Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-10-28 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 frőfil ‘8Z JaqopQ Az idegen lány — Budapesti história — Soha életemben nem fordult még elő ilyesmi. Gyanútlanul mentem az emberektől tömött utcán, lehetett úgy kilenc óra, amikor szembe jött velem egy lány. Régi gyalogjáró vagyok, életem eddigi során már sok lány jött velem szembe, sőt velem egy irányban is, de most akaratlanul is megtorpantam. A lány ugyanis egyetlen viharos mozdulattal a nyakamba vetette magát és szó nélkül szájoncsókolt. Csak álltam és nem tudtam szólni, ami ebben a helyzetben teljesen érthető is. Képzeljék csak el, kékbabos ruhás ragyogóan szőke, húsz év körüli vad idegen lány egyszerűen csak beleszédül az ember karjába, egy kellemesn enyhe nyári estén? Éppen arra gondoltam, hogy most már illene bemutatkozni, amikor a kékbabos lány kissé kibontakozott ölelésemből, belenézett a szemembe és ismét megcsókolt. Valami ismeretlen imádó, futott át agyamon a gondolat és már néhány jelen helyzetben kiválóan alkalmas és szellemes mondaton törtem a fejemet, amikor a lány hirtelen hátralépett és örömtől ujjongó hangon mondta: — Mit szól.... Hát nem óriási ? — Valóban az — kezdtem — de ha megengedi a rend kedvéért... Nem is hallgatott rám. Át- szellemülten folytatta. — Óriási. . . Magyar — Svájc... Három nulla... Azzal már rohant is tovább, egy másik ismeretlen nyakába. ★ Azóta minden este én is ott vagyok a sportlapot várók uj szakai szurkolótáborában. És lehetőség szerint a legcsi- nosabb szurkolónő mellett várom az újabb magyar futball győzelmeket. . „ fm. a.) Fokozódik a szovjet húsfogyasztás Az amerikai földművelésügyi minisztérium jelenti, hogy a Szovjetunió lett a világ harmadik legnagyobb husbeviteli országa Anglia és az Egyesült Államok után. E jelentés szerint a Szovjetunió idén kereskedelmi szerződéseket kötött nem szocialista országokkal több mint 240 millió font fagyasztott marha-,, bárány-, sertéshús és más hústermékek bevitelére. Ez a mennyiség tizenkétszer több, mint a tavaly importált 19.2 millió font hús. NEHRU, 375 MILLIÓ ÁZSIAI SZÓSZÓLÓJA AZOKBAN A NAPOKBAN, amikor Csu En-láj látogatást tett Indiában Dzsavaharlal Nehrunál, a világsajtót bejárta egy fénykép. A két legnagyobb ázsiai ország miniszterelnöke a repülőtéren állt, Nehru hófehér, Csu En-láj sötét ruhában, mindketten szívélyesen mosolyogtak. A kép aláírása több nyugati lapban ez volt: “Tanulmány feketében és fehérben.” Pedig éppen Nehru mondta egy évvel ezelőtt egy bombayi sajtóértekezleten: “Az érétlenség jele beképzelni, hogy egy dolog vagy fehér, vagy fekete. A szürkének 'számtalan árnyalata van és a szürkének ezeken az árnyalatain alapul a világ- politika.” Egy, a gyarmati sorból kiemelkedő, hatalmas ország polgárságának vezetőjét, aki oly sok ellentétes áramlatot és hatást felismerve, hatvanadik életéve után nemzetközi jelentőségű államférfi lett, igazán nem lehet fekete-fehér tanulmányban ábrázolni. Dzsavaharlal Nehru 1889-ben született India északnyugati részében, Allahabadban. Apja, Motilal Nehru, az arisztokratikus Brahmán papi kasztból származó, európai nevelésű gazdag ügyvéd volt. ő maga tizenhatéves korában szüleivel Angliába utazott, ahol a legelőkelőbb iskolákban, Har- rowban és Cambridgeben tanult, először természettudományt, majd jogot. Hét év múlva, az európai kontinena országaiban tett gyakori látogatásai után, tért vissza hazájába, mint a nyugati kultúra, s főleg, mint az előkelő Anglia lelkes hive. írásaiban ma is az angol nyelv egyik legnagyobb élő mestere, s egyes életrajzírói szerint, az angol parlamentben sem igen található olyan klasszikus tömörséggel beszélő angol szónok, mint ő. Kissé idegenül, de lassan növekvő rokonszenvvel figyelte az imperialista elnyomás ellen küzdő indiai nép harcát. 