Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-07-15 / 27. szám

July 15, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 J^létvecf I (eve( írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. SZÉL ELLEN NEM LEHET PIPÁLNI t Ha csupán arról volna szó, hogy a Kelet és Nyugat konfliktusábann éhány nyugati diplomata áll szemben egypár , keleti diplomatával és a két csoport összeméri erejét éles­látás és éleselméjűség dolgában, a nyugati államférfiaknak í még akkor is hatalmas feladattal kellene megbirkózniok. Dulles vajmi kevés bizonyságot nyújtott eleddig arra nézve, hogy ő különb, bölcsebb és előrelátóbb, mint Molotov vagy ' Csuenláj; Henry Cabot Lodge még távolról sem bizonyítót- {■ ta be, hogy ő tehetségesebb mint Vishinsky; s ami a kor- j mányfőnket illeti, én egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy Eisenhower államférfiu kvalitásai túlszárnyal- 1 ják Maocetung vagy Malenkov politikai képességeit... Mondom tehát: ha csupán a két oldalon felsorakozott I ‘ államférfiak intellektuális párbajának volnánk a szemtanúi, J én akkor sem látom biztosítottnak a Nyugat győzelmét, mert a másik oldalon legalább egyenrangú versenytársakat látok, akik legalább olyan meggyőző érveket tudnak felhoz­ni a maguk állásponjának az alátámasztására, mint a Nyu­gat képviselői — és igen gyakran: sokkal meggyőzőbb ér­veket.... De itt sokkal többről van szó, mint a két oldal diploma-. táinak a szellemi tuséiról. A Nyugat diplomatái magával a történelemmel tusakodnak! A történelem pedig nem ismer megalkuvást — az egy irgalmatlan, kérlelhetetlen ellenfél! Nincs az a mesteri érvelés, amely előtt a történelem megha­jolna. Minden erőfeszítés, minden próbálkozás, amelynek az a rendeltetése, hogy a történelem diktátumát megváltoztas­sa vagy tartósan késleltesse, nem egyéb, mint hiábavaló idő- és energiafecsérlés. Amíg a Nyugat felelős államférfiai rá nem jönnek, hogy ők nem csupán egy Molotov-val vagy Csuenláj-jal áll­nak szemben, hanem egy semmiféle akadályt vagy gátat nem respektáló történeimi áradattal, addig minden igyeke­zetük és mesterkedésük — le gjobb esetben is — Don Qui­xote szánalmas szélmalomharcára emlékeztet, azzal a lé­nyeges különbséggel, hogy ők még Sancho Panza támoga­tására sem számíthatnak... A történelem iróniájaként kell elkönyvelni azt a különöns jelenséget, hogy pont az az ember, aki voltaképpen elsősor­ban felelős a Kelet és Nyugat viszonyának az elmérgesedé­séért és aki többet tett az ellentétek elmélyítése érdekében, mint bármely kortársa: Winston Churchill, a hideg háború atyja, a “vasfüggöny” feltalálója ma már felismeri a tényt, hogy itt nem néhány hatalomszomjas néptribun személyi aspirációjáról van szó, hanem egy gigantikus történelmi áramlatról, amelyben ezek a népiribunok csak szereplők, de nem szerzők — s ha őket el is lehetne tenni láb alól (mint ahogy azt a Nyugat némely nagyfejü, de kieseszü politiku­sa oly hőn kívánja), az áramlat minden különösebb zökkenő nélkül tövábbhömpölyögne öncsinálta medrében; a mai veze­tők helyébe újabbak és újabbak jönnének mindaddig, mig ez a történelmi folyamat teljesen ki nem élte magát. Aki pedig ezt az időpontot szeretné kivárni, az buzgón imádkoz­zék, hogy bibliai Matusálam korát megérje, mert ez az áramlat mindössze 37 éves, tehát történelmi viszonylatban: valóságos gyermek, de olyan erőteljes, egészséges gyermek­nek látszik, hogy egész nyugodtan hosszú életet jósolhatunk i neki. Az a tény, hogy Churchill, aki a hidegháborút nemzette és éveken át istápolta, ma a Kelet és Nyugat közötti megér­tésnek és “együttélésnek” a legbuzgóbb