Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-09-16 / 36. szám
September 16, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Azonnali harcot a fasizáló törvények elleiv Alig szüli, máris beidézték MIAMI. — Nagyszabású boszorkányüldözés folyik itt, a- meiynek egyik vezére George Bräutigam államügyész. Julius végéig 15 ártatlan embert, egy híján valamennyi zsidó, hajszoltak meg a hatóság emberei. Bräutigam ügyész, aki a mccar- thyzmus vonala mentén akar karriert csinálni, legutóbb a Mercy Hospitalban kézbesített idézést Mrs. E. Graffnak, aki 4 nappal azelőtt szülte meg a kórházban harmadik gyermekét. A szerencsétlen anyának öt nap múlva kell megjelennie a törvényszéken. KIZÁRTÁK AZ ÜGYVÉDSZÖVETSÉGBÜL A 44 éves Leon Sheiner brook- lyni születésű ügyvéd, akit a napokban zártak ki az ügyvédszövetségből, amiért az alkotmány ötödik függelékére hivatkozott, bejelentette, hogy a legfelső törvényszékig megfellebbezi az ügyét. • öt miamii lakos, köztük három nő, ellen indítottak eljárást a bíróság ellen tanúsított “tiszteletlen magatartás” címén. — Egyikük Maurice Caroll, a Miami Beach-i Zsidó Kulturközpont igazgatója. Maine demokrata kormányzót választott “A kongresszus legközelebbi ülésszakán el lehet törölni” a szakszervezetek szétrombolására és a kommunista párt betiltására hozott uj törvényt, ha komoly és egységes harcot folytatnak ellene, jelentette ki a UE, a villanymunkások szakszervezete, abban a felszólításban, amelyet posta utján juttatott el 6,000 szakszervezethez, papi emberhez s különféle közösségi szervezetek vezetőihez az egész országban. A szakszervezet szaklapja, a “UE News”, nagybetűs cimhirrel jelentette be a szakszervezet felszólítását. A feltűnő cikk cime: “Azonnal kezdjük meg a harcot az eltörlésért!” Ebben elmondja, hogy a szak- szervezet elnöke, Albert J. Fitzgerald a felszólítást kisérő levelében az akciót a következő keretben javasolja végigvinni: Belpolitikai szemle “Hogy minden egyén vagy szervezet, amely tiltakozott a munkásságot ellenőrző törvény ellen, még mielőtt elfogadták volna, tiltakozzon most elfogadása ellen és csatlakozzon le az eltörlésért folyó harchoz. “Hogy minden lapot nyomatékosan fel kell kérni, tiltakozzon ellene és sürgesse eltörlését. “Hogy delegátusok keressék fel a kongresszus tagjait, köztük azokat, akik a pánikban mellette szavaztak, és sürgető szóval kéri ék fel őket, hogy tiltakozzanak ellene. “Hogy a közelgő választásokon a jelölteknek a törvénynyel szemben elfoglalt magatartását tekintsék a döntő tényezőnek, hogy támogassák-e őket a választásokon. “Hogy minden szakszervezetnek és más szervezetnek, amelyeket az uj törvény alapján megtámadnak, adja meg a munkásság és a nép a legteljesebb támogatást és segítséget mindaddig, amig a törvényt eltörlik.” “Bízunk abban, hogy az amerikai nép nem fogja tűrni a szabad munkásmozgalom megsemmisitését, sem a Bill of Rights (a Jogok Törvénye) eltörlését”, Írja Fitzgerald a levélben. “A munka, a létbiztonság, a béke, a szabadság szükségessége át fog törni az elfogultság és a hisztéria zűrzavarán. A munkásság együtt fog dolgozni mindazokkal, akik promlémáik helyes megoldásán fáradoznak. A reakciónak, amely ma még önelégülten és kárörvendezve élvezi a helyzetet, a UE azt mondja: “A munkásság még csak most kezdte a harcot!” A UE levele és a “UE News” cikke számos bizonyítékot sorol fel azon állításának támogatására, hogy a törvény eltörlése megvalósítható cél. Felsorolja a sajtó széleskörű reagálását, amely a legtöbb esetben kritizálta a törvényt, amely egy politikai pártot helyez törvényen kívül és a szó szoros értelmében hatósági engedélyhez köti a szakszervezetek működését. Felhozza továbbá a Humphrgy-féle “liberális” demokraták mesterkedéseit elitélő liberális közfelfogás megnyilatkozásait is. A UE idézi a “The Nation” folyóirat vezércikkét, amely rákoppint Humphrey orrára és “olcsó pártpolitikának” nevezi, hogy ő terjesztette be a pártbetiltó