1919-ben az angol gyarmatosító amritsari hírhedt vérengzése után egész családjával beállt a brit elnyomás ellen küzdők soraiba. Nővére még ma is résztvesz India politikai életében: fontos diplomáciai megbízatásokat vállal. Nehru négy és fél évtizedes pályafutását végigkísérik egyéniségének és osztályának ellentmondásai. GANDHI ODAADÓ HIVE volt mindvégig, s a Mahatma halála után annak magáétól értetődő öröksége. Ezen mit sem változtatott az a tény, hogy mint világlátott, korszerű tudományokon nevelődött ember, a technikai fejlődés, sőt bizonyos fokig a társadalmi haladás hive volt, ellentétben Gandhival, aki a modern civilizációt tekintette India fő ellenségének, s a vegetarianizmus meg a misztikus vallásos elméletek tartoztak elsőrendű “fegyverei” közé. Nehru világosan látta, hogy India függetlenségének kérdése elválaszthatatlan a korszerű ipar fejlesztésétől, a legelnyomottabb osztályok követeléseinek meghallgatásától, e kérdés napirenden tartásától. A leglényegesebb kérdésben — a passzív ellenállás hirdetésében, a tömegek visszatartásában minden erőszakos, tényleg forradalmi megmozdulástól végső fokon egyetértett Gandhival. Az indiai nemzeti burzsoázia vezető pártjának, a Kongresszus Pártnak, 1923 óta főtitkára, 1929 óta elnöke. A pasz- sziv ellenállás hirdetése és vezetése miatt 1920 és 1945 között kilencszer vetették börtönbe. Mintegy tizenhárom évet' töltött angol fogságban, annak ellenére, hogy alapjában véve brit-barát maradt, s 1947 után, mint az indiai dominium első miniszterelnöke, minden eszközzel igyekezett fenntartani a brit államközösségen, a Commonwealth-en belül a szoros kapcsolatokat Londonnal. Utolsó börtönbüntetését 1942—1945 között töltötte, mert ellenezte, hogy India részt- vegyen “Anglia háborújában.” A két világháború közötti — gyakori szabadságvesztésekkel megszakított — időben is sokat utazott és tanult. Megismerkedett a marxizmus alapelemeivel is, látta a közelgő fasiszta háborús veszélyt s nem egyszer az antifasiszta népfront gondolatához közeledett. Ennek ellenére megmaradt osztályának, az imperialista monopóltőkével szemben szabad lehetőségeket követelő, fejlődő nemzeti burzsoáziának keretei között, s Gandhi passzív ellenálló módszere mellett. Lényegében ezt a politikát folytatta a háború után és kormány raker ülését követően is. Nagyszabású terveket dolgozott ki a 350 milliós India gazdaságának fejlesztésére, de ugyanakkor az angol tőke mellett — és részben azzal szemben — megnyitotta a kaput az- amerikai gazdasági behatolás előtt. Az éhező tömegek életében nem következett be döntő fordulat, Pakisztán és az Indiai Unió szétválasztása, a telen- ganai demokratikus mozgalom elnyomása, a Kasmír fölötti viszály Pakisztánnal — rengeteg véráldozatot követelt. AZ ERŐVISZONYOK és a nemzetközi helyzet alakulása azonban legalább részben uj irányt szabott Nehru politikájának, is. A Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok mellett megjelent a szocialista békctábor hatalmas tényezőjeként a G00 milliós Kínai Népköztársaság, amelynek 2000 mf.-nyi határa van Indiával. A kínai, koreai, vietnami nép hősi szabadságharca uj lendületet és reményt adott a függetlenségükért küzdő ázsiai népeknek, s ugyanakkor leleplezte a gyarmati rabságot kommunista-ellenes jelszavakkal fenntartani akaró imperialisták igazi arcát. India — több már ázsiai és arab országtól követve — már két év előtt, az Egyesült Nemzetek Szervezetében közvetítőként lépett fel. Koreában és Indokínában pedig Nehru nemcsak a békéltetést, hanem a fegyverszünet lebonyolításához szükséges technikai segítséget is felajánlotta. Ázsia és az egész világ békés fejlődésének fontos dokumentuma az az öt alapelv, amelyet Csu En-láj és Nehru együttes