hirdetője, odamutat, hogy az öregur, akinek az életéből már nem sok lehet hát­ra, őszintén beismerte és megbánta sorozatos tévedéseit és ezeket úgy kívánja jóvátenni, hogy minden megmaradt ere­jével és tehetségével próbálja megakadályozni azt a világ- katasztrófát, amelynek a magvait ő vetette el 1946-ban. A kibontakozásra irányuló igyekezetében persze olyan emberek állnak az útjában, mint például Dulles, Knowland és társaik, akik az öregur mellett még kisinasoknak is alig illenek be és — nem csekély önhittséggel! — dk akarják az öregurnak előírni, hogy milyen nemzetközi politikát hir­dessen. Ámde az öregur kemény diónak bizonyult, nem na­gyon ijedősfajta és — jogosan vagy jogtalanul — meg van róla győződve, hogy neki a kisujjában több államférfim tu­domány lakozik, mint a Dulles társaság koponyájában. (És ezt én készséggel el is hiszem neki...) Churchill sok tekin­tetben messze maga mögött hagyja a többi nyugati kollé­gákat, de ha semmi másban nem volna is fölényben velük szemben, egy dologban feltétlenül kimagaslik közülök: még pedig abban, hogy ő ismeri a történelmet — a könyör­telen, íeltartóztathatlan történelmet—, mely elsöpör minden embercsinálta akadályt az utjából és halad nyílegyenesen — mint ahogy haladt a múltban például a feudálizmusból a kapitalizmusig — a következő stáció: a szociálizmus felé. Az öregur tudja hogy egy hidrogénháboru rombadöntheti LAPUNKÉRT (Folytatás az 1-ső oldalról) Mit írjunk, mit Írhatunk a mi drága hammondi mun- kástaársainkról, akik 200 SZÁZALÉKKAL JÁRULTAK H02ZÁ a béke és haldás sajtónak fenntartására? Külön elismerésünket kell kifejeznünk Cleveland East-i munkástársainknak, valamint ama Miami-i olvasóinknak, akik az ottani nehéz körülmények ellenére is rendületlenül támogatják sajtónkat. Ami pedig azt a 20—30 várost illeti, amelyek lemarad­tak az idei kampányból, azok helyrehozhatják és reméljük helyre is fogják hozni lemaradásukat a következő kam­pányban, amelyben az első naptól kezdve rájuk fogjuk he­lyezni a szervezési és. mozgósítási hangsúlyt. Meg vagyunk győződve, hogy West Virginiában, Rah- wayban, East Chicagóban vagy Buffaloban ép annyira ér­tékelik és szeretik olvasóink a lapunkat, mint Hammond- ban, New Yorkban vagy Chicagóban. Lemaradásukat a kellő szervezés hiánya okozta és ebbe beletartozik kiadóhi­vatalunk munkájának többrendbeli hiányossága is. Hogy a jövő évi kampányunkat miként vigyük sikerre, az a szeptemberi lapkonferenciánk egyik fontos napirendi pontja lesz. AZ 1954-1 KAMPÁNY VÉGSŐ ÁLLÁSA Kvóta Beküldve % Hammond ÉLVÁROS 200 400 200 CChicago I.. Élváros 600 834 139 Elsinore ÉLVÁROS 200 266 133 Lojg Island ÉLVÁROS 500 664 133 Newark, N. J. Élváros 200 280 HO Detroit, Élváros 1,000 1,305 150 Collin wood, O. Élváros 50 60 120 Bridgeport-Fairfield. Élv. 200 246 123 Niles, O. Élváros 50 53 .. 106 McKeesport, Pa. Élváros 50 55 101 Bronx N.Y. Élváros 2,437 .98 Los Angeles, Cal. Élváros 1,790 New York Downtown 500 441 88 Columbus, Ohio 50 42 84 Cleveland, East 1,000 801 80 Dayton, Ohio 50 41 80 Avenel, N. J. 50 35 70 Miami, Fla. 1,00» 689 69 Milwaukee, Racine, Wis. 200 133 02 Akron, Ohio *300 159 53 Gary, Ind. 100 50 50 Perth Amboy, N. J. 100 50 50 Cleveland, West 500 248 50 Berwick-Scranton, 'Pa. 50 25 50 Canton, Ohio 200 100 Pittsburgh, Pa. 50 24 Flint, Mich. 5fc 23 48 New Brunswick, N. J. 200 93 46 Brooklyn, N. Y. 200 88 44 Toledo, Ohio 50 22 44 Trenton, N. J. 203 88 44 Linden, N. J. 50 21 42 Baltimore, Md. 50 17 34 Racine, Wis. 50 17 34 Lehigh völgye 500 147 30 Youngstown, O. 50 15 30 Duquesne, Pa. 50 13 26 Buffalo 50 13 25 Philadelphia, Pa. 100 20 20 South Bend, Ind. 200 49 25^ Passaic, N. J. 50 15 15 PougKeepsie 100 15 15 West Virginia 100 14 14 Schenectady, N. Y. 50 5 10 Rahway, N. J. 50 4 8 Alabama 50 3 6 Washington * 50 3 6 E. Chicago, Ind. 50 3 6 Oakland, Calif. 