Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-15 / 27. szám
July 15, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 hogy nagyszerű működését sokáig végezze a kanadai magyarság támogatásától és szeretetétől körülövezve. A Kanadai Magyar munkás nagy és tartalmas 40 oldalas jubileumi számot adott ki ez alkalomra amely felöleli a lap 25 éves munkálkodásának érdekesebb részleteit. Meg vagyunk győződves, hogy a kiadóhivataluk szívesen küld mutatvány- számokat e kiadásból. Tegyük ezt az évfordulót e tartalmas munkásujságra, való előfizetésünk alkalmává. Előfizetési ára $4. egy évre. A lap cime: Box 154 G. P. O- Toronto, Ont. A Magyar Szó szerkesztősége az évforduló alkalmából a következő üdvözlő levelet küldte a Munkáshoz: A KANADAI MAGYAR MUNKÁS SZERKESZTŐSÉGÉNEK, TORONTO, ONT., CANADA New York, junius 29. A Magyar Szó szerkesztősége forró, testvéri üdvözletét küldi a Kanadai Magyar Munkás szerkesztőségének és a lap olvasótáborának lapjuk 25 éves évfordulója alkalmából. Meg vagyunk győződve, hogy a jókívánságunkhoz egy emberként csatlakozik a Magyar Szó sokezres olvasótábora is. Az Egyesült Államok haladószellemü magyai’- sága mindenkor mély együttérzéssel figyelte azt a következetes, harcos népnevelői és szervezői munkát, amelyet kanadai testvérlapunk, mint a béke s haladás egyetlen magyarnyelvű kanadai szócsöve végez. És érthető büszkeséggel gondol arra, hogy annakidején segíthetett kanadai testvéreinek lapjuk megalapításában. Nagy az a felelőség, amely ma úgy a Kanadai Magyar Munkásra, mint a Magyar Szóra hárul. A magyar szülőhaza határain kívül élő két legnagyobb magyar népcsoportban végzik a béke s haladás eszméi terjesztésének nagy munkáját. Magasra tartják a kanadai és az amerikai nép legszebb demokratikus hagyományainak, a dolgozó nép országhatárt nem ismerő testvériességének, a magyar szabadságszeretet és kultúra képviseletének dicső zászlaját. Küzdenek a béke legveszedelmesebb ellenségei, a wall-streeti trösztök és azok szolgalelkii nyilas zsoldosai ellen. Kéz a kézben küzdenek a kanadi és amerikai munkásság legjobjaival a két népet fenyegető gazdasági válság és belső reakció ellen. A kanadai magyar munkáság büszke lehet harcos sajtójára, óvják továbbra is mint a szemük fényét. Védjék építsék, terjesszék. A békeszerető emberek egyik leghatásosabb fegyvere minden országban a haladószellemü sajtó. Nyári lázálom a szélsőjobboldalon A tőkés rendszer leghangosabb és legszélsőségesebb hívei jól tudják — bár nyilvánosság előtt ritkán hangoztatják -— hogy a rendszer bajai, elenmondásai, válságai meg volnának akkor is, ha nem volna a világon szocialista állam, ha nem volna Szovjetunió vágy Kinai Népköztársaság. Ez az aggodalom egy különös, torz elmefuttatás formájában jelentkezik a legszélsőségesebb reakciósok egyik washingtoni kiadványának, a “HUMAN EVENTS” legutóbbi számában. Minden további kommentár nélkül itt hozzuk a— nyári lázálmat: NYUGTALANÍTÓ SPEKULÁCIÓ. — Londoni forrásainkból arról értesülünk, hogy nincs minden rendjén a Vasfüggöny mögött és hogy egy oly fejlemény várható, ami nagy megrázkódtatás lehet a kommunista trükköket Vem értő világ számára. Tegyük fel, hogy valami hamis “felszabadulás” megy végbe Oroszország határain belül. Akor aztán bejelentenék a világnak, hogy a kommunista rendszert megdöntötték. A világsajtó ordítaná a helyeslését. Egy “békeszerető demokráciát” alapítva meg, Moszkva bejelentené, hogy feladja a H-bombát, kész leszerelni és a béke védelmét egy világkormánynak átadni. Ez annál gyanusabb lehetőség, mert Londonban ugyancsak hangoskodik egy magát “Parlamenti Csoport a Világkormányért” nevű szervezet, amely azt hangoztatja, hogy az oroszokat is be kell venni ha világkormány alakul. Ha aztán valóban alakulna egy ilyen világkormányzat, Európa és Ázsia kommunistái és szociálistái teljesen szocializálnának bennünket és megszerveznék nyersanyagainkat és ipari gépezetünket. Akkor aztán nem volna szükség a Szovjet és Amerika közötti háborúra mivel már benne lennénk