javaslatot. Fitzgerald levele a következőket mondja: “Félre nem érthető jelek mutatják már, hogy a kongresszus szánalmasan félreismerte a nép hangulatát és hogy igenis van mód rá, sikeres harcot folytatni a munkásellenes és demokráciatipró törvény ellen. A történelmi múlt gyalázatos törvényei ellen nem egyszer eredményesen harcolt a nép, igy a szökevény rabszolgákról szóló, és az idegenek és a lázitás elleni törvények ellen.” A UE különösen Humphrey szenátor ellen ii’ányitja támadása élét, amiért a “liberális demokratákat” a diszhintó-mozgalomban vezette a törvény támogatására és hozzácsapta a pártbetiltó szakaszt is. A szakszervezet megjegyzi, hogy a Butler-ja- vaslat, amelyet a kormány támogatott és bekerült az uj törvénybe, már 1951-ben keletkezett egy szenátusi albizottság hasonló intézkedésére s már ennek is Humphrey volt az elnöke. A minnesotai szenátor már a Truman-kormány idején is hasonló törvényben sántikált annak ellenére, hogy úgy az AFL, mint a CIO ellene voltak. Később aztán a marylandi Butler, az arizonai Gold« water és a képviselőház Amerikaellenes bizottságának Velde képviselője vette át Humphreytől a gyújtó csóvát és ugyanolyan fajta törvényt karoltak fel a republikánus kormány áldásával. Maine-államban tartották meg az idén az első választásokat, melyeken a 39 éves Edmund’s. Muskie demokrata kormányzó- jelölt, a demokrata országos pártvezetőség tagja, győzött a jelenlegi kormányzó, Burton M. Cross-al szemben, akivel a republikánus Maine újkori történetében először történt meg, hogy elesett a második kormányzóságától. Ezzel szemben Mrs. Smith republikánus szenátornőt újra beválasztották. — A régi mondás szerint: ahogy Maine választ, úgy választ az egész ország. Ettől tart Nixon alelnök is, aki megrémült a mainei választás kimenetelétől. A republikánus basák azzal próbálják ellensúlyozni a páratlan demokrata győzelmet, hogy azt hirdetik, hogy csak helyi jelentősége van! Igen, csakhogy ez a helyi jelentőség — hacsak a demokraták nem vágják el önmaguk alatt a fát — országos jelentőségűvé terebélyesedhet. Uj biizbombát készítenek Brownellék? WASHINGTON. — A CIO hivatalos közlönye figyelmeztette a demokratákat, hogy ellenőrizhetetlen fővárosi hírek szerint a republikánus párt vezetősége, élükön Brownellel, büzbombát készül behajitani a választási korteshadjáratba több magas- rangú demokrata politikus vád alá helyezésével. E hírek szerint vádiratok készültek Condon, Holifield és King californiai demokrata képviselőjelöltek, valamint Snyder volt pénzügyminiszter és Oli- phant volt pénzügyi államtitkár ellen állítólagos hivatalbeli visz- szaélések miatt. KIOLVASTAD E LAPSZAMOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TAN ELHAT BELŐLE ! Ml TÖRTÉNIK A KÁVÉÜZLET DZSUNGELÉBEN ? A Federal Trade Commission (a szövetségi kereskedelmi hivatal) jelentése a belföldi kávépiacról leleplezte az öt nagy amerikai kávétröszt. Ezek voltak a kávéházakban történt óriási emelkedés mozgatói. Ez az öt: az Atlantic & Pacific, a General Foods, a Standard Brands, a Hills Bros, és Folger & Co. Ezek raktáraiban halmozódik fel a behozott kávémennyiség négyötöde. Az FTC jelentése szerint, amelyet júliusban tettek közé és lapunk is beszámolt róla, ez az öt tröszt a Nestle Co.val együtt “hozzájárult és hozzásegített a kávéárak emelkedő csavarvonalának fenntartásához. A kávévásárlási szerződések és raktárkészletek felhalmozását 1953 júliusa után hajtotta végre a kávétröszt. Oly nagy méretekben és oly gyors tempóban dolgoztak, hogy azonnali áruin- séget tudtak teremteni 1953—54-ben. Különösen a General Foods fokozott vásárlásai öltöttek fantasztikus arányokat: júliustól szeptemberig ugyanis zöldkávé-vásárlási szerződései 23 millió fontról felugrottak 72 millióra.” Azzal, hogy ilyen abnormális kávétömeget halmozott fel a General Foods, tette lehetővé az 1953 nyarán és őszén előidézett csavarvonalas áremelkedést. Más szóval hónapokkal előzte meg a spekulánsok megmozdulását. A kávétrösztök tehát- hónapokkal előbb olcsón beszerezték és felhalmozták az extra kávé tízmillió fontjait, hogy valamely későbbi időpontban továbbadják jól felszöktetett árakon, miközben azt a maszlagot közölték a mindentudó, tekintélyes nagylapok, hogy — Brazíliában lefagyott a kávé! Az FTC jelentése köztudomásra hozta, hogy mialatt a kávétröszt feltornyozta á kávét, megszabta előre a nagy- és kiskereskedői árakat a ‘‘pótlási költség”-nek megfelelően, vagyis úgy tüntették fel jogosnak az áremelkedést, mintha nekik is meg kellene fizetni azokat az árkülönbözeteket, amelyek az 1954-es év elején felmerültek. Ez fontjával 40 centtel múlta fölül azt az alacsony árat, amelyen készleteiket eredetileg beszerezték. Kisebb trösztök, amelyek természetesen nem tudtak ilyen készleteket összehozni, nem is osztozkodhattak e gyilkossággal vetélykedő aljas nyerészkedésben. A legnagyobb kávétrösztök ugyanis egyszersmind a legnagyobb élelmiszer-nagyvállalatok is. A General Foods és a Standard Brands (a Maxwell-kávé s a Chase & Sanborn gyárosai) az ország két legnagyobb általános élelmiszergyártó vállalata. Az A & P a legnagyobb, kicsinyben elárusitó élelMás politikai megfigyelők szerint a republikánusok nem fognak merni ily messzire elmenni, mert az ilyen szennyes módsze- | rek felháborítják a választóközönséget és még biztosabbá tennék a republikánusok várható vereségét mint jelenleg. miszervállalat, nem szólva egyéb gyári berendezéséről éa brazíliai kávéültetvényeiről. A Hills Bros-t, amely élelmi- szerkerekedésével magával is kiemelkedő helyet foglal el, 1954 áprilisában a National Biscuit Co., az ország legnagyobb pékvállalata vette meg. Az öt nagy kávétröszt közül egyedül a Folger & Co. foglalkozik főleg kávéval. Az FTC jelentése célzást tesz arra, hogy a kávéárak csavarvonalas emelkedésének egy másik eredménye lehet az, hogy a kisebb trösztök kiszorulásával továbbfokozzák a koncentrációt a kávéiparban. Ez akkor történhetik meg a legkönnyebben, amikor az árak Suhannak és ez arra készteti a kisebb érdekeltségeket, hogy veszteségre adják el magas árakon beszerzett készleteiket. Nagy profitokat lehet csinálni az ellenőrzött árak fejtéséből is nemcsak a feltornászásából. Csúcsmagasságú árak idején készítik elő a trösztök ezt a mesterfogást. Április és augusztus eleje közt az árak többé-kevésbbé stabilizálódtak, a nagykereskedői ár 7 centtel alacsonyabb volt, mint a csúcsár, de a kicsinybeni eladások piacán a legrosszabb fajta kávé fontjáért 1.19 dollárt kellett fizetni, mig a jobbakért 1.32—1.35 dollárt. Ez -alatt az idő alatt, amelyet az FTC- jelentés nem tett tanulmány tárgyává, a nagytrösztök abbahagyták a brazíliai kávévásárlást és duzzadt készleteiket dobták piacra, miközben alacsonyabb árakért más országokból importáltak maguknak kávét. Ez késztette a brazíliai kormányt, hogy engedje le a kávé áraiPaugusztus 14-én. A newyorki kávépiac összeomlott és egy héten keresztül minden nap 2 centtel lejjebb mentek az árak. A kicsinvbeni eladásnál fontonként 10 centtel vágták le. Valószínű, hogy a brazíliai kormány meg fogja 1 kisérelni a kávéárak visszaállítását 66 cent körül fontjával, ami megfelel 1 dollárnak a kicsinybeni eladásnál. A nagy amerikai kávétrösztök azonban abban a helyzetben lesznek, hogy ők határozzák meg a legközelebbi árszínvonalat, úgy, hogy kiszámítják az időpontot, amikor ismét fellépnek a brazíliai piacon. Hogíy a nagy kávétrösztök mennyi profitra tettek szert, azt talán soha sem fogja megtudni a nagyközönség. Kellő mesterkedéssel és körültekintéssel mindig eltüntethetik a profit egy részét az üzleti könyveikből. Továbbá nem is lehet mindig elválasztani a kávén szerzett profitot a közzé tett mérlegkimutatásokban, amelyek az élelmiszermonopóliumok messze kiterjedő műveleteiről adnak képet. Hogy ez mibe kerül az amerikai fogyasztóknak, azt mindenki tudja. Ebben az évben ez már túlhaladta az 500 millió dollárt. k HÍREK