50 3 6 Országos vegye# 1,000 170 17 San Francisco 50 0 0 Flanders szenátor j a kommunizmusról. A Woodstock, Vermont ál* lami universalista protestáns templomban tartott beszédé­ben Flanders szenátor élesen birálta azokat az amerikaia­kat, akik csak itt bent Ameri- rikában harcolnak a kommu­nizmus ellen, holott a kom­munizmus terjed Ázsiában, Afrikában, Latin Amerikában és Európát is veszélyezteti. Az ilyen amerikaiak azt hi­szik, mondta Mr. Flanders, hogy “ha kizárunk, vagy száműzünk ebből az országból minden kommunistát, minden komunista rokonát, minden­kit, aki valaha egy kommu­nista könyvet olvasott, min­denkit, aki valaha ismert egy kommunistát, vagy valaha is­mert valakit, aki olvasott egy kommunista könyvet, ak­kor biztonságban leszünk. Ez nagy tévedés, mondta Mr. Flanders. Az is tévedés, ha azt hisszük, hogy ezt a har­cot fegyverrel meg lehet nyerni. A harc az emberiség leikéért folyik. (Plainfield, N.J.-ben Char­les S. Thomas, Eisenhower tengerészeti minisztere julius 4-iki beszédében kijelentette, hogy nemzetünk legjobb vé­delme a kommunizmussal szemben a katonai és szellemi erő.) Flanders szenátor javasol­ta, hogy indítsunk “erkölcsi offenzivát” azzal, hogy fel­ajánljuk a Szovjetuniónak kölcsönös leszerelést nemzet­közi ellenőrzés alatt. (Csak aztán ne legyen meg­lepve a szenátor ur, ha a szovjet elfogadná az ajánla­tot.) CIO “győzelem” A General Electric sche- nectadyi főüzemében a vö­rösfaló s a bószokkal paktáló Carey vezetése alatt levő CIO UE győzött az IUE ellenében- az NLRB- választásokon. A progresszív UE-ra nézve sú­lyos csapás ez, amelyet csak azzal lehet megmagyarázni, hogy a 20,000 villanymunkás közül csak 9005-en szavaztak az ILTE-re és 5,179-en a UE- re, viszont az a 6,000 munkás, aki tartózkodott a szavazás­tól, s aki eddigelé biztosítot­ta a UE győzelmét, nyilván nem mert szavazni megfélem- litettsége miatt. Ezek termé­szetesen az IUE-ra sem akar­tak szavazni. Hány ember keres évi 1 milliót? Az adófelügyelőség most tette közzé az 1951 évre vo­natkozó adatokat. Eszerint 171 ember keresett évi 1 mil­lió dollárt vagy többet. Az “ember” szó itt nyilván “jogi személyt jelent, ami lehet egy bankház vagy nagyvállalat. Ezek a kormánynak befizetett összadók 1 százalékánál is kevesebb adót fizettek. De vájjon tiszteségesen bevallot- ták-e évi keresetüket ? És vájjon, nem jogilag, hanem erkölcsileg tisztességes utón keresték-e millióikat ? Erről nem szól a kimutatás. ugyan a világot, elpusztíthatja a föld népességének felét vagy háromnegyedrészét, de a szocializmus eszméjét sem­miféle pűsztitószerszámmal kiirtani nem lehet, már csak annál az egyszerű oknál fogva sem, hogy ez a tan az élet­revalóságát, hóditóerejét, népszerűségét és gyakorlati érté­két a lefolyt 37 éven át — a lehető legkedvezőtlenebb körül­mények ellenére is — vitathatatlanul bebizonyította. És a kataklizmus után megmaradó nép bizonyára^ nem kíván majd visszatérni egy olyan politikai és gazdasági rendszer­hez, amely az átélt borzalmakat reázuditotta. Churchill számára a szocializmus egy jottányival sem vonzóbb valami, mint Dullesék szemében de ő tudja, hogy a történelem nem kérdezi sem tőle, sem Dulleséktől, sem az , ő fajtájuk ezreitől, hogy szeretik-e az útban lévő áramla­tot vagy sem ; az áramlat jön, akár szeretik azt az ural­mon lévők, akár nem. KIOLVASTAD MAS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom