Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-09-09 / 35. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 9, 1954 BEMEGY A CSALÁD OSZTÁLYKÜLÖHBSÉGEK Kovács Jani mostanában mindennap ott es­tézik Imre bácsiéknál. Az az estézés pedig azt jelenti, hogy letáborozik Takács Imre, bácsiéknál a addig koptatja ott a széket, amig a család ak­korákat ásit. hogy azt már nem lehet félreérteni. Csudálatos okos ember lehet az a Takács Imre bácsi, hogy óraszámra elhallgatja ez a Kovács jani — vélné az ember. Hát Imre bácsi okos em­ber is, szó se róla, de, olyan hallgatag természe­tei, hogy óraszámra nem szól egy szót se. Leg­feljebb akkor szólal meg, ha Jani előhalássza a áózniját s azt mondja: — Egy jó Kossuthot, Imre bátyám? — Jöhet — mondja megfontoltan Imre bácsi s kisvártatva megint kinyilatkoztatást tesz ek­képpen : — Adjál már masinát is. Egyszóval hát nem az Imre bácsi társalgása az. ami odaragasztja Janit a székhez, dehát akkor npcsoda? Lidi néni, az Imre bácsi felesége még kevesebbet szól. Köt, vagy horgol, vagy valami, de a száját csak nagyritkán nyitja ki, akkor is csak azért, hogy ásítson egy jóizüt. Laci, a le- gónyfiuk, az meg úgy belebujik a újságba, mint­ha ott se volna. Ott van még ugyan a Juliska is, az Imre bácsi lánya, dehát arra a világért rá nem nézne Jani, de a kislány se Janira. Mégis ott ül Jani minden este s szija a Kossuthokat s társal- kodik Imre bácsival: — Egy jó Kossuthot, Imre bátyám? j Kész rejtély ez, no. Hanem tegnap este megszólalt Imre bácsi. Nagyot szippantott a Kossuth cigarettából s azt mondta: I — No, bemegyek én is. — Hová, Imre bátyám? — kapott a szón Jani. — A csoportba. I — Belép, Imre bácsi? —Be. Hát te mikor lépsz be? — Én? Hát----Majd eljön annak a napja is. — Hát nálam már eljött! Én belépek! A család az kint marad, meg a szekér is a lóval, de én belépek még holnap! Be én! Lidi néni felnézett a kötéséből: — Azt meg hogy gondolod? Te belépsz, én meg egész télen itt lézengek majd ölhetett kézzel! Hogyisne! A csoportban egész télen van munka, most is gvapotgubót fejtenek az asszonyok a jó melegben, közben szól a rádióban a muzsika, éne­kelnek hozzá s kapják a jó munkaegységet, meg minden.... — Jól van no — húzta be a fejét Imre bácsi. Hát akkor te is. Mindaketten.. — Mindaketten? — nézett fel Laci az újság­jából.— Mindaketten? Hát én kutya vagyok?! Éppen én maradjak kint?! Én láttam, mit ka­pott zárszámadáskor a Röszkei Sandri, már ke­rékpárja is van neki. Hanem itt már Juliska is felemelte apjára szemét: — Engem egyedül akar kinthagyni szégyen­szemre, édesapám ?. ... Imre bácsi nagyot szívott a Kossuthból, lát­szott rajta, hogy gondolkozik erősen. Olyan csend volt, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, ha lett volna légy. De Kovács Jani olyan izgatott volt, hogy igy is hallani vélte. — Hát gyertek mind — mondta végre Imre bácsi. — De már akkor jöjjön a szekér is, hadd legyen bent az egész család.... Kovács Jani kinyitotta a száját, nekifohász­kodott, aztán újra becsukta. Aztán háromszor krákogott, megint kinyitotta a száját, megint be­csukta. Aztán elkezdett fészkelődni a széken, de úgy, hogy majd leesett róla. — Na mi az, fiam? — kérdezte szelíden Imre bácsi. — Akarsz tán valamit? Kovács Jani csak krákogott szorgalmasan, aztán rágyújtott egy jó Kossuthra s csak a nagy füstfelhő mögül merte végre kimondani piros arccal: 8» ' ' — No, akkor én is belépek, Imre bátyám, mert csak akkor lesz bent az egész család'.. .. Imre bácsi, Lidi néni, Laci, de még a kiscica Ás értetlenül nézett Janira. Mi az, hogy az egész család?! Hiszen ő nincs benne a Takács család­ban! \ Csak Juliska értett belőle mindjárt, de ő se magyarázta meg, hanem piros lett, mint a pi­pacs s úgy kiugrott a szobából, mint nyúl. a bo­korból. Irta: Jaroslav Hasek Az uradalmi intéző, Nikies és az uradalmi jó­szágigazgató, Paser, igen jó barátok voltak. Nap mint a nap együtt ültek az “őzhez” címzett ven­déglőben. Nikies intéző igen