Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-07-15 / 27. szám

•> AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 15, 1954 KÜLPOLITIKAI SZEMLE^ ======0 Riport Caracas, Venezuelából Ahogy délamerikahk látják a guatemalai eseményeket Akármi lesz a guatemalai fejlemények vége, egy biztos: uj fejezetet nyit a nyugati kontinens országainak egy­máshoz való viszonyában. Amikor a guatemalai invá­zió hire elterjedt Délameriká- ban, a nép első válasza széles­körű és spontán tüntetés volt — Amerika ellen! Nemcsak egy országban, mindegyikben. Nemcsak a demokratikusnak nevezhetőkben, hanem a szél­ső joboldaü diktatúrákban is. Csilében ép úgy mint Pana­mában, Kubában ép úgy mint Uruguayban, Venezuelában ép úgy mint Bolíviában vagy Argentínában. Argentínában például a fő ellenzéki párt hivatalosan ro- konszenvét fejezte ki Guate­mala kormányának, mig a kormányzó párt, a peronisták javaslatot' fogadtak el egy kontinentális konferencia ösz- szehivására Guatemala béké­jének biztosítására. De a legérdekesebb az, a- hogy az egyszerű emberek válaszoltak a fejleményekre. Itt Venezuelában például, amelynek közgazdaságára kétségkívül előnyösen hat az amerikai tőke behozatala, nem lehet egyetlen újságcik­ket olvasni, amely a guatema- ,lai kormány (Arbenz) ellen volna. Szerte a városban min­denütt lehet ilyen jeleket lát­ni : “Viva Guatemala — Mue- ra la United Fruit” (Éljen Guatemala, halál a United Fruit Companyra!) Az itteni Sears Roebuck üzletben, amely a legnagyobb a városban, a közönség egy­szerre megszűnt amerikai cik­keket vásárolni. Csakis Déla- merikában készített árukat vesznek. Pedig ebben az üz­letben a tehetősebb caraca- siak vásárolnak. Minden ujj vádlón fordul az Egyesült Államok felé. Mindenki arról beszél, hogy Amerika ismét a kezébe veté te a “nagy bot”-ot (Ezt ré- gente Theodore Roosevelt és Coolidge idejében mondták a délamerikaiak, amidőn, az ak­kori amerikai kormányok ma- rinereket küldtek Középame- rikába az amerikai üzletem­berek érdekeinek védelmére— Szerk.) Itt mindenki tudja, hogy Delamerika csak nyüzsög megvásárolható zsoldosoktól, kalandoroktól, akkikel köny- nyii “puccsot” csinálni bár­mely országban. Ami azt ille­ti, alig van olyan hónap, amelyben valamely délameri­kai országban nem volna egy katonai puccs. De ami Guate­malában történt az más volt. Itt nem arról van szó, hogy két katonai vagy politikai frakció veszekedett egymás­sal, és az egyik kitúrta a má­sikat. Itt egy olyan demokratikus kormányzat erőszakos meg­döntésről, külföldről finanszí­rozott aggresszió utján való megdöntéséről volt szó, amely egész Dél és Középameriká- ban a legmagasabb fokú de­mokráciát honosított meg egy évszázadokon át elnyomott, sötétségben, tudatlanságban, elképzelhetetlen nyomorban tartott nép számára, földet, iskolát, szakszervezeteket ad­va nekik. A guatemalai események aligha fogják növelni az Egyesült Államok amúgy is csökkenő tekintélyét Délame­rikai népek között. Jellemző, hogy maga a me­xikói érsek is kijelentette, hogy a guatemalai ellenforra­dalom igazi mozgatója nem a “kommunizmus elleni küzde­lem” volt. Azt csak végérnek használták azok az agrárér­dekeltségek, amelyek a Uni­ted Fruit Companyval együtt nem tűrték, hogy a guatema­lai paraszt ezentúl embernek számítson. Azok számára, akik, mint mi, Délamerika diktatúrák alatt tespedő országaiban a demokráciáért küzdöttünk a guatemalai viszály döbbenete­sen hat. Annál is inkább, mert mi mindig úgy tekintet­tünk az Egyesült Államokra, mint követendő példára. Néha el is értünk valamit, de nem tartott sokáig. Most már minden gondolkozó ember saj­nálattal állapítja meg, hogy az amerikai külügyminiszté­rium a “demokráciát” antide­mokratikus kormányok segít­ségével készül megvalósítani. F. L. Caracas, Venezuela. Nincs menekvés Herbert R. O’Brien, a civil védelmi szervezet newyorki igazgatója jelenti, hogy- hid- rogénbombatámadás ellen sincs más védelmi berendezé­sünk, mint