egy szocialista világ politikai szövevényeiben. Londoni forásaink figyelmeztetnek, hogy jó lesz felkészülni valamilyen drámai bejelentésre Oroszországból, egy olyan bejelentésre, mely egy tervet rejt magában önállóságunk behálózására Oroszország állítólagos leszerelési hajlandóságának hangoztatásával.” “Kultúra” a K. M. V. hasábjain A Katolikus Magyarok Vasárnapja c. hitbuz- galmi és nyilas bajtársi szervezeti hetilap a hitbuzgalomnál valamivel bővebb terjedelemmel foglalkozik a háborús uszítással és'a “kultúra” terjesztésével' Lapjuk hatodik oldala kizárólag a “hontalan magyar kultúrának” van szentelve. Ezzel a “kultúrával” már régebben érdemes lett volna foglalkoznunk. De, jobb később, mint soha. Vegyük elő a K. M. V. legújabb, julius 4-iki számát és nézzük meg miféle “kultúrával” traktálják jobb sorsra érdemes olvasóikat. Szemelvényt közölnek valami Zathureczky Gyula nevű nyilas katona “regényéből”. Amikór a regény szerény hőse, mármint Zathureczky baj társ — a regény kezdetén— egy náci tankkal találkozik, a jelenetet igy Írja le: “Könnyű német páncélos zakatol szembe, megállítom.”' Tetszik tudni a Gyula csak, úgy meg szokta .állítani a náci pácélosokat. Talán fütyült egyet. Esetleg udvariasan kopogtatott a tank hernyótalpán. Avagy talán rálőtt? Mellékes. A kul- turoldalas Gyula bajtárs megállította... Folytassuk : “Fiatal hanagy dugta ki fejét a toronyból. (A fronton, tetszik tudni, minden katona a fején, vagy sipkáján hordta rangjelzését. De lehet, hogy ez a fiatal német — aki nyilván a születési bizonyítványát is megmutatta, egyben a rangját is megmondta Gyulusnak. Kérdem, hogy van-e valami? Unottan válaszol: “Mi zavartalanul jöttünk Székesfehérvárról ?” -SlUtittt Mert hát ugyan ki a csuda zavarta volna a nácikat Székesfehérvártól nyugati irányba 1944 december 23-án. Maguktól jöttek az eszemadták. Még unatkoztak is. Ám a nácik udvariasak, ezt ne felejtsük el, még ha unatkoznak is. “Két ujjal tiszteleg, aztán magára csapja a torony tetejét.” Úgy ám, a tankban menekülő náci tiszt két ujjal tiszteleg a magyar főhadnagynak. Annyi példányt adjon el könyvéből ez a kulturas nyilas, ahányszor neki ebben az életben náci hadnagy szalutált!!! No, de a kultúra — és a regény — java csak ezután jön. Miután bemutatta a náci tanktisztet, aki a Szovjetunió és Magyarország végigtaposása után “unottan” cihelődik ki Székesfehérvárból... Berlin felé... a nyilas vagány bemutatja az oroszt. Itt jön aztán az igazi kultúra! Alighogy elhagyja az udvarias fiatal náci tisztet, jön egy orosz katona: “Bő, földszinü köpeny van rajta, ormótlan csizmáiban, imbolyogva cammog felém... a szél lobogtatja vattasapkája fülvédőit. Most villan eszembe, miért mondották régen, hogy “kutyafü- lir tatár”! Csontos arca kifejezéstelen. A finnek úgy mondják, hogy ‘az orosz csak holtan jó’. Kezében lövésre készen a kerekdobos géppisztoly.” Nyilas hősünk, miként azt a továbbiakban szerényen bevallja, egykettőre lelőtte volna a “kifejezéstelen arcú”, cammogó oroszt, de az utolsó pillanatban látomása támadt. Látta feleségét, kis lányát, akik azt mondták neki, hogy “az utón végig kell menni.” Ezért hát nem lőtte le a cammogó oroszt. / A kutyafülti tatár, udvariasan várt, amig a Gyula végignézte a látomását, várt amig eldobta lövésre készen tartott pisztolyát — és aztán —■ sokkal kevésbbé udvariasan, mint ahogy a náci tiszt csevegett vele az előbb, megbökte a csizmájával. “Davaj”. Mert kéremalássan ,az orosz katona csak három szót ismert, miként mindjárt az első közleményből kiderült és pedig: “davaj, csaszi és ruszki.” No, de ne feledkezzünk el a kultúráról. A jóska No, de ne feledkezzünk el a kulturádól. Gyula bajtárs leírja elfogatása részleteit: “Arcok merednek rám. Bambák és kifejezéstelenek. Mintha lárvák lennének. Böszme szavak csapnak pálinkabüzösen az arcomba. Az egyik orosz katona meglök, hogy hátratántorodom... a csuklómat tapogatják óra után. Összevesznek a tárgyakon. (Ugyan mi mindent tapogattak ösz- sze, mert órája nem volt a főhadnagy