Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-09-09 / 35. szám
September 9. 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 LEVENDULA-ARATÁS — Magyarországi riport — Ki milyennek képzeli el az aratást, amely kévékbe gyűjti és keresztekbe rakja az illatot ? Azt, amelyik biztosítja a jövő évi jó-szagot? Ki hogy képzeli? Amig nem láttam, úgy gondoltam, a levendula aratása talán olyan lehet, legalább is hangulatában, mintha valaki hárfán játszik. Egy nő: Csokonai-dalokat, vagy régi virágénekeket. Igen: könnyű keze alatt rendre dőlnek az illanó, kék kicsi fürtök, ahogy a hárfán elpeng a dallam. Mert csak a hang olyan megfoghatatlan még, mint ez az illat, csak az olyan pillangóröptü és édes, olyan lenge s a meleg szélbe oly ábrándosán szertefoszló. Igv képzelem. Most aztán láttam. Hát ilyen is, meg nem is. Nők aratják, az igaz. Lányoknak való, mint a hímzés. A tihanyi Csúcshegy oldala, amint lenéz, mint valami nagy, kék szem, az aszófői öböl felé, teli van nőkkel. A hatvannégyholdas leven, dula-mező liláskék alapján zöld, fehér, sárga, piros kerek pontocskák mozognak: szoknyák és blúzok. Messziről nézve virágszedő, kiránduló lányok, amint lepkét űznek ezen a sűrű, mézes dél- előttön s le-lehajóinak egy szál virágért. Vagy inkább maguk is a pillangók, olyan lebbenők, ahogy bokorról bokorra szállnak. Szoknyájuk tarka, lobogó vitorláival tele van a lejtő, mint hajóval odalent a .tó. Közelebbről már azt is halleni, hogy énekelnek: “Akkor is egy barna legényt szerettem...” A dal át-átüt azon az erős zümmögésen, amely betölti a hegyoldalt s amelyről még magam sem tudom, micsoda. Méhzson- gásnak hangos, madárdalnak egyhangú, békahangnak dallamos. De rezeg tőle az egész táj, mint a megpendített húr. Ennyiben csakugyan hárfamuzsika ez az aratás. De közelről már nem az. Nem muzsika és nem játék. Nem is hímzés, amit elmélázva, álmodozva lehet végezni. Hanem görnyedés hajnaltól napestig. Cserjéről cserjére hajolva — mert a levendula alacsonyan s bokrosán terem, mintha valami furcsa színes vakond túrta volna ezeket á domború, kék virághalmokat, amelyek lehetnének akár kicsi sirdombok is halott pacsirták fölött — cserjéről cserjére hajolva nincs itt idő kiegyenesedni. Nem is tudom, hogy ezek a lányok, akik párban aratják a levendulát, Tóth Erzsébet Gulyás Marikával, Káposznyák Ilona Gulyás Piroskával, Huri Mariska Krepocsák Annával — az egyik vágja sarlóval, a másik gyűjti mögötte — hogy bírják délutánra a derekukat. Görnyedés ez, állandó meghajlás a fejedelmi illat előtt. És hordás. Megpupozott boglyákban viszik, valósággal hordágyon, az elesett levendulákat, mint egy véres virágcsata után, a tábla végén álló mázsálóhoz. Egy jó aratópár naponta két mázsát is levág ebben a nyári ütközetben. Hogy két mázsa virág mennyi illat? Azt majd megmondja később Baranyai Bálint bácsi, aki ezt az aratást irányítja. De az imént azt mondtam: véres virágcsata. Hát az. Véres. Arat igy a csucshegyi oldalon vagy ötven nő. Mig jártam itt közöttük ezeket a sorokat — csikókba van ültetve a levendula, mint a szolőgléda, csak odalentről látszik összefüggő kéknek ez a mező — nem találtam közülük egyetlenegyet sem, akinek ne volna bekötve legalább két ujja a balkezén, de van olyan is, akinek mind az öt. A sarló. Akad a sarló az apró, kék halmokon, nem hagyja magát olyan könnyen a virág s mert tövise nincs, hát igy védekezik: a földjével akasztja a gyilkot. S mikor a sarló megugrik a hepe-hupán, nem nézi, virágot vág-e, vagy a lányok virágkezét. így aztán hull a vér is jócskán ezen az aratáson, amelyről azt hinné az ember, csak játék, csak szórakozás, csak daloló virágszedés, könnyű illat-szüret a fénylő nyárban. Nem az. Munka. Kemény munka s nem tudom, nincs-e olyan, mint bármelyik más aratás. Nemcsak a kenyér szerez fáradtságot, hanem az illat is. S milyen hosszú fáradozást! ősztől tavaszig- nyárig — éppen, mint a kenyér. Mert palántázni kell, kiültetni, kapálni a levendulát. Csak amikor már bokrosodik, lehet rábízni az esőkre, a szélre, a napra a hegynek ezen a keleti oldalán, hadd neveljék s töltsék el a. levendula leikével: a jószagával. De azután is, hogy kell Vigyázni rá! Mert lopják erősen.. Aki.erre jár,, kiránduló, vagy nyaraló, hiába' van a levendulás körülrakva, igaz, csak térdigérő kőfallal, mind meglopja. Én is, mint majd kiderül. Nem lehet ennek ellenállni. Se a színének, se az illatának, se annak, hogy végtére is mezei virág. Most is, hogy a mázsáló mellett beszélgetünk, elkiáltja magát Baranyai Bálint bácsi: — Hé, maguk ott. .. Vagy hatan, tihanyi kirándulók, kapják le a fejüket hirtelen a lenti bokrok mögé rajtakapottam — Nem maguk ültették! Kapálni se jöttek el! — kiáltja feléjük, s hajol le görögyért, hogy méghajitsa őket. Futnak is el, de a karjuk már teleszedve levendulával. . — Hát igy tesznek ezek — fordul megint felém az öreg. — A méhek is dézsmálják, igaz, de azok legalább megdolgoznak érte. Viszik a mézét, a szagát, az olaját, de legalább meg is termékenyítik. Nem úgy, mint ezek a kabócák. — Micsodák? — Első hallásra azt hiszem, tán a levendulatolvaj városaikat csúfolja kabócáknak zalai tájnye'lven. — Hát ezek itt. .. nem hallja? — s szétmutat a kezével körbe a zümmögésre. — Valami bogarak, mi kabócának hívjuk. Azok duruzsolnak itt köröskörül egész álló nap. Lopják azok is, dekáinkat. No, most mindjárt megtudni, ha két mázsát vág le naponta egy jó aratópár. mennyi illatot aratott ? De nem is tudni meg azért olyan mindjárt. Mert Bálint bácsi — igy ismeri őt egész Tihany, hiszen húsz éve űzi már ezt a jószagu mesterséget a levendula körül s igy nevezik az aratók is, akik pedig messziről jöttek ide az idén munkára, Szabolcsból — előbb még elmondja, hogy valaha “üzleti titok” volt, mennyi olaj csöpög ki egy mázsából. — Amig ez a föld magánkézen volt — meséli — azt se volt szabad megmondani, hány mázsa levendulát ád egy hold. Emlékszem, egyszer az mentette meg az állásomat, hogy nem voltam rajta azon a fényképen, amit erről a munkáról csináltak. “Szerencséje, Baranyai, hogy nincs rajta — mondta a tulajdonos —, mert akkor most nem tarthatnám magát tovább.” Mert akkor megírta valaki a kép alá, hogy holdanként három-tiz mázsa levendula terem itt, mikor, hogy. A táblától is függ. De mióta ez a terület a Kertimagtermesztő Vállalat Gyógynövény Gazdaságé — székhelye Tihany — elmondható az is, hogy egy mázsa levendulából negyven-hatvan deka olaj fő ki. ..Két ember egynapi munkája hát körülbelül egy' kiló. Mig számolgatom magamban s játszom a gondolattal, hogy hát az mennyi pára lehet, mennyi jóillatu köd egy szappan körül, s hány üveg levendulakölnire futja belőle, Bálint bácsi a fákat magyarázza. Mind mandulafa, végig az egész oldal. Levendula és mandula — mint egy rimpár. S mire eszembe jut, hogy ez voltaképpen akkor szappan-mező. levendulaszappan- meg mandula- szappan-mező, lomha szárnycsapásokkal leszáll a rétre, húsz lépésnyire tőlünk, a Balatonról jövet egy gólya. Hát akkor meg egyenesen bébiszap- pan-mező — s majdnem hangosan fölnevetek. — Odalenn aztán, a majorban — s mutat le messzire az öreg, a tihanyi apátság alá — üstökben kifőzik a levendulát. Hatvan-nyolcvan percig forralják s csöveken fut ki belőlük az olaj. Az a mi cséplésünk. A major mellett már az imént eljöttem s észrevettem. Nem is lehet nem észrevenni, akkora illata van. Nem