Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-11-04 / 43. szám
November 4, 1954 AFRIKAI MAGYAR SZÓ 7 A Nők Világa nagysikerű jubileumi bankettje. Feledhetetlenül szép ünnepély keretében, teljes anyagi és erkölcsi siker jegyében ünnepelték New York és környéki olvasói és barátai az egyetlen haladó szellemű amerikai női folyóirat, a Nők Világa fenállásának 20-ik, évfordulóját. Az ünepélyre rendezett díszvacsorára zsúfolásig megtelt a bronxi Magyar Ház nagyterme. Mint már annyiszor az utóbbi időkben, ismét alábecsülték a haladás híveinek r a g a s z k odását ügyük képviselői és szószólói ránt. A rendezőség úgy számított, hogy 80-100-an lesznek a banketten. Ehelyett csaknem 150 személyre kellet teríteni és bizony a ké6Őn- jövők itt is fájlalhatták, hogy nem jöttek hamarabb. A bankettre nemcsak a lap newyorki hívei jöttek el, hanem a környékről is szép számban érkeztek. Jöttek Newarkról, Philadelphiából, de voltak még Trentonból és Connecticutból is. A népek közötti szolidaritás kellemes megnyilvánulásaként szép delegációval vettek részt a newyorki haladó- szellemű ukrán, örmény, lengyel, orosz és zsidó női csoportok képviselői is. A vacsora után felszólalók sorozatát a Nők Világa lelkes, fáradhatatlan szerkesztője, Gyarmaty Kató nyitotta meg, aki vázolta a Nők Világa munkálkodását és fontosságát s megköszönte a vendégeknek és a lap barátainak, úgy a megjelenteknek, mint a gondolatban együtt ünneplőknek szeretetüket, jóakaratukat, támogatásukat. A newyorki magyar asszonyok üdvözletét Kovács Erzsi, mint a lap első szerkesztője, Fodor Erna a lap egy másik volt szerkesztője, a Magyar Szó munkatársa, Hirsch Paula és Gross Paula tolmácsolták. A Bronxi Társaskör nevében Fodor N. Árpád, a Magyar Szó nevében Deák Zoltán mondott rövid üdvözlő beszédet. Ezután sor került az est ünnepi vendégeinek, Vukce- vic Agnes és Mrs. Eslanda Robeson beszédeire. Vukce- vic munkástársnő, kiváló békemozgalom vezér, aki Coroa- polis-i származású, méltatta a magyar munkásnők szerepét a bányászok harcában a megélhetésért folytatott küzdelmeikben. Névszerint megemlítette a Hiller-i Szabónét, akinek példája lelkesitőleg hatott a bányászasszonyok ezreire. Ilyen nők tették lehetővé a Nők Világa fennmaradását. A közönség nagy ovációja közepette emelkedett szólásra Mrs. Eslanda Robeson, a kiváló ujságirónő, békeharcos, az amerikai néger nép kiváló lánya, Paul Robeson felesége. Beszédét azzal kezdte, hogy úgy őt, mint férjét a baráti kapcsolatok sok erős szála fűzi a magyarsághoz, nem utolsósorban az, hogy menye részéről magyar rokonaik vannak. Mrs. Robeson, akinek beA DIDES-BARANES ÜGY SZENZÁCIÓS KULISSZATITKAI Az amerikai világlapok az utóbbi hetekben gyakran foglalkoznak azzal a nagy franciaországi botránnyal, amely bizonyos titokzatos francia kormányokmányok ellopásából kifolyólag fejlődött ki. t Szeptember közepén az a hir rázta meg a francia nagy- közönséget, hogy a francia kormány csucsszervezetének, a Nemzeti Védelmi Bizottság legutóbbi üléséről szóló jegyzőkönyvek eltűntek és azokat — egy Dides nevű rendőrfelügyelő lakásán találták meg. Az ügy részletei egy bonyolult detektiv- regényhez hasonlítanak azzal a különbséggel, hogy itt az atomdiplomácia sötét üzelmeinek va- lában megtörtént égjük drámai mozzanatáról hullt le a lepel. íme az előmények: A Dides—Baranes-ügyről — a rövidség kedvéért ezentúl nevezzük egyszerűen D—B-ügynek — szeptember utolsó hetében értesült a francia közvélemény. A D—B-ügy detek- tiyregényszerii története azóta tovább bonyolódott és felszínre sodorta a mély titokzatosság leple alatt működő kémszervezetek több, mindeddig gondosan őrzött műhelytitkát. A továbbiak megértése érdekében idézzük fel emlékezetünkben a D—B-ügy történetét. A francia elháritó szervek a Nemzeti Védelmi Bizottság szeptember 10-i gyűlése után kiderítették, hogy a bizottság ülésén hozott határozatok kópiái forgalomba kerültek. Ezt követően Wybot, az elháritó szervek főnöke, utasítást adott Dides rendőrfelügj'elő előállítására. Didesnél megtalálták a szeptember 10-i ülés jegyzőkönyvének másolatát két példányban. A rendőrfőfelügyelőt