szerette Paser jó­szágigazgatót, de mégis volt köztük valami, ami Niklest elkeserítette. Esténként ugyanis, amikor együtt iddogáltak és végül tréfából elfogták az éjjeli őrt és a patakba dobták, akkor igy beszélt erről az egész falu: “Tegnap a Nikies intéző tök­részeg volt, a jószágigazgató urnák pedig egy kis spicce volt.” A való ezzel szemben az volt, hogy mindketten egyformán sokat ittak, és mindkettőjük agyte- kervényeire ugyanazzal a hatással volt az ital. De mit számított mindez, mikor a falu igy szólt: “Az intéző tökrészeg, a jószágigazgató urnák egy kis spicce volt!” Ezekután nem csodálkozhatunk azon, hogy az intéző arról ábrándozott: végre forduljanak már meg a dolgok! És egyszer, elhatározta, hogy jó­zan marad. És amikor a jószágigazgató már há­rom pohár sört hörpintett le, ő még csak az első­nél tartott. Ez az arány igy maradt egészen ké­ső éjszakáig. Amikor felálltak, a jószágigazgató végigorditotta falut és lecsirkefogózta a ven­déglőst. Az intéző finoman és csendesen hallga­tott. És másnap mégis azt hallotta, hogy elmúlt éjszaka eseményeiről az emberek igy nyilatkoz­tak: “Nos, tudjátok, hogy az intéző megint tök­részegen ordított? A jószágigazgató urnák per­sze csak egy kis spicce volt!” « Ekkor megértette az intéző, hogy itt osztály- különbségről és mély szociális ellentétről van szó. Ő, Nikies intéző, nem hasonlíthatja magát össze a jószágigazgató úrral. Mégis nem volt hőbb vá­gya, mint az, hogy egyszer azt hallhassa: “A jó­szágigazgató ur olyan részeg volt, mint egy disz­kó, az intézőnek egy kis spicce volt!” Kívánsága sosem teljesült. Az emberek úgy beszéltek, ahogy azt megszokták, a jószágigaz­gat ó ur iránti tiszteletből, még akkor is, ha az intéző történetesen szinjózan volt. Sőt, egyre többször mondta maga a jószágigazgató is: “Ba­rátom, ma megint egy kis spiccem van!” ő is sodortatta magát az árral, igy az intéző belátta, teljesen mindegy, hogy iszik-e, vagy sem, a köz­vélemény szemében ő marad a tökrészeg úgy is. így hát tovább ivott. Történt, hogy egyik nap, mikor már egyikük sem tudta egyenesen rakni a lábát, kimentek a piactérre, és egy egyenruhás alakot a patakba hajítottak. Ez volt a megszokott tréfájuk, ami­nek az éjjeli őr igen örült, mivel másnap fájda­loméiképpen szivart és sört szokott kapni a jószágigazgató úrtól. -----De azonban ezen az éj­szakán bizony véletlenül nem az őrt csípték el, hanem egy csendőrt. A csendőrt, ha szolgálatban van, védi a 81-es paragrafus, amely világosan ki­mondja, hogy “aki hivatali személy ellen kezet emel, az ellen eljárás indittatik, mivel hatóság elleni erőszakot követett el.” Ezt az ügyet nem lehet elsimitani, ez nem a helyi, hanem a megyei biróság elé tartozik. És igy került ügyük a jinici törvényszék elé. Mindketten részegséggel érvel­tek és tanúként felvonultatták a vendéglőst, a polgármestert, és még három embert a faluból, akik jelen voltak a kocsmában, amikor leitták magukat. Elsőnek a vendéglőst hallgatták ki. — Nos, hogy volt az azon az estén Nikies inté­zővel? — kérdezte az ügyész. — Milyen állapot­ban hagyta el a vendéglőt? — Tekintetes törvényszék, — szólt a vendéglős komolyan — Nikies intéző tökrészeg volt, mint rendesen. Ez olyan igaz, minthogy én itt állok. — És a jószágigazgató ur? A vendéglős tiszteletteljesen pillantott a jó­szágigazgatóra : — Tekintetes törvényszék, a jószágigazgató ur­nák egy kis spicce volt, mint rendesen. A vallomást jegyzőkönyvbe vették. Aztán a többi tanú következett, az ő véleményük is haj­szálra megegyezett az előttük szólóval. Az eset világos volt és az Ítéletet is aszerint hozták. A jószágigazgató urat, mivel neki csak egy kis spicce volt, egy hónapra Ítélték, a tökré­szeg Niklest ellenben szabadon engedték, mivel nem volt öntudatnál a tett elkövetésekor. És Nikies intézőnek még egy további elégtétele is volt, az ítélet kihirdetéskor ugyanis a jószágigaz­gató felkiáltott: “Uraim, az istenért, én is tök­részeg voltam!” De ez már mitsem változtatott a tényálláson. (Fordította: Rákos Edit) A HAJ ÁPOLÁSA Irta: Dr. Heks Imre bőrgyógyász Az egészséges, ápolt haj kellemes tapintású, tompa fényű, puhán omló. A haj ápolásának célja a haj természetes fé­nyének, simaságának, vastagságának, hosszának és sűrűségének megóvása. Itt elsősorban a foko­zott tisztaságra kell ügyelnünk. Hetenként egy­szer tiszta, meleg vízzel és megfelelő szappannal mossuk meg a fejbőrt. A szappan minősége asze­rint változó, hogy száraz vagy zsíros a fejből. Szárazbőrüek a fejmosáshoz tulzsirozott szappant vagy szalicilos gyógyszappant és alkoholos leöb- litéseket alkalmazzanak. Jó öblitőszer az ecetes vagy citromos kamillatea. Akinek száraz a fej­bőre, vagy gyakrabban mossa a haját, jól teszi, ha fejbőrét minden második vagy harmadik mo­sás után beolajozza. Legjobb a folyékony brillan­tin, vagyis 75 rész 90 százalékos spiritusszal összekevert ricinusolaj. A keveréket használat előtt fel kell rázni. A rendszeres hajmosáson kívül jelentős szerep jut még a fésű és kefe rendszeres használatának. A sürüfésü használata általában felesleges, mivel a fejbőrt túlságosan izgatja és a haj hullását fo­kozhatja. A hajszálak élettartama négy-öt év. Ez idő el­teltével a hajszál kihull és helyébe uj nő. Beteges hajhullásról tehát csak akkor beszélhetünk, ha napi 50—60 szálnál több a veszteség. Ezt legjob­ban úgy ellenőrizhetjük, ha mintegy két héten át naponta megszámoljuk a fésűben maradt haj­szálakat s ellenőrizzük, hogy fokozódott vagy csökkent-e a kihullott hajak száma. A hajhul­lás első szakaszában a szálak fokozatosan meg­rövidülnek, megvékonyodnak és töredeznek. A korai hajhullás inkább férfiaknál lép fel és oka a veleszületett, családi, ideges és baktériumos ere­deten kivül főleg a fejbőr úgynevezett seborr- heás elváltozása. Ez- a fejbőrbetegség lehet zsí­ros és száraz természetű. Zsíros seborrheánál a fejbőrben lévő faggyumirigyek fokozott mérték­ben termelik a fejkorpát, ennek tömege nyomást gyakorol a hajszálakra, s igy azok “táplálkozásá­ban” zavar áll be. A hajszál megbetegszik, el vé­konyul és végül kihull. Száraz seborrheánál a fejbőr fokozott hámlása okoz fejkorpát és haj­hullást. Gyakori elváltozás a haj úgynevezett “mo­lyossága”. Ilyenkor a haj vége hasadozik és ecsetszerüen felrostozódik. Ennek oka a tulgya- kori lúgos szappannal végzett hajmosás. Gyógyí­tása úgy történik, hogy a hajból egy centiméter­nyit levágatunk és a hajvégeket ricinusolajjal be­dörzsöljük. A hajhullás gyógyításában fontos szerep jut a napfénynek is. Zsíros fejbőrüeknek, akik sokat járnak fedetlen fővel a napon, -rendszerint meg­áll, vagy csökken a hajhullásuk. Kvarcfénykeze- léssel is szép eredmények érhetők el, különösen olyan esetekben, amikor a hajhullás fertőző be­tegségek következtében lép fel. Zsíros fejbőrnél a hajgyökerék erősítésére és a hajhullás csökkentésére szolgál a következő hajszer: 2-2 rész szalicilsavat s rezorcint, 10 rész paprika tinkturát oldjunk fel 100 rész hígított al­koholban. Száraz fej bőrűek tegyenek még hozzá 10 rész ricinusolajat vagy glicerint. Ezzel az oldattal naponként dörzsöljék be jól a fejbőrt. A hajhullás különböző alakjainak, az örökölt korai hajhullásnak, a kerek foltokban történő hajhullásnak, valamint a többi hajbetegségnek gyógyítása orvosi feladat, tehát ilyen esetekben forduljunk a bőrgyógyászati szakrendelésekhez. SEGÍTSEN 1955-iki NAPTÁRUNK KIADÁSÁBAN! Küldje be üdvözletét minél előbb MAGYAR SZÓ, 130 E. 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Én is hozzá akarok járulni 1955-iki naptá­runk költségeinek előteremtéséhez. E naptáron keresztül küldöm üdvözletemet a békeszerető embereknek a világ minden országában és szü­lőhazám népének. Csatoltan küldök .............. dollárt. Név: ...................................................................... Cim: ...................................................................... (g- ni.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom