira osztatlan figyelme, mint a svájci labda­rugó versenyeket. És soha, a sport történelmében nem történt még meg, hogy a világ oly egyönte­tűen és oly lelkesen a MÁSODIK helyezettnek ad­ta volna az elismerés pálmáját, amilyen egyönte­tűen ítélték azt oda a cél előtt, a lelkesedéstől, odaadástól, törekvéstől, túlfeszített küzdelemtől megtorpant magyar csapatnak, amelytől az utol­só pillanatban egy nálánál klasszisokkal gyen­gébb csapat ragadta el a győzelmi trófeát. Mondanunk sem kell, hogy nekünk, a szülőha­zától távol vetődött magyaroknak, ez a magyar csapat a bajnok, és bajnok lenne akkor is, ha nem második helyen végzett volna, ha nem lenne egy­hangú választottja a nemzetközi sportvélemény­nek, hanem a 16-ik helyen végzett volna. Bajnok lett volna azért, mert ily messzeségből is érezzük annak a 11 fiatal magyar szívnek dobbanását, kik mindenüket odaadták, hogy dicsőséget hozzanak az oly méltatlanul — sajnos nem egy esetben sa­ját hűtlen fiai által is — rágalmazott magyar népre és nemzetre. A sportvonatkozásokon, s a magyar vonatko­zásokon túlmenően azonban mi más szempontból is nagy jelentőségű eseménynek tartjuk a svájci versenyeket. Az a világra szoló érdeklődés, amely ezeket a versenyeket kisérte, úgy érezzük, hogy ösztönös, talán öntudatlan görcsös ragaszkodása az emberiségnek a népek békés versenye igen, a koegzisztencia eszméjéhez. Svájcban békésen, sportszerűen küzdöttek Kelet és Nyugat fiai. És a világ fiatalsága, példátlan érdeklődésükkel azt látszottak bizonyítani, hogy az emberiségnek sok­kal jobban tetszik az, amikor a nemzetek színe virága ily módon küzd egymással, mint lángszó­rókkal kézigránátokkal, szuronyokkal vagy — atombombákkal. Nemcsóda, ha a McCarthy támogató texasi mil­liomosok Washingtonban kiadott folyóirata, a Fact Forum körkérdés formájában szavaztatja le olvasóit aziránt, hogy.... “kommunista propa­ganda-e a nemzetközi sportmérkőzések intéz­ménye ?” Az amerikai lelkiismeret szavai \ Ne higyje senki, hogy wall streeti megvásá­rolt sajtónak és liliputi magyarnyelvű sajtóbéren­ceinek sikerült már az amerikai népet teljesen el- butitani. Ne higyje senki, hogy az amerikai nép jelentékeny tömegei nem tekintenek a legmé­lyebb aggodalommal és felháborodással arra a szerepre, amelyet külügyminisztériumunk, kor­mányunk más ügynökségei és természetesen a becstelen United Fruit Company játszott a gua- temalai demokratikus kormányzat elpusztításá­ban és egy fasiszta bandával való helyettesítésé­ben! Az amerikai nép tiltakozása itt-ott keresztültör a wall streeti sajtó papirfüggönyén. Hol az egyik, hol a másik városban kénytelen a szerkesztő he­lyet adni egy-egy tiltakozó levélnek. Persze nem fér kétség hozzá, hogy ezer és ezer ilyen levelet dobnak — papírkosárba. íme Ízelítőül három levél. Az egyik a Newark Newsban, a másik1 a Miami Héráidban a harma­dik St. Louisban jelent meg. “Tisztelt szerkesztő ur! Az amerikai közönség elbámulna és meg lenne döbbenve ha ismerné a tényállást Guatemala “vö­rös” kormányával kapcsolatban. A század eleje óta déli szomszédaink természeti kincseit háborí­tatlanul zsákmányolták ki, állami tisztviselőiket megrontottuk és külügyminisztériumunk pedig szüntelen beavatkozott belügyeikbe. A Rio Gran- detől le a Tüzföldig kapzsi kezek nyúltak külföld­ről az ő olajuk, mahagóni fáik, rezük, banánjuk és más kincseik után. ..“Ami Guatemalát illeti, ez az ország jóformán a mellényzsebében volt két cégnek, az Interna­tional Railways nevű amerikai vasúti cégnek és a United Fruit Companynak. Az Arbenz kormány csupán a legelemibb reformokat hozta be. de el­követte a megbocsáthatatlan bűnt, hogy kiosztott a United Fruit parlagon heverő földjeiből a gua- temalai parasztoknak. Azonkívül a külföldi cége­ket alávetette az ország 1948-ban elfogadott mun­kásvédelmi törvényeinek. Ezek féltek, hogy e törvényeket más délamerikai országok is meg­honosítják. Ezért támadták meg Guatemalát. •. . L. F. L. Newark “Miami Herald — Uraim! “Mély szégyenérzet tölt el és fáj a lelkem ha arra gondolok, hogy milyen szerepet töltöttek be hazám vezető körei a mi kicsiny kis testvérköz­társaságunk, Guatemala fegyveres megtámadásá­ban. “Hogy ebben szerepet játszottunk, ha talán a színfalak mögött is, az nyilvánosságra került a Kiplinger féle bizalmas üzleti levél január 23-iki számában, amelyben megelégedetten Írják, hogy igenis a mi “érdemünk” volt az, hogy a legna­gyobb guatemalai szakszervezet vezetőségéből ki­dobták a kommunistákat, bár a tényleges mun­kát külföldiekkel végeztettük, nehogy megvádol­janak bennünket “jenki imperializmussal.” Ugyanezt a módszert használtuk, amikor nem­csak egy szakszervezetet, hanem egy köztársa­ságot kellett “megtisztitanunk”. Ha van ennél amerikaellenesebb módszer, akkor nem tudok róla. Itt van egy másik szempont. A guatemalai kor­mányt a guatemalai nép választotta. Ám mi erre a kormányra azt mondjuk, hogy kommunista, ugyanakkor, amikor szerte a világon azt hirdet­jük, hogy a kommunisták csak erőszak utján szoktak hatalomra jutni! Ez az ellentmondás olyan kirívó, hogy nem fo­gunk vele senkit sem félrevezetni, beleértve ma­gunkat is. És nem fogja az amerikai adófizetők­kel elfogadtatni azt a politikát, amely fegyvert szállít egy demokratikus kormány szomszédjai­nak ama kormány erőszakkal való megdöntésére. Mary Phillips. És végül itt egy levél a St. Louis Mo. liberális napilapból, a magyar Pulitzer József által alapí­tott Post Dispatch-ból:: “Most, hogy Mr. Lodge félre nem érthető mó­don értésére adta Oroszországnak, hogy tartsa magát távol a nyugati félgömbtől, nem követke­zik ebből az, Jiogy nekünk pedig illik távoltartani magunkat a keleti félgömb ügyeitől? _9

Next

/
Oldalképek
Tartalom