felfüggesztették állásából. Közben egy Barenes nevű “újságíró” feljelentést tett a rendőrségen, hogy a La Terre cimü kommunista parasztorgánum szerkesztőségében “titkos okmányokat” rejtegetnek. A rendőrség a La Terre helyiségeiben tartott házkutatás után megállapította, hogy a vád alaptalan. Luslac, a lap szerkesztője leleplezte Baranest, mint régóta tevékenykedő provokátort, mire a Liberation cimü lap az “újságírót” elbocsátotta. Ezt követően Didest a rendőrség kémkedés gyanúja miatt letartóztatta. Dides azt vallotta, hogy ^z okmányok a francia kommunista párttól kerültek hozzá. A D—B-ügy- ben néhány nap múlva egészen váratlan fordulat következett be. Dides, akit Wybot utasítására tartóztattak le, a kommunistákkal való szimpatizálással vádolta meg az elháritó szervek főnökét, Wybotot. Legvilágosabban az állapítható meg, hogy a D—B-ügynek elsősorban a francia kommunista párt kompromittáiá- sát kellett volna szolgálnia. A szándék az volt, hogy a pártra ráüssék a “nemzet biztonságára” vonatkozó titkok kiadásának bélyegét. Bár e durva vád kiagyalói Baranes szemétében egy hosszú múltra visszatekintő és ezért feltehetően igen gyakorlott provokátor szolgálatait is igénybevették, mégis már az indulásnál — felsültek. A D—B-ügynek van egy másik, kevésbbé szémbetünő, de ugyanakkor ' rendkívül figyelemreméltó vonatkozása is. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell a John-ügyre. Dr. Johnnak, a nyugatnémet kémszolgálat volt vezetőjének átállása a Német Demokratikus Köztársaság oldalára — mint ismeretes — rendkívül zavart, sőt pánikot keltett a nyugati titkos szolgálatok berkeiben. Érthetően, hiszen John állásánál I fogva nem volt tájékozatlan az ott történő dolgokról. Ebből j következik, hogy John átállása szükségképpen maga után I vonta a nyugati kémszervezetek munkájának revízióját és I a titkos szervek számos tagjának felülvizsgálását. Az ame- ) rikai kém- és titkos szervek, mivel bent ülnek a nyugati kémzervezetekben, feltétlenül arra törekednek, hogy a most folyó revízió során saját pozíciójukat erősítsék. Dulles emberei tehát az eddiginél sokkal erősebben igyekeznek markukba összefogni minden kém- és titkos szolgálat gyeplőjét. Ahol e törekvésük ilyen vagy olyan okból nem mindenben talál engedékenységre, ott súrlódások támadnak. Ilyen súrlódások és belső marakodások tünetének fogható fel a D—B- iigy is bizonyos vonatkozásban. Erre következtethetünk abból, hogy Dides most a kommunistákkal való szimpatizálással vádolta meg Wybotot. Számos tény bizonyítja, hogy Dides Dullesék emberek. Ez az ügynök a francia összeomláskor Rotténak, a fasiszta Informations-Büro igazgatójának bizalmi embere volt és tudják róla, hogy “dolgozott” a Gestapónak is. (Miután Franciaország felszabadult, Rottét a nemzeti érdekek elárulása miatt kivégezték). 1944 augusztusában Dides legalábbis azt várhatta volna, hogj' elbocsátják állásából. Dullesék emberei azonban az utolsó pillanatban közbeléptek és Didest gjranun felüli emberré “kozmetikázták”. Amikor Baylot került a párizsi rendőrprefektura élére, Didest rendőrfelügyelővé léptették elő és megbízták a “vezető kommunisták” megíigjre- lésével. A francia lapok ezen tulmenőleg arról is beszámolnak, hogj'^Dides valóságos információs hálózatot épített ki maga körül, pénzforrásai azonban igen “titokzatosak” maradtak. A lapokban arról is szó esett, hogy Dides bejáratos volt a különböző külföldi követségekre.. Mielőtt Didesnél megtalálták volna a “titkos okmányokat”, együtt vacsorázott az amerikai nagykövetség egyik attaséjával. Itt utalni kell arra, hogy' a Nemzeti Védelmi Bizottság rendkívül szükkörii szerv. Tagjai csupán a mindenkori köz- társasági elnök, a kormánynak a nemzetvédelemben érdekelt tagjai és az első titkár. Nem is feltételezhető tehát, hogy rendkívül komoly befolyással rendelkező egyén fel- használása nélkül bárki is megszerezhetné a Nemzeti Védelmi. Bizottság jegyzőkönyvét. Ha Dides mégis megszerezte a titkos jegj^zőkönyvet, úgy feltétlenül felfelé is komoly kapcsolatokkal kell rendelkeznie. Itt kell idézni Dides vallomásának legnagyobb feltűnést keltett