Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-15 / 27. szám
10 AMERIKAI MAGYAR S7X July 15, 1954 Avagy valami isteni jog alapján nekünk jogunk van beavatkozni mindenütt és felfegyverezni minden reakciós kormányt, amely kész elfogadni fegyvereinket? Az amerikai sajtó bűnösen eltitkolta az amerikai nép elöl a guatemalai helyzetről való igazi tényállást. Akármilyen cédulát ragasztunk ottani ténykedésre, nem más az mint meztelen, jogtalan aggresszió.” Thomas Broderick Valami no ... Sok mindenre volna szükség, hogy nőjjön hazánkban ... Jó volna, ha nőne a népjólét, a szabadság, a demokrácia... Jó volna, ha nőne a munkaalkalmak száma, ha nőne a peda, a fizetés... Jó volna, ha nőne az iskolák, uj lakások, bérházak, egyetemek, modern kórházak száma... Jó volna, ha nőne a megértés, az együttműködési készség, a türelem . . . Sajnos, ezek legtöbbje nem nő. A jó isten tudja mikor olvastunk utoljára egy olyan washingtoni riportot, amely arról számolt volna be, hogy valaki a szabadságjogaink növekedését észlelte... Nem, nem nő. De valami mégis nő. A N. Y. Times julius 6-iki kelettel elsőoldalas riportban közli,- hogy “ a fizetett besúgó kultusza növekvőben van a szövetségi kormánynál”. A fenti kezdet után igy folytatódik a jelentés: ‘A gyanakvás és bizalmatlanság mai korszakában, amelyet a “hideg háború” még jobban kiélez, végrehajtó közegeink a fizetett vagy nem fizetett besúgók hadárá támaszkodik. Tőlük kapnak információt kommunistákról, esetleges kémekről, kábitószerüzérekről, adócsalásokról és csempészekről.” (Nem csodálatos, hogy a besúgók hadserege néni tudott végrehajtóközegeinknek segíteni ama republikánus kormányzó fülöncsipésén, aki nyolc éven át lopta a bankot, amelynek igazgatója volt! Vagy abban, hogy miként tett be négy év alatt 167 ezer dollárt a bankba McCarthy évi 15 ezer dollár fizetésből?-) “Talán a legjobban ismert csoportja a besúgóknak — hangzik a riport egy másik érdekes része — az a 35 ‘kontraktor’, aki rendszeresen szállítja a bizonyítékokat a kormánynak az ahtikommunista kampányban és akik a Bevándorlási Hivatal szolgálatában állnak.” “Ezek nevei nincsenek titokban tartva. Az egyiküket, Paul Crouchot, ép most vizsgálják, mert állítólag állítólagos ellentmondó vallomást tett. Ez az ember két év alatt 9675 dollárt kapott a kormánytól szolgálataiért.” “Vannak aztán napidijasok is, akik 25 dollár napidijat kapnak, amikor tanúskodnak...” (Mint például Lautner János.) Az igazságügyminisztérium évente 25 ezer dollárt fizet a maga besúgóinak. Az adóhivatal ennél sokkal többet, átlag évi 500 ezer, azaz félmillió dollárt. Külön költségvetése van besúgókra, azonkívül az FBI-nak és a titokzatos Central Intelligence Agencynak. Mi nem vonjuk kétségbe a kormány abbeli jogát, hogy úgy és onnan szerezze információit, ahonnan tudja. De amikor arra gondolunk, hogj miként vonulnak fel ezek a fizetett besúgók és működnek közre —nem egyszer hamis tanúvallomásokkal — A merika építésében becsületes munkában megőszült munkások és munkásnők tönkretétében, deportálásában, családok szétszakításában, ugyanakkor, amikor a lincselések, merényletek, bombázások, elkövetőinek egyikét sem tudják elfogni, akkor teljes egészében felmérjük a kormány eme fegyverének gyökeréig nyúló antidemokratikus mivoltát. Bonyolult érvelés “összeesküvés arra, hogy utólagosan bűntársak legyünk egy összeesküvésben, egy tiltott dolognak a jövőben való ajánlására!” Akár hiszik olvasóink, akár nem, a fenti indokolás alapján Ítélt el egy szövetségi bíróság San Franciscóban négy amerikai polgárt 2—4 évi évi börtönre, akiket kapcsolatba hoztak Robert Thompson kommunista vezér elrejtésével. Thompson, mint tudjuk, nem jelentkezett a Smith-per- ben kapott börtönbüntetésének letöltésére. Kezdetben vala az eredendő bűn: a kormánynak erőszakkal való megdöntése. Senki a világon nem vonja