hiszem, hogy Grasse-ban egy nagy illatszergyár igy -elárulná magáról a mesterségét, mint ez a — bizony rozogácska — major. Arrafelé tartanak a ponyvával letakart szekereid is innen a hegy alól, s nem port húznak maguk után, hanem illatfelhőt. Még két-három hétig járnak igy a mezőn és a falu között. Addig tart az aratás, mert most vannak harmadában. Teregetik a. lányok a mázsáló mellett a learatott virágot, egy jánoshalmi legény villával még szét is rázza, be ne fülledjen. Mert akkor elszáll az illata. Illanó jószág ez itt; nemcsak kezek lopkodják, de meglopják a szelek is, meglopja a napfény. — És ha én is, Bálint bácsi? — hunyorítok az öreg felé. — Csak egy csokorra valót, mig leérek itt az óldalon. Játékos kis kék fény villan meg az öreg szemében. A mező tükröződik benne s tán az a húsz esztendő is, amit itt töltött munkában: a levendula gondozásában, őrzésében, aratásában, folytonos kék sugárzásban az ég, a tó és a virágok között: — No jó, de én nem nézek oda, nerr. láttam semmit. Már tüzetrak a kelő hold sarlója a felhőkben Kenese fölött, már jó ideje eltelt azóta, mióta a levendulamezőkön jártunk, s jókora ut is van mögöttünk, de az illat még mindig kisér, sűrűn és melegen. Hogy a molyok egy szekrényben ettől elhullanak? Hihetetlen. Gondolom, inkább pillangónak érzik magukat s vidáman csaponganak tőle. Itt a kocsiban is lepkeszárnyu kedv kél ettől az illattól, pedig csak egy kis csokor. Annyi, amennyit éppen szedni lehetett, amig Bálint bácsi nem nézett oda. — Mig vártam a dülőuton, én is szedtem — mondja a soffőr s a hátsó ülésre mutat. Egy egész kis kazal. — Nem tudtam megállni. Ez az illat kisér hát végig az utón, Pestig, mintha levendulaolaj hajtaná a kocsit. S az emlék még tovább is elkísér, hogy láttuk egyszer a levendula aratását Tihany fölött, egy kék hegyen. Mátrai-Betegh Béla. rr DETROITI MAGYAR ÜZLETEK Detroit Hungarian Business Guide L =J Dobrik Opticians Detroit, Mich. Bejárat a Campbellen. Tel. VI 1-0350 Mnvorc Óta. Működési engedély 12 IlSliäCil movers államban. Költözés, csomagolás, beraktározás, zongora, jégszekrény és kályha. — Tel. WA 8-9090. — Victoria Ave., Lincoln Park 25, Mich. Canadian License. Mnlnár Iá tine Magyar Temetkező és vizsgázott mOsildl tfdElUb balzsamozó, 8632 Dearborn Ave, Detroit, Mich. Tel. VI. 2-1555, éjjel-nappal. — Lakás tel. VInewood 1-8213. Nixon Funeral Chapel Lincoln Park Ambulance. Tel. DU 1-2345 Paul Shell Service Battery, Tire, Auto Parts, dale, Mich. Tel. WA 8-9504 Szőke Pál, tulajdonos. Autójavító. — Gas, Oil, 19565 Allen Rd., MelvinA MAGYAR SZŐ az ön újságja — A sajátja. — Szóljon hozzá a konferenciás vitához, hogyan tehetjük a lapot még jobbá, tartalmasabbá, megjelenését biztossá! KERESÜNK 109 EMBERT! Akad-e 100 olyan ember olvasóink között, aki hajlandó a már készülő 1955-iki naptárunkból öt példányt rendelni és azokat öt amerikai magyar kezébe eljuttatni? Az idei évkönyvünkbe összezsúfoljuk a legjavát annak, amit a haladószellemü irodalom adhat az olvasónak, a leggyönyörűbb elbeszélések, tartalmas cikkek napjaink minden fontos kérdéséről. a hidrogénbombától kezdve a munkanélküliségig, Guatemalától, Indokinától kezdve szülőhazánk ismertetéséig. Olyanok számára, akik nem olvassák lapunkat, ez a könyv fordulópontot jelenthet gondolkozásukban és sokakat megnyerhet lapunk olvasójának. MAGYAR SZÓ, 130 E. 16th Street New York 3, N. Y. Én is beállók a naptárterjesztők gárdájába. Ha majd megjelenik, küldjenek nekem is öt példányt az 1955-iki naptárból. Szétosztom majd ismerőseim között, hogy legalább egyszer egy évben olvashassák az igazságot. Név: ..................................................................-