urnák.” Mindegy, kis idő múlva — hogy, hogy nem — a böszme bamba lárvák —- megvendégelik a Gyulát. “Versenyt iszunk az oroszokkal. Kerek kenyér kerül az asztalra, aztán az öreg parasztasszony behozza a vacsorát. Nagy tál paprikás csirkét (mi az, pem ijedt meg oroszoktól?). Az oroszok unottan csámcsognak. (Ahá, azon a napon mindenki unatkozott, a náci tiszt unottan válaszolt, az oroszok unottan csámcsogtak). Közben szakadatlanul merítenek a borból. Az egyik hozzám tántorog, megfogja a vállam és ráz: “Davaj csaszi.” ... a kirgiz félrehúzza a száját és megvetően int kezével: “Ruszki.” “így kezdődik”, irja a K.M. V. szerkesztője a meghatottságtól elhaló hangon, “Zathureczky Gyula 258 oldalas müve, amely megrendítő képekben tárja elénk a magyar katona sorsát az orosz táborokban.” Csekély két bőgőért lehet kapni. , Nem hisszük, hogy még a K. M. V. edzett gyomra olvasói közül is akadnának, akik kiváncsiak lennének egy nyilas szellemű okádékára. Adenauer — és Wall Street-i gazdáinak — fejfájásai Miként lapunk mulfheti számában rövid hir keretéhen már megírtuk, Londonban összeültek az amerikai és az angol kormány képviselői, hogy megtárgyalják Nyugatnémetország teljes függetlenségének feltételeit. Ezt megelőzőleg Adenauer a harmincas évek hitleri nyilatkozataihoz hasonló hangon fenyegette meg Franciaországot. Németország újrafegyverkezése már nem vita tárgya, mennydörgőit a vén teuton, csak az a kérdés, hogy teljesen önállóan fegyverkezik-e, vagy pedig az Európai Védelmi közösségen belül. Az “önálló” szót természetesen nem kell egészen szószerint érteni: Washington és Wall Street engedélye és hozzájárulása nélkül a németek sem “önállóan”, sem feltételesen nem gondolhatnának a fegyverkezésre. Mi van Adenauer erélyes “önállósági” fellépése és a londoni “német önállósági” tárgyalások hátterében? A német nép egységének és igazi önállóságának kérdését a német demokratikus népköztársaság kormánya (Keletnémetország) vetette fel a múlt évben. Adenauerék, akik meg vannak elégedve Wall Street járszalíagjával — és busás támogatásával — először csak “vörös propagandának” nevezték a javaslatot. De Nyugatnémetország népe komolyan vette. A múlt hónapban pedig porondra lépett Brüning volt kancellár is és követelte az adenaueri politika teljes irány- változását! Követelte a kelettel, tehát a szocialista világgal való fokozott politikai és kereskedelmi kapcsolatot. Mindezek tetejébe Nyugatnémetország népe a múlt heti vesztfáliai választáson a szavazólapokkal is kifejezte elégedetlenségét Adenauerékkel szemben. A keresztény- demokrata párt (Adenauer pártja) a tartomány- gyűlési választáson több mint egy millió szavazatot vesztett! Adenauernek tehát taktikát kellett változtatnia. Ezért a függetlenség hirtelen, hangos követelése. Ezért Brüning éles megkritizálása. És ezért érdemes egy rövid pillantást, vetnünk Brüning uj szereplésére s annak hátterére. Brüning múltja Brüning, mint a centrumpárt vezére — tehát azé a párté, amely előfutára volt Adenauer keresztény-demokrata pártjának — 1930-tól 1932- ig Németország kancellárja volt, abban az időszakban, amikor az Egyesült Államokból elindult válsághullám elborította Európát és különösen súlyos megrázkódtatásokat okozott a wei- mai köztársaság gazdasági életében. Brüning nevéhez fűződnek a tömeges munkáselbocsátások, a fizetéscsökkentések, a különböző “szükség- rendeletek”, amelyek a weimari rendszer különben is ingatag alapját végkép megingatták. Brüning és Washington Brüning a hitlerizmus uralomrajutása után emigrált és húsz esztendőt töltött az Egyesült Államokban, ahol a Harvard-egyetemen tartott előadásokat. A háború utáni években az a hir járta róla, hogy a washingtoni vezetők bizalmas tanácsadója-német ügyekben. Mindezek után feltehető lett volna, hogy Brüning támogatni fogja Adenauer politikáját. Nem ez történt, Brüning, akinek nemcsak amerikai és katolikus kapcsolatai közismertek, hanem az is, hogy a Rajna- és a Ruhr-vidék nagyipari köreinek bizalmát (Folytatás a 12-ik oldalon)