kétségbe azt, hogy minden kormánynak joga van megbüntetni azokat, akik erőszakkal meg akarják, illetve megkísérlik megdöntését. Kormányunk először ilyen alapon akarta bebörtönözni a kommunista vezéreket. De természetesen ez lehetetlen volt, mert (Mc Carthyékon kívül) ebben az országban az elmúlt évek folyamán senki nem tett tényleges kísérletet a kormány erőszakos vagy más törvényellenes módon való megdöntésére vagy aláírására. Nos, elővették erre a Smith-törvényt,' mely azt mondja, hogy nemcsak az bűn, ha valaki fegyveres erővel meg akarja-dönteni a kormányt, hanem ha valaki azt tanítja, hogy fegyverekkel kell megdönteni a kormányt. A kormány éveken át vizsgálta mit mondtak < kommunista' vezérek, de nem volt egyetlen bizo< nyitékuk, amelynek alapján ráfoghatták volna akármelyikre, hogy ekkor és ekkor ajánlotta az amerikai kormány erőszakos megdöntését. Elővették erre a Smith-törvény másik szakaszát, amely azt mondja, hogy az is bűn, ha két vagy több ember összebeszél arra, hogy MAJD VALAMIKOR A JÖVŐBEN ajánlani fogják az ilyen fegyyeres megdöntést. Ezt aztán különböző hivatásos besúgók vallomása alapján ráfogták a vádlottakra. Valamennyi Smith-vádlottat EZEN AZ ALAPON Ítélték el vagy vetettek börtönbe. Most jön a sanfranciscoi eset. Itt l&tartóztat- tak négy polgárt ama vád alatt, hogy rejtegették az elitéit kommunista vezért. Ám “rejtegetésért” az amerikai törvények szerint legfeljebb csak hat havi büntetés jár. Brownell ur ennél hosszabb időre akarta a vádlottakat dutyiba zárni. így hát előálltak a váddal, Hogy az illetők, akik rejtegették Thómpsont, ezáltal bűntársai lettek Thomp- sonnak a tett elkövetése után. Másszóval, társak voltak UTÓLAGOSAN egy összeesküvésben, hogy valamikor a jövőben tanítani fogják az erőszakos megdöntés tanát. De volt a négy között olyan is, akire még csak azt sem lehetett káfogni, hogy érintkezett Thompsonnal. De érintkezett egy olyannal, aki érintkezett. Ez ellen tehát azt a vádat emelték, hogy “összeesküdött arra, hogy a tett elkövetése után bűntársa lesz egy olyan személynek, aki összeesküdött arra, hogy a jövőben tanítani fogják a kormány erőszakos megdöntésének tanát.” “Marxizmus” — a Wall Street Journal hasábjain A Wall Street Journal szerkesztőinek nyilván nem kel félniők ától, hogy valamely marxista klasszikusból való idézetük következtében a Smith törvény alapján börtönbe kerülhetnek. így megengedhetik maguknak azt a lukszust, hogy a marxizmus egyes gazdasági tételeit — mint oly sok ezer más polgári közgazdász előttük — “megcáfolják, ‘megsemmisítsék” A szóbanforgó tétel.— ami tudajdonképen nem is Marxtól ered, mert már előtte a burzsoá közgazdászok, Adam Smith, Ricardo, stb. is rámutattak az, hogy a tőkés társadalomban a javakat profit reményében termelik nem pedig azért, hogy emberi szükségleteket elégítsenek ki velők. A Wall Street Journal szerkesztői, fejtetőre állítva a kérdést, azt bizonygatják nagy hévvel, hogy ha a termelt javak nem elégítenének ki emberi szükségleteket, akkor nem lehetne profitért eladni őket. Dehát ezt sem Marx, sem a polgári közgazdászok nem állították sohasem. A tény az, hogyha a tőkés vállalkozó nem lát profitot akármilyen közszükségleti cikk termelésében vagy eladásában — legyen az az élet fenntartásához szükse ges kenyér, vagy lukszus cikk — akkor nem termeli azt nem fekteti beléje pénzét, még ha miatta fel is fordulnak az emberek az éhségtől. “A marxista érvelés, hogy használatra és ne haszonra termejünk’ állapítja meg elégedetten a Wall Street Journal “szétesik”. És a lap szerkesztője megtoldja e megállapítását egy másik marxista megállapítással, ezúttal a dialektikából: “Szétesik a BELSŐ ELLENMONDÁSAI KÖVETKEZTÉBEN”! Hiába, na, nagy időket élünk. Ki hitte volna, hogy 1954-ben már DIALEKTIKÁVAL fogják ‘cáfolni” a “MARXIZMUST” — a wall streeti sajtó szerkesztőségeiben-!!! Franco