nyilatkozatában megfogalmazott a területi integritás és szuv erénitás kölcsönös tiszteletbentartásáról: a meg nem támadásról: az egymás belügyeibe való be nem avatkozásról ; az egyenlőségről és kölcsönös tiszteletbentartásáról: a meg nem támadásról: az egymás belügyeibe való be nem avatkozásról; az egyenlőségről és kölcsönös előnyökről; a békés egymás mellett élésről. A realitásokkal számoló, önálló indiai politika mind határozottabb körvonalakat ölt. S egyre világosabb, hogy Nehru, az ellentétes áramlatok közt még kiutat kereső ázsiai imperialista-ellenes burzsoázia képviselőjeként olyan politikai egyéniséggé nőtt, amilyenhez hasonlót a tőkés világban ma már keveset lehet találni. Nemes László AGYONHALLGATJÁK A KÜLPOLITIKÁT AZ IDEI VÁLASZTÁSON A választási kampánynak a békére vonatkozó nagy kérdése az, vájjon a jelenlegi körülmények között lehetsége's-e a külpolitika kérdésseit a választók elé vinni, vagy sem. Hogy mit értünk jelenlegi körülményeken? Először is azt a valóságos agyonhallgatást, amit mind a demokraták, mind a republikánusok müveinek a külpolitika tekintetében; másodszor a kezdeményezésnek és vezetésnek azt a feltűnő hiányát, amit a fő szakszervezeti központok tisztviselőinél, az AFL-ban, a CIO-ban, a vasutasok szakszervezeteiben s a bányászmunkások szervezetében észlelünk. A republikánusok és a demokraták összeesküdtek, hogy az egész mccarthyzmust eltussolják, ez lévén a fasiszta veszély kérdése. Ehhez hasonlóan egy gyékényen árulnak akkor is, amikor a béke kérdésé- íek elsvindlizésére törekszenek. Ez ermészetesen azzal az medménnyel jár, hogy a külpolitika egész területét voltaképpen átengedik az eisenhoweri republikánusoknak. Csak ezzel magyarázható, hogy Nixon alelnök bejárhatja, az országot és verheti mellét, hogy a republikánus kormányzat vetett véget a háborúnak Koreában és Indokínában. Más republikánus jelöltek a maguk számára követelhetik a dicsőséget a trieszti kérdés rendezéséért, az iráni qlajpaktumért ás az angol-egyiptomi egyezményért. Pedig hát mindenki tudja, hogy ezeket az egyezményeket makacs ellenállás után erőszakolták rá Eisenhowerre, Dullesre, Nixonra és társaikra, miközben biztosra lehet venni, hogy Trieszt, Irán és a Szuezi-csatorna kérdése még újra fel fog lángolni. Ennek oka egyszerű: e .megállapodások egyikénél sem vették tekintetbe a szóbanforgó területek népeinek érdekeit és kívánalmait. Ha a demokraták komolyan hozzányúlnának ezekhez a kérdésekhez, pozdorjává verhetnék a republikánusokat. De nem nyúlnak hozzá. Nixon agitációja ellenébe még csak azt sem vetik bele, hogy nekik is részük volt a békecsinálásban. Még csak arra sem hajlandók, hogy ígérgessék, hogy ők még nagyobb szelességgel vetnék kockára a nemzet érdekeit és a világbékét, mint a republikánusok. Miért nem? Mi ennek a magyarázata? A válaszért csak meg kell hallgatni George Meanvt, az AFL elnökét, mit hangoztat a külpolitikával kapcsolatban, vagy el kell olvasni az AFL nemzetközi munkásbizottságának külpolitikai jelentését, hogy megértsük, mi történt, hogy a választók előtt elhallgatják a formózai kérdést, nem vitatják meg a németek ujraf elf egy vérzésének problémáját, a hidrogénbombát, az Egyesült Nemzetek céljainak és kötelességeinek kérdéseit, sem a kelet és nyugat közti kereskedelem feltételeit, sem a délamerikai beavatkozás tényeit és külpolitikánk más alapvető kérdéseit. Az, amit Meany és az AFL-jelentés ajánl, mint külpolitikát, annyira hasonlít McCarthy, Jenner és Knowland agyarkodásához, hogy ahhoz képest a Nixon, Stevenson, Douglas», Ives vagy Harriman programmja oly szelídnek tűnik,- mint az olajágat hozó galamb. ' !Mit lehet tenni ilyen körülmények közt? Sok munkásbarát megfigyelő szerint oly alaposan van megszervezve a (Folytatás a 14-ik oldalon) • • ' -