szavait: “A NATO ellenőrei — mondotta Dides — egyszerű kérés alapján megtekinthetik a rendőrprefekturán és a hírszerző szolgálatnál levő összes dossziékat.” Az eddig ismeretessé vált tények alapján a legkézenfekvőbb következtetés az, hogy éppen Dullesék emberei segítették hozzá Didest a titkos jegjrző- könyv megszerzéséhez. A D—B-ügy fejleményei éppen ezért érzékenyen érintik a francia közvéleménynek azt a részét, amelyet nemzeti önérzetében sért, hogy Dullesék emberei a féltékenyen őrzött államtitkokhoz- hatolhatnak a titkok őrzésével megbízott egyes francia személyiségek felhasználásával. Ez a tény, amelyet több francia polgári lap közleményeiből is ki lehet olvasni, nem homályosithatja el az ügy középpontjában álló Dides mostam törekvésének céljait. Dides, miután már gyanúba akarta keverni a Francia Kcgn- munista Pártot, most a francia kémelháritó szervezet főnökét is diszkreditálni akarja. Felmerül *a kérdés: egy ilyen nem is homályos múltú, elszánt ügynök miért éppen most tartja időszerűnek, hogy főnöke ellen forduljon a megsemmisítő váddal? Bár e vád nélkülöz is minden alapot, mégis eléri célját, ha megingatja a bizalmat azokban, akik Wybotot posztján tartják. Ennek az lehet a következménj’e, hogy leváltják Wybotot olyan időszakban, amikor a nyugati kénlés titkos szervezetekben revízió folyik. Dullesék emberei e manőver sikere esetén elérnék, hogy latba vethessék befolyásukat a francia elháritó szervek uj főnökének kijelölésénél. Lehetséges viszont az is, hogy az egész D—B-ügy, amelyet oly szívesen pertraktálnak a legkülönbözőbb pártállásu lapok, most már, hogy elsőleges célját nem szolgálhatja, még mindig alkalmas olyan fenyegetésre, amellyel a francia kémelháritó szolgálat jelenlegi főnökét a legteljesebb engedelmességre akarják kényszeríteni Dullesék iránt. Mindenesetre a D—B-ügy is világosságot vet arra, hogy a nyugati hatalmak látszólagos együttműködése mily szerteágazó törekvéseket takar. osztása van az Egyesült Nemzetek s a jt ó o sztályán, arról az igen fontos szerepről beszélt, amit a világ asszonyai töltenek be a béke védelme körül. Rámutatott arra a kevesek által ismert tényre, hogy egysedül az Egyesült Nemzetekben 24 teljes^ rangú és 14 helyettes női delegátus van. Sajnos Amerika csak egy helyettes delegátussal van ezek között képviselve. Hangsúlyozta a női delegátusok fontos szerepét a készülőben levő Emberi Jogok Nyilatkozatának elkészítésében. További sok sikert kiváht a Nők Világának és ama reményének adott kifejezést, hogy a Nők Világa valamikor egy angol oldalt fog inditani, amelynek ő örömest válna egyik külmunkatársává. A megjelentek viharos ünneplése közepeit fejezte be Mrs. Robeson felszólalását. Weinstock Rózsi hatásos felszólításra a megjelentek néhány perc alatt 461 dollárt adtak össze arra, hogy a Nők Világa valamivel gond- mentesebben f o 1 y tathassa nagyszerű munkáját ameri- ka magyar asszonyainak felvilágosítására, lelkesítésére. Külön meg kell emlékeznünk Kovács Erzsi szórakoztató “énekesnő” alakításáról, valamint Weinstock Zsuzsi gitárszámairól: “Last Night I Had a Strange Dream” “I Met a Negro Mother” és a “Song of Hands” — amelyeket mély átérzéssel és a közönség meleg ovációja mellett adott elő. Gencsi Margit szavalata is nagy sikert aratott. EGÉSZ CLEVELAND ERRŐL BESZÉL! MUNKÁS DALÁRDA BAZÁRJA a Dalárda 4309 Lorain Avenue alatti székházában MÉG ILYEN BAZÁR NEM VOLT CLEVELANDON. November 13-án és 14-én, szombaton és vasárnap lesz a Szebbnél szebb árucikkek kerülnek itt forgalomba. *' '*■■■**' r A szerencsekeréken mindenki nyer az értékes tárgyakból. A bazár 13-án, szombaton délután 3 órakor kezdődik és éjfélig megy, másnap, vasárnap délután folytatódik. Szórakoztató játékok, kitünően elkészített finom vacsora, jó itókák várják vendégeinket. Jöjjön cl mindenki. Jó szórakozása mellett ápolja a magyar munkás kultúrát. — Tegyük lehetővé, hogy a 47 éves Dalárdánk biztosan elérhesse 50 éves jubileumát. — Hozzák el családtagjaikat, rokonaikat, barátaikat, sőt szomszédaikat se hagyják otthon. Reméljük, hogy senki se távozik majd üres kézzel Dalárdánk Bazárjáról.