tanácsa Amikor még élt Roosevelt elnökünk és megtervezte és megalapította szövetségeseinkkel egyetemben az Egyesült Nemzetek intézményét, azokban az időkben a demokratikus államok adtak tanácsot a fasiszta Franconak. E tanácsot röviden angolul lehet legjobban ösz- szefoglalni e két szóval “Drop dead !” Persze magyarul is ki lehet ezt fejezni, csak az már kevésbé illedelmes: “Rögölj meg”. E tanácsunkat, Franco, sajnos, nem fogadta meg. Szóval azokban az időkben a demokráciák adtak tanácsot a fasizmusnak, illetve Franconak. De változtak az idők. “Tempora mutantur, mp- tantur mores,” mondja a régi latin mondás. Változtak az erkölcsök. Jött a Truman Doktrína, a Dulles doktrína, a Csang Kaj-sek doktrína, a McCarthy doktrína, a keselyük tépdesik Roosevelt pírját és emlékét és ime mi történik? Franco ad tanácsod a demokráciáknak Miként a N. Y. Times jelenti Madridból, julius 6-ikán. “Franco felszólította a nyugati világot, hogy indítsanak teljes gazdasági blokádot a Szovjetunió és más kommunista uralom alatt levő ország ellen. Ez, mondotta ő, biztosan meg fogja hiúsítani Moszkva háborús készülődéseit és ‘agresszív terveit’.” “Franco tábornok kinyilvánította, hogy ő nem hisz a nyugati és a kommunista világ békés együttélésében, azért, mert miként bebizonyosodott a háború utáni kilenc év alatt, Oroszország eltökélten ellenzi a tartós békét.” És nyilván, hogy jobban megértesse velünk, hogy mitől döglik a légy, ugyazn'ap átadta kormánya egyik legnagyobb kitüntetését Willy Mes- serschmittnek, Hitler fő repülő mérnökének, aki a nácizmus katonai veresége óta Spanyolországban hüsül. > i “Tempora mutantur...” Mellesleg megjegyezve, mennyire tökéletesen egyezik Franco és a Katolikus Magyarok Vasáriapja véleménye a legfontosabb politikai kérdésekben. Nem érdekes? Atomenergia a Szovjetunióban A szovjet kormány a múlt hét végén bejelentette, hogy üzembe helyezte az első atomenergiával működő szovjet villany telepet. Teljesítőképessége 5000 kilowatt. E hir jelentőségét nehéz felbecsülni. A Wall Streeti sajtó első, meglepett kommentárja az volt a hírhez, hogy... nekünk is lesz atomenergiával működő telepünk, csakhogy az sokkal nagyobb lesz, 65 ezer kilowattos. 1957-ben lesz kész. Hogy-hogy a szovjetnek kész van az, idén, nekünk meg majd csak 1957-ben? Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Talán a villanytröszt megakadályozta. Miként a mozitröszt hosszú ideig megakadályozta a televíziós készülékek piacra helyezését. Előbb ki akarják venni az iparba befektetett pénzüket. No meg aztán bizonyos körök sürgősebbnek tartották az atom meg a hidrogénbomba gyártását, mint atomenergiás villanytelepek építését. Sajnos, hogy a mi hazánk neve akkor kerül az atomenergiával kapcsolatban a világsajtó első oldalára, mikor Dullesék hidrogénbombákat puf- fogtatnak a Csendes Óceánon, vagy amikor valamelyik vérmes “honatya” az atombomba ledobá- sát sürgeti Indokínában vagy másutt. Mi jobban szerettük volna, ha a mi hazánk lett volna az első az atomenergia békés célokra való felhasználásában, ha a hidrogénbombák puffogtatása lielyett azt a bizonyos Shippingport, Pa.-i atomenergiás villanytelepet építették volna meg. Sokkal több jót tett volna hazánk jóhirnevének, békéjének, jólétének, népünk boldogabb jövőjének. Jubilál a kanadai testvérlapunk Kanada haladó szellemű magyarsága e héten ünnepli harcos lapjuk, a KANADAI MAGYAR MUNKÁS fennállásának 25-ik évfordulóját. Lehetetlen egy rövid cikkben felmérni és értékelni azt a nagy munkát amelyet kanadai testvérlapunk végzett Kanada dolgozó népe érdekében, szabadságának, demokráciájának, ép úgy mint a magyar szülőhaza népe igazságának védelmében. Ha nagy volt a szükség egy ilyen lapra Kanadában az elmúlt 25 esztendőben, úgy még nagyobb szükség lesz rája az elkövetkező sorsdöntő időkben. Hisszük, reméljük és kívánjuk tehát,