ami van atombom­bák ellen. Előzetes mnekülés- re nem volna mód, mert a városból eligyekvő autók tö­mege teljesen eltorlászolná az utakat, énnekfolytán védhe- tetlen pánik törne ki. — Min­denre gondolnak, csak arra nem, hogy a béke a legbizto­sabb védelem atom és pánik ellen. Subscription rate in New York, N. Y„ U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.C0 per year Published weekly by the Hungarian Word Inc. * S4 130 E. 16th St., New York 3, N. Y — AL 4-038" As eladott anyácska “Espana vendida toda, de rio a rio, de monte a monte de mar a mar!” — Spanyolor­szág, eladtak téged, folyótó; folyóig, hegytől hegyig, ten­gertől tengerig! — kiáltott fel röviddel halála előtt. 1939-ben Antonia Machado, a nagy spanyol költő, akinél még sikerült elmenekülnie Franco kopói elől. Franco pe­dig, aki eladta Spanyolorszá­got a néme.t fasisztáknak, í spanyol hazafiak vérébe már­tott tollal irta meg hires le­velét: Querido Führer! — drága führerem! köszönöm neked az 500 millió márkát, í német repülőgépeket, a spa nyol szabadság megfojtásá­nak eszközeit... Ennek tizenöt éve. Franco leveleiben a “Que­rido Führer”-t ma már a “Querido Dulles” váltja fel s ezért a 290 millió dollárért mond hálát, amelyért az uj amerikai szövetséges jogoi nyert, hogy háborús támasz­ponttá változtassa egész Spa­nyolországot, folyótól folyó­ig, hegytől hegyig, tengertő: tengerig. Franco azonban régi bará­taitól sem feledkezik meg, ő volt az, aki a háború utáni években menedékjogot nyúj­tott Otto Skorzenynek, az emberbőrbe bujt SS-banditá- nak és sokeze'r társának. Nem feledkezik meg régi fegy­vertársairól Munoz Grande hadiigyminisztter, a hírhedt “Kék légió” volt parancsnoka sem. Franco megbízottai egyre sűrűbben bukkannak fel Bonnban, egyre szorosabb­ra fonódnak a kapcsolatok és egyes nyugateurópai lapok ma már minden köntörfala­zás nélkül “Madrid—Bonn tengelyről” írnak. Tizenöt év telt el a Madrid- Berlin tengelytől a Madrid- Bonn tengelyig. Tizenöt év sokat jelenthet egy nemzet életében, sok örömöt és sok szenvedést hozhat. Franco e tizenöt év alatt megpróbálta, hogy Cervantes hazáját, Go­ya hazáját, Federico Garcia Lorca hazáját — a történelem kerekét visszaforgatva — az inkvizíció és a börtönök ha­zájává változtassa. Franco e tizenöt év alatt megpróbálta, hogy olyan ágyutölteléket ne­veljen az ifjúságból, amely a “la muerte es un acto de ser- vicio” — a halál szolgálati tett! — jelszó szellemében kész a mindenkori gazda érde­kében mészárszékre menetel­ni. Franco végül tizenöt év alatt megpróbálta, hogy öt­venezer nagybirtokos kezére juttassa az összes megművel­hető föld több mint 50 szá­zalékát és a hivatalosan meg­állapított létminimum ötven százaléka alá szorítsa a dol­gozók bérét. Tizenöt évvel ezelőtt har- sant fel utoljára a szabadsá­gát védő népnek, Madrid hős védőinek, a guadalajarai és ebroi harcosoknak ajkairól a hires jelszó: “Jobb állva meg­halni, mint térdenállva élni!” Erről a jelszóról, a szabad spanyol nép jelszaváról azon­ban nem feledkezett meg a szán Barcelona városa felett, amikor a nép hatalmas sztrájkjaitól és tüntetéseitől í rabláncravert spanyol nép. Ez a jelszó ragyogott 1951 tava­szán Barcelona városa fe- ett, amikor a nép hatalmas sztrájkjaitól és tüntetéseitől megrendült az egész franco- ista rendszer. Ez a jelszó ragyogja be a óarcelonai munkások ifjú hő­sének, Lopez Raimundonak és ok-sokezer társának celláját. 3z a jelszó hatja át nzt a negrázó levelet, amelyet az '>canai börtönben sínylődő harminckét spanyol békehar- :csnak sikerült eljuttatniok a 3éke Világtanácshoz. A há- loruellenes röplapok terjesz­tésével vádolt harminckét ha­ntit a spanyol inkvizíció mestérének Torquemadának >rdögi módszereihez híven kí­nozzák, a megkötözött férjek szemeláttára verik félholtra i feleségeket és gyermekeket. A harminckét hazafi ezekkel a szavakkal zárja levelét: “A francoista börtön mélyéből üdvözöljük mindazokat, akik a végső győzelembe vetett hittel harcolnak, hogy meg­mentsék a világot egy háború borzalmaitól. Le a háborúval,1 áljen a béke!” Fracónak époly kevéssé si­került kiirtani a nép szivéből a szabadság jelszavait, mint amennyire nem sikerült az “A halál szolgálati tett” jel­szó szellemében torzlelkíi uj nemzedéket kitenyésztenie. Amikor Francóék nemré­gen gondosan előkészitett so­viniszta ifjúsági tüntetést szerveztek Madridban, a “Gibraltár a miénk”! jelszót adták ki a tüntetőknek. A tüntetés azonban nemsokára visszájára fordult: az egye­temi hallgatók nem Gibral­tárról kiáltoztak, hanem az amerikai megszállók távozá­sát követelték követelték több hétpróbás fasiszta — Rafael Hierro rendőrfőnök, Bias Pe­rez belügyminiszter, Fernan­dez Cuesta falangistá vezető és Arias Salgado, tájékozta­tási miniszter — azonnali le­mondását. A tüntetést végül maguk a tüntetés szervezeői voltak kénytelenek rendőrök és katonák segítségével fel­oszlatni ! Ezek a példák első tavaszi hajtásai annak az uj nemzeti ellenáll ási mozgalomnak, amely Spanyolország élete s jövője megmentése érdekében bontakozott ki. A spanyol nép, a bilincsbe vert óriás felemelkedik, hogy tulajdon testével védje meg a szépséges Madridot, Sevillát, Bercelonát, az Ebro zöldelő partjait, a sik Estremadurát, a viharvert Galíciát az uj Madrid — Wall Street ten­gely borzalmaitól. A spanyol nép nem akarja, hogy szülő­földje,, az édesanya, a “ftiami- ta mia” atomháború támasz­pontjává váljék. Ezt az “anyácskát”, a mamita mia-t, védelmezték három éven át vérrel és vassal, a roppant túlerővel szemben, erről az anyácskáról énekeltek a hi­res lövészárokdalt az Ebro gránátokszaggatta partján.1 A dal arról a négy tábornok­ról (los cuatros generales) szólt, aki kmeg akarták ölni az anyácskát, árulást forral­va akarták megfojtani a'sza­badságot. A négy tábornoknak és kö­vetőinek nem sikerült meg­ölniük az anyácskát, aki ott él minden hazaszerető spa­nyol szivében. Spanyol föl­dön újra zümmögik a dalt a mamita mia-ról és a négy tábornokról. A spanyol nép ma már be­leérti mindazokat, akik hazá­jukat romhalmazzá, temető­vé akarják változtatni, akik folyótól folyóig, hegytől he­gyig, tengertől tengerig el­adták Spanyolországot. Változások a magyar kormányban Budapest, julius 7. — A Népköztársaság Elnöki Taná­csa Gerő Ernőt, a miniszter- tanács első elnökhelyettesét — egyéb fontos megbízatása miatt — belügyminiszteri tiszte alól felmentette és Pi­ros Lászlót belügyminiszterré választotta meg. Tisza Józsefet — másirá- nyu megbízatása miatt — be­gyűjtési miniszteri tiszte alól felmentette, s egyben Szobek Andrást — rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti tiszte alól felmentve — be­gyűjtési miniszterré válasz­totta meg. Bognár Józsefet bel- és külkereskedelmi miniszteri tiszte alól felmentette és' bel- i kereskedelmi miniszterré, Háy Lászlót pedig külkeres­kedelmi miniszterré választot­ta meg. Dr. Weil uj kinevezése A magyar minisztertanács dr. Weil Emil tanszékvezető docenst a volt washingtoni magyar követet, a budapesti Orvostudományi Egyetem egészségügyi szervezési tan­székére egyetemi tanárrá ki­nevezte. Uj szovjet csatorna Ukrajnában Moszkvából jelenti a N. Y. Times, hogy Ukrajnában egy 80 mérföld hosszúságú újabb csatorna építését kezdték meg, amely a Donbas (a Don-meden- ce) vízellátását meg fogja két­szerezni, sőt háromszorozni. Ezi is olyan hir, amelyhez nem kell kommentár. Hid a Jangce fölött Nyolc mérföld hosszú vasú­ti hid építését kezdték meg a Jangce folyó fölött Kínában. A hid a jelenlegi ötéves terv végére készül el. Legnagyobb ive 3760 láb hosszú lesz, ami hosszabb, mint a newyorki George Washington hid hosz- sza. Ennél csak a san francis- kói Golden Gate hid nagyobb. A hid magassága megfelel egy 20 emeletes felhőkarcoló magasságának úgy, hogy oceánjáró gőzösök is átme­hetnek alatta. A hidat szov­jet mérnökök közremüködésé- vél építik. AMERIKAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom